Írta: Árvay Bálint ©2026
Tartalomjegyzék
Ugyan a jódprotokoll a témakörben úttörő orvosok (ld. Iodine Project) ajánlásain alapul és az elmúlt évek (évtizedek) során számtalan gyakorlati tapasztalattal gazdagodott, nem tekinthető mindenkire univerzálisan érvényes tanácsadásnak, inkább egyfajta általános iránymutatás, afféle mankó, amelynek ismerete nem csökkenti az alapos utánajárás és a körültekintően, a szervezetünk jelzéseire odafigyelve végzett finomhangolás fontosságát.
Amennyiben az alábbi jódprotokollban foglaltak számodra túl bonyolultak, nem tudod magadról elképzelni, hogy lépésről lépésre haladva legalább egy minimális szinten elsajátítsd ezt a tudást, illetve ha igen összetett az egészségügyi előtörténeted, többféle krónikus és komplex kihívással küzdesz e téren, akkor ajánlatos lesz a jódpótlást egy abban jártas szakember felügyelete mellett végezni. Ehhez a jódcsoport keresőmezőjébe kell beírni a #szakember címszót.
Az ajánlott étrend-kiegészítők közül egyiken sincs anyagi hasznom, nincsen belőlük részesedésem, nincsenek kuponkódok stb. A javasolt formák mellé mindig hozok 1-2 példát a hazai kereskedelemből és az amerikai iHerb webáruházból, de fontos tudni, hogy nem kizárólag ezek a termékek alkalmasak a kofaktorok bevitelére. Mindig olvassuk el a címkét és hasonlítsuk össze a tartalmát az ajánlásokkal.
A sok pozitív egészségügyi hatás olvasatán csábító lehet azonnal belevágni a Lugol-oldat alapú jódpótlásba, azonban ahhoz, hogy ebből ne bukfenc legyen, hanem fokról fokra történő biztos haladás, a felelősségteljes magatartás jegyében szükségesek bizonyos előkészületek
Ahogy azt a Jód ABC-ben már megismerhettük, a Lugol-oldaton alapuló, a teljes szervezet jódigényeit ellátni kívánó jódpótlás nem újkeletű dolog. Régen a jód aranykorában mintegy 140 éven keresztül alkalmazták az orvosok a milligrammos jódadagokat a legkülönfélébb betegségek esetén vagy akár csak magának a jódhiánynak a hathatós megszüntetése érdekében, és nagy arányban értek el vele sikereket.
Ha akkoriban nem bonyolították túl a jód használatát, nem volt hozzá részletes protokoll, akkor miért is van erre manapság szükség? - vetődik fel jogosan a kérdés.
Nos, a jód aranykora óta megváltozott a környezetünk, és így az emberek szervezete sem olyan már, mint régen, ezért az akkori tapasztalatok egy az egyben nem vehetők át, nem ültethetők át a mai gyakorlatba. Ez kicsit szomorú, de ez van.
egyrészt a 21. század emberét számos sejtszintű hiányállapot jellemzi, melyben a termőföldek s így az élelmiszereink kiüresedése nagy szerepet játszott. A jód viszont csapatjátékos, szüksége van számos más nyomelemre, ásványi anyagra és vitaminra ahhoz, hogy jól, vagyis biztonságosan és hatékonyan működjön a szervezetben
másrészt a környezetünkben megjelent egy sor jódellenes anyag, amiket a milligrammos mennyiségű jódpótlás kimozdít a sejtekből és ennek lehetnek méregtelenítési tünetei. A jódprotokoll betartása segíti a toxikus anyagok gyorsabb távozását. Indokolt esetben szükség lehet az előkészítés, felkészülés részeként a méregtelenítési útvonalak helyzetbe hozására különféle életmódbeli és természetgyógyászati módszerekkel
harmadrészt a protokoll egyes elemei (leginkább a finomítatlan só és a C-vitamin) abban is segítenek, hogy felgyorsítsuk a Jód ABC-ben már említett ún. nátrium-jodid szimporterek regenerációját, ezáltal egyre több jód kerül majd be a sejtekbe
A komplex és koncentrált jódkészítményekre építő ortomolekuláris jódpótlás kezdetben méregtelenítési tüneteket válthat ki. Nem cél, hogy ezt olyan állapotban tegyük, amikor a detox útvonalaink (máj-epe, bélrendszer, vesék, nyirokrendszer) nem képesek mindezt lereagálni
Az ortomolekuláris jódpótlás nem a kezdő életmódváltók gyakorlópályája. Amikor a magyar jócsoport 2014-ben megalakult, olyan egyénekből állt, akik előtte már évek óta autodidakta módon képezték magukat (akár külföldi) könyvek, előadások vagy esetleg szakmai tanfolyamok útján az alábbi témakörökben:
egészséges életmód
személyre szabott funkcionális étrend
hatékony étrend-kiegészítők
legfontosabb laborvizsgálatok
természetgyógyászati praktikák
tudatosság, önmagunkra figyelés, biohacking
Ennek megfelelően már volt némi előképzettségük, egészen más alapokra érkezett náluk a jód mint új témakör.
Amikor aztán 2017-ben megjelent A gyógyító jód c. könyv és a taglétszám rakétaszerűen kilőtt, elkezdett felhígulni a csoport, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Két út állt előttünk:
felvételi vizsgát írok elő és csak azokat a jelentkezőket engedem be, akik megfelelnek, vagyis akiknél megvannak az alapok, az alapszintű tudás a jód elkezdéséhez
szélesre tárom a csoport kapuját, hogy tényleg minél többen hallhassanak a jód valódi arcáról, ezzel azt is vállalva, hogy mivel igen sokféle háttérrel és előtörténettel érkeznek majd a tagok, rengeteg speciális állapotot kell figyelembe venni a felelősségteljes tájékoztatás során, s így az információs anyagok szükségszerűen elbonyolódnak
Néhány (?) példa:
az egyik jelentkezőnek pajzsmirigy göbjei lesznek, akár autonóm, hiperaktív formában
a másik rejtett vashiányos, mert soha nem néztek nála ferritin szintet
a harmadik túladagolta a szelént, tehát nem hiány áll fenn nála, amit pótolni kell, hanem eleve többlet, amire ha pluszban szed még, abból baj lesz
a negyediknél lomhán működik a máj-epe útvonal, akadozik a méregtelenítés
az ötödik káliumhiányos (igen, ilyen is van, sőt, meglehetősen gyakori!)
a hatodik hashimotos, de fogalma sincs róla (nem derült ki korábban)
a hetedik nehézfémterhelt, és évek óta bolyongva az egészségügyi útvesztőkben ennek már sokrétű következményei lettek (pl. mellékvese problémák, mitokondriális diszfunkció)
a nyolcadik gluténérzékeny
a kilencedik növényi étrendet követ, A-vitamin- és cinkhiányos, valamint túltöltötte magát rézzel
a tizediknek fel nem ismert pajzsmirigy carcinomája van, mert az endokrinológusa csak a TSH-t nézegette az elmúlt 8 év alatt, de egy nyaki UH-ra nem volt képes elküldeni (megtörtént eset!)
a tizenegyediknél a vesefunkciók nem tökéletesek
a tizenkettedik épp várandós
a tizenharmadik szoptat
a tizennegyedik lombikra készül, nincs elég ideje
a tizenötödik előrehaladott mellékvese-problémákkal küzd
a tizedhatodiknál krónikus gócok vannak a szájüregben, így be-begyullad a pajzsmirigye is
a tizenhetedik valamilyen szélsőséges diétát erőltetett magára, ami nincs összhangban a szervezete igényeivel, ezért eleve ki van billenve nála az egyensúly
a tizennyolcadik pajzsmirigy hormont szed
a tizenkilencediknek súlyos fokú Candida túlszaporodása van
a huszadik Lyme-kóros, de azt hiszi, hogy nem az, mert a teszt (fals) negatív eredményt hozott
Az emberek sokfélesége miatt vált egyre bonyolultabbá a protokoll! Mert azt szeretnénk, hogy a jód mindenkié legyen, ne kelljen senkit se kirekeszteni, Juliska nénit se az egyik eldugott zsákfaluból, akinek fogalma sincs arról, mi az az elemi jód, de már kétszer műtötték melldaganattal, az egyik lánya hashimotos és meddőséggel küzd, a másiknál pedig gyanús, hogy a kisunoka ADHD-s.
Szóval a 2.) opció mellet döntöttem anno, és a csoport minden jó szándékú érdeklődőt befogadott. Ennek köszönhetően tart a jód ügye idehaza ott, ahol, és lettünk globális szinten a legnagyobb jódközösség. De ez akarva-akaratlanul azzal járt, hogy az ajánlások elbonyolódtak.
Nem lehetett azt mondani, hogy persze, nyugodtan kezdje el mindenki a Lugolt szedni úgy, ahogy épp tudja, aztán úgyis kiderül, ha esetleg baj van. Ha így jártunk volna el, már rég összeomlott volna a csoport. Akkor már inkább legyen egy kicsit hosszabb a protokoll...
A Lugol-formulára építő ún. ortomolekuláris jódpótlás nem a kezdő életmódváltók gyakorlópályája, de a jogosítvány és aztán a rutin kellő tanulékonyság és szorgalom mellett szépen elsajátítható
A fokozott jódérzékenységen kívül (nagyon ritka, nem összetévesztendő a szerves jódra adott allergiás reakciókkal) van még két olyan egészségügyi probléma, aminek fennállása esetén nem szabad jódot szedni.
autonom adenoma (toxikus forró göb): olyan képlet ill. akár szétszórtan jelen lévő hiperaktív szövet a pajzsmirigyben, amely önálló életet él, függetlenítette magát az agyalapi mirigy vezérlése (TSH) alól, és annyi pajzsmirigyhormont állít elő, amennyit csak tud, ha jódot kap. Ez jódpótlás esetén súlyos pajzsmirigy-túlműködést képes okozni, ezért megfelelő vizsgálatokkal ki kell zárni.
Érdekesség: az ilyen autonóm szövet kialakulásának legfőbb oka maga a krónikus jódhiány, aminek következtében a pajzsmirigy tüszősejtek TSH receptorain mutáció következik be, így már nincs szükségük a TSH hormonra a stimulálódáshoz. Viszont ha már egyszer kialakult ez az elváltozás és kisiklott az állapot, akkor már nem lehet jóddal meggyógyítani.
a másik, még ennél is jóval ritkább kórkép a struma ovariinak (petefészek strúmának) az autonóm (toxikus) formája, amely szintén pajzsmirigyhormon (T4) túltermeléssel jár, csak ezúttal a petefészekben. A toxikus struma ovarii menopauzában is képes pajzsmirigyhormont termelni.
nem javasolt a Lugol- alapú jódpótlás előrehaladott mellékvese-alulműködésnél sem, amikor a kortizoltermelés / cirkadián ritmus már nem normális, ld. erről bővebben a Mellékvesék és a jód cikket.
Az 1. és 2. esetben csak a problémás szövet kioperálása után lehet elkezdeni a jódpótlást. Az eltávolítást sebészeti úton vagy (ha van rá mód) ablációval javasolt elvégeztetni, nem pedig sugárzó jódizotópos (radiojód, RAI) kezeléssel, mert ez utóbbinak hosszú távon káros utóhatásai lehetnek.
Érdekesség, hogy egészséges petefészek is termel pajzsmirigyhormont (T2) egészen a menopauza beálltáig, amiből, ha még csak pár éve tart, a jód sokszor képes visszahozni a nőket, fenntartva ezzel a sárgatesthormon (progeszteron) termelést.
Dr. Brownstein megemlíti, hogy a jód csökkentheti a warfarin / kumarin típusú antikoaguláns gyógyszerek hatását. Ez eleve egy problémás véralvadásgátló szer, hosszú távon súlyos mellékhatásokkal járhat a szedése, mivel K-vitamin antagonistaként működik. Érdemes orvossal átbeszélni egy modernebb készítmény lehetőségét, és nem csak a jódpótlás miatt.
Terhesség esetén a Lugol-alapú jódpótlásba kockázatos lehet csak úgy belevágni, mivel az általa kiváltott méregtelenítés a magzat egészségét is veszélyeztetheti. Ennek azonban az ellenkezője is igaz, vagyis hogy jódhiányos állapotban teherbe esni és babát kihordani legalább ennyire kockázatos, sőt, kockázatosabb, mivel a magzat egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen a jód, és nemcsak pajzsmirigyhormonok formájában, hanem szervetlen jódként is! Ld. erről a Várandósság és a jód írást.
Ideális az lenne, ha valaki tervezetten, min. 6 hónappal a gyermekvállalás előtt kezdené el a jódprotokollt, felmenne min. 50 mg-ig, azt tartaná fél évig, így sikeresen átesne a méregtelenítési fázison, és a babát már egy jóddal szépen kibélelt, tiszta szervezetbe fogadná. Az amerikai jóddoktorok szerint terhesség esetén a japán példa alapján a 12-15 mg-os adag biztonságosnak tekinthető, amennyiben valaki korábban problémamentesen tudott szedni legalább ennyi jódot. A magyar jódcsoportban a jódbabák anyukái jellemzően 12-30 mg körüli adagokat alkalmaztak.
Viszont ha valaki nem szedett korábban milligrammos mennyiségben jódot, akkor fokozott óvatosság indokolt, főleg ha korábban fokozott mértékben került kapcsolatba (pl. munkahelyén) fluor-, klór- ill. brómtartalmú szerekkel. Mikrogrammos pótlás (~600 μg, pl. 1 csepp GAL Jód-komplex) viszont mindenképp ajánlott, mivel a jódhiány jelentette kockázat sokkal nagyobb, mint a jód által esetlegesen okozott méregtelenítés rizikója!
Szoptató anyáknál a tejtermelés 4x (négyszer!) nagyobb arányban részesül az elfogyasztott jódból, mint amennyit a pajzsmirigyük belőle felvesz. [1; 152.o.] Ez a szám is jól mutatja, milyen komoly mértékben nő meg ilyenkor a jódszükséglet
Szoptatás esetén is fokozott elővigyázatosság szükséges. Fontos azonban tudatosítani, hogy a terhesség után a szoptatás még inkább jódigényes állapot, és ha az édesanya nem figyel közben a megfelelő jódbevitelre, akkor a szoptatás képes teljesen kiszipolyozni az utolsó tartalékait is, mert az újszülött jóddal való ellátása (ami nélkülözhetetlen a fejlődéséhez) elsődleges és kizárólag az anyatejen keresztül történik.
