Előszó

A 2000-es évektől kezdődően a jód újrafelfedezésének köszönhetően elindult globális mozgalom nyomán emberek ezrei tapasztalták meg világszerte az ortomolekuláris jódpótlás áldásos hatásait. A magyar kezdeményezés 2014-es indulása és a Jódpótlás tudományos alapokon c. Facebook-csoport egyidejű megalakulása óta idehaza is folyamatosan növekszik azoknak az elégedett jódbarátoknak a száma (a csoport a cikk írásának pillanatában több mint 33.000 fős), akik segítő-motiváló szándékkal, őszintén, mögöttes anyagi érdekek nélkül osztják meg egymással megtapasztalásaikat, felismeréseiket, élményeiket.

Várható volt, hogy a felnőttek jódpótlásán túl egyre gyakrabban fog felmerülni a kardinális kérdés, hogy oké, rendben, megértettem, hogy a jód jó dolog és érzem is magamon a hatásait, de mi van / lesz / legyen a gyermekeimmel? Ők vajon elegendő jódhoz jutnak-e? Miben mutatkozik meg, ha nem? Vizsgálják ezt valahol? Egyáltalán adhatok-e nekik a saját jódomból? Ha igen, mennyit és milyen formában? Mire kell még náluk figyelni? Hogyan ne rontsam el? Kitől várhatok segítséget?

Jogos kérdések ezek, hiszen ha elmondható, hogy az ember jót akar magának, akkor ez a gyermekei vonatkozásában hatványozottan igaz. Hiszen ki ne szeretne egészséges, okos, talpraesett gyerkőcöket, akik magas IQ-juknak hála átlátják a komplex problémákat és így könnyedén elboldogulnak ebben a rohamléptekben változó világban. Olyan gyermekeket, akiknek az immunrendszere kitűnően teljesít. Akik nemcsak kimagasló értelmi, hanem kiemelkedő érzelmi intelligenciával is rendelkeznek, könnyen megértetik magukat s megértik a másikat is, és jószívűen, jóakaratból segítik a társaikat, nem pedig ők maguk szorulnak egy életen át fejlesztésre és gondozásra.

Bármennyire is csupán egyetlen nyomelem, bizony a jód mindebben óriási támogatónk lehet. (Talán az sem véletlen, hogy a vegyjele az I, ami manapság az intelligencia és információ gyakran használt rövidítése.) Persze nem kívánom abszolutizálni a szerepét, hiszen a többi tényező is fontos: a genetika, az életmód, az egyéb tápanyagokkal való ellátottság, a nevelés, a szocializáció, az oktatási rendszer stb.

Mindenesetre tudományosan bizonyított, hogy amennyiben gyermekünk jódhiányos környezetben fogant és nőtt fel, akkor sajnos az idegrendszerben mint egyfajta „hardverben” keletkező sérülések és elmaradások rizikója igencsak fokozott, és így hiába próbáljuk aztán a legjobb szándékkal és kitartással végzett neveléssel, tanítással „rátelepíteni” a legújabb, leghatékonyabb „szoftvert”, egész egyszerűen a „hardver”, a fizikai szint, neuroendokrin rendszer befékezi a teljesítményt. Persze lehet rajta valamennyit később is fejleszteni, de sohasem lesz olyan, mintha „gyárilag” nagy teljesítőképességgel jött volna világra. (Elnézést a műszaki hasonlatért, lent a jódozók tapasztalatai közt lesz több olyan is, ami nagyon beleillik ebbe a képbe.)

Ez a cikk azért született, hogy a tárgyalandó témakört a világszerte elharapódzott és generációk egészségét gúzsba kötő jódfóbiától (ld. Jód ABC) végre megtisztítsa, rámutasson ennek a félreismert és eltiltott elemnek a valódi képességeire annak érdekében, hogy a következő nemzedékek egyre életrevalóbbak legyenek mind testi, mind pedig lelki-mentális értelemben. (Sajnos jelenleg nem ez a trend, és ebben bizony a súlyos fokú transzgenerációs jódhiánynak is nagy szerepe van, ld. még később.)

Az írás a lehető legnagyobb gondossággal készült, a tudományos háttér mellett rengeteg gyakorlati tapasztalatot is át- ill. kiszűrve a jódcsoportból, bekoncentrálva azokat, kitérve akár a különleges helyzetekre is. Ugyanakkor nyilván nem képes lefedni minden egyes speciális eshetőséget, és értelemszerűen nem tudja differenciáltan figyelembe venni az egyéni különbségeket sem. Az itt olvasható ajánlások megértése, megfogadása és követése az egyéni felelősség körébe tartozik.  

Az első 1000 nap

Vannak olyan kritikus mikrotápanyagok, melyek már szinte a fogantatás pillanatától kezdődően fontos szerepet játszanak a születendő gyermek képességeinek kialakulásában. Ilyen a folát ill. a kolin, melyek a velőcső megfelelő záródásáért felelősek, és ilyen a jód is, aminél a szakirodalom az élet első 1000 napját tartja leginkább meghatározónak, ami a  jódhiány agyfejlődésre (IQ) és a neurológiai ill. viselkedési rendellenességekre (ADHD) gyakorolt hatását illeti.

Már a magzati kor elejétől kezdődően fontos a jódellátottság (édesanya jódbevitele!), mert az első trimeszterben van legnagyobb hatással a gyermek IQ szintjére. Erről még sok szó esik majd. Természetesen később is lényeges az optimális szintje, de ezek a kezdeti „aranyévek” bírnak a legmeghatározóbb szereppel. Az elégtelen jódellátottság pedig fejlődési zavarok és tanulási nehézségek egész életen át tartó problémáját vetíti elő.

A fentiekről a Várandósság és a jód c. cikkemben írtam behatóan, és bár ki fogok emelni néhány részt, nyilvánvalóan nem tudok és nem is akarok mindent megismételni. Bátorítanám ezért a kedves olvasót, hogy tanulmányozza át figyelmesen azt az oldalt is, hogy a szükséges kontextusban, a megfelelő kronológiai viszonylatban tudja szemlélni a gyermekek jódpótlásáról szóló írást.

vissza az elejére

A WHO álláspont - és az (elszomorító) hazai helyzet

Amikor a gyermekek jódigényeiről esik szó, leggyakrabban a hivatalos WHO ajánlást szokták alapul venni, ami a következő napi adagban javasol jódot az egyes korosztályok számára: (ez az ún. RDA érték) 

• 0-5 éves korban 90 µg

• 6-12 éveseknek 120 µg

• serdülőkorúaknak és felnőtteknek 150 µg

• terhesség és szoptatás esetén pedig 250 µg 

Ahogy azt a Jód ABC-ben illetve a Várandósság és a jód c. cikkben már körüljártuk, ezek a mennyiségek rendkívül alacsonyak, mivel meghatározásuknál anno a kreténizmus és a súlyos golyva elkerülése volt a cél, nem pedig a teljes szervezet valamennyi jódigényes szervének optimális ellátása. Az RDA-t inkább az életben maradáshoz feltétlenül szükséges minimális mennyiségnek kellene hívni, mivel igen ritkán képviseli a valóban ideális mennyiséget. A jód esetében ez a kis adag leginkább csak arra jó, hogy félbetegen és félhomályban tartsa az embereket, kicsiket és nagyokat egyaránt.

A minimális és az ideális mennyiségek közt kb. két nagyságrendbeli, azaz 100x-os a különbség: 0,12 mg az RDA, és kb. 12 mg lenne az az adag, ami mellett egy felnőtt esetében megszűnik a jódhasználó szervek közti versengés a jódért. [31]

Mindazonáltal mivel jelenleg a fenti ajánlások vannak érvényben és a vitaminkészítmények címkéin is ezek a számok „díszelegnek”, az apró mennyiségekre pillantva akár még jogosan is gondolhatjuk, hogy ezek annyira kis légypiszoknyi adagok, hogy a gyermekek majd innen-onnan összeszedegetik őket, olyan élelmiszerekből, melyeket a közvélekedés remek jódforrásnak vél (pedig nem azok), pl. ivóvízből, ásványvízből, jódozott sóból, gyümölcsökből, dióból, ilyen-olyan vitaminokból, rágótablettákból stb.

Sajnos ez óriási tévedés, és a gyermekek fokozott jódigényét - lévén fejlődő szervezetről van szó! -  ezek a források egyáltalán nem tudják biztosítani. Sosem voltak rá képesek, manapság pedig a modern ipari korban, amikor a goitrogén anyagoknak való kitettség jelentősen megnövekedett, teljesen esélytelen ilyennel próbálkozni. Ezek az anyagok (toxikus halogének: bróm-, fluor- és klórtartalmú vegyületek, ld. Jód ABC) ugyanis az esszenciális jóddal versengve kiszorítják azt a szervezetünkből, ezzel is súlyosbítva a jódhiányt. Védekezni ellenük az expozíció csökkentésével (amennyire csak lehetséges) és a jódbevitelünk megemelésével tudunk.

Mivel óceánoktól távol eső, kontinentális terület lévén Magyarország talajának és ivóvízeinek jódtartalma alacsony, így a hazánkban termelt élelmiszerekkel az emberi szervezetbe jutó jód mennyisége még a nemzetközi szervezetek által ajánlott minimális értéket sem éri el, nem hogy az ideálisat. Mindez pedig nemcsak a felnőttekre és a gyermekekre van egészségkárosító hatással, hanem a (jódhiányos) anyatejen keresztül már az azzal táplált újszülöttekre is.

Amikor ebben a hazai tanulmányban az anyatej jódtartalmát vizsgálták a magyar kutatók, arra a következtetésre jutottak, hogy a csecsemők 42%-a nem jut hozzá a jelenleg nemzetközileg ajánlott mennyiséghez, ami jelentősen befolyásolhatja a testi és szellemi fejlődésüket, így a terhes és szoptató nők számára jódtartalmú étrend-kiegészítő készítmények fogyasztását ajánlották.

Ebben a vizsgálatban pedig várandós magyar nők vizelet jodid szintjét és pajzsmirigyének méretét tanulmányozták. A bevont alanyok 57,1%-ánál találtak jódhiányt, 15,6%-nál ennek mértéke súlyos volt! Ne feledjük, hogy amennyiben a WHO vizelet szpot teszt is hiányt mutat, akkor ott már égbekiáltóan nagy a jódhiány! (A megfelelő eredmény még nem garantálja a jódtelítettséget, ld. A jódhiány vizsgálati lehetőségei c. cikket.) A pajzsmirigy térfogata az egyének 19,2%-ánál volt nagyobb, göbös golyvát 5,4%-nál találtak. A kutatók megjegyzik, hogy a jódhiány és a golyva ilyen gyakori előfordulása igencsak meglepő egy olyan földrajzi területen, amelyről korábban azt gondolták (a jódozott só elterjedtsége alapján), hogy megfelelő az ott élő emberek jódellátottsága.

Sajnos mindezek ellenére a téma eléggé gazdátlan szakmai körökben, igen kevés szó esik a jódról manapság, illetve ha esik, akkor is inkább negatív színben kerül feltüntetésre ez a félreértett nyomelem. Nincsenek nagyszabású figyelemfelhívó akciók, központilag indított országos kampányok, felvilágosító programok stb., pedig a tét nagy! A szakemberek többsége - tisztelet a kivételnek - elavult jódinformációk alapján dolgozik, így az őket hiteles tanácsért felkeresők is téves tájékoztatást kapnak, a legjobb szándék ellenére is.

A mögöttes jódhiányra pedig általában nem - vagy csak túl későn - derül fény, mivel az ellátórendszer jelenleg egyenlőségjelet tesz a jód és a pajzsmirigy közé s abból indul ki, hogy amíg nincsen súlyos pajzsmirigyprobléma (pl. golyva vagy alulműködés), addig a gyermekek jódellátottsága megfelelő. Mi sem áll távolabb a valóságtól! Attól még lehet (és általában van is) jódhiány, ha a pajzsmirigy még úgy-ahogy rendben van. (Ld. Jód ABC.)

De egyébként az sincsen rendben, ld. erre a Várandósság és a jód c. cikkben már bemutatott, 2.032 iskoláskorú gyermek pajzsmirigy ultrahangvizsgálatát felölelő tanulmányt, amelyben megállapították, hogy magyar gyerekek pajzsmirigytérfogata 38%-kal bizonyult nagyobbnak a normális jódellátottságú országokban megszokotthoz képest, az életkor szerinti bontásban pedig még nagyobb volt a különbség. A szerzők ezt a végkövetkeztetést vonták le:

„Összefoglalva leszögezhetjük, hogy Magyarország nem teljesítette a WHO által kitűzött célt, a jódhiány 2000-re történő felszámolását. Túl azon, hogy a magyar embereknek az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogát nem biztosítja a magyar állam, különösen szégyenteljes ez a tény azt figyelembe véve, hogy a sokkal rosszabb helyzetű afrikai országok […] mára jóval előrébb tartanak a jódhiány felszámolásában.”

Érdekesség: a tanulmány megemlíti, hogy sem az átlagos pajzsmirigynagyság, sem pedig a kirívóan nagy pajzsmirigyű gyermekek aránya nem különbözött a kizárólag jódozott sót fogyasztók és a jódozott sót sohasem használók között. Ebből is látszik, hogy a jódozott sóra - a benne lévő jód bizonytalan biológiai hasznosulása miatt (ld. Jód ABC) nem ajánlott támaszkodni, amikor a hatékony jódpótlás a cél.

Néhány érdekes szám még gondolatébresztő gyanánt: [2] [1;152.o.]

• Az újszülöttek a felnőttekhez képest 16-szor nagyobb mértékben veszik fel a jódot

• Az 1 év alatti csecsemők 8-szor akkora mértékben

• Az 5 éves gyerekeknél 4-szeres ez az arány

• A szoptató anyák a jódtartalékaik 25%-át is átadhatják csecsemőiknek

• Az anyatejtermelés 4x akkora mértékben részesül az elfogyasztott jódból, mint a pajzsmirigy

vissza az elejére

A gyermekkori jódhiány egyes tünetei, lehetséges kockázatai

Ebben a fejezetben azt tekintjük át, hogy életünk korai szakaszában elszenvedett elégtelen jódellátottság milyen tipikus kockázatokat hordoz magában. A téma kifejtéséhez egyrészt a bőségesen rendelkezésre álló szakirodalomra támaszkodtam, másrészt a magyar viszonyok hiteles ismertetése végett felhasználtam egy elismert hazai gyermekorvos-endokrinológus doktornő által megosztott (anonim) betegtapasztalatokat is.

Bár súlyos egészségügyi következményekről is lesz szó a következőkben, hiszen a szakirodalom hemzseg ezektől, a fejezetnek egyáltalán nem az elrettentés és a félelemkeltés a célja, hanem a jódtudatosság növelésén keresztül a gyermekek fejlődési potenciáljának maximalizálása. Ezért folyamatosan ki fogok térni a pozitív példákra is, számos helyen (ibolyaszínű szöveg) beidézve jódozó magyar családok tapasztalatait.

A súlyos jódhiány lehetséges következményei - áttekintés: [3] 

• Magzati korban: vetélés; halvaszületés; veleszületett rendellenességek; megnövekedett csecsemőhalandóság; neurológiai kreténizmus: mentális hiányosság, siketnémaság, spasticus kétoldali bénulás, kancsalság; mixödémás kreténizmus: törpeség, mentális hiányosságok, pszichomotoros defektusok, magzati hypothyreosis

• Újszülött: újszülöttkori hypothyreosis; újszülöttkori golyva

• Gyermek- és serdülőkor: fiatalkori golyva; pajzsmirigy alulműködés; károsodott mentális funkciók; visszamaradott fizikai fejlődés

• Felnőttkor: golyva a szövődményeivel; pajzsmirigy alulműködés; károsodott mentális funkciók; termékenységi zavarok

A fenti rendellenességek igencsak ijesztően hangzanak, és azt gondolhatjuk, hogy ezek bizonyára csak a harmadik világ népességét sújtják, ez azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt láthattuk a bevezetőben, hogy a hazai jódellátottság milyen siralmas még az afrikai viszonyokhoz képest is, bizony pengeélen táncolunk, ami a következményeket illeti.