Jód kell ahhoz is, hogy a mellekben lévő tejmirigyek ezt a feladatukat ellássák és ahhoz is, hogy közben megőrizhessék egészséges szöveti struktúrájukat. Szoptatás esetén az anyatej termelése 4x akkora arányban részesedik a bevitt jódból, mint a pajzsmirigy! Ld. erről a Gyermekek és a jód c. írást.
Annak a valószínűsége, hogy az anya vérében feldúsultak a jód által kimozdított toxikus anyagok és ezek az anyatejbe is átjutnak, ugyanakkor mindebből az édesanya semmit sem tapasztal, semmilyen negatív tünet nem jelentkezik nála, meglehetősen csekély, hiszen a tejmirigyek a vérplazmából szűrik ki a tejkészítéshez az alapanyagokat.
Ha valaki szeretne a legóvatosabban eljárni szoptatás során, de önmagát és csecsemőjét nem megfosztani a jód jelenette előnyöktől, akkor érdemes a jódadag bevételét közvetlenül a szoptatás utánra időzíteni és aztán 1x-2x alkalmazni a sós vizes ivókúrát a véráramban esetlegesen keringő bróm mielőbbi kihajtására.
A szervezetünket az első adag Lugol-oldat (ill. IodAid formula) bevétele előtt min. 2-3 héttel (indokolt esetben sokkal hosszabban, ld. még később) el kell kezdeni felkészíteni egyrészt a jód helyes fogadására, másrészt a valakinél néhány hétig, másoknál néhány hónapig tartó méregtelenítési folyamatra. Ez ugyan nem mindig jár feltűnő reakciókkal, de mindenkinél lezajlik.
Arról, hogy ilyen előkészületeket igényel a jód szedése, nem a jód tehet, hanem pont a hosszú időn keresztül fennálló jódhiány és a nyugati életmód tépázta szervezetünk elhanyagolt, megviselt állapota. A sejtszintű ásványianyag-, nyomelem- és vitaminhiányokat, valamint az emésztőrendszeri problémákat legalább egy bizonyos szinten rendezni kell, mielőtt belevágunk a jódpótlásba. Különösen igaz ez a szelénre, mert szelénhiányos állapotban jódot szedni veszélyes.
A jódpótlás protokolljára ezért mint rendszer tekintsünk, ne mint különféle táplálék-kiegészítők hosszú listája. A jódnak meg kell építeni a stabil alapokat, hogy biztonságosan és hatékonyan működhessen.
A jódmozgalom a tudományos alapokon, felelősségteljesen végzett jódpótlást favorizálja, így a jódprotokoll ill. már a kofaktorok feltöltése előtt ajánlott néhány vizsgálatot elvégeztetni, hogy megtudjuk:
honnan indultunk, legyen mivel összehasonlítani a későbbi vizsgálatok eredményeit
szervezetünk jelen állapotában biztonságos-e a Lugol-formulán alapuló jódszedés, vagy esetleg mégis fennáll valamilyen ellenjavallat.
Emellett a jódpótlás átfogó hatásait követendő szintén ajánlottak később is vizsgálatok, de nem kell ezekre sok pénzt költeni, elég lesz néhány alapvető jellemző, mert a tünetek precíz megfigyelése (közérzet, energiaszint, mentális teljesítmény, alvásminőség, emésztőrendszer működése, pulzus, ébredéskori testhőmérséklet) legalább ugyanilyen fontos lesz a hatások monitorozásához.
A vizsgálatok egy részét laboratóriumban kell elvégeztetni. Amit csak lehet, érdemes kiíratni a háziorvossal, de így is lesz olyan, amit saját finanszírozással kell bevállalni
Pajzsmirigy-panel
TSH, FT4, FT3, RT3: kezdetben a teljes kép miatt hasznos lehet a komplett felmérésük, a későbbiekben viszont a TSH monitorozása majdhogynem felesleges is, nem lesz eléggé informatív a milligrammos jódadagok okozta NIS regeneráció és az amiatt várható TSH emelkedés következtében. Ilyenkor a magasabb érték nem jelent pajzsmirigy-alulműködést, sem pedig szubklinikus hipotireózist. A TSH 6 -12 hónapig is emelkedett maradhat, de ez nem kóros. A laborok normáltartományának felső határa kissé magas, idális olyan 1-2 mIUI/l között lenne induláskor a TSH, de önmagában ez az egy paraméter nem diagnosztikai értékű.
A T4, T3 szintek már egy tágabb képet rajzolnak ki, viszont mivel ezek a vérplazmában mért hormonszintek, nem pedig a sejtszintű hormonhatás, ezért ezek is a tünetekkel együtt értékelendők.
Érdekesség: a szervetlen jódnak a hormonreceptorokra gyakorolt előnyös hatása miatt az is elképzelhető, hogy csökken valamelyest a szérum T3 szint, de az összhatás mégis javul, jobban lesz az illető, energikusabb lesz stb.
A T4, T3 értékek ideális tartománya meglehetősen egyedi. Persze mindenki örül, ha azok a felső harmadban helyezkednek el, de ha nem így van, akkor sem kell kétségbe esni. Ne a laborlelet mondja meg, hogy mennyire érezzük jól vagy kevésbé jól magunkat a bőrünkben!
Mivel az fT4, fT3 szintek nagyon alacsony vérplazma koncentrációt takarnak, mérésük is meglehetősen bonyolult, és az értékek módszerfüggőek, tehát nem lehet különböző laborintézetek eredményeit egymással összehasonlítgatni. Ez az autoantitestekre is fokozottan érvényes!
Emellett mivel a mérésnek van egy ún. analitikai és egy klinikai megbízhatósági tartománya, ezért néhány pontos elmozdulás pozitív vagy negatív irányba még nem jelenti azt, hogy bármi változott volna a pajzsmrigy (ill. T4-T3 konverzió) területén, ld. erről ezt a posztot. Nem kell azon görcsölni tehát, ha esetleg mondjuk 14-ről 13-ra csökkent a T4 szintünk jódszedés után 2-3 hónappal és akkor ez most mit jelent.
Ami a reverz T3-at illeti: akkor érdemes elvégeztetni a vizsgálatot, ha pajzsmirigy alulműködéses tüneteink vannak normál T3 értékek mellett is. Az rT3 ugyanis az aktív T3 hormon tükörképe, képes elfoglalni ez utóbbi helyét a receptoroknál, ellehetetlenítve, hogy az kiváltsa a kívánt hatásokat. Nemcsak akkor probléma az rT3, ha a referencián túllép a szintje, hanem akkor is, ha a T3-hoz viszonyítva túl magas az értéke, azaz az arány kedvezőtlen. Ennek kiszámításához használjuk a jódcsoportba feltöltött kalkulátort.
A legelső laborvizsgálatba nem biztos, hogy fel kell venni az rT3-at, egyébként is meglehetősen drága vizsgálat és az eredményre is sokat szokott kelleni várni.
A jód által kiváltott kezdeti méregtelenítés tud okozni pajzsmirigy-túlműködésre hasonlító tüneteket is: idegesség, feszültség, izgatottság, szívdobogás stb. Hogy megtudjuk, mi van a háttérben, érdemes laborvizsgálatot végeztetni: a valós túlműködés jól diagnosztizálható, hiszen a FT4, FT3 értékek a felső határon vannak vagy felette, a TSH pedig nagyon alacsony. Ha ezt nem támasztja alá a labor, akkor az valamilyen méregtelenítési reakció illetve mellékvese stressz, nem pedig jód által kiváltott túlműködés.
Anti-TPO, anti-TG: kezdetben mindenkinek ajánlott megnézetni őket, hogy kiderüljön, van-e autoimmun folyamat a háttérben, ugyanis a rejtett Hashimoto gyakoribb manapság, mint gondolnánk. Amennyiben az antitestek túllépnek a normáltartományon, az nem jelenti azt, hogy tilos lenne a jódpótlás, mint azt manapság a nyugati medicina hangoztatja. Főleg ha egyéb szervek (mellek, petefészkek, méh stb.) SOS jeleket küldenek, hogy éheznek a jódra, így muszáj lenne elkezdeni. Az viszont elképzelhető, hogy az átlagnál némileg hosszabb lesz a felkészülési időszak, mivel autoimmun esetben átfogó táplálkozási és életmódbeli változtatások szükségesek a helyzet normalizálódásához, ideértve:
az emésztőrendszer regenerációját (leaky gut felszámolása)
az esetleges nehézfémterhelés és
a lappangó fertőzések megszüntetését
általános gyulladásszint csökkentését (zsíroldékony vitaminok, omega-3, táplálkozás stb.)
A jódpótlás pajzsmirigyre gyakorolt hatásainak követéséhez az autoantitestek változásainak görcsös monitorozása teljesen alkalmatlan, mivel a gyulladás mértéke nem korrelál az antitestek szintjével. A B-sejtek által termelt antitestek csak megjelölnek, az immuntámadásért a T-sejtek a felelősek. Tehát előfordulhat, hogy bár az antitestek szintje magas, de a T-sejtes támadás elmarad, illetve jól regulált, így nem következik be szövetkárosodás.
A hatások monitorozására inkább a gyakoribb ultrahang vizsgálat ajánlott, emellett a TG szint változása is informatív lehet.
TRAK (ill. TRAb) TSH receptor elleni antitest: ennek vizsgálata csak kifejezett pajzsmirigy túlműködéses tünetek megléte esetén indokolt, mivel ez az ún. Graves-Basedow kór markere. Amennyiben ilyen szimptómák nem állnak fenn, nem muszáj erre költeni.
TG: tireoglobulin, ezt a fehérjét kizárólag a pajzsmirigy tüszősejtjei termelik, és egy kis része a véraramba is kijut. Mivel gyulladás és szövetkárosodás esetén fokozottan szabadul ki és így a vérben mért szintje megemelkedik, segítségünkre lehet a gyulladásos folyamat monitorozásában.
Vas panel - ld. még a Vas, az elhanyagolt kofaktor cikket
Szérum vas: illik a felső harmadban lennie
Transzferrin: középtartomány
Transzferrin szaturáció: ez se legyen se túl magas (vastúltöltés), se túl alacsony (vashiány)
Ferritin: ez a vasraktárakra utal (amennyiben nem gyulladás miatt emelkedik meg), szintjének ismerete nagyon fontos a jódpótlás elkezdéséhez. Általános labor nem tartalmazza akkor sem, ha a kezelőorvos bejelölte a vasat, külön kell kérni, ne maradjon el!
Hemoglobin: szigorú értelemben nem a vaspanel része, de nem árt tudni, hogy a hem szintézis (ami nem csak vasat igényel!) mennyire hatékony a szervezetünkben, mert a jóddal kölcsönhatásban lévő egyes enzimek közül pl. a TPO, az LPO, az MPO is hemet tartalmaz
Májfunkciók, detox útvonalak
Májenzimek: GOT, GPT, gamma-GT, AP: fontos tudni, hogy akkor is előfordulhat pangás a máj-epe útvonalon, ha ezek szinte normális!
Bilirubin: a direkt (konjugált) részből az epeürülés állapotára lehet következtetni, mivel ez a szekció már átesett az ún. UGT enzim általi feldolgozáson (ennek aktivitása csökken Gilbert kór esetén), és kiürülésre vár
Vérzsírok, koleszterin, trigliceridek: szintén a máj állapota szempontjából informatív, emellett pajzsmirigy-alulműködés (illetve elégtelen konverzió) esetén is magas lehet a koleszterinszint
eGFR, karbamid, kreatinin: a vesék filtrációs képességeire lehet belőlük következtetni. A vesék feladata az is, hogy a vérből kiszűrjék a szervezet által fel nem használt jódot, amit aztán kipisilünk. Ha valakinél korábban súlyos veseműködési zavarok jelentkeztek, akkor ott a Lugol-alapú jódpótlás csak fokozott óvatossággal ajánlott. Mindenesetre megjegyzendő, hogy a szervetlen jódot a vesék nagyon könnyen ürítik (clearance értéke 43,5 l/nap), ez a folyamat nem terheli meg őket.
A jód által a sejtekből kilökött és a vérplazmába bekerült bróm (bromid) is a veséken át ürül, ennek a felgyorsítására szolgál a sós vizes ivókúra, ld. még később.
Egyéb hasznos laborvizsgálatok
B12-vitamin: gyomorfunkciók markere is lehet, felső harmadban ajánlott lennie
D3-vitamin mint 25-OH-kolekalciferol, részletesen ld. a kofaktorok részben
Vérsüllyedés: gyulladásos marker (bár már elavultnak tekintik, de azért nem rossz)
CRP: magas szintje esetén a teljesvér-alapú szelénvizsgálat nem lesz elég pontos, részleteket ld. a Szelén és a jód cikkben; emellett a vaspanelre is kihathat. A transzferrin egy ún. negatív akut fázis fehérje, szinte gyulladás esetén drasztikusan lecsökkenhet, szervezet elveszi a cirkulációból és ferritinbe zárja a vasat
kortizol: ugyan szérumból mérve nem tökéletes, mivel a fehérjéhez (CBG) kötött szekció is benne van, de azért valamelyest informatív, hiszen ha túl alacsony (ébredés után 1 órán belül levett vérmintából), akkor ott már valószínűsíthető valamilyen mellékvese diszfunkció / HPA tengely zavar, ld. a Mellékvese cikket
jódtelítettségi teszt (50mg tesztadag után 24h-s vizeletgyűjtés): 90% alatti kiválasztás esetén jódhiányról beszélünk. Minél alacsonyabb a százalék, annál komolyabb a hiány. A tesztet a nulladik időpontban, amikor még nem szedtünk jódot, felesleges elvégeztetni. Jódkezdés után 3-6 havonta lehet érdemes ismételni, hogy kövessük a feltöltődést. Bővebben erről a Jódhiány vizsgálati lehetőségei cikkben lehet olvasni
esetleg terhességi teszt
A laborvizsgálaton túl igencsak informatív tud lenni a nyaki ultrahang, sajnos idehaza meglehetősen ritkán kérik a szakemberek, pedig szükséges lenne, hiszen a szerológiai vizsgálatok eredményeiből nem lehet az UH képre következtetni!
A fentebb felsorolt szerológiai teszteken túl ezek is roppant hasznosak lehetnek az állapotfelmérés tekintetében.
Pajzsmirigy ultrahang: a szerv homogenitásából, echogenitásából, általános képéből, erezettségéből a radiológus szakorvos értékes információkat tud kinyerni. Amennyiben göbösödés tapasztalható, akkor az előkészítő fázis sajnos bebonyolódik, mert tisztázni kell a rendellenes képlet aktivitását (hideg-meleg-forró göbök). Erről bővebben a Göbök cikkben lehet olvasni.