Másrészt a jódhiány sohasem egy „vagy van - vagy nincs” állapot, hanem egyfajta spektrumként érdemes rá gondolni, a két véglet közt megannyi köztes fokozattal. Attól még, ha éppen csak meghaladjuk az alsó küszöbértéket, amely alatt a fenti szörnyűségek fokozott rizikója fenyeget, még nem kerülünk át automatikusan az ideális tartományba, ahol a teljes szervezet jódtelítődése révén megszűnik a szervek közti versengés és a kompenzációs kényszer, így az optimális egészség hosszú távon is fenntartható.

vissza az elejére

Agyfejlődés, kognitív képességek

A WHO is elismeri [4], hogy a jódhiány a gyermekkori (megelőzhető) agykárosodás legfőbb oka, és a kognitív és motoros fejlődés romlását eredményezi. Ez negatívan befolyásolja a gyermekek iskolai teljesítményét, később felnőttkorban pedig a teljesítőképességet és az álláskeresés / elhelyezkedés lehetőségeit, hiszen a jódhiányos emberek IQ szintje akár 13-15 ponttal is alacsonyabb lehet. [6]

Különösen lényeges, hogy a várandós nők elegendő jódhoz jussanak, mivel az kulcsfontosságú tápanyag a magzati fejlődési folyamatban, különösen az agy tekintetében. A terhesség alatti jódhiány nemcsak a magzat agykárosodását okozza, hanem alacsony születési súlyt, koraszülést, valamint megnövekedett perinatális és csecsemőhalandóságot is eredményez. A csecsemők agya születéskor csak körülbelül a fele későbbi teljes méretének, és a második év végéig gyorsan növekszik. 

„A mi családunkban már alap a jód. Húgom legidősebb lányával (5 gyermeke van) általános iskola első osztályában rengeteget szenvedtünk a matek és a német tárgyakkal. Egyszerűen nem fogott az agya, nem vette be az anyagot. :( Már sírt, de 5 perc múlva megint nem tudta szegény. Most harmadikos, év végén kitűnő lett, és ő ment tavasszal német megyei versenyre az osztályból. Kb. 10 gyerek volt az egész iskolában, aki kitűnő lett, azaz minden szín 5-ös. Kedvence lett a matek, úgy, hogy előtte nem szerette, mert nem értette. Ég és föld!!! 

A viselkedésük is más.  Nem nyafognak és nem veszekednek annyit.  Tudom, nem csak a jód, a kiegészítő vitaminok / kofaktorok is bizonyára szerepet játszanak. Magnézium is biztosan sokat számít.  De meglátásunk szerint a nagyobb adag jódnak is komoly szerepe van mindebben.  Óóóriási különbségét hozott a szellemi képességekben... 

Minden nap 1 csepp IodAid-et szed, amióta megjelent. Nagyon feltűnően megdobta az iskolai teljesítményüket. Eszméletlen kedvük van tanulni, nem a kifogásokat keresik, hogy kibújjanak alóla, annyira motiváltak lettek, hogy sorba hozzák az ötösöket.  

Amit valamelyiknek meg kell tanulnia, pl. vers, az összes beszélni tudó megtanulja, akarva-akaratlanul rájuk ragad. Pl idén a másodikasnak azokat a verseket nem kellett megtanulnia, amiket a nővérének másodikban kellett, mert még tudta. Az előbb az ötéves elmondta az egri vár esküjét, valahogy eszébe jutott játék közben. Egyszerűen zseniális a jód!” 

Magzati korban elszenvedett jódhiány esetén a neurogenezis (új idegsejtek termelése és sejtkapcsolatok kialakítása) összes alapvető folyamata: a sejtszaporodás, a differenciálódás, a migráció és a szelektív sejthalál is károsodik az agyi növekedés időszakában. A bizonyítékok arra utalnak, hogy súlyos hiány esetén megváltozik az idegsejtek közti kapcsolatok struktúrája (szinaptológia), a neuronok, a mielinhüvelyek, a gliasejtek, valamint a nagyagy és a kisagy morfológiája. [5]

A kisgyermekek is veszélyeztetettek, mivel az agynak az első két életévben nagy mennyiségű jódra van szüksége a fejlődéséhez. A jódhiány fizikai és kognitív fejlődési zavarokat okoz, emellett pajzsmirigy-alulműködést is. A legfrissebb globális becslések szerint 1,88 milliárd ember, köztük 241 millió iskoláskorú gyermek nem jut elegendő mennyiségű jódhoz manapság. Még ha a jódhiány súlyosabb is lehet a harmadik világban, egyformán érinti a fejlett és a fejlődő országokat. [4] 

A központi idegrendszernek nemcsak a kifejlődéshez van szüksége jódra és pajzsmirigyhormonra, hanem az agyunk a későbbiekben is óriási pajzsmirigyhormon-használó és egyben T3 raktár, rendkívül szenzitív a T3 hiányára, emellett a szervetlen jódot is használja mint antioxidánst. Amikor egy gyermeknél nem megy a tanulás, nem tud koncentrálni, figyelni az iskolában, megjegyezni dolgokat, vagy súlyosabb esetben akár évismétlésre kényszerül, az elsők közt kellene gondolni a jódra. [6]

Ezen felül az agyalapi mirigy elülső lebenye számára a T3 nélkülözhetetlen üzemanyag. Hogy ez miért fontos? Nos, ez a kis szerv az endokrin rendszerünk karmestere, termelt hormonjaival a periférián lévő valamennyi belső elválasztású mirigyre hatással van: 

• FSH: tüszőérlelő (follikulus stimuláló) hormon: mindkét nemnél a csírasejtek érésében van szerepe

• LH: sárgatest serkentő (luteinizáló) hormon: nőkben a follikulus érést, férfiakban a spermatogenezist serkenti

• ACTH: mellékvesekéreg-stimuláló hormon: a mellékvesekéreg működését serkenti

• LTH: prolaktin: a tejelválasztást serkentő hormon

• GH: növekedési hormon: a növekedést serkentő hormon

• TSH: pajzsmirigy stimuláló hormon: a pajzsmirigy működését serkentő hormon.

• MSH melanocita stimuláló hormon: a bőrben és a hajban a festékanyag, a melanin termelését szabályozza 

„Mindkét gyerekem fogantatás óta kapja a jódot. Magzati korukban illetve utána a szoptatás során az általam szedett Lugol-oldatnak köszönhetően részesültek Ők is a jódból. Most már 1 illetve 3 évesek, már a hígított IodAid-et kapják, amit direkt nekik kevertem ki. 

Mindkét gyerekem szuper okos és gyors észjárású. Nagyon hamar fejlődtek testi és szellemi szinten is. A  nagyobbik fiam beszéde korán felfejlődött, de ami a legfeltűnőbb (nem csak nekem), hogy nagyon okos. Olyan összefüggéseket lát, amit sokszor felnőttek sem, elképesztően vág az esze, abszolút nem a korának megfelelően gondolkozik. Jellemzően emiatt a kortársaival nem is nagyon tud mit kezdeni, 3 évesként 4 vagy 5 évesekkel barátkozik és érti meg magát, velük van jóban. Mindez nem elfogult anyai vélemény, több különböző szakember visszajelzése ez, amit mi is látunk. Meggyőződésem, hogy ezt a jódnak köszönhetjük. 

Nagyon hálás vagyok, hogy évekkel ezelőtt megismertem a jódot, majd még jobban beleástam magam a témába, beléptem a csoportba, így nem csak én részesülhetek a fantasztikus hatásaiból, hanem a gyerekeim is. Köszönöm a szakmai támogatást a csoportban, nagyon hasznos! Biztos, hogy sokan vagyunk, akinek megváltoztatta / jobbá tette az életét a jód, de eddig csak csendes megfigyelőként volt jelen a jódközösségben, akárcsak én.” 

A jód újrafelfedezésében úttörő szerepet játszó, a globális jódmozgalmat elindító orvoscsoport oszlopos tagja, dr. Jorge Flechas is beszél egyik előadásában [7] a jód gyermekek egészségére gyakorolt hatásáról. Kiemeli, hogy a magzati korban már az 1. trimesztertől kezdődően mennyire fontos az anya megfelelő jódellátottsága (születés után pedig az első 3 év a meghatározó), és milyen óriási különbséget tud hozni mindez a születendő gyermek intelligenciaszintjében. 

Mesél a zseni jódbabákról, akik ma már felnőtt korúak (az USA-ban a 2000-es évek elején indult a jódmozgalom) és elképesztő módon brillíroznak az életben. Csak az ő praxisában 46 ilyen gyermeket követ, akikben szinte soha nem látott módon csillog az intelligencia, mert az anyukájuk jódot szedett. Kiemeli, hogy 2 éves korra bebetonozódik az IQ szint, ez a legmeghatározóbb időszak, utána már nagy csodákat nem lehet tenni. 

A magyar jódmozgalom 2014-es indulása óta is eltelt már jó néhány év, így idehaza is számos jódbaba született, akiknek a fejlődését, képességeit együtt csodálhatjuk. Az ide kapcsolódó csoportbeli bejegyzéseket a #jódbabák címkével listázhatjuk ki. 

Sajnos lejárató cikkek [18] is meg-megjelennek a jódról, rosszul megtervezett tanulmányokra hivatkozva elbagatellizálják a szerepét, hogy nem javította szignifikánsan a koraszülöttek halálozási kockázatát és agyi fejlődését. Egyrészt ha megnézzük, milyen alacsony jódadagokat alkalmaztak (napi 30 µg/tskg), ez nem is csoda, és abszolút nem következik belőle az, hogy felesleges lenne maga a jódpótlás. 

• Az, hogy egy rendkívül minimális adag nem hoz javulást, még nem jelenti azt, hogy magasabb adagok se hoznának semmilyen eredményt. Ideálisan min. 5x annyi jódra lenne szükség, mint amit a cikk emleget, csak ugye itt a csapda, hogy ha ezek a jódadagok már megemelhetik a TSH-t, abból pajzsmirigy alulműködést diagnosztizálnak majd a kutatók és leállítják a vizsgálatot (erről még később lesz szó)

• Jódra nem csak a pajzsmirigynek van szüksége (a vizsgálatokban leginkább ezt nézték), a teljes neuroendokrin rendszernek kell a jód, és pl. az immunrendszer is igen jódigényes, tehát a plusz jódból profitálna / profitált volna, de ez ugye pont senkit nem érdekelt

• A magzati idegrendszer fejlődése szempontjából már az 1. trimeszterben meghatározó folyamatok zajlanak, és ha akkor épp jódhiány állt fenn (szervetlen jódra is gondolva, nem ill. nem csak a pajzsmirigyhormonokra!), akkor annak negatív hatásait később már nem lehet teljes mértékben kompenzálni, még „jó sok” jóddal sem 

Szóval nem azt a konklúziót kellene levonni, hogy a jód nem ér semmit, hanem azt, hogy

• • előbb kellene rá gondolni (kampányok, orvos- és védőnőképzés, terhesvitaminok!!): van még teendő ezen a téren, mert a jódtudatosság hanyatlásával sajnos egyfajta vadhajtásként / gyomnövényként megjelenő jódmentes terhesvitaminok rendkívül rontják az eleve súlyos hazai helyzetet

  • nagyobb mennyiségekben lenne rá szükség, mint hittük

  • a pozitív hatások monitorozásánál nemcsak a legdurvább következményeket ill. azokban mérhető változásokat kellene vizsgálni, hanem valamennyi szervet és funkciót figyelembe venni, mindent, ahol a szervetlen jód bevitele komoly élettani előnyöket rejt 

„A mi tapasztalataink azt igazolják, hogy gyerekeknél a kb. 0,25 mg/tskg-nyi jódadagolással stabil eredmények mutatkoznak. Persze a sokféle gyerek mind különbözik dinamikában, de talán a legjobban a figyelni tudás változik előnyösen, és a kapcsolattartás színvonala javul. 

A kisebbik unokám 2 éves, 1 éves kora óta beszél, rendkívüli szavakat is használva. Olyan memóriája van, hogy elképesztő. A minap a tavalyi olaszországi nyaralásunk alkalmával hallott tengerparti árus beszédét imitáltuk, és kérdeztük tőle, hogy ki szokta ezt mondani. 1 másodpercen belül rávágta, hogy a "fekete bácsi" mondta ezt a parton. 2 évesen ez elképesztő teljesítmény, egyébként teljesen tisztában van vele, hogy 1 évesen milyen volt a nyaralás, hogy tengerben fürödtünk, ő is teljes merüléssel, és fél óra után sem fázott. Oké, ezt lehet, hogy örökölte is. 

A kortársaival nemigen tud beszélgetni, úgyhogy szépen mondja, hogy mit csinál és hogy mit fog tenni. Elég csak rápillantani egy olyan tekintettel, amiből látható, hogy szívesen bontanék egy Champagne-t, és nem is kell mondanom, elindul a borszoba felé és hátraveti, hogy "gyere papa menjünk a lá-lá szobába". Ez egyben a zeneszoba is, kiegészítve 3000 könyv társaságával.”

vissza az elejére

ADD, ADHD

Az előző témához szervesen kapcsolódva folytassuk a jódhiánnyal összefüggő rendellenességek körét olyan problémával, ami szintén egyre gyakoribb manapság:  ez pedig a figyelemzavar, hiperaktivitással (ADHD) vagy anélkül (ADD). 

Tudom, hogy sokan azzal érvelnek, hogy „ez az egész csak a túldiagnosztizálás miatt van így, csak ráfogják az érintettekre a diagnózist (hogy gyógyszert írhassanak rá), hiszen régen is voltak izgő-mozgó, rakoncátlan gyermekek, és igazából csak azért tűnnek figyelemzavarosak és esetleg hiperaktívnak is, mert az iskolai tananyag egyszerűen nem képes lekötni a figyelmüket, más az idegrendszerük, különleges az érdeklődési körük, semmi bajuk, csak elevenek, hát ilyen egy gyerek, felejtsük már el ezt a stigmatizálást, semmi köze ennek semmilyen tápanyaghoz vagy toxikus terheléshez, egyszerűen genetika az egész.” 

Nos, semmiképp sem szeretném a megbélyegzés látszatát kelteni azzal, hogy ezt a témakört is szóba hozom, sem pedig az érintett kisgyermekek anyukáit hibáztatni bármiért is. Muszáj azonban tényszerűen beszélni róla, hiszen a gyermekek jövőjét, boldogulását befolyásoló állapotokról van szó. Bizonyára vannak benne genetikai természetű tényezők, de léteznek olyan faktorok is, amikkel ez az állapot bizonyítottan összefügg, és amiken tudunk is változtatni a helyzet javítása érdekében. 

Ha viszont tudunk tenni ezért, miért keresnénk a kifogásokat, miért bújnánk mögéjük, miért nyugodnánk bele, elhárítva minden felelősséget és feladatot, hogy ez a gyermek már csak ilyen, nincs mit tenni sem nála, sem pedig a következő (!!) születendő gyermeknél?

A jód bizonyítottan egy ilyen tényező, ráadásul fillérekbe kerül, nem egy kétes hatású újabb MLM csodaszer, amivel csak az érintett családok pénztárcája lesz könnyebb, de a gyermekkel való foglalkozás nem.

„Nálunk a 3. gyerek - bár nincs ADHD, nyugodt, jó mozgású - , de az Atyaúristennek sem akart beszélni. Én is izgultam miatta... Nagyon óvatosan kezdtem neki adni fél cseppeket (kb. 3-4 mg jód) 2-3 naponta, aztán jött egy anyai megérzés, és elkezdtem 1 cseppet adni minden nap. Olyan volt, mintha egy óriási löketet kapott volna, vagy kitisztult volna valami a fejében. 1 hónapra rá minden szót visszamondott, mintha elment volna egy gyorstalpalóra. A legkisebbem minden reggel kéri a Lugolos vizét és imádja az ízét (!!) Én már előtte elkezdtem a jódot, és nekem is olyan volt az elején, mintha egy több éves köd szállt volna fel a fejemről, hihetetlen éber és gyors lettem.”

Dr. David Brownstein, aki a jód újrafefedezéséért felelős Iodine Project orvosi teamjének oszlopos tagja és ma is a legaktívabb és legismertebb jódszaktekintély, valamint egy holisztikus szemléletű gyógyászati központ igazgatója Michiganben (USA), az Iodine: Why We Need It? c. könyvében külön fejezetet [1;201-214.o.] szentel ennek a témának. Ismerteti egy 7 éves kisfiú esettanulmányát, akire korábban rengeteget panaszkodtak, hogy megőrjíti a tanárait és a szüleit, folyamatosan izeg-mozog, nem tud figyelni stb. 

Amikor dr. Brownsteinhez került, az ébredéskori alap testhőmérséklete túl alacsony volt (35,4°C, normál tartomány: 36,6-36,8°C), ami pajzsmirigy-alulműködésre utal. Évek óta súlyos székrekedés is kínozta, ami szintén ugyanennek a betegségnek a tünete. Ráadásul a vizsgálat során igen lassú reflexeket mutatott, ami megint csak hipotireózist valószínűsít. Érdekes módon a kisfiú vérképe nem mutatott pajzsmirigy-alulműködést, de amikor megnézték a vizelet jódtartalmát, kiderült, hogy az borzasztóan alacsony.

Az alacsony ébredéskori testhőmérséklete és a tünetei miatt kis dózisú szárított pajzsmirigy alapú természetes hormonpótlást kapott és hozzá 6,25 mg jódot. (1 csepp 5%-os Lugol-oldat.) Dr. Brownstein ellátta a szüleit is tanáccsal, hogyan alakítsák át a kisfiú étrendjét és iktassák ki a nem odaillő dolgokat.

Hat héttel később Dawson anyukája levelet küldött dr. Brownsteinnek, melyben leírja a nyilvánvaló állapotjavulást. Mind személyiségében, mind a koncentrálóképességében komoly fejlődést tapasztaltak a szülők és a tanárok is. Tud nyugodtan enni, ülni, figyelni. Nem fáj a pocakja sem, ami korábban gyakori volt.

Vajon azok közül a kisgyermekek közül, akiknél figyelemhiányos / hiperaktivitás zavart állapítanak meg, hánynak lehet valójában mögöttes pajzsmirigy-alulműködése és jódhiánya, ami ehhez az állapothoz hozzájárul? 

Dr. Brownstein megjegyzi, hogy minden ADHD-vel érintett kisgyermeket alaposan ki kellene vizsgálni a különféle tápanyag-hiányállapotokra és hormonális rendellenességekre, a pszichoaktív gyógyszerekhez pedig csak a legvégső esetben szabadna nyúlni. Elmondja, hogy nagyon pozitív változásokat láthatunk, ha holisztikusan közelítjük meg a problémájukat, ami azt is felöleli, hogy megtisztítjuk az étrendjüket a nem odavaló dolgoktól.

Dr. Flechas is kitér rá a már említett előadásában [7], hogy az ADD szempontjából nemcsak a tiroxin (T4 pajzsmirigyhormon) szintje a lényeges, hanem a szervetlen jóddal való ellátottság is, e kettő pedig nem ugyanaz, ahogy ezt a Várandósság és a jód c. cikkben már én is kifejtettem.

A jód újrafelfedezőnének tekinthető, az Iodine Projectet életre hívó dr. Guy E. Abraham szülész-nőgyógyász endokrinológus professzor is tárgyalja ezt a témát egyik cikkében [8]: 

„Egy nemrégiben megjelent publikáció összefüggésről számolt be a nők terhesség alatti alacsony jódbevitele és az utódaik figyelemhiányos és hiperaktivitási zavara (ADHD) között. Az érintett gyermekek azonban nem mutattak prenatális (születés előtti) pajzsmirigy-diszfunkciót, ami az újszülött szérum tiroxinszintjében tükröződne.  A legvalószínűbb magyarázat erre a nukleáris (a sejtmagon elhelyezkedő) pajzsmirigyhormon-receptorok csökkent érzékenysége. 

Korábban már beszámoltunk arról, hogy a pajzsmirigyhormonokra adott receptorválasz javult az ortomolekuláris jódpótlás követően. Ezért a jód nemcsak a pajzsmirigyhormonok szintéziséhez szükséges, hanem a célsejtekre gyakorolt hatásukhoz is! Ez a hatás valószínűleg a receptorok jódozásának köszönhető. A receptor molekulák megfelelő részén tirozin aminosav található, amikhez ha jód kapcsolódik, akkor növeli azok hormonokkal szembeni érzékenységét, így az eredő hormonális hatás javul." [11]

Egy másik vizsgálatban [9] közel 10 éven keresztül követték összesen 27 nő gyermekének neuropszichológiai fejlődését. Közülük 16-an közepesen jódhiányos területről származtak, a kontrollcsoport 11 főből állt. A 16 jódhiányos nő gyermekei közül 11-nél diagnosztizáltak ADHD-t (68,7%), míg a kontrollcsoportban egynél sem. A jódhiányos nők gyermekei alacsonyabb IQ pontszámmal (92) rendelkeztek, mint a kontrollcsoporté (110). Az ADHD-val érintetteknél ez az érték még kevesebb (88) volt. 

Ezek akkora különbségek, melyek képesek eldönteni, hogy egy gyermek sikeres lesz-e az életben vagy mindig is küszködni fog és támogatásra szorul majd.

A jód természetesen nem egyedüli befolyásoló tényező ebben a témakörben, de mivel hatása bizonyított, ráadásul minimális anyagi ráfordítást jelent, nem érdemes elmenni mellette, legyintve, hogy „ó, ha ez annyira szuper dolog lenne, ahogy írják / írjuk, akkor már bizonyára az orvostudomány is felfigyelt volna rá és az egyes kezelési protokollokba felvették volna mint adjuváns terápiás módszert”. Az információk a rendszerszintű kognitív disszonancia és az anyagi érdektelenség / ellenérdekeltség miatt igen nehezen terjednek, ne várjunk a „nagy fordulatra” a cselekvéssel, mert lehet, hogy akkor még igen sokáig kell rá várnunk!

vissza az elejére

Autizmus spektrumzavar

Az ADD, ADHD fókuszba állítása után egy rokon témakör tárgyalására térnék át, ez pedig az autizmusként mint gyűjtőfogalomként diagnosztizált, lényegében állapotok széles spektrumát felölelő kórkép. Tudom, hogy egy rendkívül kényes témáról van szó, itt aztán tényleg igazi darázsfészekbe nyúl az ember, ha elkezdi feszegetni a lehetséges mögöttes ok-okozati összefüggéseket illetve azoknak a terápiás módszereknek a körét, melyek a különböző mértékben érintett gyermekek állapotát, életminőségét jól érzékelhető módon és tartósan javíthatják - s így természetesen az egyes családokét is.

Sokak szerint ez (is) egy teljes mértékben genetikailag meghatározott állapot, semmi köze a magzati fejlődés során uralkodó körülményekhez (különféle hiányállapotok, belső vagy külső forrásból származó toxikus terhelések stb.), nincs mit tenni ellene, el kell fogadni úgy, ahogy van, és kimondottan kártékony is minden olyan kezdeményezés, ami az állapotjavítás egyes lehetőségeit firtatja.

Ebben a cikkben nem törekszem a témakör teljesség igényével való tárgyalására (eleve nem is én lennék erre a legalkalmasabb személy), mindenesetre szeretnék egy olyan összefüggésre rávilágítani, amiről még meglehetősen kevés szó esik manapság akár funkcionális szakmai körökben is: ez pedig a lappangó jódhiány, értve ezalatt akár az indirekt hatását mint pajzsmirigyhormon, de akár a közvetlen szerepét is mint szervetlen jód.

Erre vonatkozóan már egyre több jól alátámasztott információ kerül napvilágra tudományos körökben is. Például a Houston Methodist Neurological Institute és az Erasmus Medical Center (USA) tudósai 2013-ban kimutatták [16], hogy azoknak a terhes nőknek, akik nem termelnek elég pajzsmirigyhormont, négyszer nagyobb valószínűséggel születik autista gyermeke, mint akiknek normális volt a pajzsmirigyműködésük. A tanulmány vezető szerzője, dr. Gustavo Román neurológus és neuroepidemiológus orvos, a Nantz National Alzheimer Center (USA) vezetője így fogalmaz:

„Egyre nyilvánvalóbb számunkra, hogy az autizmust a legtöbb esetben környezeti tényezők okozzák, nem pedig a genetika. Ez reményt ad, hogy a megelőzés lehetséges. Azt tanácsolom azoknak a nőknek, akik a gyermekvállalást fontolgatják, hogy kérjék meg az orvosukat, mérje meg előtte a vizeletük jódtartalmát és a pajzsmirigy működését. Akik már várandósak, ugyanezt kérjék és kezdjék el haladéktalanul a terhesvitaminok szedését, ügyelve arra, hogy tartalmazzanak jódot.” [16]

Dr. Brownstein is tárgyalja ezt a témát Iodine Why You Need It c. könyvében, amikor az autizmus gyakoriságának robbanásszerű növekedéséről szóló statisztikákat kommentálja:

„Ezeket a számokat nehéz elhinni. Miért növekszik ilyen roppant gyors ütemben az autizmus? Számos elmélet próbálja ezt megmagyarázni, beleértve a higany, a növényvédőszerek ill. a vakcinák okozta mérgezéseket. Ezen kívül egyesek úgy gondolják, hogy a trend a túldiagnosztizálással függ össze, ez azonban nem indokolja a járványszerű növekedést. Az egyik figyelmen kívül hagyott ok a jódhiány lehet. Kutatók arról számoltak be, hogy az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Ausztráliában, Angliában és Olaszországban folyamatosan csökken a népesség jódbevitele és ezzel párhuzamosan nő az autizmus előfordulása.” [1;209.o.]

 A közhiedelemmel ellentétben pedig a jódellátottságunk az utóbbi 50-60 évben a jódozott só ellenére is valóban sokat romlott, köszönhetően a:

• magasabb jódadagok általános tilalmának (ld. Wolff-Chaikoff hatás, Jód ABC)

• jódellenes anyagok (toxikus halogének) környezetünkben való felszaporodásának (ld. szintén Jód ABC)

• mikrogrammos készítmények minden (jód)igényt kielégítőnek való beállításának

Persze mindez még csak korreláció lenne az autizmus gyakoriságának ugrásszerű megnövekedésével, és az alfejezet fő mondanivaló sem az, hogy a jódhiány itt kizárólagos faktor, hiszen több mindenről tudunk, hogy még szerepet játszanak:

• egyéb tápanyaghiányok, akár anyai szinten is

• különböző intoxikációk, leginkább pl. nehézfémek (főleg higany, ólom, arzén, antimon)

• különféle vírusfertőzések, akár egymással kombinálódva

• a bélrendszer diszfunkciós állapotai, leaky gut, intoleranciák, gyulladások, infekciók, diszbiózis és ennek kihatása az idegrendszerre

• társuló sebezhetőséggel kombinálódva egyes oltások is létrehozhatnak olyan bélproblémákat, amik aztán igen negatívan hatnak az agyra

• genetikai tényezők - jellemzően ezek szerepe van hangsúlyozva / felnagyítva

Mindenesetre a transzgenerációs jódhiány egy olyan faktor, ami bizonyított módon képes negatívan befolyásolni a magzat és a kisgyermek idegrendszerének normális fejlődését, úgyhogy feltétlenül foglalkozni kell(ene) vele.

Egy további tanulmány [17] is megerősíti, hogy az autizmussal élő gyermekek és anyukáik jódszintje következetesen alacsonyabb. A kutatók hajszövetmintákat vizsgáltak és arra jutottak, az anyák jódhiánya az autizmus oka vagy súlyosbító tényezője lehet. Az autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekek jódszintje akár 45%-kal is alacsonyabb volt, mint a kontroll gyermekeké.

Miért nem foglalkozik a jódhiánnyal szinte senki, amikor a hatása bizonyított és a megoldása fillérekbe kerül? Nem kell a jódra mindenható csodaszerként tekinteni, de ha egyszer a hiánya valóban súlyosbító tényező, nem lenne észszerűbb ezzel is foglalkozni?! Optimálisan már a gyermekvállalásra készülés során tudatosan, nem pedig utólag.

Újra megemlíteném, hogy ezen alfejezetnek semmiképp sem a hibáztatás vagy a stigmatizálás a célja, ez abszolút nem segít senkin. Viszont ha valóban léteznek megalapozott bizonyítékok olyan mögöttes okokra vonatkozóan, mint a jódhiány (az más kérdés, hogy nem akarjuk meghallani, meglátni őket), akkor személy szerint én nem tartom bölcs dolognak teljesen ignorálni és elhallgatni ezeket az információkat pusztán azért, mert azok kellemetlenül érinthetnek szülőket és gyermekeket. Mert más családokat viszont lehet, hogy ugyanez az információ igen pozitívan érint, akár megment attól, hogy ők is beleessenek ebbe a - sokszor bizony kilátástalannak tűnő - szituációba.

A jódpótlásnak utólag is van értelme, akkor is, ha teljes megváltást nem ígér. Hiszen mindenkinek szüksége van rá, sajátos nevelési igényű gyermekeknek pedig kiváltképpen. Ne halogassuk a témát csak mert az interneten azt olvastuk, hogy semmiféle bizonyíték nincsen rá. (Ami egyébként nem igaz.)

"Kisfiam 6 éves, nem beszél. Most lesz egy hete, hogy adom neki a jódot (11 csepp GAL Jód-komplex, 26 kg). Múlt héten Tomatis terápián volt, ilyenkor két hétig hisztis szokott lenni. Na most nem! Tiszta cuki, szófogadóbb, jobb az étvágya. Úgy néz ki, beválik nála, szóval nagyon köszi! 

Update: évek óta, olyan 4 éve térképnyelve volt a gyerkőcnek, jódozás óta eltűnt, és a felkarján is szűnik meg a keratosis pilaris. Továbbra is kis buddha, viszont az energiafelhasználása is más: eddig ovi után mindig azonnal bealudt, tegnap konkrétan kihagyta a délutáni alvást. Hihetetlen, mennyi mindent befolyásol. 

Illetve egy kis esztétikai jódhatás: 4 éve nem barnult semmit a fiam, most egy napozástól olyan barna lett, hogy nem akartam elhinni. Anno ez volt az első tünet, amit olvastam valahol és gyanús lett a jódhiány nála. Most ugrott be, mikor elámultam a színén.”

vissza az elejére

Serdülőkor, nemi érés 

Elégtelen jódbevitel esetén jódigényes szerveink közt egyfajta versengés alakul ki, és mindig lesz olyan, aki a rövidebbet húzza. Szervezetünket eközben kompenzációs mechanizmusok működtetésére kényszerítjük, vagyis arra, hogy próbálja meg jód nélkül megoldani azokat a feladatokat, melyekhez bizony jódra (is) szükség lenne. Attól függően, hogy mennyire képes erre, jelentkezhetnek az egyes területeken jódhiánnyal összefüggő egészségproblémák.