Ha nincsen ilyen rendellenesség (vagy csupán cisztát találnak), akkor a jód nem ellenjavallt. Forró göb (autonom adenoma, ami akár szétszórtan is jelen lehet) esetén viszont tilos jódot szedni! Gyanús göb esetén UH vezérelt vékonytűs aspirációs biopsziát (FNAB) végezhet a szakorvos a malignitás megállapítására, vagyis hogy van-e rákos folyamatra utaló jel vagy sem
Kismedencei ultrahang: ritkán ugyan, de itt is lehet olyan rendellenesség (struma ovarii), ami már kis jód hatására is nekiáll kontrollálatlanul pajzsmirigyhormont termelni (T4) és galibát okoz. Emellett nem árt tudni arról, hogy milyen állapotban vannak ezek a szervek, a méh, a ményak, petefészkek, vannak-e ciszták stb. Indokolt esetben méhnyaki citológiai vizsgálat is szükséges lehet.
Az ébredéskori testhőmérséklet mérése egyszerű, de nagyszerű technika
Alap (avagy ébredési) testhőmérséklet mérése. Egy napon belül ébredéskor a legalacsonyabb a testhő, ezért hívják így, és amennyire egyszerűen hangzik, legalább annyira nagyszerű módszer. A pajzsmirigyhormonok működésére, hasznosulására lehet belőle következtetni (a mitokondriumokra gyakorolt kalorigén hatás miatt), ami több, mint magának a mirigynek az állapota, mert benne van a T4-T3 konverzió, a hormonok sejtekhez való el- és azokba való bejutásának hatékonysága és a kortizol hatása is, tehát a teljes folyamat. Menstruáló nőknél az ovuláció előtt kell mérni, ideálisan a menzesz második, harmadik és negyedik napján. Menopauza után mindegy, mikor.
Ébredés után közvetlenül, amikor még ki sem keltünk az ágyból, valamelyik szimpatikus testnyílásban (szájüregben nyelv alatt, hüvely vagy végbél) kell a hőmérsékletet megmérni. Közben nem szabad mozogni sem, csak nyugodtan feküdni. Ha szájban mérjük, csak rövid ideig nyissuk ki, mert a belélegzett levegő kissé lehűtheti azt. Az értéknek 36,6 °C és 36,8°C közt kell lennie, alatta pajzsmirigy-alulműködés gyanítható.
Ezt az önvizsgálatot a jódpótlás alatt is erősen ajánlott rendszeresen végezni, melyre használhatunk akár két tizedes felbontású digitális hőmérőt (ezeket érdemes bekapcsolás előtt 1-2 percig melegíteni, hogy a valóságot mérje), vagy analóg változatot, de semmiképp se higanytartalmút! Pl. a Geratherm pontos és megbízható analóg eszköz, higany helyett galliumot tartalmaz.
Pajzsmirigy-önvizsgálat: álljunk szemben egy tükör elé. Egyenesítsük ki a nyak hátsó részét. Igyunk egy korty vizet. Eközben figyeljük meg a nyak méretének változását az ádámcsutka alatti részen, a kulcscsont felett. Bármilyen megnagyobbodás, vagy daganat rendellenességet jelezhet. Természetesen az UH pontosabb eredményt szolgáltat, de azért nem haszontalan ez a teszt sem.
A jódpótlás elején esetlegesen jelentkező ún. hiányállapot utáni hatást viszont, ami egy természetes reakció, ne keverjük össze a pajzsmirigy golyvával vagy gyulladással.
Összefoglaló néven így hívjuk azokat a nyomelemeket, ásványi anyagokat és vitaminokat, melyekre szüksége van a jódnak ahhoz, hogy jól, vagyis biztonságosan és hatékonyan működjön a szervezetben.
Amennyiben ezekre nem figyelünk oda, akkor valószínű, hogy a jód kívánatos hatásai nem vagy csak korlátozott ideig jelentkeznek majd, például 2 hónapig jobban vagyunk, energikusabbak, teherbíróbbak, de aztán kifogy a vas (mivel eleve alacsony volt a szintje), így visszatér a fáradtság és az enerváltság, mi pedig csalódunk a jódban, holott csak egy fontos kofaktor fogyott ki. Súlyosabb esetben veszélyes is lehet a kofaktorok nélküli jódszedés, például komolyabb szelén- és magnéziumhiány esetén begyulladhat a pajzsmirigy, akár autoimmun probléma is kialakulhat.
A jódprotokoll egymással kölcsönhatásban álló elemek rendszere. Kofaktorok nélkül nem tud forgásba jönni, nem tudnak megfelelően működni a jódhoz kötődő fiziológiai folyamatok, mert nincsen minden fogaskerék a helyén, vagy esetleg itt-ott le vannak törve belőlük a fogak
A legfontosabb kofaktor, melyről egy külön cikk is született a weboldalon, így az alábbiakban inkább csak egy kivonatot teszek közzé.
A megfelelő szelénszint elengedhetetlen ahhoz, hogy a jód kifejtse áldásos hatását szervezetünkben és közben az anyagcseréjéhez kötődő oxidatív folyamatok is kontroll alatt maradjanak. Ez utóbbit ugyanis szeléntartalmú antioxidáns enzimek hivatottak biztosítani, a glutationnal (GSH) karöltve vízzé alakítják a jodid oxidációjához (hormontermelés ill. jódozott lipidek gyártása előtti lépés) alapvetően szükséges hidrogén-peroxidból (H2O2) a felesleges részt.
Amennyiben ez nem történik meg, akkor az így megszaladó oxidáció roncsolja a környező szöveteket és begyulladhat a pajzsmirigy. Ezért él a köztudatban a tévhit, hogy a túl sok jód autoimmun pajzsmirigy betegséget okoz. Nem a jód a hibás ilyenkor, hanem a szelén, jobban mondva annak hiánya.
A többlet hidrogén-peroxidot hatástalanító (redukáló) ún. GPx enzim szelént tartalmaz, egészen pontosan szelenociszteint
A fentieken túl a pajzsmirigyhormonok konverzióját (T4→T3, ez utóbbi az igazán aktív hormon) végző ún. jódtironin-dejodináz enzimek (DIOx) is szeléntartalmúak. Szelénhiány esetén ez az átalakítás nem tud megfelelően végbemenni. Ilyenkor hiába szedünk jódot vagy akár T4 hormont (Letrox és társai), nem fogjuk magunkat jobban érezni tőle, mert a konverzió nem működik jól.
Európában a szelénben szegény talaj miatt jellemzően alacsony az emberek szelénbevitele. Ez persze egy általánosítás, vannak kivételek, ráadásul az utóbbi évtizedben a szelén egyre több vitaminkészítménybe került bele, és az állattartásban is nagyobb mértékben alkalmazzák, ami így az élelmiszerláncba is bejut. Ezek miatt ma már a szeléntúladagolás is valós rizikó, nem csak a hiány.
Amennyiben valaki sohasem szedett szelént és a rendszeresen fogyasztott táplálékok közt sem szerepel magas szeléntartalmú étel (belsőségek, tengeri herkentyűk, brazil dió), akkor nagy valószínűséggel szelénhiányos.
Szelénpótlásra a szerves kötésű kiegészítők ajánlottak. Szervetlen formák (pl. Na-szelenit) nem igazán javasoltak az alacsony biológiai hasznosulásuk miatt, bár bizonyos mértékben ezek is tudnak működni.
Jó megoldás lehet a szelénes élesztő (pl. SelenoExcell, Selena, Seleno Precise, Selenorg), ami a következő jól hasznosuló formákat tartalmazza:
SeMet: szelenometionin (ez van benne a legtöbb, kb. 80%)
SeCys: szelenocisztein
SeMSC: metil-szelenocisztein (ez utóbbiakból kevesebbet).
Az élesztő inaktív, így jellemzően nem okoz gondot. Alternatívaként kaphatók tisztán szelenometionint (SeMet) illetve komplex formákat tartalmazó élesztőmentes kiegészítők is.
Alapvetően működik a SeMet alapú szelénpótlás is, az egyes szelenoproteinek gyártásához remekül tud alapanyagot szolgáltatni, de ha szeretnénk kimaxolni a szelén képességeit, akkor olyan formában szedjük, amiben metil-szelenocisztein is található.
Ez utóbbinak ugyanis jóval erősebb az apoptózist (hibás sejtek programozott halála) elősegítő hatása, ami nem csak daganatos esetekben jön jól, hanem megelőző jelleggel is.
Szelénből nem kell sok a boldogsághoz. Az étrend-kiegészítőkön belül ennél a nyomelemnél a leglényegesebb a precíz adagolás, mivel a toxicitás határértéke nincs túlságosan távol a napi ajánlott mennyiségektől. Mivel a SeMet forma nem specifikus módon képes beépülni a szervezet fehérjéiben lévő metionin helyére (Met-SeMet aminosav analógok), egy bizonyos szint felett megzavarhatja ezen proteinek struktúráját, működését, tüneteket okozva.
Szeléntúladagolás jelei lehetnek:
hajhullás
töredező körmök
erős fokhagymaszagú lehelet
emésztőszervi problémák
fáradtság, irritáltság, ízületi panaszok.
Kiegészítőként napi 200 μg szelénnél többet ne fogyasszunk hosszú távon. Nőknél a tapasztalatok szerint könnyebben léphet fel szeléntúladagolás. Férfiaknál az ejakuláció során az ondóváladékkal szelén is ürül (valamint cink is).
Általános ajánlás, ha nem szedtünk korábban szelént: 1 hónapig feltöltő jelleggel napi 3 μg/tskg, majd a felére visszaállni. Nem muszáj minden nap szedni, be lehet venni a heti adagot mondjuk 3 napra (H-Sze-P) elosztva. Létezik olyan javaslat is, hogy 1 hónap szedés után ugyanannyi szünet legyen, de ennél jobb a rendszeresség, főleg ha SeMSC formát is szedünk, mivel annál folyamatos bevitel mellett érhetünk el kedvező hatásokat.
Kétség esetén (főleg ha túladagolási tüneteink lennének) csináltassunk teljesvér-alapú szelénszint vizsgálatot. Ezt ma a Synlab és a Spektrum-Lab hálózatán belül tehetjük meg. A szérum szelénszint nagy mértékű ingadozást mutat a napi szelénbevitel függvényében és nem tükrözi megbízhatóan a hosszú távú sejtszintű ellátottságot, amit a teljesvér-alapú vizsgálat mutat.
Ha valakinél a kutatásokban biztonságosnak bizonyult, kb. napi 200-400 μg-os össz-szelénbevitel (figyelem: ebben az elfogyasztott táplálékok szeléntartalma is benne van!) túl magas szintet okoz, az valamilyen metilációs problémát (pl. súlyosabb fokú MTHFR-mutáció) valószínűsít. A feleslegben lévő szeléntől ugyanis több lépcsős metiláció útján szabadul meg a szervezet. Aki már régebb óta szed szelént (jódtól függetlenül), annak a jódprotokoll előtt is ajánlott a fenti vizsgálat.
Gyakori kérdésre a válasz: igen, van szelén a paradióban (brazildió), ami szintén szelenometionin, de erősen ingadozó mennyiségben, mivel nagyon függ a talaj szeléntartalmától, amiben termett, ráadásul az aflatoxinnal való szennyezettség is komoly aggály. Nem javasolt a fogyasztása emiatt.
Aki rendszeresen fogyaszt szelénben gazdag élelmiszereket (tengeri herkentyűk, kagylók, belsőségek), annak nem szükséges pluszban szednie szelént. Érdemes viszont ekkor is megnézetni a szintjét, nehogy megtévesszük magunkat ("ó, én gyakran eszem ilyeneket")
Ajánlott szelénkészítmények
Szelénes élesztő tartalmú termékek:
Szelenometionin:
Szelénkomplex:
A metil-szelenocisztein (SeMC vagy SeMSC a rövidítése) formával főleg azoknak érdemes megismerkedniük, akik daganatos betegséggel küzdenek, mert ennek a rákellenes hatása a kutatások szerint sokkal komolyabb, mint a szelenometioniné. Ilyen szelénvegyület lenne a fokhagymában és a brokkoliban is, ha azok szelénben gazdag talajon nőnének. A SeMSC (elég erős szaga van) nem raktározódik pl. izomszövetben, így nem is halmozódik ott fel, ezért fontos a napi bevitele. Bővebb infó róla a szelénes cikkben.
Metil-szelenociszteint tartalmazó termékek:
A mai kor emberére sajnos jellemző a (súlyos) magnéziumhiány. Az okok sokfélék: életmód, stressz, sok finomított szénhidrát, kiüresedett élelmiszerek, műtrágyázás, savas esők stb. Ilyen állapotban a jód sem képes hatékonyan működni a szervezetben. A rutin laborleleteken szereplő Mg érték nem mérvadó, mivel a vérplazma szintje nem tükrözi az egész szervezet ellátottságát. Könnyen lehet (és általában van is) sejtszinten magnéziumhiány attól, hogy a vérplazmában mért érték a referenciatartományon belül van. A vörösvértest alapú (RBC) vagy a teljes vért vizsgálató teszt kellene rá, de ezek elérhetősége nagyon korlátozott.
A magnézium hivatott egyensúlyban tartani a sejtplazmában lévő szabad kalciumionokat. A szabályzást biztosító, a sejthártyán elhelyezkedő kis Ca-szivattyúk ugyanis magnéziumigényesek, és ha nem működnek megfelelően, akkor a szabad kalcium ionok szintje túlságosan megnövekedhet, ami ösztönző hatással lesz sejtlégzésből (NADPH-rendszer) származó hidrogén-peroxid (H2O2) termelődésére. Amennyiben viszont ennek az oxidálószernek a szintje megszalad, akkor elszabadulhatnak az oxidatív folyamatok és autoimmun pajzsmirigyproblémla alakulhat ki. A magnézium a jód által kiváltott méregtelenítési reakciók kezelésében is fontos.
A súlyos magnéziumhiány fontos oki tényező az autoimmun betegségek kialakulásában, karöltve a jód- és szelénhiánnyal. Ilyen esetekben még fontosabb a jól hasznosuló formában történő, nagy dózisú magnéziumpótlás! Bővebben róla ld. ezt a posztot.
Magnéziumhiány esetén ha megszalad a sejteken belüli szabad kalciumionok szintje, akkor az gyulladáshoz vezethet a pajzsmirigyben (is)
Pótlására szóba jöhetnek különféle magnézium sók, melyek alapvetően gyors feszívódást biztosítanak, hamar emelik meg a vérplazma magnéziumszintjét, de a bélrendszer csatornáinál más fémionokkal versengenek.