Alapesetben a pajzsmirigyé az elsőbbség a bevitt jódra, mert az élethez nélkülözhetetlen hormonokat termel. [1;101.o.] Vannak viszont olyan életszakaszok / élethelyzetek, amikor ez a prioritás felborulhat. Serdülőkorú lányoknál amikor megindul a mellek, petefészkek átalakulása, fejlődése, mivel ezek igen jódigényes szervek, előfordulhat, hogy ők lopják el a pajzsmirigy elől azt a kevéske jódot, amit valaki a szervezetébe bevisz, pajzsmirigyproblémákat okozva ezzel. [1;31.o.] [11]

Ilyenkor jönnek a tipikus alulműködős tünetek, mint a hajhullás, a hízás, a zsíros, pattanásos bőr, női hormonális zavarok (a feleslegessé vált nemi hormonok inaktiválásában, kiválasztásában fontos szerepet játszó máj is rendkívül nagy pajzsmirigyhormon-fogyasztó!), lehangoltság, kedvtelenség vagy épp ingerlékenység stb. Egyáltalán nem biztos, hogy ezek a serdülőkor természetes velejárói!

Mindezt az is alátámasztja, hogy az endémiás golyva gyakorisága hatszor magasabb a pubertás korú lányokban, mint a fiúkban [11]. A jódhiányos területeken élő, magasabb jódigényű serdülő lányok nagyobb méretű mellei kevesebb jódot hagynak a pajzsmirigynek. Az eredmény a golyva (strúma) gyakoribb előfordulása. Nőknél az egyszerű golyva jelenléte a pajzsmirigy és a mellek jódhiányára utal, és amikor az ilyen betegek jódpótlás helyett T4-et (pajzsmirigyhormon, ld. Letrox, Euthyrox és tsai) kapnak, az nem oldja meg a valódi problémát, és emellett növeli a mellrák kockázatát is. [11]

Sajnos a hormonpótlás igencsak elterjedt gyakorlat manapság. Beszéltem korábban egy kedves jódbarátunkkal, gimnáziumban tanárnő. Azt mondja, az ottani 16 éves lányok kb. fele már szed pajzsmirigyhormont! Vajon aki felírta nekik ezt a "gyógyszert", mennyit tud arról, hogy serdülőkorúaknál a mellek és a petefészkek fejlődése képes a pajzsmirigy elől ellopni a jódot s így hipotireózist okozni? 

Végül egy ide kapcsolódó történet a csoportból: (érdemes még a #női témák címkét is előhívni)

„Nálunk még a serdülés előtt 1 évvel sikerült a lányoknak felépíteni a nagy dózisú jódpótlást, hogy a pubertáskor alatt megnövekedett jódigényeket biztosítani tudjuk. Megnyugtató döntésnek bizonyult, pedig tartottam tőle. 11,5 évesek, 4 cseppet szednek az IodAid-ből. 50 és 56 kg-osak és nagyon magasak is, ezért maradtunk a 4 cseppben így pubertás előtt. Ezt az adagot cseppenként építettük fel. Megy mellette az összes szükséges alap kofaktor. A vasra is gondolunk természetesen, a Szomor májast eszik illetve kacsamájat is sütök rendszeresen. Én is ezzel hoztam helyre az alacsony ferritinem, ami rendbe is jött. Eleinte finom volt nekik, most már csak azt mondom, hogy meg kell enni, kész. :)”

vissza az elejére

Pajzsmirigyproblémák: göbök, strúma, egyéb elváltozások 

Annyira minimális mennyiségekről hallunk manapság a pajzsmirigy jódszükséglete kapcsán mint állítólag elegendő napi adag (100 µg), hogy akár azt is gondolhatjuk: hát annyihoz biztosan hozzájutnak a gyermekek is innen-onnan, nincs itt szükség semmiféle pótlásra, felesleges erre energiát pazarolni.

Aztán amikor megnézzük a tudományos vizsgálatok, állapotfelmérések eredményeit (pl. pajzsmirigy golyva és egyéb rendellenességek gyakorisága), óriási a csodálkozás, és erősödik az érzés az emberben, hogy itt bizony nem jön ki a matek…

És valóban, már akkor is, ha önmagában a pajzsmirigy igényeit nézzük - nem a minimumok minimumát, hanem az ideális adagokat - abszolút a milligrammos tartományban mozgunk. Nem igaz, hogy a pajzsmirigynek elegendő lenne a mikrogrammos bevitel! És egyre inkább nem az, ld. a korábban már említett goitrogén hatású anyagok egyre szaporodó jelenlétét környezetünkben.

A felnőtteknél megfigyelt pajzsmirigyproblémák gyökere egészen a gyermekkorig ér. Már ekkor elkezdjük éheztetni ezt a pillangó alakú jódigényes szervünket, ráadásul épp annak védelme érdekében, hiszen elhitették velünk, hogy a túlzott mennyiségű jód golyvát és göböket okoz a pajzsmirigyben, illetve leállítja annak működését… 

Amennyiben visszakérdezünk, hogy ha tényleg igyekszünk figyelembe venni ezt a nagyon keskeny, állítólag ideális jódbeviteli tartományt, akkor mégis mitől alakul ki már fiatal korban golyva, göbök, csomók, ciszták és akár rosszindulatú elváltozás a pajzsmirigyben, kérdezősködésünkre jellemzően kitérő válaszokat vagy logikátlan indoklásokat kapunk.

Igen, sajnos a göbök a  gyermekek pajzsmirigyében is gyakoriak. A jelenlegi szakmai szabályok szerint 2 cm alatt senki sem aggódik egy ilyen elváltozás miatt. „Nyaki dudor gyermekeknél? Biztos majd elmúlik, biztos csak egy nyirokcsomó” stb. Jódhiányra senki nem gondol, pedig nagyon is kellene.

Elégtelen jódellátottság esetén ráadásul az agyalapi mirigy fokozott TSH termelés révén úgy megstimulálja a pajzsmirigy szövetét, hogy az szinte teljes egészében megduzzad, golyva vagy más néven strúma alakul ki. Erre az állapotra pajzsmirigyhormont felírni jód helyett / jód nélkül dr. Abraham szerint komoly szakmai hiba [12], ugyanis hiába szünteti meg a hipertrófiát (sejtek mérete nőtt meg) a TSH lenyomásán keresztül, a hiperpláziát (sejtek túlszaporodása, számbeli növekedése) nem oldja meg, és nem csökkenti a pajzsmirigyrák rizikóját sem, ami viszont a jódpótlástól elvárható. [12]

Hogy milyen siralmas a hazai helyzet a gyermekek pajzsmirigyében kialakuló egyes rendellenességeket tekintve, arra álljon itt egy statisztika a Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikájáról:

26 pajzsmirigygöb-műtéten átesett gyermek eredményeinek összevetése 2012. január - 2018. december között.

Jellemzők:

• Életkor: 11-18 év, lányok ill. egy 1,5 éves kisfiú és egy 17 éves serdülő fiú

• Euthyreosis: 23 eset (ezt labor alapján mondják ugye, de a göb megléte már beszédes, akkor is ha, nem okozott funkciózavart)

• Hypothyreosis: 3 eset (pozitív anti-TPO és/vagy anti-TG), LT4 terápia zajlik (!)

• Anti-TPO, anti-TG negatív eset: 15 fő

Szövettan alapján:

• 15 colloid hideg göb

• 9 papillaris carcinoma

• 1 follicularis carcinoma

• 1 ganglio-neurinoma (a kisfiú esetében)

A pajzsmirigyrák a fiatalokban vezető rendellenesség, sajnos ennek ellenére elhanyagolják a szűrést, vagyis a gyermekek UH vizsgálatát. 

További érdekesség, hogy egy adott göb rosszindulatúságának valószínűsége az életéveket tekintve kettős csúcsot mutat: a 10-18 éves populációban és 70 éves kor felett. Muszáj lenne időben cselekedni! A pajzsmirigy göbök és a jód kapcsolatáról a Göbök a pajzsmirigyben c. cikkben lehet bővebben utánaolvasni.

Az egyes szövetszerkezeti elváltozások mellett egyre gyakoribbak fiatal korban is a funkcionális természetű zavarok, úgymint pajzsmirigy-alulműködés, Hashimoto-thyreoiditis (autoimmun eredetű pajzsmirigy gyulladás), hipertireózis, Graves-Basedow kór stb. Természetesen ezek kialakulásáért nem csupán a jódhiány felelős (lent ebbe jobban belemegyek), de mint közös nevező jellemzően mindig ott van a háttérben, érdemes tehát vele foglalkozni.

vissza az elejére

Pajzsmirigy-alulműködés: szerteágazó tünetek

Külön pontban tárgyalnám ezt az állapotot, mivel számtalan olyan negatív következménye van, ami megkeseríti nemcsak a felnőttek, de a gyermekek életét is. A pajzsmirigyhormonok - és különösen az aktív T3 - minden egyes (mitokondriummal rendelkező) sejtünkre alapvető hatással vannak, szabályozzák az anyagcserét, az energiafelhasználást, serkentik egyes fehérjék szintézisét, fokozzák a zsírbontást stb. Elégtelen szintjük a legkülönbözőbb tünetekkel nyilvánulhat meg, ezek közül fogunk átvenni néhányat az alábbiakban.

• Túlsúlyos gyermekek: hipotireózis esetén a szervezet képtelen megfelelően zsírt bontani, a metabolizmus lelassul, gyakran megmagyarázhatatlan hízás következik be. Sok érintettet éveken át kínoznak különféle diétákkal (160 gramm szénhidrát, low carb stb.), közben pedig nyilvánvaló, hogy T4 és T3 értékeik közelében sincsenek az optimális szintnek, és ezért be van lassulva az anyagcseréjük.

• Fázik a gyermek: kabátban, sapkában, sálban is, akár nyáron 30 fokban is. Jód hiányában csökken az energiatermelés, nincs elég T3, így a pajzsmirigyhormonok ún. „kalorigén” (hőtermelő) hatása sem érvényesül, a mitokondriumok (a sejtek kazánházai) nem működnek megfelelően, és a sejtmag receptorai sem tudnak aktiválódni. 

Sok 10 év körüli gyermeknek olyan ásványianyag- és nyomelem- hiánya van, hogy csak több hónapnyi nyomemelemkomplex és jód pótlása után kezdtek rendeződni a panaszai. (Gyermekorvos-endokrinológus tapasztalatai ezek.) A fázósság mindenképp beszédes tünet, ne próbáljuk elbagatellizálni („már az anyukád is fázós volt” stb.) Főleg a lányok érintettek egyébként, a korábban már említett okok miatt.

• Székrekedés, lelassult bélmozgás, megnövekedett tranzitidő: ez egy olyan gyakori probléma gyermekeknél sajnos, hogy szinte mindennapos panasz a gyermekorvosok köreiben. Az egész emésztőrendszer igencsak pajzsmirigyhormon-igényes, óriási benne a mitokondriális aktivitás, hipotireózis esetén nem fog tudni megfelelően működni. Sajnos a jód pótlására egyáltalán nem gondolnak az orvosok, pedig a gyomor-bél traktus direktben is használja, nem csak mint pajzsmirigyhormont. A székrekedésnek ráadásul sajnos szerteágazó negatív következményei lehetnek, nemcsak a közérzetet rontja le.

• Étvágytalanság: kapcsolódik az előzőhöz, alulműködés esetén a gyomorfunkciók is gyengék, elégtelen a savtermelődés, nem éhes a gyermek, nem kívánja az ételeket vagy túlzottan válogat, elbóbiskol evés közben, ott hagyja tányéron a nagy részét, nem esik neki jól az egyébként egészséges és finom étel stb. Sajnos ez ördögi körré is válhat, hiszen a gyenge emésztés miatt nem szívódnak fel megfelelően azok a nyomelemek, ásványi anyagok és vitaminok, melyek a pajzsmirigy megfelelő működéséhez elengedhetetlenek, s ez tovább rontja az állapotot. Egy rövid visszajelzés a csoportból:

„Azt tapasztaltuk még, hogy a gyenge evőknek kiváló étvágyat csinál. Szerintem a jód + kofaktoroknak köszönhetően nem kívánják annyira az édességeket (eleve alig kapnak). Olyan jó!”

• • Száraz bőr, hamar leég a gyermek: ez is egyrészt pajzsmirigyhormonokkal összefüggő tünet, másrészt viszont a bőrünk (epidermis) közvetlenül is felveszi és használja a szervetlen jódot. Álljon itt erre két kedves történet a jódcsoportból:

„Amit még észrevettem amióta nem anyatejen keresztül, hanem direkben kapják a gyermekeim (1 illetve 3 évesek) a jódot, hogy szépen barnulnak, akárcsak én, aki mindig is hófehér voltam. Igazi jódbőrünk lett.”

„Nálunk a harmadik gyerkőc kapja fogantatása óta a jódot, és látványosan szebben barnul, mint a nagyobb testvérei, nagyon jól fogja a nap. Amióta megjelent a GAL Jód-komplex, azóta kapják direktben is. Néhány hét használat után feltűnt, hogy olyan logopédiai hibák oldódtak meg a 7 évesemnél, amit korábban hiába gyakoroltunk, egyszerűen nem ment neki. Most meg pikk-pakk megy! Kiváncsi leszek majd, hogy miket tapasztalunk még. Mindenesetre örülök, hogy a jód az életünk része.”

• Hajhullás: tipikus tünete a pajzsmirigyhormonok nem megfelelő szintjének, ami általában túl alacsony értékeket jelent, de hipertireózis is okozhat ilyen problémát. Emelett a vashiány is, akár direktben, akár pajzsmirigy-alulműködés kiváltása révén.

• Puffadt arc és gyenge izmok, tónustalan a gyermek: arra panaszkodik hogy görcsölnek az izmai, feszül vagy éppen nagyon petyhüdt: ezek is beszédes pajzsmirigy-alulműködéses és / vagy jódhiányos tünetek, emellett a magnézium és a kálium hiányára is utalhatnak (ld. még később a kofaktoroknál)

• Gyenge ellenállóképesség: ez lehet hipotireózis tünete is, de megfelelő pajzsmirigyműködés mellett is jelentkezhet, ezért ezt lentebb külön tárgyalom

• Kedvtelenség, letargia, depresszió: a pajzsmirigy-alulműködésnek nem csak fizikai tünetei lehetnek, a felsorolt lelkiállapotok kialakulásában a neuroendokrin rendszer kibillenéseinek is óriási szerepe van, a pajzsmirigyhormonok különösen fontosak e tekintetben

vissza az elejére

Mi minden okozhat még pajzsmirigyproblémákat? 

Kitekintés jelleggel fussunk végig azokon a tényezőkön, melyek a jódhiányon túl képesek pajzsmirigy zavarokat okozni, értve ezalatt nem csupán a mirigy által termelt hormonok (főleg T4) elégtelen szintjét, hanem a nem megfelelő T4-T3 konverziót illetve aztán az aktív hormon sejtekbe jutását és ott a receptorok „bekapcsolását” is. 

Ezek ugyanis különböző alfolyamatok és funkciók, így külön-külön is el tudnak romlani: nem minden pajzsmirigyprobléma pajzsmirigy probléma (magának a szervnek a zavara), sokszor a szervezet egyéb pontjain kell keresni az okot és a megoldást. Elképzelhető, hogy mindezek kibogozásához jódpótlásban is jártas szakember segítségét kell kérnünk.

• Jód kofaktorainak hiánya: szelén, vas, magnézium, cink, réz, zsíroldékony vitaminok (főleg A és D3), B-vitaminok. Ezekből elég gyakori a hiányállapot manapság nem csupán a felnőttek, de a gyermekek körében is

• Emésztőrendszeri problémák: a korábban már említett gyomorsavhiány, emésztőenzim-hiány, emiatt emésztetlenség, rejtett intoleranciák (pl. glutén, tejfehérje) miatt gyulladások, bélflóra felborul, mindez lerontja a tápanyag-felszívódást és a T4-T3 konverziót (reverz-T3 irányba billen), bélmotilitás lecsökken, patogén bélflóra elszaporodik stb.

• Makrotápanyagok (fehérje, zsír, szénhidrát) mennyiségi arányai nem megfelelőek az adott gyermeknek, esetleg tinédzser korban súlyproblémák miatt önéheztetés, kalóriamegvonás, drasztikus fogyókúrák stb. Ezek belassítják az anyagcserét, a pajzsmirigyet, emellett stresszt okoznak a szervezetnek, mellékvese diszfunkciók stb.

• Antitápanyagok, junk food: sok omega-6 zsírsav (növényi olajban rántott ételek!), glutén, tejfehérje (kazein), szójatermékek (tofu is), fitinsavak, fruktóz. Ezek gyulladást okoznak, következményeit ld. fentebb

• Cirkadián ritmus fel van borulva: digitális kijelzők (pl. okostelefonok) bámulása késő estig: a kék fényük blokkolja az alvásért felelős melatonin hormon termelődését; energiaitalok mértéktelen fogyasztása: sajnos gyakori manapság, többek közt pajzsmirigy- és mellékvese-problémákat is okoz!

• Stressz túlzott mértéke: érzelmi és fiziológiás terhelések (ez utóbbi pl. intoleranciák, rejtett krónikus fertőzések miatt), folyamatos pörgés, iskolai teljesítménykényszer, hiányzó relaxáció és pihenés, negatív „baráti” kapcsolatok, iskolai cukkolás vagy akár bántalmazás

• Fertőzések, gyulladásos állapotok: vírusos (tipikus: EBV, CMV, HSV, SARS-Cov2) vagy bakteriális (Staphylococcus aureus, Strept. pyogenes, Yersinia enterocolitica): ezek direktben is tudnak pajzsmirigyproblémákat okozni, de a gyulladás generálása révén közvetetten is

• Vércukorszint-szabályzási zavarok: pl. inzulin-rezisztencia, IR. A vércukor-inzulin hullámvasút stressz a pajzsmirigy és a mellékvesék számára egyaránt

• Nemi hormonok zavarai: főleg lányoknál kritikus. Magas ösztrogénszint esetén kevesebb jód jut be a sejtekbe, plusz több pajzsmirigyhormon kötődik meg a vérben (magasabb TBG szint)

• Endokrin diszruptorok: hormonrendszert megzavarni képes anyagok. Tisztítószerek, kozmetikumok háztartási vegyi anyagok, toxikus halogének

• Immunrendszer kiegyensúlyozatlansága: kapcsolódik a fentiekhez is,  de plusz elemeket is tartalmazhat. Autoimmun esetben muszáj ezzel (is) foglalkozni. Hashimoto-thyreoditisről és a jóddal való kapcsolatáról ebben a cikkemben írtam részletesebben

• Máj túlterheltsége: méregtelenítési folyamatokban és a hormonrendszer működésében is kulcsszereplő, a T4-T3 konverzió kb. 60%-ban itt megy végbe. Támogatása rendkívül fontos lesz a jódpótlás során is, ld. erről ezt a tematikus füzetet a jódcsoportban

• Nehézfémterheltség, főleg higany: bejut a pajzsmirigybe is, lerontja a hormontermelést, emellett gyulladásokat okoz + leterheli a májat + felborítja a bélflórát, tápanyaghiányossá tesz (főleg cink, szelén, magnézium). 

A terhelés származhat akár magzati korból is, amikor az anya szervezetéből a nehézfémek átjutnak a placentán. Rendkívül fontos, de igencsak terjedelmes témakör, ld. hozzá ezt a poszot és ezt a bejegyzést a jódcsoportban valamint ezt a két napos szemináriumot

• Mozgás túl kevés vagy túl sok: alapvetően javítja a hormontermelődést, a konverziót és a hasznosulást is, de ne legyen túl megerőltető, mert az stressz pajzsmirigynek és a mellékveséknek (versenysportoló lányok különös veszélyben!)

vissza az elejére

Növekedés, fizikai fejlődés

Dr. Brownstein erről a következőket írja Iodine: Why We Need It c. könyvében [1; 195]:

"Egyre gyakoribb gyermekeknél a növekedési hormon hiánya. Vajon mi állhat ennek hátterében? Nos, az alacsony jódszint magyarázatot adhat erre. Egy tanulmányban a kutatók azt feltételezték [13], hogy a jóddal kezelt jódhiányos gyermekek javuló növekedése valószínűleg a jobb pajzsmirigy-működésnek köszönhető, hiszen a pajzsmirigyhormon és az emberi növekedési hormon egyaránt nélkülözhetetlen a normál növekedéshez és fejlődéshez. 

Ugyanezek a kutatók egy súlyosan jódhiányos gyerekekkel végzett vizsgálatot is felhoztak, amelyben a szerzők arról számoltak be, hogy a pajzsmirigy funkciója, az emberi növekedési hormon szintje és a szomatikus növekedés jelentősen megnőtt a jódpótlásban részesülők körében a kezeletlen csoporthoz képest."

 Tapasztalat a jódozók köreiből:

 „Az orrnyálkahártya-duzzanat megszűnése mellett a másik hallatlan eredményt is a jódnak tulajdonítom. 15 éves lesz, éppen ráfoghatjuk arra is, hogy belépett abba a korba, amikor elkezd növekedni és hízni és enni. De az én gyerekemnél ilyen soha az életben nem volt, világ életében nagyon sovány volt. Nem gondolom, hogy a 3% alatti percentilisű (nagyon vékony) gyereket épp most kapta el csak úgy magától a gépszíj, épp akkor, amikor a jódot is elkezdte szedni. Ősszel csupa új nadrágot kellett neki vennem, mert kicsik lettek. Ő eddig mindig csak hosszában nőtte ki, azért lettek lecserélve a nacik. Értetlenül állt a dolog előtt 15 évesen, hogy nem tudja magán összegombolni. És van combja-húsa! Ez olyan jó érzés. Csakis a jódszedésnek tulajdonítom."

Érdekesség: felnőtteknél az emberi növekedési hormon nem serkenti a testmagasság növekedését, de számos jótékony hatást fejt ki a szervezetben, beleértve az izomnövekedést, a zsíranyagcserét és az energiatermelést.

Lustaság, motiválatlanság, kiegyensúlyozatlanság

Ezek a tünetek szorosan kapcsolódnak a fenti pajzsmirigyes szekcióhoz, hiszen a pajzsmirigyhormonok elégtelen mennyisége alapvető negatív hatással van nemcsak a fizikai állapotra, az energiaszintre, hanem bizony a mentális egészségre is. 

A szakirodalom az alulműködés tipikus jelei közt tartja számon az akár depresszióig is fokozódó lehangoltságot, érdektelenséget, közönyösséget, apátiát. Nem biztos, hogy ezek a tinédzserkor teljesen természetes velejárói! Ne feledjük, hogy az endokrin rendszerünk igen szoros kölcsönhatásban van a lelkiállapotunkkal, emiatt nem csak lelki szinten (ne adj isten pszichoaktív anyagokkal) kellene megközelíteni ezeket az állapotokat ill. az érintetteket! 

Amennyiben toxikus anyagok, például a környezetünkből származó, a cikk elején említett nem kívánatos halogének (bróm-, fluor-, és klórszármazékok) mérgezték meg gyermekünk neuroendokrin rendszerét (ideg- és hormonrendszer egysége), ne csodálkozzunk, ha motiválatlan, közönyös lesz. Főleg a bróm tud ilyet kiváltani, ami a jód ősellensége és manapság számtalan forrásból bekerülhet a gyermekek szervezetébe is. (Az egyéb endokrin diszruptorokról fent már írtam.)

Érdekesség: amikor bevezetjük a magasabb jódadagokat, az elkezdi kiszorítani, kiméregteleníteni ezeknek a toxikus anyagoknak egy jelentős részét, kisebb-nagyobb kellemetlenségeket okozva, amiket kezelni kell. Erről később még lesz szó.

Néhány visszajelzés a jódcsoportból:

„Amióta jódot szednek a gyermekeim, maguktól kérdik, mit kell segíteni. Beigazolódni látszik a doktornő megjegyzése, amikor az ötödik lányomat szültem, hogy már nem sokáig kell nekem végeznem a házimunkát. Szó nélkül maguktól (egyszer csak eltűnnek) megcsinálnak feladatokat a házban / ház körül. Például a szobában az egyik kihúzta a fiókokat, és rendet csinált. A másik átment a szomszédba, akik épp nyaraltak és mi húztuk ki és vissza a kukájukat, és lesöpörte a járdájukat. Nézek nagyokat. Meglátják maguktól a feladatokat. 9,5 és 8 évesek.”

 „Mindkét unokám (2 éves kisfiú és 4 éves kislány) megdöbbentő módon szeretet központú, sokat tanulok a belőlük áradó szeretetfolyamból, tényleg természetszerű vonzalom fölötti állapotban élnek, egyetlen kis feszültség sem volt velük az elmúlt 3 évben, amióta a lányka egyedül is nálunk marad egy-egy napra. Olyan nyugodtan alszik délután, ha nálunk van, persze együtt kell aludjunk, hogy az lenyűgöző.”

„Jódszedés hatásai nálunk: kevesebb drámaszakkör, sokkal jobb kedv, kevesebb betegség, sokkal kiegyensúlyozottabbak.”

„Az értelmi mellett elképesztő érzelmi intelligencia is mutatkozik a jódbabáknál. Tegnap fel kellett hívni anyukámat a kisfiam kérésére, és ezt mondta neki szó szerint: “Mama! Két dolgot szeretnék mondani. Egyrészt nagyon finom volt a tejberizs (mentes ám :). A másik pedig az, hogy az almás pite is nagyon finom volt! Köszönöm szépen, szeretlek, Mama!” Néha, amikor rossz passzban van, mert azért a 3 évesek nem tudják elkerülni a dackorszakot, akkor miután megnyugodott, rendre ezt mondja: “Anya! Már megnyugodtam, bocsánat!” J Egyszer a játszótéren a csúszda tetején, ahol hiányzott egy léc, beszorult a kisfiam lába és fájt neki, nagyon sírt. Egy kislány sajnálóan és riadtan nézte őt, amit én jeleztem is neki. Amikor meglátta a kislány együttérző arcát, letörölte a könnyeit és odalépett hozzá, hogy megölelje őt.”

vissza az elejére

A vércukorszint-szabályzás zavarai

A jód az emberi testben a mirigyrendszerben koncentrálódik. [1;212.o.] A hasnyálmirigy különleges szervünk e tekintetben, hiszen egyszerre külső (exokrin) és belső elválasztású (endokrin), így jódigényei igencsak jelentősek, jódra van szüksége a működéséhez és az egészséges szöveti struktúrájának megőrzéséhez.

A jód hatásai azonban túlmutatnak magán a szerven, ugyanis megfelelő dózisban nem csupán a korábban említett pajzsmirigyhormon-receptorok érzékenységét képes fokozni és így javítani az eredő hormonális hatást (a pajzsmirigytől függetlenül), hanem a tapasztalatok alapján ez a tulajdonsága az inzulinreceptorok vonatkozásában is érvényesül.

Erről meglehetősen kevés szó esik a nyugati medicinában, hiszen a kiváltásához milligrammos mennyiségű jódbevitel szükséges, amiről viszont jelenleg az orvostudomány úgy véli, hogy blokkolja a pajzsmirigyet (ez egy tévhit, ld. Jód ABC), így nem alkalmazzák. Az ortomolekuláris jódpótlásban úttörő orvosok tollából [10] viszont megismerhetünk olyan történeteket, melyekben a jód ezen tulajdonságáról is esik szó.

Természetesen ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy a jódpótlás majd önmagában megoldja pl. a nyugati életmóddal is erős ok-okozati összefüggésben álló inzulinrezisztenciát. Bár halkan hozzáteszem, hogy a jódprotokoll több kiegészítő tápanyaga is (pl. magnézium, cink, króm, szelén, D-vitamin) szépen tudja támogatni a javulást ezen a téren, természetesen az életmódváltás mellett.

Viszont az ortomolekuláris jódpótlás hatásai valóban figyelemreméltók e tekintetben. Még az 1-es típusú cukorbetegség esetén is képes segíteni, a receptorok érzékenységének javítása által lehetővé téve az inzulinpótlás adagjainak csökkentését és a nap folyamán mért vércukorértékek stabilizálódását. Dr. Flechas azt is megjegyzi [10], hogy amennyiben mérhető a C-peptid szint, azaz van inzulintermelés, akkor van esély arra, hogy elhagyják vagy nagyban csökkentsék a külső inzulint a páciensek.

Ezeket a pozitív megfigyeléseket egyébként a csoportbeli tapasztalataink is megerősítik. Álljon itt rá egy 14 éves fiú története (az anyuka orvos):

„1-es típusú cukorbeteg fiamnak (62 kg) kb. egy hónapja adok 25 mg jódott. Azóta összeszedettebb az iskolában és elmondása szerint jobban kontrollálja magát, ami nagy dolog. Volt néhány méregtelenítési tünete, fáradtság, fejfájás stb., de a sótól elmúltak. Tegnap kapott kb. 55 mg Lugolt és máris beindultak a receptorok! Ma is ez a tendencia, nagyon kell csökkenteni a külső inzulint! Meglátjuk, mi lesz a vége, bármi is lehet, hiszen a gyerekek csodálatosan regenerálódnak és valószínűleg nincs az irodalomban olyan diabéteszes gyerek, aki nagy dózisú jódot kapott! Adom hozzá a kofaktorat is természetesen, hadd csökkenjen a gyulladás abban a pancreasban! Az biztos, hogy cukorértékei tökéletesek. Mintha beszabályozta volna az egészet ez a jódmennyiség. Szinte egyenes vonal a cukorgörbéje egész nap és éjjel is. Ilyen még SOHA nem volt. Köszönöm!”

Természetesen mindez nem egy placebo-kontrollált, randomizált, kettős vak kísérlet, de az eddigi eredmények nagyon kecsegtetőek és arra buzdítanak, hogy további kutatásokat kellene végezni az arra illetékeseknek a cukorbetegség / inzulinrezisztencia és a jód kapcsolatáról.

vissza az elejére

Immunrendszer problémái

Immunrendszerünk egyrészt köztudottan nagy pajzsmirigyhormon-fogyasztó, így hipotireózis esetén - több szervrendszerhez hasonlóan - a védekezésben részt vevő egységei sem tudnak megfelelően teljesíteni. Ráadásul, ahogy már említettem, a pajzsmirigyhormonok elégtelen szintje esetén a gyomor sem működik optimálisan, a kevés gyomorsav miatt pedig egy fontos gát funkció sérül, mégpedig az elfogyasztott étel / ital fertőtlenítése, azaz a mikrobák elpusztítása. Emiatt az immunrendszer is túlórázni kényszerül az emésztőtraktusban, diszbiózis alakulhat ki stb.