Léteznek aminosavhoz kapcsolt kelátkötéses vegyületek is, melyek sokkal hatékonyabb útvonalon kerülnek felszívásra, de cserébe drágábbak. Érdemes e két kategóriát kombinálni, váltogatni a formákat a nap folyamán, amellett, hogy étkezés útján is törekszünk a magasabb magnéziumbevitelre. A klorofilltartalmú zöldségek (minél zöldebb, annál jobb) sok magnéziumot tartalmaznak, ráadásul jól hasznosuló formában, emellett mandula is ajánlott lehet erre a célra, mint ahogy a legeltetett állatok húsa is.
Nézzük az egyes elérhető kiegészítőket:
magnézium-citrát: kedvező árú és jól felszívódó forma. Két fajtája ismert: a „sima”, savanykás magnézium-citrát és az édeskés trimagnézium-citrát. Ezek elemi magnéziumtartalmukban is különböznek egymástól, de alapvetően mindegyik jó. Ez utóbbi viszont csomósodni hajlamos, így kapszulázott formában nem ajánlott szedni, csak vízbe óvatosan beleszórva. Gyógyszertárban, webáruházokban beszerezhetők, érdemes por formában venni, mert úgy sokkal olcsóbb, mint a kapszulázott.
Nagy dózisban hashajtóként is használják. Az egyéni tolerancia más és más lehet, de a lényeg, hogy ne szedjük olyan adagban, ami híg székletet okoz, mert így egyéb hasznos anyagok sem fognak megfelelően felszívódni a belekből.
magnézium-malát: a magnézium almasavval alkotott sója, jó biológiai hasznosulás jellemzi mérsékelt ár mellett, hasmenésre kevésbé hajlamosít, jól tolerálható
magnézium-laktát: tejsavval alkotott magnézium só, ez is jól felszívódik, ár-érték arányban nagyon jó (főleg ha porként vesszük), de egy kicsit már laxatívabb, bár nem annyira, mint a citrát
magnézium-glicinát, -taurát: aminosavhoz kapcsolt ún. kelátkötéses magnézium vegyületek, melyekkel az adott aminosavból is viszünk be valamennyit. Jól felszívódás jellemzi őket. A glicinátot érdemes inkább estére időzíteni, mert a glicin jó hatással lehet az alvásra.
Figyelem! A magnézium-glicinát / -biszglicinát (ugyanaz) por formájában csak az igen elkötelezetteknek ajánlott, hiába olcsó, mert borzalmas íze van, valahol a hányás és a dög között félúton...
A magnéziumpótlás során figyelni kell a B6-vitamin bevitelére is, mivel ez mint kofaktor segíti a Mg sejtekbe jutását. Egy B-komplex ebben segítségünkre lehet.
Kerülendő formák: magnézium-oxid és -karbonát: rossz a biológiai hasznosulásuk, lúgos kémhatásúak, lekötik a gyomorsavat. A magnézium-klorid jól szívódik fel, de irritatív lehet az érzékeny gyomrúak számára.
A magnézium-szulfát (keserűsó) kis mennyiségben jöhet csak szóba erős hashajtó hatása miatt, viszont kis dózisban kimondottan ajánlott is, mert az általa szolgáltatott szulfát ion támogat bizonyos méregtelenítési folyamatokat.
Sajnos a kereskedelemben (iHerb-et is ideértve) kapható, kapszula vagy tabletta kiszerelésű és ezért praktikus magnézium készítmények nem teljesen adalékmentesek, magnézium-sztearátot, szilícium-dioxidot tartalmazhatnak. Aki érzékeny ezekre, válassza inkább az ömlesztett porként kapható változatokat, melyek gazdaságosak is egyben, de macerásabb őket „magunkkal vinni”, s így egész napra elosztani a bevitelt.
A magnézium napi adagja testsúly kilogrammonként 7-10 mg (magnéziumion-tartalom), melyet legjobb, ha legalább három részletben (reggel, délben és este) vesz be az ember. A jódprotokoll elején kellhet a nagyobb mennyiség az átrendeződési folyamatok miatt, néhány hónap után már kevesebb is elegendő lehet, bár ez nagyban függ az életmódtól is.
Az étrend-kiegészítők formájában történő bevitel mellett a táplálékainkkal is igyekezzünk fogyasztani magnéziumot
Káliumhiányos szervezet esetén az egyoldalú magnéziumpótlásnak kellemetlen mellékhatásai lehetnek: paradox módon éppen izomgörcs, akár ritmuszavar, idegrendszeri problémák, zsibbadás, glikémiás zavarok stb., amit ezúttal nem a magnéziumnak, hanem egy másik roppant fontos intracelluláris ionnak, a káliumnak a túl alacsony szintje okoz.
A stresszes élet, a túlságosan low carb diéták, a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának túlstimulálása (üss vagy fuss szituációk) hozza magával a kálium fokozott ürülését is, és így előbb-utóbb a sejtszintű hiányt. Ilyenkor különösen ajánlott a káliumpótlás.
A sejtszintű káliumhiány (nem a szérum érték!) sajnos hasonlóan gyakori manapság, mint a magnéziumhiány, bármennyire is az ellenkezőjét híresztelték egyesek Magyarországon. Idehaza rengeteg ember él abban a tévhitben, hogy a kálium mérgező, illetve hogy eleve túl magas a bevitelünk, de ez nem igaz.
Mind a magnézium, mind pedig a kálium főként intracelluláris ion, azaz a sejten belül szeretnek tartózkodni és kettejük egymáshoz viszonyított aránya is fontos. A nyugati életmódot követő embernek jellemzően mindkettőből hiánya van, de egyéni különbségek előfordulhatnak a tekintetben, hogy a pótláskor melyikre kell inkább a hangsúlyt fektetni ill. melyikkel kell kezdeni. (Általában a magnéziummal szoktak.)
Káliummegtartó vízhajtó gyógyszerek szedése, súlyos veseműködési zavarok illetve előrehaladott mellékvese-diszfunkciók (amikor az aldoszteron termelődés is érintett) esetén tilos káliumot pótolni, mert ilyenkor az ionfelesleg vérplazmából történő ürülése korlátozott, így hiperkalémia léphet fel, ami valóban komoly panaszokat okozhat. Súlyos magnéziumhiány esetén sem ajánlott az egyoldalú káliumpótlás. (Ez visszafelé is igaz.)
Káliumpótlásra ajánlott kiegészítők:
A magnézium és a kálium támogatja az egészséges vércukorszabályzást is. Indokolt esetekben (pl. IR) érdemes hozzávenni a krómot is, természetesen az étkezést érintő változtatásokkal együtt:
Magnéziummal, káliummal dúsított kézműves só receptje ebben a posztban olvasható.
Néhány szó a kalciumról, mert általában ezt az ásványi anyagot szokták együtt emlegetni a magnéziummal, nem pedig a káliumot...
Nos, a kalcium személyre szabott mérlegelést kíván, mindenesetre fontosnak tartom, hogy manapság, amikor a pótlás szükségtelenségéről, sőt veszélyeiről annyi infó zúdul ránk, "hallgattassék meg a másik fél is" és a ló túloldaláról visszakapaszkodva vizsgáljuk meg a viszonyunkat ezzel az ásványi anyaggal.
Különösen ha valaki erősen restriktív étrendet követ / kénytelen tartani, és kiesnek a tejtermékek, sajtok, magvak, kis testű tengeri halak (csontosan, pl. szardínia), esetleg várandós vagy szoptat, és ezért emelkedett a kalciumszükséglete. Ilyen esetekben valóban szükséges lehet a pótlása. Az ijesztegetés a napi több ezer milligrammos kalcium adagok kofaktorok (D3-, A-, K-vitaminok) nélküli alkalmazásával nyert rossz tapasztalatok miatt indult el, de ez nem jelenti azt, hogy a kisebb mennyiségek is rizikósak lennének, főleg rendszerben alkalmazva ugye.
Akinek az étrendjében nem szerepelnek rendszeresen a fent említett kalciumforrások, az fontolja meg a napi néhány száz milligramm mennyiségben végzett pótlást, mert ennek az ásványi anyagnak a hiányára nem feltétlen csak a csontozatot és a fogakat érintő tünetek tudják felhívni a figyelmet, hanem olyanok is, mint a zsibbadás, az agyi köd, a szívritmuszavar és az izomgörcsök. Pótlására alkalmas formák lehetnek a citrát és a malát, a karbonát és oxid formák itt is kerülendők.
Magnézium és kálium kéz a kézben kell, hogy járjanak, kölcsönösen támogatják egymást, és kölcsönösen rá is tudnak mutatni a másik hiányára. Általános javaslat, hogy 2x annyi káliumot vigyünk be, mint mangéziumot, de ebbe az ételek, italok káliumtartalma is beleszámít. Kevés kivételtől eltekintve káliumpótlásra is szükség szokott lenni, főleg stresszes embereknél (szimpatikus vegetatív idegrendszeri dominancia), sportolóknál, vércukorszint szabályzás zavarai esetén, alvásproblémáknál stb.
Az emberi szervezet nem képes előállítani, így kívülről kell bevinnünk. Antioxidánsként egyensúlyt tart a Lugol-oldat elemi jódjával, ami képes oxidatív hatásokra is, de a protokollt betartva ez nem jelent problémát, sőt: szervezetünk egészségének egyik záloga az antioxidánsok és oxidánsok közti finom egyensúly, melyet a jód kettős tulajdonsága, adaptogén viselkedése (egyszerre tud oxidatív és antioxidáns módon is működni - ez utóbbit jódozott zsírsavak formájában) képes csodálatos módon támogatni.
A C-vitamin emellett segíti a méregtelenítési folyamatokat (oxidatív szabad gyökök semlegesítése), a mellékvesék működését, valamint a nátrium-jodid szimporterek (NIS) regenerálódását, így a jódpótlás alatt megemelkedett TSH mielőbbi rendeződését is.
Javasolt napi adagja 30-50 mg/tskg, több részletben bevéve, hogy ne okozzon hasmenést. A tolerált mennyiség egyénenként változó és ugyanazon embernél is ingadozhat a szervezete állapotától függően (betegség esetén többet tud felszívni a bél). A jódszedés kezdeti szakaszában lehet szükség a nagyobb adagra.
Legjobb ár-érték arányú alternatíva a közönséges L-aszkorbinsav, több részre elosztva a napi mennyiséget.
Jóddal együtt nem szabad bevenni, várni kell vele ideálisan 2 órát. Ennek oka, hogy az aszkorbinsav (az aszkorbát forma is) a Lugol-oldatban lévő molekuláris jódot jodiddá redukálja (I2 → I-), ami által elesünk az elemi forma igen lényeges élettani előnyeitől. Ez megtörténik in vitro (pohárban), in gastro (gyomorban) és tapasztalatink szerint a in vivo, azaz a vérplazmában is.
Mivel a C-vitamin sokkal tovább marad a vérben, mint a molekuláris jód, először a Lugolt kell bevenni, aztán 2 órával a C-vitamint. Ha csak 1,5 óra sikerül, az is jó lehet azért, a 2 órás adat dr. Abraham egyik cikkéből származik. [2; 99.o.]
A tapasztalatok alapján az NAC (N-acetil-cisztein) is képes erre a redukcióra, így ha valaki szedi, érdemes ugyanígy elkülönítve bevenni, hasonlóan a C-vitaminhoz. Bővebben erről a témáról ebben a cikkemben lehet olvasni.
Először a jód, majd 2 óra múltán a C-vitamin. Nézzük át a kora reggel fogyaszott kiegészítőinket is, hogy nincs-e valamelyikben rejtetten C-vitamin, mert az elmaradó jódhatás ezen is múlhat!
Por alakú aszkorbinsav:
Az L-aszkorbinsav biológiai hatását szinergikus módon segíthetik egyes bioflavonoidok, így fel lehet turbózni (összekeverni tálban) különféle növényi szárítmányokkal, melyek a C-vitamint a természetben is kísérik. Erre itt találsz a csoportban egy receptet.
A C-vitamin egy sav, és bár nem túl erős, érzékenyebb gyomrúaknak inkább az egyes ásványokkal alkotott sói, az ún. aszkorbátok jelenthetnek alternatívát. Ilyenek a magnézium-aszkorbát, nátrium-aszkorbát, esetleg kalcium-aszkorbát. Ezeknél figyelni kell arra, hogy velük az adott ásványi anyagból is viszünk be mennyiséget, bár arányaiban jellemzően kb. tized annyit, mint a C-vitamin-tartalom.
Oxalát problémákkal küzdőknek érdemes liposzómás C-vitamint kipróbálni, de ennek bevételével is várni kell 2 órát a jód beszedése után.
Autoimmun esetben az oxidációs folyamatok féken tartása céljából emelt mennyiségű C-vitamin ajánlott, leginkább pufferelt formában, azaz aszkorbátként, nem elfeledkezve mellette az egyéb antioxidánsok beviteléről sem (pl. komplex E-vitamin, ld. még később).
C-vitamint egy életen át szednünk kell (jódtól függetlenül), mert az ember képtelen azt szintetizálni és a 21. századi modern környezetünk jelentette igényeket pusztán táplálkozással lehetetlen kielégíteni. A jódprotokoll elején kicsit többre lehet szükség a méregtelenítési folyamatok miatt. Ha valakit az esti adag élénkít, nehezen tud tőle elaludni, akkor délutánig bezárólag szedjen C-vitamint.
Hasznos tipp: az a hatás, hogy az aszkorbinsav redukálja a Lugolban lévő molekuláris jódot és így elszínteleníti az oldatot, konyhai baleset esetén, amikor véletlenül kiöntöttük a Lugolt, kimondottan jól jöhet. Ilyenkor egy kis aszkorbinsavas vizet kell rá önteni vagy C-vitamin porral dörzsölni a foltot, ami így ezzel a módszerrel hamar eltűnik.
Kifolyt, kifröccsent Lugol-oldatot aszkorbinsavas vízzel tudunk eltüntetni
A cink kivételesen sok folyamatban vesz részt a szervezetben, többek között a pajzsmirigy működéséhez is nélkülözhetetlen. A cink céltápanyaga a pajzsmirigynek és prosztatának is, a pajzsmirigyhormon-konverzióhoz (T4→T3) is elengedhetetlen. Mivel a jódpótlás hajlamos életre kelteni a pajzsmirigyet, előtérbe kerülhetnek az egyéb - addig esetleg lappangó - tápanyaghiányok.