Másrészt pedig - és ez egy viszonylag kevéssé ismert információ - immunrendszerünk közvetlen jódfogyasztó is, azaz nem csak a T4, T3 hormonokon mint szerves jódvegyületeken keresztül tart rá igényt, hanem direktben is mint szervetlen jód / jodid. Immunrendszerünk katonái, a fehérvérsejtek rendkívül jódigényesek, „gyárilag fel vannak szerelve" azzal a funkcióval (NIS), amivel a jódot az őket körülvevő közegből felveszik, majd abból erős hatású fegyvereket (oxidatív anyagokat) kovácsolnak a betolakodók elleni harchoz. A kutatások szerint olyannyira szeretik a szervetlen jódot, hogy extrém hiány esetén képesek azt saját maguk számára akár a kész pajzsmirigyhormonokból vagy a tireoglobulinból is kihasítani! (Ennek eredményeképpen ilyenkor az immunrendszer lopja el a kevés jódot a pajzsmirigy elől.)

Emellett megfelelő jódellátottság esetén a légutak nyálkahártyáira is kiválasztódnak ilyen jódtartalmú mikrobaellenes anyagok, tovább erősítve ennek a védelmi gátnak a funkcióját. Ezekről bővebben az Immunrendszer és a jód c. cikkben olvashatunk.

A jódhiány tehát bizonyítottan csökkenti a védekezőképességünket, a pajzsmirigytől, annak hormonjaitól teljesen függetlenül is!  Erre Marani és munkatársai vizsgálata [14] kiváló példa: kimutatták, hogy iskoláskorú gyermekeknél a jódhiány annak ellenére rontotta az immunitást, hogy a pajzsmirigyhormonok szintje normális volt. Tehát könnyen lehet alulteljesítő immunrendszer akkor is, ha még nincsen pajzsmirigy-alulműködés. De ha már kialakult, akkor egészen biztosan érinti az ellenállóképességet is. Leggyakrabban felső légúti betegségek jelentkeznek a gyerekeknél. A tapasztalat azt is mutatja, hogy allergiás reakciók is tudnak javulni a megfelelő jódellátottság hatására.

„Hadd osszam meg veletek a tapasztalatainkat.  Kislányommal (most 4 éves) február közepén kezdtem az előkészítő protokollt és február végén a jódpótlást. Március közepén egyszer beteg volt  (nem vészes, láza sem volt), azóta, vagyis közel 9 hónapja nem volt beteg! Még ebben a covid-helyzetben sem, pedig volt a csoportjukban fertőzött. Annak ellenére sem, hogy áprilisban, majd szeptemberben is teljesen új közösségbe került. Összehasonlításképpen a jódozás előtt januárban, előtte novemberben, szeptemberben és júliusban is volt beteg. (Egyébként eddig se volt igazán beteges, inkább enyhébb dolgok, lázas összesen kb. 4x volt eddig.) Nem tudom, hogy ez a jód hatása-e, de mindenesetre szembetűnő a dolog.”

„Május eleje óta adom a GAL jódot a lassan 2,5 éves kisfiamnak, a kiegészítők mellett. Ugyan ő megfogalmazni nem tudja a tapasztalatait, de én azt látom, hogy szívesen issza a jódos vizet.

Ami változott:

• Az immunrendszere határozottan jobb, mint a miénk. Végigment rajtunk egy hányós vírus, de a gyerkőcnek a világon semmi baja nem volt, pedig minden beteg rokon nyalta-falta.

• A lehelete megváltozott, határozottan jódos illata van - engem legalábbis arra emlékeztet. J

• A bőre jobban bírja a napot, nem pirosodik, inkább barnul szépen.

• Nem tudom, hogy a jódnak köszönhető-e, de azt vettem észre, hogy kevesebb ruhát igényel magára, kevésbé fázik.”

„A lányom 11 éves, 2 éve kap jódot. Nálunk a háttérben többféle akut fertőzés húzódik meg. A legfeltűnőbb az volt az elején, hogy a dráma bármilyen apró dolgon sokkal kevesebb lett. Úgy, hogy ha nem vette be a jódot, akkor ő is észre vette magán, hogy drámázik. Az immunrendszere is sokkal jobb. Kb. felnőtt adagot kap, 5-6 cseppet (35-40 mg) a mindenféle fertőzés miatt. Nem igazán volt méregtelenítési tünete. GAL Multivitamint kap mellé, két naponta egyet. Ezen kívül plusz magnéziumot, C-vitamint, halolajat, és Bimuno vagy Freyagena immunrostot. Mellé még káliumot, kolin-sót , borsmentaolajat, glicint, kollagént és vasat. Alkalmanként macskakarom port. A jód, a rostok és a borsmentaolaj abszolút game changer volt. Mindig hálás leszek érte!”

„A 4 éves unokámnak, amikor az oviban már minden gyermek kidől, azaz beteg, és az ovit tervezik bezárni, semmi tünete nincs, pedig ott taknyol körülötte mindenki. Különösen jól kommunikál, szépen beszél és fizikailag leginkább végtelenített energiája van. Megdolgoztat alaposan, ha együtt vagyunk egy napot. Egyébként kifejezetten jó humorérzéke is van. 2 éves kora óta szedi a jódot, de előtte is elég sok tengeri algát és halat fogyasztott a család.”

"Tavasszal a fiamnak volt egy régóta húzódó szipogása, orrfújogatása, és kiderült, hogy eléggé meg van vastagodva az orrnyálkahártya. Akkor kezdtem neki is adni a jódot. Nos, én azóta nem vittem vissza fül-orr-gégészetre, mivel az irdatlan papírzsebkendő-fogyasztása nullára redukálódott a jódszedést követően alig 1 hónap alatt! Amúgy a PZS-kbe nem került semmi váladék, az nem volt az orrában, inkább csak a duzzadt nyálkahártya irritálta.”

vissza az elejére

A jódellátottság vizsgálati lehetőségei gyermekkorban

Ez a fejezet azoknak szól, akik a Jód ABC és A gyógyító jód c. könyv elolvasása után is szkeptikusan állnak hozzá a témához, vagyis hogy az emberi szervezetnek valóban a milligrammos tartományban vannak-e az optimális jódigényei, és hogy a jódhiány valóban ilyen kiterjedt jelenség-e, nem csak egyfajta marketing felhajtás ez az egész, egy új divathullám, ami ugyanúgy lecseng majd pár év múlva, mint a többi.

Nos, a jódhiány vizsgálati lehetőségeihez egy egész cikk elérhető már, amely behatóan tárgyalja ezt a témát, itt most csak néhány részt emelnék ki, ami a gyermekek esetében fontos lehet.

Sajnos sok szakember is abból indul ki, hogy amíg a pajzsmirigyműködés rendben van, legalábbis a TSH a normáltartományban helyezkedik el, addig nincs és nem is lehet jódhiány. Ez egy óriási tévedés, a pajzsmirigy jellemzően már utolsóként jelez be, ha baj van. A szervezet a végsőkig igyekszik fenntartani ezt a funkciót, mert a pajzsmirigyhormonok szintézise annyira magasan priorizált folyamat, gyermekeket is ideértve. Tehát nem lehet ezt mérceként használni és azzal érvelni, hogy biztosan nincs jódhiánya a gyermekemnek, mert nincs problémája a pajzsmirigyével. (Legalábbis úgy tudjuk, aztán UH-on lehetnek ugye meglepetések.)

A fent hivatkozott cikkben bővebben kifejtettem azt is, hogy miért rossz ötlet a vérvétel a jód esetében, miért mutat szinte mindig fals eredményt a teljes szervezet jódellátottságát illetően és miként vihet minket tévútra, amikor azt jelzi, hogy minden rendben van, de a háttérben mégis súlyos jódhiány kínozza a gyermeket.

Az ilyen "bőrre jódot kenegetős" teszteket is jobb, ha teljesen elfelejtjük, az okokról itt olvashatunk.

Vizelet jodid szint vizsgálata már egy picit jobb megoldás, de ez sem tökéletes, komoly korlátai vannak, ha nem tesztadag bevétele mellett és vizeletgyűjtéssel egybekötötten történik. Mindenesetre a 6-12 éves gyermekek vizeletének jódkoncentrációja elismert mutatószámként szerepel a WHO 100 alapvető egészségügyi mutatót tartalmazó globális referencialistáján. [15]

Általános szabály: jódhiányos anyának a gyermeke is jódhiányos lesz.

Az aranystandard vizsgálatnak tekintett 24 órás jódtelítettségi teszt a 3. életévüket betöltött gyermekek esetében is elvégezhető. Az előzetesen beszedendő jódadag viszont természetesen kevesebb, mint a felnőttek számára meghatározott 50 mg: 60 kg testtömeg alatt 37,5 mg, 40 kg alatt 25 mg, 20 kg alatt pedig 12,5 mg. Fontos, hogy a minta beküldésekor a labor tudomására hozzuk, hogy mekkora volt az elfogyasztott adag. 90%-os ürülés alatt hiányról beszélünk. További részletek erről a vizsgálatról itt érhetők el.

Ami a gyermekek jódhiányának megszüntetését előirányozó globális törekvéseket illeti, álljon itt a jód újrafelfedezőjének tekinthető dr. Guy E. Abraham szülész-nőgyógyász endokrinológus professzor Ortomolekuláris jódpótlás: Az egész emberi szervezet jódtelítettsége c. cikkének [11] egy részlete:

„Az 1990-ben megrendezett Children’s Summit-on az ENSZ és az államfők ígéretet tettek arra, hogy 2000-ig megszüntetik a jódhiányt. John T. Dunn amerikai kutatóorvos ezt a találkozót kommentálva 1993-ban cikkében kijelentette: A cél technikailag megvalósítható, de sok akadályt le kell még győzni hozzá.

Az akadályok felsorolásában viszont egy szót sem ejtett a legnagyobb gátról: arról, hogy a szakma teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az egész emberi szervezet optimális jódszükségleteit. Nyilvánvaló, hogy a jódhiányt a golyvával, a kreténizmussal és a pajzsmirigy egyéb súlyos működési zavaraival azonosították. A jódpótlást akkor tekintették megfelelőnek, ha a mennyiség megelőzte ezeket a rendellenességeket.

Az a feltevés, miszerint a jódnak mint esszenciális elemnek egyedül a T3 és T4 hormonok szintézisében van szerepe, dogmává vált. Az érzékeny tesztek megjelenésével a TSH mérése a pajzsmirigyfunkciók vizsgálatának királya lett, a jód pedig teljesen feledésbe merült, mivel általában a legtöbb endokrinológus és más orvos a pályafutása során egyetlen tesztet sem végeztet a vizelet jódkoncentrációjára vonatkozóan.

Sajnos ez a kijelentés a magyar gyakorlatra is igaz…

Végezetül pedig bemutatnék egy egyszerű és gyors tesztet azok számára, akik nem szeretnének súlyos tízezreket költeni bonyolult laboratóriumi vizsgálatokra, hogy kiderítsék, gyermekük jódhiányos-e vagy sem: 

Figyeljük meg, hogy reggel ébredés után milyen szavak jönnek a szájára köszönés gyanánt. Ha azt halljuk, hogy "Kon'nichiwa!", akkor jó eséllyel nincs jódhiánya, ha viszont azt, hogy "Jó reggelt!", akkor valószínűleg van... (A japánok jódbevitele kimagasló.)

vissza az elejére

Ortomolekuláris jódpótlás különböző életkorban 

A következő fejezetben még gyakorlatiasabb vizekre evezünk és kronológiai sorrendben végigvesszük, hogy az egyes életszakaszokban milyen úton-módon tudjuk biztosítani a gyermekek számára az optimális jódellátottságot.

Ez bizonyos értelemben egy picit bonyolultabb feladat lesz, mint felnőttként a jódpótlásban úttörő orvosok által kidolgozott jódprotokollt követni, bár kezdőként ez utóbbi is tűnhet kihívásnak… Vitathatatlan, hogy az ortomolekuláris jódpótlás nem a rutintalan életmódváltók gyakorlópályája. Meg kell hozzá előzetesen szerezni a tudást, milligrammos adagú jódot ugyanis sokféleképpen lehet szedni, de a felelősségteljes út mindig sok tanulással van kikövezve.

Ne csüggedjünk, ha elsőre túl összetettnek tűnik, rengeteg jódbarát példája bizonyítja már, hogy kellő nyitottsággal, tudásvággyal és kitartással simán abszolválható ez a feladat. Visszatekintve pedig nem is tűnik majd olyan összetettnek az egész.

Ami a gyermekeket illeti, egyrészt bonyolítják a témát az életkor szerinti differenciálás nehézségei, másrészt a támogató életmód és a jód kofaktorainak biztosítása is lehet kihívásokkal teli: az étrend-kiegészítők világát szabályzó földhözragadt, elavult jogi háttér, a gyermekek szeszélyes viselkedése, különleges szokásai, dackorszak stb. mind-mind nehezítő tényező. Emiatt igyekszem annyi pozitív, jól működő példát hozni a csoportból, amennyit csak tudok, hogy azt lássuk, hogyan LEHET valamit megoldani, s ne azt, hogyan nem.

Várandósság mint  meghatározó időszak

Ahogy a bevezetőben említettem, ideális esetben az egész történet ott kezdődik, hogy a leendő anyuka már a várandósságra való felkészülés során gondol a jódra, a gyermekvállalás előtt elkezdi azt szedni a szükséges vizsgálatok elvégzése után, követi a jódcsoportban fellelhető jódprotokollt, minimum 6 hónapig tartja a feltöltő adagot, így sikeresen átesve a méregtelenítési fázison a babát már egy jóddal jól kibélelt, tiszta szervezetbe tudja fogadni. Ahogy otthon is szépen kitakarítunk és feltöltjük a hűtőt minden hasznos finomsággal, mielőtt vendégeket hívunk magunkhoz.

Természetesen az apának is ajánlott a jódszedés (ha van rá egyáltalán hajlandóság), de az anyai szervezet jódellátottsága sokkal fontosabb, ami a fertilitást és a gyermek egészséges fejlődését, a maximális lehetőségeinek kibontakozását szolgáló körülmények biztosítását illeti. Akár kezdve onnan, hogy nem akar jönni a baba, eljutva egészen odáig, hogy egészséges és okos gyermek születik. Számos ilyen szívet melengető történetet összegyűjtöttünk már a jódcsoportban, a #jódbabák címkével lehet ezekre a posztokra rákeresni.

A jódpótlásban úttörő  amerikai jóddoktorok terhesség esetén a japánok átlagos jódbevitelére mint egyfajta mintára hivatkozva napi 12-15 mg jódot javasolnak, ami biztonságosnak tekinthető, amennyiben valaki korábban is tudott szedni több hónapon keresztül, mindennemű méregtelenítési tünet nélkül legalább ekkora adagokat. Ha nem, mert később értesült a jódról, akkor folyamatban lévő terhesség alatt alaposan meg kell fontolni az ortomolekuláris jódprotokollba való belevágást, mivel az általa kiváltott méregtelenítés során a magzat egészségét potenciálisan veszélyeztető anyagok is kerülhetnek be kisebb-nagyobb mennyiségben a véráramba, és egy részük átjuthat a méhlepényen is. Kiváltképp érvényes ez a figyelmeztetés akkor, ha valaki az életmódja vagy foglalkozása miatt korábban fokozott mértékben került kapcsolatba fluor-, klór- ill. brómtartalmú szerekkel. Kisebb mennyiségű jódpótlás (kb. 500 μg) viszont ilyenkor is ajánlott, természetesen a többi kritikus kísérő tápanyagra is gondolva. Ez utóbbiakat egy jól megszerkesztett babaváró multivitamin általában tudja biztosítani.

Milligrammos jódszedéshez speciális mennyiségű és arányú kiegészítő tápanyagok, ún. kofaktorok szükségesek, ezt  a már említett jódprotokoll részletezi, illetve gyermekek vonatkozásában később kitérek a legfontosabb részletekre.