A mai kor emberére jellemző a cinkhiány: élelmiszerek cinktartalma csökkent, táplálékból (húsok) hatékony kinyeréséhez jó minőségű gyomorsav szükséges, a magokban található fitinsav is hajlamos cinket megkötni, csökkentve a felszívódását. Cinkhiány még nagy tápanyagsűrűségű étrendnél is előfordulhat, visszafogva többek közt az immunrendszer hatékony működését is.
A cink túlnyomóan intracelluláris elem, a vérben a 90%-a a sejtes alkotókban található, nem a plazmában! Emiatt nem mérvadó a szérum alapú vérvizsgálat. Teljes vér alapú teszt szóba jöhet, hazai elérhetősége viszont meglehetősen korlátozott.
Az egyik viszonylag megbízható, egyszerű és olcsó vizsgálat rá az ún. cink ízteszt (zinc tally test, zinc taste test): 0,1%-os, szobahőmérsékletű cink-szulfát heptahidrát oldatból kell 1 evőkanálnyit a szánkba venni és ott tartani 30 másodpercig. Utána ki lehet köpni vagy akár le is lehet nyelni. A teszt előtt néhány órával nem szabad inni, enni, fogat mosni. Kiértékelés:
Ha az első 10 másodperc alatt nem érzel semmit, csak víz ízt, az komoly cinkhiányra utal
Ha 10 másodperc felé járva elkezdesz érezni egy "száraz", fémes, keserű, savanyú vagy szódabikarbóna-szerű ízt, az közepes mértékű hiányt mutat
Ha az oldat szádba vétele után érzel valamilyen enyhe, nem feltétlenül kellemetlen ízt, ami 10 másodperc alatt felerősödik, az az enyhe hiány jele
És végül, ha rögtön az elején (<3s) erős, kellemetlenül savanyú-száraz ízt érzel, ami után szükségét érzed kiöblíteni a szádat, az megfelelő cinktelítettségre utal
A cink-teszthez szükséges alapanyagot (cink-szulfát-heptahidrát por) nagyobb gyógyszertárakban lehet keresni, kész tesztoldat pedig a Jódtündér webshopjából is beszerezhető.
Az ízteszt gyors, egyszerű, költséghatékony és viszonylag megbízható módja a cinkstátuszunk megállapításának, monitorozásának. Az érzett ízre kell figyelni közben, borkóstolók előnyben
Cinkpótlási javaslat: férfiak számára feltöltő adag napi 0,6 mg/tskg, nőknek 0,4 mg, egészen addig, amíg a cinkteszt a szint rendeződését nem mutatja. Utána felére-harmadára csökkentett adaggal való szintentartás javasolt, közben rendszeres ellenőrzés a fenti teszttel illetve indokolt esetben teljesvér-alapú vizsgálattal.
Alapból a kelátkötéses cinkformák javasoltak, azon belül is a cink-monometionin, mert sokkal hatékonyabban szívódik fel, mint a szabad, ionos cinket adó -citrát, -glükonát, -szulfát formák. Ez utóbbiaknál a cink más 2-es vegyértékű fémionokkal (pl. magnézium) verseng a bélrendszerben a felszívódásért, és gyakran alulmarad. Éhgyomorra hatékonyak lehetnek, de úgy sokaknál hányingert okoznak.
A metionin mellett jó lehet még a glicinhez kapcsolt cink is (de a tapasztalatok szerint ez előbbinél nem kell jobb):
Az ionos cinket tartalmazó szopogatós készítmények elsősorban torokfájás során jöhet jól ill. akkor, ha a cinkellátottságunk a fenti, kelátkötéses kiegészítők szedésének hatására sem akarna javulni (ilyenkor valamilyen komolyabb gasztrointesztinális felszívódási zavar valószínűsíthető).
Ha a cink szedésekor émelygés jelentkezik (főleg nőknél jellemző), akkor étkezés közben, kisebb adagokban vegyük be, estére. Ha rezet szedünk, azt érdemes délben bevenni, a cinket pedig az esti órákban. Cink-réz komplexek emiatt nem igazán javasoltak, bár itt megoszlanak a vélemények, moderált cinkadagok (<50 mg) esetében valószínűleg nem (annyira) érvényesül a rezet a bélhámsejtekben fogságba ejtő hatás (metallothionein fehérjék termelésének felturbózása).
Mivel a cink a szervezetben már a felszívódásnál a bélhámsejtekben verseng a rézzel, cink (estefelé ajánlott) mellé rezet is tanácsos szedni (délben) ill. ügyelni az étellel való fokozott bevitelre, a cinkhez képest kb. 10-szer kisebb mennyiségben.
Vannak viszont olyan élethelyzetek és egyensúlytalanságok, amikor nem igazán ajánlott rezet szedni, és ilyenkor a cink adaggal se érdemes túl magasra menni, hogy az arány ne billenjen jobban el. Ezek:
szigorú növényi étrend: hiányzik belőle a preformázott A-vitamin, az elfogyasztott ß-karotin pedig egyénenként igen változó mértékben tud átalakulni kész A-vitaminná a szervezetben, valakinél semennyire sem. A fő rézmegkötő fehérje, a cöruloplazmin (CP) szintéziséhez viszont elengedhetetlen az A-vitamin.
Emellett nincs benne elég cink (állati eredetű táplálékok tartalmazzák inkább, hüvelyesekben is van, de rosszabbul szívódik fel), ami egyensúly tartana a rézzel.
Valamint ez az étrend pajzsmirigy-alulműködésre is hajlamosít a telített zsírok + jó minőségű fehérjék hiánya és alacsony jódtartalma okán (kivéve ha valaki sok kombut, wakamét eszik)
előrehaladott mellékvese alulműködés: a mellékvese adja a jelet a májnak, hogy szintetizáljon cöruloplazmint
máj-epe útvonalon pangás: többlet réz az epén át ürül(ne)
ösztrogéndominancia
nehézfémterheltség: oxidatív stresszt okoznak a szervezetben, amit a réz mint redox fém tovább súlyosbíthat. A vaspótlás is ugyanezen okból ellenjavallt ilyenkor, ld. még később. Biztonságos kivezetés szükséges, ld. ebben a cikkben, és ha sikerült szépen rendezni ezt a problémát, akkor már jöhet a több réz
Biológiailag nem hasznosítható formában történt rézfelhalmozódás (copper imbalance, copper toxicity) tünetei a teljesség igénye nélkül:
Szorongás, kényszerbetegség, stresszhatás alatt nehezen kap levegőt, pánikrohamok, éjszaka közepén felébredés, reggel nagyon nehezen tud felkelni, estére kellemes lelassulás helyett felélénkülés, sokszor iszonyúan felpörögnek a gondolatai és nem tudja őket lelassítani, rendszeresen ólmos fáradtság tör rá, nem fog az agya, merev a nyaka és esetleg más izmai is, hirtelen felállástól leesik a fejében a vérnyomás, egymást keresztező barázdák vannak az ujjbegyein, olyan érzése van, mintha belülről valami szét akarná feszíteni, és főleg ha a valóságtól elszakadt, erősen "elvarázsolt", sokak szerint túlságosan művészi és túlérzékeny lelki alkat.
Ajánlott monokomponensű rézkiegészítők (a kelátkötéses réz felszívódása biztosabb, de a szervetlen formák is működhetnek):
Ételekkel (fekete csokoládé, kacsa-, liba-, borjú-, marhamáj) is lehet rezet bevinni, bár a precíz adagolás ilyenkor a réztartalom természetes szórása miatt nehézkesebb, mintha étrend-kiegészítő útján szednénk. Segédlet: dán adatbázis, német forrás.
Egyes források szerint a májjal bevitt réz ún. biológiailag hozzáférhetetlen rézfelhalmozódás esetén (ld. fentebb) sem okoz problémát. Ezt eddig több megfigyelésünk is alátámasztja, talán a máj A-vitamin- és fehérjetartalmával állhat összefüggésben. Mindenesetre ha kísérlezetésre szánjuk el magunkat ilyen esetben a májjal, közben ügyeljünk a fent említett tünetekre!
A réz az ún. hephaestin (HEPH) fehérjének is kulcseleme, amely a vas felszívódása során játszik fontos szerepet: oxidálja a 2-es vegyértékű vasat 3-assá, így a vérben keringő transzferrin már fel tudja venni. Erről majd a vas alfejezetben esik több szó.
Ásványi anyagok és nyomelemek a vérben, annak plazma részében és a sejtes alkotókban. Látható, hogy mely mikrotápanyagok tartózkodnak főleg az intracelluláris térben, az ő esetükben (ha a plazma szintje nem korrelál igen szorosan a sejten belüli értékekkel) sokkal megbízhatóbb képet kapunk, ha teljesvér-alapú vizsgálatot végeztetünk. A szelén, a cink és a réz is ilyen. Sajnos ez utóbbiak hazai tesztelhetősége még nagyon korlázott
Nem minden esetben van rájuk szükség, de pl. előrehaladott autoimmun pajzsmirigybetegségek, fibromialgia, krónikus fáradtság szindróma (ME/CFS), mitokondriális diszfunkciók esetén szóba jönnek, mert ekkor a sejtszintű energiatermelés (oxidatív foszforilláció) alacsony teljesítménye miatt már nem keletkezik elegendő hidrogén-peroxid mint „melléktermék”, ami pedig a jodid oxidációját a TPO enzimmel karöltve biztosítaná.
Az oxidáció (jodid → „szabad gyök” jód) igen fontos lépés a jód organifikációja előtt. Ez utóbbi során az oxidált jód tirozinszármazékokkal kapcsolódik össze és pajzsmirigyhormonok keletkeznek, ill. esszenciális zsírsavakkal lép reakcióba, ún. jódozott lipidek szintézise céljából. Ez utóbbiak szerepe kulcsfontosságú, főleg autoimmun esetben!
Az amerikai jóddoktorok tapasztalatai szerint nagy dózisú B2- és B3-vitaminok segíthetnek felpörgetni a betegség előrehaladott stádiuma miatt már lelassult mitokondriális energiatermelést, és ezzel kijavítani ezt a jódanyagcsere-zavart. Az eredeti jódprotokoll a napi kétszeri adagolást írja elő, vagyis 2x 100 mg B2 és 2x 500 mg B3.
Ajánlott termék, melyet az Iodine Project vezető jóddoktorai fejlesztették ki és a B3-vitamint inozitol-hexanikotinátként tartalmazza, ami „no flush”, azaz kipirosodást nem okozó forma.
Vagy ehelyett külön-külön B2 és B3-vitamin:
Ezek a B3-vitaminok is ún. inozitol-hexanikotinátot (más néven -hexaniacinátot) tartalmaznak, amiből sima niacin szabadul fel, de időben elnyújtott módon, így nem okoz kipirosodást.
A sejtszintű energiatermelésben a Q10 koenzim is igen lényeges szerepet játszik, 30 év felett pedig a termelődése már elkezd csökkenni (életmód függvénye), ezért pótlására lehet szükség, különösen a fenti esetekben, vagy ha termékenységi problémák állnak fenn: korai petefészek-kimerülés, alacsony anti-Müllerián hormon szint. Ez utóbbi esetében E-vitamin is indokolt.
Q10 koenzim készítmények:
Gyakran a niacinamidra is „no flush” B-vitaminként hivatkoznak, de az nekünk ilyen mennyiségben nem jó. Vagy sima niacin kell, több kisebb adagra elosztva, vagy a fenti inozitol-hexanikotinát. Maga a „flush” egyébként nem veszélyes, de igen kellemetlen lehet: ég, viszket, szúrkál a bőr, elönti az embert a forróság. Dózisfüggő, de a fenti már olyan mennyiség, ami jó eséllyel okoz kipirosodást.
A niacin metabolizációja a májban metil-csoportokat (CH3) használ ( a niacinamidé pedig még inkább, mivel az csak ezen az útvonalon képes lebomlani), ezért ha valaki eleve alulmetilált és B3-vitamin szedése mellett még inkább fáradttá válik, annak érdemes nagyobb mennyiségben fogyasztania ún. metil-donorokat tartalmazó élelmiszereket, étrend-kiegészítőket: pl. cékla, quinoa, metil-folát, metil-B12, trimetil-glicin (TMG), kolin, lecitin ill. ezeket tartalmazó táplálékok.
Ha a bélflóra felborulására utaló emésztőrendszeri tüneteket tapasztalunk a B3-vitamin szedése mellett (egyeseknél lehet ilyen mellékhatása), akkor függesszük fel az ATP kofaktorok használatát. Alkalmazásuk eleve szünetek közbeiktatásával javasolt: ha elfogyott egy doboz, figyeljük meg, hogy jelentkezik-e különbség a jód & kofaktorok szedésének folytatása mellett. Amennyiben nem, akkor ne rendeljünk újat, mert nem ez lesz a kulcsa a mitokondriumok felpörgetésének, ld. még később.
Érdekesség: a B2-vitamin (riboflavin) a vizeletet zöldessárgára színezi. Ez nem káros, nem terheli meg a májat, csak feltűnő.
A kérdés, hogy meddig kell szedni az ATP kofaktorokat a jód mellé, jogos, de elég nehéz rá általános érvényű korrekt választ adni, mert ebben nagy egyéni különbségek lehetnek. Amennyiben a mitokondriumokban zajló sejtszintű energiatermelés folyamata már regenerálódott és képes elegendő mennyiségű hidrogén-peroxidot szolgáltatni a megfelelő jódanyagcseréhez, akkor már nincs szükség a folyamat nagy dózisú B2- és B3-vitaminokkal való ösztönzésére.
Iktassunk be szüneteket és ha nem történik visszaesés az energiaszintünkben, akkor már nincs rájuk szükség. Ugyanúgy ha semmi előnyét nem tapasztaljuk a szedésüknek, akkor sem lesz sorsfordító kiegészítő számunkra. Hogy ez a pont mikor jön el, azt mindenkinek magának kell kipuhatolnia.
Legyünk türelmesek, ahogy maga a jódprotokoll sem egy gyors sprint, hanem inkább maraton, úgy azt is tudomásul kell venni, hogy jellemzően a mitokondriális működés regenerálása sem 1-2 hónapos történet. Erre egyébként is számtalan biohacking technika létezik:
magas mikrotápanyag-tartalmú élelmiszerek fogyasztása
vashiány optimális rendezése
időszakos böjt
mozgás, testedzés
hő- / hidegterápia
vörösfény-terápia
meditáció
minőségi alvás
karnitin,
nikotinamid-ribozid
Q10 koenzim
nehézfémterheltség felszámolása speciális protokollal
Amennyiben sima niacint szedünk, egy bizonyos dózis felett (és főleg ha nem ettünk előtte) jelentkezhet az ún. flush, amikor is kipirosodik a bőrünk, amit égő, szurkáló érzés kísér. Nem fáj, de egy kicsit kellemetlen lehet, főleg ha valaki nincs ennek tudatában, s így nem számol vele
Egy jó minőségű B-komplexnek mindenképp van létjogosultsága a jódpótlás során is: a két fázisú méregtelenítési folyamatban is nagyon fontos szerepet játszanak a B-vitaminok, mellékveséknek, pajzsmirigynek is szükségük van rájuk, energiatermelésben, vérképzésben segédkeznek stb.