„Semmi különösebb betegségem nincsen, a 33. évemet taposom jelenleg. 4 éve kezdtem el jódot szedni 12,5 mg-mal, két hetes vitaminfeltöltést követően. Akkoriban 20 hónaposan még viszonylag sokat szopizott a nagyobbik fiam, így az előkészítő protokollt az anyatejen keresztül csinálta végig. A jódszedésem első heteiben egy napig volt egy enyhe gombóc érzés a torkomban, alkalmanként néhány sötét gondolat. Pár napig én is és kisfiam is minden reggel fújtuk az orrunkat, de a nap további részében nem. Más kellemetlenség nem volt.

A hajam sokkal szebb lett, mintha mindig meg lenne mosva dúsító hatású samponnal, elmúltak a vissza-visszatérő pattanásaim, és nyugodtabb voltam, szinte egyáltalán nem tudtak felidegesíteni. Ezek a kofaktorok (B-vitaminok?) pozitív hatásai is lehettek.

Amikor elkezdtem a jódot, az első napokban kirobbanó energiám lett. Mintha felkapcsoltak volna egy lámpát, de tényleg. Pedig papíron nincs alulműködésem, se agyi ködöm, se semmi. Olyan volt, mintha a belső szerveim felébredtek volna, mint akit megcsíptek: hé, te, itt van a jód! Szerintem délre már elfogyott a reggel bevett adag. Hónapok alatt mentem lassan feljebb, olyan 5 csepp Lugolra (kb. 35 mg).

Ahogy teltek a hónapok - és gondolom a NIS-ek bejáratódtak - egyszer csak azt vettem észre, hogy mintha a világ lelassult volna körülöttem: nem rohantam magam után mindig lemaradva. Persze ettől még nem tudok mindent megcsinálni  egyetlen nap alatt, amit szeretnék, de nincs már az a kétségbesett rohanás és esélytelenség érzés, hogy teljesen képtelen vagyok átlátni az életemet. Korábban rengeteg cetlim volt, hogy ne felejtsem el a fontos dolgokat. És már nem kell.

Aztán jött a következő várandósság. Szedtem egy jó minőségű multivitamint és a protokoll szerinti többi táplálékkiegészítőt, na meg persze a jódot végig. Az előző (első) várandósságom alatt terhességi cukorbetegségem lett, de most a második során minden rendben volt az értékeimmel. A vércukor és cukorterhelés végig csodaszépek voltak.  (TSH-t nem néztek.) 3 éve érkezett a kistesó, ő már jódbaba, létezésének legelejétől alap volt számára jód. 3960 grammal és 58 cm-rel született normál úton. (A tesója is nagy volt, 3610 g és 60 cm, őt a farfekvés miatt császárral jött a világra.) Most múlt 2 hónapos és a 68 méretet fogja kinőni, van, amiből már 74-est kell ráadni. A nagy fiam is gyorsan nőtt, de a kicsi... Persze azért ő 4 kilóról indult.

Bár minden baba más és más - és ez egyedi sajátosság is lehet -, de szerintem az idegrendszere gyorsabban fejlődik, mint a nagytesónak. Már majdnem szabályosan fog. A szemei, az értelme valahogy gyorsabban nyílik, viszonylag messze lát. A mozgásfejlődésben előrébb van már most. Persze ez sokmindentől függ. Nagyon nagy áldásnak tartom, hogy kapcsolatba kerültem a jóddal és hogy ilyen fiatalon. A jód jóbarát, csak a nyugati életmódunk nem az. Szépen, okosan és körültekintően lehet haladni vele és élvezni az áldásos hatásait szoptatás és várandósság alatt is. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.”

vissza az elejére

Vas mint kritikus kofaktor

A kofaktorok közül kiemelném a vasat, ami sajnálatos módon felnőttek jódpótlásánál is egy igencsak elhanyagolt kofaktor, ráadásul várandósság alatt jódpótlás nélkül is könnyen leapadhat a szintje. Ez viszont probléma és nemcsak a mama, hanem a baba szempontjából is, hiszen a jód és a vas viszonya egyfajta libikókához hasonlít a szervezetben, e két elemnek egyensúlyban kell lennie többek közt az egészséges pajzsmirigyműködéshez is! A milligrammos jódpótlás hajlamos „enni” a vasat, ezért jól fel kell tölteni előzetesen a vasraktárakat és aztán szinten tartani őket várandósság majd a szoptatás során is.

Amennyiben vashiányosan „toljuk a jódot”, felborul a mérleghinta és a túl kevés vas akadályozni fogja a jód hasznosulását is, akár az anya, akár a magzat szervezetében. Ha ezt nem vesszük észre időben (komplett vaspanel követése a laborvizsgálatokon!) és későn kapunk észbe, lehet, hogy a magzat pajzsmirigye átmeneti duzzanattal reagál majd a vaspótlásra, hasonlóan az ún. hiányállapot utáni hatáshoz, amikor valaki hosszú jódhiányos időszak után elkezd jódot szedni és átmenetileg megnagyobbodik a pajzsmirigye, hogy minél hatékonyabban felvegye ezt az elemet.

Hasonló jelenség lejátszódhat szülés után is, amennyiben a várandósság vashiányosan (vagy annak határán billegve) telt és jód nélkül, majd a babánál kiskorban jódpótlást indítunk. Mivel az anyaméhben még nem szokott hozzá  e nyomelem magasabb szintjéhez, az ehhez kapcsolódó kezdeti átrendeződéses folyamatok sem tudtak nála még lejátszódni. Amennyiben a megemelt jódbevitel ilyenkor elégtelen vasellátottsággal kombinálódik, annak negatív következményei lehetnek, szubklinikus vagy akár manifeszt pajzsmirigy-alulműködést okozva. Muszáj gondolni a kofaktorokra jód mellett, és a vasat se hagyjuk ki a képből!

vissza az elejére

Szoptatás: a jódos anyatej áldása

Elérkezünk a születés csodálatos eseményéhez, nagy az öröm! Ezután a csecsemő már nem a placentán és a köldökzsinóron át kapja az egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen tápanyagokat, hanem - ideális esetben - az anyatejen keresztül szívja magába őket. Amennyiben az anya jódbevitele rendben van, ez a fontos nyomelem a tejbe is kiválasztásra kerül, hiszen az emlőkben lévő mirigyek ilyenkor igencsak „rákapcsolnak”: elkezdik a véráramból a nátrium-jodid szimporterekkel (NIS) kiszűrni és a tejbe juttatni a jódot (jodid) mint az idegrendszer kifejlődéséhez (is) kritikus anyagot. Koncentrációja az előtejben (kolosztrum) a legmagasabb, illetve a szülés utáni első hónapban emelkedett a szintje. [24]  A jód a csecsemő táplálása mellett egyúttal az emlőmirigyeket is jó karban tartja, ld. erről részletesen Mellek és a jód c. cikket illetve lent még egy beszámolót.

„A gondozásom alatt álló jódozó anyukák esetében kimagasló eredményeket értünk el az anyatejtermelésben, az osztályon messze a legtöbb tejet a ők produkálták.” (Jódot támogató belgyógyász orvosról van szó.)

Ezeknek a jódszivattyúknak, a NIS-eknek a működését az oxitocin, a prolaktin és a progeszteron hormonok stimulálják, emellett a szintén hormonként viselkedő aktív A-vitamin (retinsav) is támogatja, a C-vitamin a regenerációjukat segíti, a korábban már említett goitrogén anyagok és a túlzott mennyiségű ösztrogén pedig akadályozzák őket. [7]

Az anyatej jódkoncentrációja nagymértékben és gyorsan változik az édesanya jódbevitele függvényében. Világméretű tanulmányok szerint 5,4 és 2.170 µg/l között ingadozik. [20] Ez előbbi természetesen botrányosan alacsony érték, ez utóbbi pedig azoknál a japán és dél-koreai anyukáknál mérhető, akik nagy mennyiségben fogyasztanak magas jódtartalmú tengeri algákat. Náluk ez az érték még magasabb, 2.500 µg/l  vagy kiugró esetben akár 8.484 µg/l is lehet! [24] [26] [28]

Az egyes ázsiai régiók magas anyatej-jódértékei kapcsán a szakirodalom megjegyzi, hogy a szoptatott csecsemők közt az első hetekben előfordulhat átmeneti jelleggel ún. szubklinikus pajzsmirigy-alulműködés, amikor TSH-juk emelkedett, a hipotireózis tünetei nélkül. Ezzel a jelenséggel a Nehézségek c. fejezetben külön foglalkozunk majd.

A maradi megközelítésű kutatások adatai azt sugallják, hogy az anyatej 150 μg/l-es jódkoncentrációja a szoptatás első 6 hónapjában már hatékonyan megelőzi a csecsemők jódhiányból fakadó fejlődési rendellenességeit. [24]  Mások a 60 és 450 µg/l közötti referenciatartományt javasolják. [27] [29] Szóval ebben nincs még egységes álláspont, mindenesetre a tradicionális ázsiai jódfogyasztás és az abból következő magas anyatej-jódkoncentrációk azt valószínűsítik, hogy ez az érték ennél azért jóval magasabb is lehet anélkül, hogy kockázatot jelentene a babára.

Németországi tanulmányok szerint az anyatej jódtartalma gyakran nem elegendő. Amikor a szoptatott kisbabák vizeletének jodidkoncentrációját vizsgálták, azt találták, hogy az értékek a kívánt kiválasztási szint csupán alig több mint 50%-át érik el! [19;132.o.] A probléma tehát valós, mérhető, számszerűsíthető.

Egyes források [21] megjegyzik, hogy a jódpótlás elkezdésekor az anyatej íze megváltozhat, így ha a csecsemő esetleg elutasítaná, vegyünk vissza az adagból és csak lassan, fokozatosan növeljük, hogy a baba hozzá tudjon szokni.

Természetesen nagyon fontos, hogy a jód mellett a többi kritikus tápanyag is jelen legyen az anyatejben, ehhez pedig a szoptató édesanya étkezésének és étrend-kiegészítésének kell megfelelőnek lenni, különös tekintettel az alábbiakra: 

• telített és telítetlen zsírok: ez utóbbi közül az omega-3-at pótolni is érdemes pl. magas EPA / DHA tartalmú, jó minőségű készítménnyel, hiszen az agy a szárazanyag-tartalmát tekintve nagyrészt ezekből a zsírsavakból épül fel

• zsíroldékony vitaminok (ADEK):  a D-vitamin kezd most már a megfelelő helyére kerülni és bár szintén kiválasztódik az anyatejjel, közvetlen pótlást (cseppek) is alkalmaznak a csecsemőknél. Viszont az A-vitamin is abszolút vitális, rossz hírbe hozását elsősorban annak „köszönheti”, hogy hatásait korábban súlyosan D-vitamin-hiányos embereken (is) tesztelték.

 Jó minőségű máj rendszeres fogyasztásával is bevihetjük, de csepegtetni is lehet retinil-palmitát formában. Bővebben erről a jódprotokollban olvashatunk. K-vitamin (komplex cseppek) esetében leginkább a véralvadás, a csontfejlődés és immunrendszer működése érintett, ezt (K1) babáknál külön is szokták adagolni

• kolin: szintén az idegrendszert támogatja + sejthártyák felépítését (tojásban, májban van, de lehet külön is szedni direktben vagy lecitin formájában)

• B-vitaminok, különösen a B1, B6, a folát (B9) és a B12 lényeges

• a C-vitamin szükséglet is megemelkedik, ráadásul ez fontos jód-kofaktor is egyben, a NIS-ek karbantartásához feltétlenül szükséges (ld. Jód ABC)

• magnézium, kalcium: ez előbbit pótolni is érdemes, ez utóbbit csak ha ételeinkkel nem tudunk elegendő mennyiséget bevinni (ld. kalkulátor hozzá), ami szoptatásnál előfordulhat, mellette viszont az ADK-vitaminokra fokozottan gondolni kell!

• szelén, cink és réz: szintén fontos jódkofaktorok is egyben, ld. jódprotokoll ortomolekuláris jódpótláshoz. A magyar talaj ráadásul szelénben szegény

• vas: ezt a funkcionális megközelítés alapvetően koncentrált (főleg hem-vastartalmú) ételekkel ajánlja bevinni, nem pedig étrend-kiegészítőként szedni (maximum súlyos hiány esetén átmenetileg és kelátkötéses formában, laborvizsgálatokkal szorosan követve). Különösen fontos a vasra gondolni, ha az anya jódot szed.

A fenti tápanyagok nagy részét egy jó minőségű vitaminkészítmény (pl. a GAL+ Babaváró) jellemzően lefedi, de természetesen az egészségtudatos életmódot és a magas tápanyagsűrűségű ételek fogyasztását önmagában nem helyettesíti! Az étkezés keretében a minőségi fehérje alapvető fontosságú, emellett az elektrolitok fokozott bevitelére is érdemes gondolni (a kálium sokszor elhanyagolt ezek közül), természetesen a megfelelő mennyiségű tiszta víz fogyasztásával együtt, hiszen az anyatejkiválasztás folyadékveszteséggel is jár

Újszülöttek szoptatása alatti étrend részleteibe (kiegészítők, engedélyezett gyógynövények stb.) most nem mennék jobban bele, amúgy sem a szakterületem, és erről az interneten is találunk már hasznos információkat illetve akár szakemberek segítségét is igénybe vehetjük.

vissza az elejére

Folyamatban lévő szoptatás: mi legyen a jóddal?

Amennyiben az édesanya ilyenkor értesül a jód fontosságáról, fokozott elővigyázatosságra lesz szükség a jódpótlás elkezdésekor. A 2007-es jódkonferencia során az orvosok ezt a kérdéskört is megvitatták, és arra jutottak, hogy az ortomolekuláris kezdő adag (12-15 mg) a magas jódbevitelű japánok ill. koreaiak nagy létszámú mintája alapján biztonságosnak tekinthető szoptatás alatt is.

A korrektség jegyében viszont meg kell említeni, hogy különösen terhelt szervezet esetén ez a mennyiség is okozhat olyan méregtelenítést, melynek során a tejbe is kiválasztódhatnak nem kívánatos anyagok. Ez a rizikó szerencsére már nem olyan mértékű, mint várandósság során, amikor a gyermek még az anya szíve alatt fejlődött és egy vérkörön volt vele (a vér-placenta gát szűrő hatását most nem tekintve). Ráadásul  annak a valószínűsége, hogy az anya vérében feldúsultak a jód által kisöpört mérgező anyagok és ezek az anyatejbe is jelentős mennyiségben átjutnak, ugyanakkor mindebből az édesanya semmit sem érzékel, semmilyen negatív tünet nem jelentkezik nála, meglehetősen csekély. (A tejmirigyek a vérplazmából „táplálkoznak”, márpedig a toxikus anyagoknak vérbe kerülésének jól érzékelhető tünetei szoktak lenni.)

Ha valaki szeretne - amennyire csak lehet - óvatosan eljárni szoptatás során, de önmagát és csecsemőjét nem megfosztani a jó(d)tól, akkor érdemes a jódadag bevételét közvetlenül a szoptatás utánra időzíteni, majd aztán alkalmazni a sós vizes ivókúrát a véráramban esetlegesen keringő bróm mielőbbi kihajtására, ld. A gyógyító jód c. könyv 219. oldalán.

vissza az elejére

És ha nem tudok szoptatni?

A WHO legalább 6 hónapos korig ajánlja anyatejjel táplálni a gyermeket, aminek több oka is van. Bár születés után a csecsemők már jól ismerik édesanyjuk illatát és hangját, mégis szükséges a ragaszkodás kialakítása, hiszen az első félév során jobban az anyára van utalva újszülöttünk, mint valaha. Egyrészt tehát a kötődés miatt fontos a szoptatás, másrészt a baba egészsége miatt is nagyon lényeges, hogy anyatejet kapjon az első hónapokban, hogy megfelelő mértékben hozzájuthasson a szükséges tápanyagokhoz. Emellett a tej olyan antitesteket is tartalmaz, amelyek növelik a baba ellenállóképességét. Egyes kutatások [22] kimutatták, hogy a szoptatási idő hossza és a kisgyermek későbbi IQ szintje között pozitív összefüggés figyelhető meg. Jó étvágyú csecsemők esetén előfordulhat, hogy a szoptatás akár egy-két éves korig vagy még azon túl is eltarthat.