A későbbiekben nem feltétlen kell őket napi rendszerességgel szedni, hetente pár alkalom is elég lehet, bár ez egyénfüggő. A B-vitaminok vízoldékonyak, így túladagolásuk igen nehéz, kivéve a B6-ot, ahol ez reális rizikó lehet monokomponensű, nagy dózisú készítmények esetén.
A B-vitaminok megfelelő bevitele jódpótlástól függetlenül is fontos lenne mai környezetünkben és életmódunk mellett.
Ajánlott B-komplex készítmények:
Ez utóbbiban van 25 mg alfa-liponsav (ALA) is, ld. a figyelmeztetést még később!
A következő készítmény pedig különösen túlmetilálásra hajlamosaknak lehet remek alternatíva:
Nagyon fontos a megfelelő mennyiségű finomítatlan só bevitele is. A vesék bromidkiválasztó képességének drasztikus fokozásával támogatja a méregtelenítést, segíti a mellékveséket, a nátrium-jodid szimportereket (NIS) stb. Kerülni kell mindenféle finomított, adalékolt sót. A Himalája só sem igazán ajánlott, mivel bányászata során robbanószereket is alkalmazhatnak. A Holt-tengeri sónak pedig olyan magas a brómtartalma, emberi fogyasztásra és fürdősóként is alkalmatlan!
A parajdi só ma már szinte minden bioboltban beszerezhető. Többféle értékes ásványi anyagot tartalmazó, kiegyensúlyozott ízvilágú kézműves sókeverék receptje itt található.
Sóból testsúly kilogrammonként 0,07–0,1 g fogyasztása ajánlott naponta. Amennyiben kellemetlen hatásokat tapasztalunk (hányinger, hasmenés, vérnyomásproblémák), csökkentsük az adagot.
A finomítatlan só fontos jód kofaktor, az alap bevitelen túl az ún. sós vizes ivókúra során is használatos, melynek célja a jód által kilökött bromid ürülésének meggyorsítása
A só mellett természetesen fontos a bőséges vízfogyasztás is, naponta 0,03-0,04 l/tskg klórmentes ivóvíz, lehetőleg forrásvíz, tisztított víz. Az ásványvizek nem a legjobbak, és közülük több márka - pl. Visegrádi - fluoridot is tartalmaz! Érdemes mindig elolvasni a címkét.
A víz segíti a jód által felszabadított toxinok veséken keresztüli ürülését, valamint az epetermelődést és a nyirokrendszer működését is.
Természetben fellelhető forrásvizek csak ismert és bevizsgált, stabil összetétel esetén ajánlottak.
A ma már abszolút elérhető árú és nagyfokú tisztító hatással rendelkező, de némileg vízpazarló fordított ozmózisos (RO) víztisztítók mellett jó alternatíva lehet az AquaPhor aktív szenet és egy szabadalmaztatott fonalas anyagot kombináló rendszerei, különböző kivitelekben. 20+ éve a piacon lévő vállalat, megbízható, stabil háttérrel, magas fokú technológiai tudással. (Nincs ebből sem részesedésem.)
Ezek nem képezik az alapprotokoll részét, mégis fontos beszélni róluk. Ideális esetben az ember életmódja során így is, úgy is kellene, hogy figyeljen megfelelő arányú és mennyiségű bevitelükre. Az ortomolekuláris jódpótlás alatt viszont, hogy élvezhessük a jód minden előnyét, még lényegesebb a szerepük.
Az esszenciális zsírsavak elemi összetevői ugyanis az ún. jódozott lipideknek, amik igen erős gyulladásgátló anyagok, szerepet játszanak a jód oxidációs folyamatainak szabályzásában és emellett a rák megelőzésében is. Legjelentősebb az ún. delta-jodolakton, amely szervezetben megfelelő mennyiségű jód (100x RDA feletti, azaz min. napi 12-15 mg) és arachidonsav (AA) jelenlétében képződik. Ez utóbbi egy hosszú láncú omega-6 zsírsav, mely állati eredetű táplálékokban található, de a szervezet is gyártja.
Ha valaki hosszú távon szed milligrammos adagban jódot, gondoskodjon arról, hogy étrendje harmonikus arányban tartalmazza ezeket az esszenciális zsírsavakat. A szűk keresztmetszetet általában nem az omega-6, hanem az EPA és DHA omega-3-zsírsavak jelentik, melyekből szintén képződnek jódozott lipidek: a DHA-gamma-jodolakton és EPA-delta-jodolakton.
Legjelentősebb forrásaik a tengeri halak / halolajak. Ezekből viszont csak a kiváló minőségűek jók, alacsony TOTOX értékkel és természetes triglicerid (TG) formával!
Ajánlott készítmények:
Természetesen más egyéb halolajak is jók lehetnek, amennyiben a tisztaságuk és a TOTOX értékük rendben van, számtalan ilyen termék kapható már idehaza is. Nem szükséges polifenolokkal kombinált olajat választani, léteznek más neves gyártótól származó, szintén jól működő halolajak is.
Emellett a kéntartalmú aminosavak (metionin, cisztein) bevitelére is figyelni kell, de ha napi szinten fogyasztunk állati eredetű fehérjét, ez általában elégséges hozzá. Ha viszont valaki vegetáriánus vagy túlnyomórészt növényi étrenden van, és hosszabb távon kíván jódot szedni, akkor kiegészítésre lehet szükség. A méregtelenítési folyamatokban is kritikus szerepet játszanak ezek az aminosavak.
Bizonyos esetekben tirozin pótlásra is szükség lehet, ha a szervezet nem képes elég tirozint szintetizálni a bevitt fenil-alaninból. (Ez utóbbi az esszenciális aminosav.) Tirozinból épülnek fel a pajzsmirigy hormonok, de emellett más egyéb anyagoknak is előanyaga ez az aminosav. Ha túlzott feszültséget, idegességet, szívdobogást tapasztalunk tőle, akkor ne szedjük. (Prekurzora az adrenalinnak és a noradrenalinnak is.)
A pajzsmirigy hormonok tirozin származékok
A 2007-es jódkonferencia óta ismert, hogy az A-vitamin
védi a pajzsmirigyet
a C-vitamin mellett segít újra kiépíteni a szimportereket, amik a jód sejtekbe szállítását végző transzmembrán fehérjék, és hajlamosak visszafejlődni, ha a jódhiány tartósan fennáll
a háttérben lappangó fertőzések esetén is nagyon fontos, az immunrendszert is segíti, az egyes autoimmun rendellenességek (Hashimoto ill. Graves) gyakran kapcsolhatók össze ilyen fertőzésekkel, pl. EBV, CMV, HSV.
szükséges a szervezetben a réz megkötéséért és szállításáért felelős legfontosabb fehérje, a cöruloplazmin szintéziséhez is.
Ezért is nagyon lényeges a megfelelő bevitel, ami állati eredetű A-vitamint jelent, tehát nem ß-karotint (pl. sárgarépa), mert nagyon sok ember nem képes ez utóbbit jó hatásfokkal kész A-vitaminná konvertálni, különösen ha pajzsmirigy-alulműködése van, akár diagnosztizálatlan formában is!
A preformázott A-vitamin ajánlott napi kb. 10.000 NE-ű bevitele rendszeres májfogyasztással is biztosítható, nem feltétlenül kell étrend-kiegészítőként szedni, bár az esetek többségében erre szükség van, és egyszerűbb is, viszont erre a célra kizárólag a retinol és a retinil-palmitát jöhetnek szóba, a mesterségesen vízoldékonnyá tett retinil-acetát kerülendő, mert könnyen túladagolható!
Ugyanígy kerülendők a mesterséges A-vitamin származékokat (tazarotene, tretinoin, acitretin, isotretinoin, etretinate) tartalmazó receptköteles gyógyszerek, krémek.
Ajánlott készítmények:
Ha A-vitamint szedünk, fontos törekedni annak a többi zsírban oldódó (főleg a D3) vitaminnal való egyensúlyára. Az A- és D-vitamin egymást szabályozva működnek, és egyúttal védenek is a másik túladagolásával szemben. A nagy dózisú A-vitamin csökkentheti a D-vitamin áldásos hatásait, de csak akkor, ha ez utóbbit csupán RDA körüli mennyiségben (kb. 400 NE) visszük be.
Ugyanez fordítva is igaz: a monokomponensű D3 pótlás megfelelő mennyiségű preformázott A-vitamin bevitele nélkül hosszabb távon képes leapasztani a máj retinolraktárait, A-vitamin hiányt és seregnyi eü-i problémát előidézve ezzel.
Annak, aki az ajánlott napi 10.000 NE mennyiségben visz be preformázott A-vitamint (májjal vagy kiegészítővel), gondoskodnia kell arról, hogy D-vitamin-szintje az optimális tartományban legyen, ld. még lentebb. Ez legtöbbször csak D3-vitamin szedésével érhető el.
Az A- és D-vitaminok beviteli arányára általános javaslat jódozás mellett a 2:1, de legalább az 1:1 legyen meg.
Az A- és D-vitaminok az „ideális arányú bevitel” helyett inkább ún. kapcsoló-modell szerint működnek szervezetünkben, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos dózist bevéve az egyikből kikapcsolja a másik túladagolásának kockázatát, így viszonylag széles tartományban biztonságos az együttes bevitelük.
D-vitaminból a D3, azaz a kolekalciferol forma a javasolt, általános ajánlás a napi 70 NE/tskg, de feltöltési céllal ennél többre is szükség lehet. Érdemes a laborban a 25-OH-D3 metabolit szintjét megnézetni, hogy benne van-e az optimális tartományban (150-200 nmol/l, 60-80 ng/ml), és aztán annak megfelelően igazítani az adagon. A tartomány felső negyedében érdemes lenni rákbetegségnél, fogászati implantátum behelyezése előtt illetve csontsérülés esetén. Elhízott embereknek nem csak a kilók miatt lehet több D-vitaminra szükségük, hanem mert a zsírszövet hajlamos elnyelni ezt a zsíroldékony vitamint.
A D-vitamin még nem hormon, két lépésben alakul át azzá, és mindkét átalakítás magnéziumigényes.
Ha nyáron nem tudunk rendszeresen napozni, akkor abban az időszakban is szedni kell D-vitamint. Ételekben igen kevés található, a finomítatlan tőkehalmájolaj tartalmaz valamennyit, de sokkal jobban járunk a kolekalciferol kiegészítőkkel, melyek jóval költséghatékonyabbak is.
Ne felejtsük ki a sorból a K2-vitamint sem, ami a kalciumanyagcsere biztonságos végbemeneteléért felelős fehérjék aktiválását végzi. Válasszunk olyan készítményt, amelyben K1-vitamin is található, a K2 dózis min. 9x-esében.
Az újabb tanulmányok szerint kizárólag a K1-vitamin pótlása is elég lehet, amennyiben ennek adagja elegendően magas, napi 500, de inkább 1000 mg feletti, mert ilyenkor egy része sejtszinten MK-4-gyé konvertálódik. Mivel zsírban oldódó vitamin, működhet a heti adag 2-3 részre osztása is.
D3&K2 komplexek:
Külön D3- ill. K-vitamin:
D-vitamint a bőrünk is képes szintetizálni koleszterinből és a napfény UV-B sugárzásából, de ehhez akkor kell napozni, amikor az árnyékunk rövidebb, mint a testmagasságunk. Októbertől márciusig a mi égövünkön erre nincs lehetőség
Az E-vitamin mint a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) családjának eddig nem említett tagja szigorú értelemben nem része a jódprotokollnak, azonban nem érdemes megfeledkezni róla a jód mellett sem, különösen olyan gyulladásos rendellenességeknél, mint pl. a Hashimoto thyreoiditis, a meddőség (korai petefészek-kimerülés), a HPA tengely diszfunkciói és a nehézfém-terheltség.
Az E-vitamin a legfontosabb zsíroldékony antioxidánsunk, főleg a sejthártyákat védi, és a glutationnal, a C-vitaminnal fontos része testünk összetett antioxidáns-rendszerének. A szelénnel is szinergikus. A szív- és érrendszeri betegségek ellen védőhatással rendelkezik (megfelelő dózisokban és formákban), a gamma-tokoferol emellett daganatellenes hatású.
Az E-vitamin esetében nem egyetlen vegyületről beszélünk: 4 tokoferol és 4 tokotrienol alkotja a teljes E-vitamin komplexet. Ez előbbiek szerepe az elsődleges, de az utóbbiak pozitív élettani hatásairól is sorra jelennek meg kutatások. E-vitamin készítmény választásánál figyeljünk arra, hogy kevert tokoferolokat tartalmazzon, tehát ne csak d-alfa-tokoferolt, hanem kb. 20%-ban gamma, béta és delta változatokat is. Ha nem így teszünk, az alfa-tokoferol nagyobb dózisban képes leapasztani a szervezetben az egyébként igen fontos gamma-tokoferol szintjét, és ez problémákhoz vezethet. Az ún. dl-alfa-tokoferolt kerüljük, az szintetikus E-vitamin forma.
A tokotrienol-készítményeket ne szedjük egyidőben magas alfa-tokoferol tartalmú E-vitaminnal, mert nagy dózisban ez utóbbi csökkenti a tokotrienolok felszívódását. Mindegyiket zsírosabb étkezéshez ajánlott bevenni. Tipp: reggelire A+D+K vitaminok és esetleg néha tokotrienolok, ebédre tokoferolok (és pl. omega-3), ha valaki minden zsíroldékony vitamint szeretne jól szedni.
E-vitamin étrendi forrásai: olajos magvak, olivaolaj, E-vitaminos tojás, fenntartható forrásból származó nyers vöröspálma-olaj, esetleg avokádó. Ezekből azonban jellemzően naponta csak 80-90 NE vihető be. (E-vitaminból 0,667 mg d-alfa-tokoferol felel meg 1 NE-nek, a többi tokoferol nem számít bele.) A fent említett esetekben ez nem lesz elég az étrendi bevitel, és pótlásra lesz szükség.
A személyre szabott E-vitamin adagolás (milyen termék, hány milligramm) céljából keressünk fel egy témában jártas szakértőt. A zsíroldékony vitaminok közt az E-vitamin szerencsére kivétel, nem halmozódik fel a szervezetben, a biztonságos tartomány tág, a toxicitási határok igen magasak.
Tokoferolok: (kevert)
Tokotrienolok:
Komplexek:
A vas megfelelő szintje rendkívül fontos a jód hasznosulásához.
a pajzsmirigyműködésnek is egy kritikus kofaktora
szükség van rá a TPO enzim funkciójához
a T4→T3 konverzióhoz
a kortizol szintéziséhez és
a mitokondriális energiatermeléshez is.
Optimálisnál alacsonyabb vasszint esetén nem fog tudni a jód sem megfelelően működni a szervezetünkben. Vizsgálandó paramétereket ld. korábban. Ha kevés a vas, akkor előbb azt kell korrigálnunk ahhoz, hogy nagy dózisban szedhessünk jódot.
Vasat elsődlegesen étrendi forrásból vegyünk magunkhoz (pl. jó minőségű májjal - tápérték adagokat ld. a Réz fejezetben) és az emésztőrendszer erősítésével dolgozzunk annak minél jobb hasznosulásán. Étrend-kiegészítő formájában a vaspótlás csak igen indokolt esetben, végszükség esetén és átmenetileg jöhet szóba, akkor is csak kelát-kötéses formában (vas-biszglicinátként).
Ilyen készítmények:
Rézhiány esetén a bevitt vas nem jut el a bélhámsejtekből a vérbe, mert nem képes 2-es vegyértékű állapotból 3-assá oxidálódni, így nem tudja felvenni a transzferrin. Ezt az átalakítást egy réztartalmú fehérje végzi, ezért is jobb megoldás a májevés, mert abban már a réz is benne lesz és az A-vitamin is.
A B9- (folát, nem folsav!) és a B12-vitamin (metil-, adenozil- vagy hidroxo-kobalamin formák) segítik a vas hasznosulását. További hasznos információk a témában a Vas, az elhanyagolt kofaktor cikkben olvashatók.
FIGYELEM! Akinél súlyos fokú nehézfémterheltség áll fenn és emellett vashiányos, annál a szervezet szándékosan tartja alacsonyan a vas szintjét. Ilyenkor semmiképp se szedjünk vasat, mert ezzel az oxidatív stresszt és a mitokondriumok tönkremenetelét segítjük! Bővebben: Nehézfémek és a jód.
Amikor a vasraktárak elkezdenek megcsappanni, a transzport vas (szérum vas) ill. a vörösvértestek vas- ill. hemoglobin szintje ezt nem fogja rögtön jelezni. Először a ferritin, azaz a raktárvas szintje kezd apadni, ami aztán ha kiürül, akkor utána már a vérben keringő vas szintje is lecsökken ill. aztán a vérképzés mint folyamat vasellátása is sérül. Egyéb vasfunkciók már lehetséges, hogy ez előtt is szuboptimálisan zajlanak - Forrás
A Lugol- ill. IodAid-oldat a Jódtündér webshopjából szerezhető be.
A jód színváltásairól ebben a cikkben írtam, ne hagyjuk magunkat megvezetni a híg és drága kék jódoldatokkal!
A Lugol-oldat koncentrációját - ha szükség van rá - ebben a posztban leírtak szerint kell számolni.
Hasznos tanácsok az étrend-kiegészítők praktikus szedéséről ebben, valamint ebben és ebben a posztban olvashatók.
Ha véletlenül kiborul a Lugol, a folt eltüntetéséhez aszkorbinsavval + kis vízzel kell azonnal rámenni, ld. fent a videót a C-vitaminnál.
Az IodAidről, ami (szinte) ízmentes és a gyomorban válik Lugollá, az IodAid - Lugol in gastro c. cikkben olvashatsz részletesebben. Ezt a formulát követlenül étkezés előtt (amikor már van éhségérzet) ajánlott bevenni. Étkezés után rögtön nem jó, csak kb. 1 órával utána. Reggel éhgyomorra is be lehet, de kevés vízzel, hogy ne hígítsuk fel nagyon a gyomorsavat. A C-vitaminnal ugyanúgy 2 órát kell várni utána, mintha Lugolt szednénk.
A képen a látszattal ellentétben nem két pohár víz van, hanem a kisebbikben hígított IodAid, ezt érdemes reggel éhgyomorra legurítani, majd 1-2 perc elteltével mehet utána a nagyobb mennyiségű folyadék
Mérőkanalak (5ml és 1ml), melyek a porok pontos adagolását könnyítik meg: VitalTrend webáruház, valamint az IKEA is árul pontos mérőkanalakat.
Üres zselatin kapszula: VitalTrend webáruház; ZselatinKapszula.hu
Kapszulatöltő: ZselatinKapszula.hu
Amennyiben szorulnak benne a zselatin kapszulák, páragyűjtővel ki kell őket szárítani befőttes üvegben, erről ebben a posztban írtam részletesen.
Adagoló „feccsentő”: Jódtündér webshop A Lugol ilyen pontos kimérésére elsősorban kezdő jódszedőknél lehet szükség, ha valakinek a szervezete a méregtelenítés miatt még érzékenyebben reagál az adag kisebb változásaira is.
Minőségi cseppentős üveg Lugol- ill. IodAid-oldathoz ebből a webshopból rendelhető. Emellett a jelenleg kapható 20-30 ml-es GAL cseppentős üvegek is jók lehetnek, mert a fekete gumipipettájuk jódállósága megfelelő, természetesen megfelelően felcímkézve az üveget, hogy mi van benne...
Amelyik GAL cseppentőnek ilyen a pipettás kupakja, abba tölthető Lugol-oldat, de ezt is hűtőben (nem fagyasztóban!) kell tartani
Lugol kényelmes és a cseppentésnél pontosabb adagolásához haladó jódszedőknek praktikus megoldás az üres zselatinkapszulákba való töltés. Ez azért is hasznos, mert így ki lehet próbálni, kb. mekkora adagot szolgáltat a pipettánk. (Hány cseppel lesz tele pl. egy a 00-s ill. 0-s kapszula.)
Mielőtt a kapszulát lenyeljük, alaposan forgassuk meg a szánkban egy korty folyadékban, mert ha a zselatin kapszula felülete akár részben is száraz marad, előfordulhat, hogy feltapad a nyelőcsövünk alján a gyomorszájnál, és ott szabadul ki belőle a tömény jód, órákig tartó, iszonyatosan kellemetlen érzést hátrahagyva. Szerencsére ez ritkán fordul elő.
A Lugol-oldatos üveget ajánlott hűtőben tartani (a pipettás üvegbe áttöltöttet kötelező - az IodAid oldatot viszont nem muszáj) és bevételhez onnan kell kivenni, a kapszulát pedig megtöltés után néhány másodpercen belül be kell venni, mert hamar szétmállik az anyaga és kifolyik belőle a jód! 1 ml-nyi 5%-os Lugol- ill. IodAid-oldatban összesen 143 mg jód van. Megjegyzés: a cseppméret egy bizonyos cseppentőnél is ingadozhat (±15%).
A gyakori kapszulaméretek és hogy azokba (alj, kupak nélkül) mennyi jód fér
A jód ilyen pontos adagolására rendszerint csak a jódpótlás elején van szükség ill. az esetleges mikrobaelhalási tünetekre tekintettel bizonyos krónikus fertőzések, pl. bél candidiasis esetén.
A kapszulázás nagyon kényelmes, megkíméli az embert a jód markáns ízétől is, ill. nagyobb (több száz mg-os) jódadagok esetén attól, hogy a nyelőcsövet maró érzés elkerülése érdekében sok vizet kelljen inni a bevétel után. Emellett a fogakat is védi bizonyos mértékben a jódtól való elszíneződéstől.
Érdekesség: egyes - rendszerint korrigálható - jódanyagcsere-zavarok esetén a nyál jódkoncentrációja olyan magas lehet, hogy kapszulázás mellett is bebarnulhatnak a fogak. Ez ritkán fordul csak elő és korrigálható, ha 2 rész nátrium-aszkorbátot 3 rész fogkrémhez keverünk, és mindig ezzel mosunk fogat.
A Lugol-oldattal esetlegesen tapasztalt gyomorirritáció ellen azonban nem véd a kapszulázás, mert a bevétel után néhány perc alatt szétbomlik és kifolyik belőle a jód. A gyomorirritációt a jód-keményítő komplex tudja csökkenteni, ld. a Kék színű jód cikk ide kapcsolódó alfejezetét. Az A-vitamin is segíti a gyomornyálkahártyának jobban bírnia a Lugolt.
Természetesen mint ahogy az eddigiek, ez is egy tájékoztató célú ajánlás, nem egy személyre szabott terápiás javaslat, nem is lehet az. A gondos összeállítás ellenére mindenki a saját felelősségére alkalmazza, illetve ha nem érzi magát elég képzettnek ehhez, vegye igénybe jódpótlásban jártas szakember útmutatását!
Hashimotosok számára kulcsfontosságú a glutén teljes elhagyása (nem elég a „gluténszegény” étkezés!) és a bélrendszer regenerációja még a jód elkezdése előtt. További tényezők: pl. lappangó bakteriális / vírusos fertőzések (ennek felszámolásában a jód is segíteni fog) és nehézfémterheltség.
A lenti mennyiségek 70 kg-os testsúlyra vonatkoznak.
Ez alapvetően nem csupán mikrotápanyag-pótlást jelent, de az egyszerűség kedvéért az alábbiakban terjedelmi okokból csak ez kerül részletesebben ismertetésre. A jódcsoport Fájlok menüpontja alatt érhetők el további útmutatók a táplálkozásra, máj-epe útvonal támogatására, mellékvesék felkészítésére stb. vonatkozóan.
Meddig tartson az előkészítés?
Kb. 2-3 hétig, ha valaki korábban alapból már egészséges(ebb) életmódot folytatott, odafigyelt az étkezésére, kerülte antitápanyagokat, szedett hatékony étrend-kiegészítőket, nincs vashiánya és különösebb betegsége sem
Ha ugyan nincs betegsége, de nem igazán volt eddig egészségtudatos: kb. 1 hónap
Hashimoto esetében, ha előtte nem csinált az illető semmit (pl. mentes étrend, gyulladáscsökkentés stb.) a mögöttes okok felszámolása érdekében: kb. 3 hónap
Összetett eü-i problémáknál: min. 0,5 év.
Extrém esetben, pl. súlyos, a detox útvonalak kapacitásait már beszűkítő, a mitokondriális működést károsító nehézfémterheltség esetén, előrehaladott mellékvese diszfunkciónál, nagyon legyengült szervezetnél: kb. 1 év
Reggeli közben
Magnézium: 200 mg Kálium 400 mg (figyelmeztetés ld. fentebb)
C-vitamin: 1.000 - 1.500 mg
Szelén: adagolást ld. a „Szelén” fejezetben
D3-, K2- és A-vitamin: adagolást ld. fent. A reggeli tartalmazzon zsírt a felszívódásuk miatt!
Ebéd közben
Magnézium: 200 mg Kálium 400 mg (figyelmeztetés ld. fentebb)
C-vitamin: 1.000 - 1.500 mg
B-komplex, Omega-3, E-vitamin (ha szedsz ilyet)
Ha szedsz rezet, akkor azt is ebéd közben érdemes bevenni
Vacsora közben
Magnézium: 200 mg Kálium 400 mg (figyelmeztetés ld. fentebb)
Cink: adagolást ld. fent
Emellett fogyassz el naponta legalább 5 g (kb. 1 teáskanál - 5ml) finomítatlan sót az ételeidhez, mellette persze a napi folyadékbevitelre is odafigyelve.
Folytatva mindent, amit az előkészítő protokollban szedtél, a következőképp járj el:
A jódpótlás 1. hete
Kora reggel 2 csepp Lugol kb. 0,5 dl vízben (érzékeny gyomrúaknak ugyanennyi rizs- / zabitalban) feloldva, majd utána egy nagy pohár vízzel lekísérve. Ez összesen kb. 14 mg jód. C-vitamint utána min. 2 óráig ne fogyasszunk!
Ha jelentkezne valamilyen zavaró tünet (pl. szapora szívverés), akkor rögtön függeszd fel a jódszedést, és érdeklődj a terapeutádnál vagy a csoportban a további teendőkről. Különösen igaz ez, ha az ajánlások ellenére nem végeztetted el az előzetes szűrővizsgálatokat (labor, pajzsmirigy UH)…
A képen nem reggeli rövidital látható, hanem a fent már említett, egyik javasolt bevételi módja a Lugol-oldatnak
A jódpótlás 2. hete
Emeld fel a jódadagot 28 mg-ra (ez 4 csepp Lugol), ha előtte nem tapasztaltál komolyabb kellemetlenséget. Ha problémák jelentkeznének, függeszd fel a jódszedést.
A jódpótlás 3. hete
Emeld fel a jódot 42 mg-ra (kb. 6 csepp Lugol), ha előtte nem tapasztaltál kellemetlenséget.
A jódpótlás 4. hete
Emeld fel a jódot 56 mg-ra (kb. 8 csepp Lugol). Ez az általános feltöltőadag egészséges felnőttek számára. (Az mindegy, hogy 50 vagy 56 mg.)
Autoimmun pajzsmirigyproblémával, krónikus fáradtsággal, fibromialgiával, NIS defektussal küzdők számára az ajánlott napi feltöltőadag magasabb mennyiség, 50-100 mg vagy akár több is lehet. Rákbetegeknek pedig általában 300 mg. Persze az elérésük lépésenként kell, hogy történjen!
Az 1-12 mg-os ún. szürke zónában nem javasolt huzamosabb ideig tartózkodni, mert ilyenkor még nem képződnek (megfelelő mennyiségben) jódozott lipidek, amik az erős antioxidáns és gyulladásgátló hatásuk révén plusz biztonságot jelentenek jódszedésnél. Különösen érvényes ez a hashimotosokra, nekik főleg nem ajánlott a milligrammról milligrammra, apránként történő adagnövelés.
Molekuláris jódot fokozott mértékben igénylő állapotok (mellcsomók, ciszták, petefészkek, méh, méhnyak, endometrium elváltozásai, prosztata ill. daganatos problémák) esetén leghatékonyabb a Lugol-oldat éhgyomorra történő bevétele, nagyobb dózisoknál akár jód-keményítő komplexként.
Ha esetedben több, mint 50 mg jód napi szedése javasolt, akkor hetente emeld az adagodat, amíg el nem jutsz a tervezett végső dózisig. Ha kellemetlen, nagyon zavaró méregtelenítési tünetet tapasztalsz, akkor menj vissza arra az adagra, ahol még nem jelentkezett, vagy akár 1-2 napra teljesen fel is függesztheted a jódot. Ez az ún. szakaszos adagolási stratégia, angolul „pulse dosing”, amit A gyógyító jód c. könyv is javasol.
A fenti jódmennyiségek általános ajánlások, nem kőbe vésett számok! A mindenkori célravezető jódadagok az egyes embereknél nagyon különbözőek lehetnek, akár csak a cipőméretek. Az adagok emelésének ütemét mindig szervezetünk egészségi állapota határozza meg, különösen a méregtelenítési útvonalak (máj, vese, nyirok- és bélrendszer) kapacitásai ill. a szív állapota.
Ha szedsz pajzsmirigyhormont (pl. Letrox), akkor elképzelhető, hogy annak adagját csökkenteni kell majd, ahogy haladsz felfelé a jóddal, ld. erről a Hormonpótlás és a jód cikket. FONTOS: jódot akkor is kell bevinni, ha pajzsmirigyhormonokat szedünk! A hormonpótlás nem csökkenti a jódigényt, hanem épp növeli! A hormont kora reggel ajánlott éhgyomorra bevenni egy kis pohárka vízzel, szánkban átforgatva a tablettát, hogy ne tapadhasson fel a nyelőcsövünkön. Sokan odakészítik már az éjjeliszekrényre. Utána min. 0,5 órát kell várni minden más étellel, étrend-kiegészítővel, így a jóddal is. Ha mindez nem fér bele a napirendbe, akkor a jód a reggeli étkezéshez csúszik át, de ekkor a C-vitamin adag kiesik ill. eltolódik 2 órával későbbre délelőttre. A C-vitamint simán folyadékkal is be lehet venni, nem szükséges étkezés közben.
Gyermekeknek is óriási szükségük van jódra, és a felnőttekhez hasonlóan ők is inkább csak pótlás útján tudnak hozzájutni. Erről a témáról, az adagolás mikéntjéről, a junior kofaktorokról a Gyermekek és a jód c. tanulmány ír itt a weblapon.
ATP kofaktorok
Ahogy már említésre került, a következő egészségi problémák esetén lehetnek javasoltak: előrehaladott autoimmun pajzsmirigybetegség, krónikus fáradtság, ME/CFS, mitokondriális diszfunkció, fibromialgia, NIS defektus.
Reggeli és vacsora közben
ATP kofaktorok: 100-100 mg B2- és 500-500 mg B3-vitamin. Figyelmeztetéseket ld. fentebb!
A legtöbb ember nem tapasztal semmiféle komolyabb méregtelenítési tünetet jódpótlás során, szóval nem kell agyonaggódni a dolgot
A jódszedés első heteiben, hónapjaiban tapasztalt méregtelenítési tünetek az alábbiak lehetnek. Ez a lista amerikai oldalról való, európaiak kevesebb tünetre számíthatnak.
Nyugtalanság, túlérzékenység, ingerlékenység, sötét gondolatok, depresszió, szokatlan álmok, rémálmok, alvászavarok, tompultság, kábultság, "ködös" agyműködés, lelassult gondolkodás, letargia; fejfájás, hajhullás, hasmenés, szorulás, látásváltozások, szemhéjrángás, lábfejrángatózás, zsibbadásérzés a kéz- vagy lábfejben, izomfeszülés (főleg a nyakban, a vállakban és a hát felső részén), láb-, ill. csípőfáldalom (ízületi gyulladáshoz hasonló tünetekkel), orrfolyás, arc-, ill. homloküreg-fájdalom, szokatlan külsejű pattanások, cseresznye-angioma, kiütés, vágásszerű sebek a bőrön, fémes íz a szájban, furcsa érzés nyelés közben (mintha beszűkült volna az ember torka), fokozott nyáltermelés, szájszárazság, száj-, ill. nyelvfájás esetleg vágásszerű sebek kíséretében; kellemetlen testszag, szokatlan szagú/zavaros színű vizelet, vizelési nehézség vagy gyakori vizelési inger, hormonális változások, emlőérzékenység.
Ha valaki nem tájékozott a témában, meg is ijedhet ezen reakciók láttán. Fontos viszont tudni, hogy ezek nem jódmérgezési tünetek („jódizmus”), mint azt sokan hiszik, hanem épp a jód által kiváltott méregtelenítési tünetek.
Miért van ez?
Amikor elkezdünk nagyobb dózisban jódot szedni, hogy valamennyi jódigényes szervünket hozzájuttassuk ehhez az esszenciális elemhez, a jód kilöki a helyére befészkelődött mérgező anyagokat (toxikus halogének). A kellemetlen reakciók ezek ürülésének a tünetei. Ez a jelenség stresszeli a mellékveséket is, így ajánlott azokat támogatni.
Ezen felül más okból is jelentkezhetnek méregtelenítési tünetek. Mivel az immunrendszerünknek is igen nagy szüksége van jódra, ha a megfelelő dózisú jódszedés hatására új erőre kap, elkezdhet felszámolni a szervezetünkben idáig lappangó, krónikus fertőzéseket, s ezen kórokozók pusztulása során szintén keletkezhetnek olyan toxikus anyagok, melyek amíg nem hagyják el a testünket, okozhatnak kellemetlenségeket. Ezt kezelni kell, mert a jód nem takarít el maga után...
Sós vizes ivókúra: a bróm kihajtásában segít, mert a sóban lévő nagy mennyiségű klorid ion képes 9-10x-esére felgyorsítani a véráramba bekerült bromid veséken át való távozását.
Oldj fel kb. 1,5 dl vízben 3 g parajdi sót, s idd meg. Rögtön utána igyál rá még 3 dl vizet, majd várj 3/4 órát. Ha ezalatt nem tapasztalsz erős vizelési ingert, akkor ismételd meg a fentieket. Ha azután sem kellene elmenned WC-re, akkor ismételd meg még egyszer, utoljára a műveletet, és várd ki, míg pisilned kell.
A sót külön is beveheted (pl. kapszulázva), ha úgy könnyebben lemegy, de rögtön utána mindenképp idd meg rá a fenti mennyiségű vizet! Valaki egy túlsózott húslevessel váltja ki a sós vizet.
C-vitamin adag növelése, több magnézium, több folyadék
Több pihenés, szünetnapok beiktatása a jódszedés során
Mellékvese-koktél: napi 1x/2x fogyasztva - ld. még az STTM oldalán is
3 dl narancslé (ha nincs gondod ennyi fruktózzal)
1 mokkáskanál finomítatlan só
½ mokkáskanál kálium-citrát
1 mokkáskanál aszkorbinsav
Előrehaladott mellékvese- rendellenességek esetén, amikor az aldoszteron termelés is csökkent, a káliumpótlás problémás lehet és tüneteket okozhat (szívdobogás, fáradtság stb.), ekkor ne alkalmazzuk! Ilyenkor inkább a só (NaCl) fogyasztása javasolt
Máj méregtelenítő munkájának, a máj-epe útvonalnak mindennemű támogatása: ld. A máj kétfázisú méregtelenítési folyamata kapcsán összeállított füzetet
A máj- és epeműködés támogatása különösen fontos, ha a jódszedés során hízást tapasztalunk. Erről bővebben a Híztam a jódtól? cikkben lehet olvasni
További lehetőségek rázósabb méregtelenítési reakciók esetére
máriatövis, illetve azt is tartalmazó komplex (gyermekláncfű, articsóka stb.) készítmények:
B-komplex vitaminok: nagyon fontosak, a máj méregtelenítési folyamataiban mint kofaktorok játszanak szerepet. A folsav és a cianokobalamin formák kerülendőek. Fent már linkeltem ajánlott termékeket.
kávés beöntés: máj- és epeműködés + a glutation-S-transzferáz (GST) enzim felturbózására, egyfajta természetes belső dialízis. Erőteljes technika, részletes útmutató hozzá itt
máj- és epehólyag tisztítás (liver flush, az epeutak kiöblítése): ld. róla ezt a könyvet. A neten terjengő rövid leírások nem jók, a technikát felelősségteljesen csak megfelelő tudás birtokában lehet végezni, akkor viszont igen hasznos lehet, ciklikusan alkalmazva
taurin, feketeretek, keserű (gyógy)növények, -tinktúrák az epetermelés és epe-kiválasztás ösztönzésére, napraforgó lecitin a máj munkájának és az epe jobb áramlásának segítésére. Figyelem: az agyagszínű széklet súlyos epeürülési zavarra utal! Illetve az is. ha a direkt bilirubin szintje magas
zeolit (klinoptilolit típus) illetve aktívszén a béltartalom toxikus elemeinek megkötésére: ezeket más kiegészítőktől, sőt ételektől is el kell szeparálni, mert mindent megkötnek. A bromid detoxhoz nem kell ilyen bélrendszeri binder, mivel az a veséken át távozik, viszont die off reakcióhoz (pl. Candida) már igen
rendszeres bélmozgás, elkerülni a székrekedést, támogatni a mikrobiomot: prebiotikumok, rostok pl. almarost, esetleg célzottan, személyre szabottan probiotikumok
NAC a glutationtermelés fokozására. Figyelmeztetés: súlyosabb nehézfémterheltség esetén, amikor már tiol intolerancia is fennáll, ez ellenjavallt! Emellett az NAC képes redukálni a molekuláris jódot, emiatt ugyanúgy el kell választani, mint a C-vitamint!
alfa-liponsav (ALA): erős antioxidáns, májvédő, -méregtelenítő anyag, de krónikus nehézfémterheltség esetén csak speciális protokoll mentén szabad szedni, akut terheltség (pl. amalgám fogtömés) esetben pedig TILOS, mert beviheti a nehézfémet az agyba! Ez annak köszönhető, hogy az ALA sejt szinten olyan anyaggá alakul át, ami már kelátor tulajdonságokkal rendelkezik, azaz képes megragadni és ide-oda vinni a toxikus fémeket
kéntartalmú aminosavak és metabolitok: pl. fokhagyma, keresztesvirágú zöldségek
molibdénpótlás a kénes lebontási útvonal javítására (szulfit-oxidáz enzim kofaktora). Figyelem: folyamatos pótlása rézhiányt okozhat, mivel réz antagonista nyomelem!
több pihenés, alvás (!!), mellékvesék támogatása
Ha a zavaró tünet nem enyhülne a fentiek hatására, akkor csökkentsd le a jódadagodat a még tolerálható szintre. Ha ez esetleg 12-14 mg-nál is kevesebbet jelentene, akkor átmenetileg függeszd fel a jódszedést, hagyj ki 1-2 napot. Próbálgasd, hogy milyen ütemben engedi a szervezeted újra bevezetni a jódot. Ha a jódszedés újbóli elkezdése után megint kellemetlenné válna a dolog, akkor újra tarts szünetet. A többi kiegészítőt ekkor is szedni kell. Ezt hívják szakaszos adagolásnak.
A nagyobb jódmennyiségekre való fellépkedés ütemét testünk állapota szabja meg, különösen a vesék, a máj, az epeutak, a nyirokrendszer kapacitásai, szívműködés egészsége, mikrotápanyag-ellátottságunk, toxikus anyagokkal való terheltségünk és a mellékvesék állapota.
Amennyiben ezeken a területeken restanciánk van, sok türelem és tanulás fog kelleni a megcélzott jódadagok eléréséhez. Ne adjuk fel, mindig keressük, mi az a gyenge pontunk, amire a nagy dózisú jód felhívja a figyelmünket, ami megakadályoz minket az előrelépésben, és dolgozzunk rajta. Egyszerű, mechanikus utasítás nincsen erre vonatkozólag, ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia.
Az ortomolekuláris jódpótlás célja nem csupán a jód szedegetése, hanem a teljes szervezetre (valamennyi jódigényes szervünkre) kiterjedő jódtelítettségi állapot elérése és annak fenntartása.
Általános stratégia az, hogy komolyabb testi-lelki megrázkódtatások nélkül eljussunk a nagyobb feltöltő jódadagokig (50+ mg), s azokat addig tartsuk, amíg szervezetünk jódraktárai feltelnek. Ez akár 6-12 hónapba is beletelhet. Ennek megállapítására szolgál a 24 órás jódtelítettségi teszt. A telítődés közben a toxikus halidok is kitisztulnak a szervezetünkből. Speciális esetekben (ld. terhesség, szoptatás) speciális a stratégia is.
Ha megtörtént a telítődés, visszább lehet állni fenntartó adagra. Ez általában napi 25-50 mg között van, bizonyos esetekben több. Cél az, hogy egy folyamatosan bevitt kisebb, fenntartó jellegű jódmennyiséggel szervezetünk telítettségét megőrizzük, és jó kondícióban tartsuk a jódfelszívó és a sejtszintű jódszállító mechanizmusainkat. A ritkábban, pl. 1-2 hetente bevett egyszeri, nagyobb jódadagok kevésbé célravezetőek ebből a szempontból, mint a folyamatosan csordogáló jódfolyam.
Ami a többi kiegészítőt illeti:
Az egyes kísérő tápanyagoknál már említésre került, hogy melyikeket kell a jódhoz feltétlenül feltölteni, melyikeket érdemes a jódtól teljesen függetlenül is szedni, melyik opcionális stb.
A jódprotokoll elején, az előkészítő-feltöltő fázisban jellemzően pótlásra és nagyobb dózisokra van szükség. Később hogy mekkora pótlás fog kelleni egy alapvetően magas tápanyag-sűrűségű étrend mellé, azt az életmódunk, az otthoni és munkakörnyezetünk (toxikus anyagok?) fogja megszabni, illetve a genetika is meghatározó faktor. A mikrotápanyag-igények egyediek, de egy azon embernél is változhatnak az idő múlásával. Hogy az állapot ne romoljon, a gondoskodásnak mindig arányosnak kell lennie a testi-lelki-mentális igénybevétellel.
Ez a biohacking jellegű feladat meghaladja jelen protokoll kereteit. Ha úgy érzed, hogy nem ismered ki magad a témában még a csoportbeli információk alapos áttanulmányozása után sem, kérd hozzáértő szakember segítségét! Ehhez használd a Jódpótlás tudományos alapokon csoportban a keresőbe beírt #szakember címszót.
Kitartást, sok hasznos felismerést és pozitív megtapasztalást kívánok a jódutazáshoz!
RÖGZÍTETT KÖZLEMÉNY A CSOPORTBAN - ITT KEZDD AZ OLVASÁST!
És egy kis motiváció a végére: Jódtapasztalatok gyűjteménye