Mindazonáltal előfordulat, hogy az édesanya bármilyen okból kifolyólag nem tudja szoptatni az újszülött babáját, viszont értesül a jód fontosságáról, és szeretné azt valahogy mégis megadni neki. Az anyatej-helyettesítő ún. pre-tápszerek többségében a nyomelemek közt jód is található, de természetesen messze nem ideális (inkább csak minimális) mennyiségben. 100 ml kész italra vonatkozóan jellemzően 10-15 μg jódot írnak a termékek címkéi. A különböző életkorban lévő babák tápszeradagja a védőnők és a gyerekorvosok ajánlása alapján a következőképpen alakul (utána írom a jódtartalmukat): [23]

• újszülött (1 hetes): 150 ml/tskg kész tápszer naponta. Egy 4 kg-os újszülöttnek tehát napi 600 ml, ami kb. 60-100 μg jódot jelent

• 2 hónapos babánál a napi mennyiség 680-900 ml, ami 70-140 μg jódbevitelt eredményez

• 4-5 hónapos korban az összadag 700-1100 ml, benne kb. 70-170 μg jóddal

• 6 hónapos kortól a jelenlegi ajánlás szerint a babáknál meg kell kezdeni a hozzátáplálást, napi szükséges tápszer mennyiség átlagosan 900-1400 ml, benne 90-210 μg jóddal

A fenti értékéket abszolút a minimális adagok jódból, bár hozzáteszem, hogy ezeket felnőttekre (70 kg) testsúlyarányosan átszámolva napi 1,5-1,8 mg jódbevitel körül lyukadunk ki, ami még messze nem az ideális adag, de mégis kb. 10x-ese a jelenleg érvényes felnőtt RDA-nak. A jód a nyugati medicina szemüvegén keresztül nézve egy ellentmondásokkal tarkított témakör, amelynek egyik jelét itt is megfigyelhetjük, feltéve magunkban a jogos kérdést, hogy mégis hogy a fenébe lehet ugyanakkora egy felnőtt jódszükséglete, mint egy újszülötté?

A köztudottan jódfóbiás WHO által javasolt maximális jódbevitel 2 évesnél fiatalabb gyermekek számára 180 µg/nap. [25] Ez a megközelítés még mindig eléggé konzervatív és a súlyos fejlődési rendellenességek megelőzéséhez szükséges mennyiségnek a biztosítására fókuszál. Jelenleg ez dominálja a vitamin-, ásványianyag- és nyomelembeviteli ajánlásokat, korosztálytól szinte függetlenül, „jaj, nehogy sok legyen” alapon. (A vitaminoktól félnek, de érdekes módon a gyógyszerek mellékhatásaitól nem tartanak ennyire.) Vannak olyan kutatások is, melyek a határt 100 µg/tskg/nap értékben húzzák meg a csecsemők számára, ami egy 4 kg-os babánál napi 400 µg-ot jelent. [26]

Ha túllépünk mindezen és azt kezdjük el vizsgálni, hogy melyek azok a jódadagok kisgyermekkorban, amik a génekben kódolt maximális képességek kibontakoztatásához szükségesek, méghozzá az egészség kockáztatása nélkül, akkor a kutatásokat figyelembe véve az 500-1000 µg/l mint az anyatej-jódkoncentráció ideális tartománya nem tűnik egy valóságtól elrugaszkodott, túl merész becslésnek, főleg ha a japán és koreai példák 2.500-7.000 µg/l-es értékeit sem veszítjük szem elől, de nem is célozzuk meg ezeket a csúcsértékeket feltétlen kényszerűséggel.

Ha ezt az anyatej jódtartalmára vonatkozó becslést megszorozzuk a különböző életkorban lévő babák által elfogyasztott napi tejmennyiséggel, úgy meglehetősen jól ki tudunk kalkulálni egy lehetséges ajánlást a jódos anyatejet nem kapó csecsemők ortomolekuláris jódpótlására vonatkozóan:

• • 1 hónapos korban: ~4,0 kg testsúly → 300-600 μg pótlás

  • 2 hónapos korban: ~5,3 kg testsúly → 400-800 μg pótlás

  • 4-5 hónapos korban: ~7,5 kg testsúly → 600-1200 μg pótlás

  • 6 hónapos korban: ~8,0 kg testsúly → 800-1600 μg pótlás

  • 8 hónapos korban: ~ 9 kg testsúly → 1000-2000 μg pótlás

  • 10 hónapos korban: ~ 10 kg testsúly → 1200-2400 μg pótlás

  • 12 hónapos kor felett: tskg x 0,125 - tskg x 0,25 mg (!) pótlás

A zölddel jelölt számok az induló adagokat jelzik, a kék színűek pedig már az ortomolekuláris mennyiségeket, amelyeket fokozatosan ajánlott elérni, figyelemmel kísérve közben a hatásokat. Ahogy látható, a kék számok a hónapok múlásával szépen konvergálnak a 0,25 mg/tskg-os értékhez, ami a dr. Brownstein által a gyermekek számára általánosan ajánlott jódadag. Sajnos ő nem differenciálta ezt az életkor függvényében, de erre a biztonság érdekében kiskorban szükség lehet, bár mindez magát a számítást eléggé megbonyolítja.

Természetesen ahogy felnőtteknél, úgy gyermekeknél sincs olyan, hogy egy adag mindenkinek egyformán tökéletes, így a mennyiségek személyre szabása igényel némi kísérletezést és folyamatos megfigyelést, ld. ehhez később az Állapotkövetés holisztikus szemlélettel c. alfejezetet. A legjobb eredményt és a legkevesebb komplikációt akkor érhetjük el, ha a baba már magzatként is kapta a jódot, vagyis az anya jódbevitele rendben volt, egyikük sem vashiányos és a baba időben érkezett, nem történt koraszülés.

Az ajánlott kofaktorokról külön alfejezetben esik majd szó.

vissza az elejére

Hozzátáplálás, elválasztás: jód must go on!

Ha valaki tud szoptatni, előbb-utóbb akkor is elérkezik az elválasztás időszaka, ami a szakirodalom szerint akkor kezdődik, amikor a baba az anyatejen kívül más enni- vagy innivalót kap, lezárására pedig az utolsó szoptatással kerül sor. Az elválasztás ideális esetben egy folyamat, az édesanya szemléletmódjától függően lehet hirtelen vagy fokozatos, tarthat napokig, hetekig vagy néha hónapokig. A szakemberek közt egyetértés van abban, hogy minél tovább tart a szoptatás, annál egészségesebb, életerősebb gyermeket nevelhetünk.

A hozzátáplálást akkor ajánlott elkezdeni, amikor a gyermek neurológiailag és pszichésen is megérett rá. Ez jellemzően 4-6 hónapos kor után várható. Négy hónapos kor előtt nem javasolt, mert veszélyes lehet és károkat okozhatunk a gyermeknek. Hat hónapos kor után pedig már muszáj elkezdeni, mert az anyatej önmagában ebben a korban már nem elég, nem tartalmaz elég energiát, fehérjét, vasat, cinket, vitaminokat. [30]

Mivel mi nem vagyunk japánok, tányérunkon nem szerepelnek minden nap kombu, wakame, hijiki, arame  és nori algákból (ezeknek jelentős a jódtartalma) készült ételek, a fejlődő szervezet brutális jódigényeit viszont valahogy mégis csak le kellene fedni (ne csak a pajzsmirigyre gondoljunk most sem: idegrendszer, immunrendszer, hormonrendszer, bőr stb.), számunkra ill. gyermekeink számára is a biztonságos készítményekkel végzett jódpótlás jelenti a megoldást. (Az algák potenciális szennyezettségét mint problémát nem is említve.)

Amennyiben még kap jódos anyatejet a baba, de az már nem kizárólagos tápláléka, az ilyenkor alkalmazandó jódpótlás kiszámolásához kalkuláljuk át a fenti táblázat zöld és kék mennyiségeit úgy, hogy figyelembe vesszük az anyatejnek az egy nap alatt elfogyasztott összes ételmennyiségben betöltött százalékos arányát. Pl.:

• ha még 70%-ban szopik a baba, akkor 30%-kal

• ha 50%-ban szopik a baba, akkor 50%-kal

• ha már csupán 30%-ban szopik, akkor 70%-kal

• ha pedig már csak 10%-ban szopizik, akkor 90%-kal 

szorozzuk meg a fenti zöld és kék jódajánlásokat, hogy megkapjuk a jódpótlás irányadó mennyiségeit. Megjegyzés: kis pluszmínusz nem számít.

Természetesen a kofaktorok kérdésköre is egyre inkább előtérbe kerül majd, ahogy a jódpótlás százalékos értéke idővel emelkedik, hiszen az anyatejjel bevitt kofaktor mennyiségek csökkenő tendenciát mutatnak, a hozzátáplálás során alkalmazott élelmiszerek vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalma pedig nem biztos, hogy fedezni fogja a jód által támasztott igényeket. Erről egy későbbi fejezetben ejtek majd külön szót.

A cél az, hogy az ideális jódbevitel folytonosságában soha ne keletkezzen komolyabb szakadás, kezdve a fogantatástól, folytatva a csecsemőkorral, majd belépve a kisgyermek szakaszba, aztán át a serdülő időszakon egészen a felnőttkorig. Ennek érdekében tudatos tervezéssel át kell hidalnunk azokat az időszakokat („szakadékokat”), amikor egy bizonyos forrásból MÁR nincsen elég jód, a következő forrásból pedig MÉG nincsen.

Például várandósság alatt az anya szedett ugyan jódot ill. jódos terhesvitamint, de szoptatni nem tud, így az anyatejen keresztül már nem kap jódot a baba, a tápszerekből pedig csak nagyon minimálisat. Vagy például szoptatás alatt is szed jódot az anya, így a gyermeke jódban gazdag tejhez jut, de ahogy elindul a hozzátáplálás s az egyre nagyobb hányadot tölt ki, az anyatejen keresztüli jódbevitel folyamatosan csökken, jódpótlásra pedig csak hónapokkal (évekkel?) utána gondol az édesanya. (Ne feledjük, dr. Flechas szerint a gyermek IQ szintje 2 éves korára bebetonozódik.)

vissza az elejére

A rendszeresség azért is fontos, mert a jód hamar kiürül, illetve a heti 1x-2x adott nagyobb adagokat fel sem tudja rendesen venni a szervezet, mert nem indul meg a nátrium-jodid szimporterek (NIS) regenerációja. (Ld. Jód ABC) Ezek a sejtszintű jódszivattyúknak a kiépültségi foka elsősorban a jódbevitel függvénye, nem az életkoré. 

Nyilván nem tragédia, ha egy-egy rövidebb időszakban átmenetileg lecsökken a jódadag vagy ki-kimaradnak napok, de azért ne felejtsük el, hogy a jódhiány lappangó természetű, nem feltétlen vannak jól látható azonnali tünetei, vizsgálni se egyszerű (ld. korábbi fejezetben), tehát vérképen se fog kijönni, az ellátórendszer jódtudatossága pedig a jódozott sóig és a golyva megelőzéséig terjed ki, tehát nem lesz róla szó a kismama újságokban, a gyermekorvos ill. a védőnő se lesz túlzottan képben, rosszabb esetben elkezd minket ijesztegetni és kimondottan lebeszél a jódról. Emiatt is fontos a tudás megszerzése a témakörben és hogy elsőként magunkon bizonyosodjunk meg a jód áldásairól. Erről a Nehézségek c. fejezetben még bővebben lesz szó.

„Négy gyermekes anyuka vagyok, egyúttal egészségmentor. 5 éve találkoztam először a jóddal, amikor a 3. gyermekemmel voltam várandós. A 7. hónapban kezdtem el 1 csepp Lugollal, mert bár alapból nem ajánlott így belevágni, de én ösztönösen fontosnak éreztem, és az előkészítő protokollhoz tartozó vitaminokat előtte már évek óta szedtem. A várandósságot 1 cseppel vittem végig a biztonság kedvéért. Egyébként nem volt semmilyen méregtelenítési tünetem, de ehhez hozzátartozik, hogy mi hosszú ideje (10+ év) figyelünk az egészséges életmódra, a mozgásra, az étkezésre, nem fogyasztunk glutént, cukrot és egyéb antitápanyagokat.

2018. áprilisában aztán megszületett a 3. babám, utána megemeltem 5 cseppre a Lugolt, mert azt éreztem, hogy többre van szükségem. Annyit vettünk észre, hogy az anyatejes újszülöttem bőrén megjelent 1-2 piros pötty, de hogy ez bromid detox tünet volt-e vajon, vagy az akkor kapott az oltás is bejátszott, azt nem tudni. Mindenesetre elmúltak aztán.

A 3. babámnál fordult elő először, hogy szoptatás alatt vérzett a mellem. (Korábban egyszer aktív sportolás közben megsérült.) Eléggé kétségbe is estem, hogy mi történik, de aztán megkonzultálva a dolgot végül arra jutottam, hogy 8 cseppre emelem a Lugol adagomat. Másnapra a vérzés teljesen elmúlt és nem is jött vissza. Egész szoptatás alatt 8 cseppet szedtem. Amíg a 3. babánk szopizott (10 hónapos korig), addig nem kapott külön jódot. Akkor kezdtem el neki adni, mikor már abbahagyta. Amióta kapható az IodAid-oldat, a dr. Brownstein-féle képlettel kiszámolva az ivóvízbe tesszük neki, ahogy a két idősebb (10 és 7 évesek) gyermekünknek is. A kofaktorokat egy házilag kevert turbó italba adagoljuk.  (Ld. még később.)

A szoptatás végeztével sokáig 5 cseppet szedtem, ezt tartottam akkor is, amikor a 4. babánkkal lettem várandós. Ő már teljesen jódban gazdag környezetben fogant. Az újabb szoptatás alatt 8 cseppet szedtem, de volt olyan, hogy egy hónapig átmenetileg késő délután még hozzávettem további  6 cseppet, mert azt éreztem, hogy kell. 4. babánk 11 hónapos koráig szopizott, ezután kezdte el kapni külön a jódot ő is. Négy gyermekes anyukaként jól látom a különbséget köztük, bár mindegyiküket imádom természetesen. 4. babánk 17-18 hónaposan már mondókákat fúj fejből, beszél, mindent levág, mindent tud. A mondókákat hallgatva jár a szája, látszik, hogy utánozza, gyakorolja, majd 5-10 percen belül elkezdi visszamondani ugyanúgy. Elképesztő…! Az immunrendszere is bitang erős, természetesen az egyéb vitaminok is mennek, azok is bizonyára segítenek. Táplálását tekintve a kezdetektől fogva gluténmentes, teljtermékmentes étkezést megy, néha vendégségben becsúszik egy kis kivétel, de nem jellemző.

Mindenkit bátorítok, hogy szerezze meg a tudást és vágjon bele, ha még csak gondolkodik rajta. Az életmódját tegye alkalmassá, hogy el tudja kezdeni a jódot. Én mind a mai napig megérzem, hogy ha esetleg nagynéha 1-1 nap kimarad, mert óriási energiát kapok tőle, olyan pluszt, hogy azt semmire nem cserélném el. Természetesen ez az egész folytatott életmódunkkal összefügg, de véleményem szerint a jódnak ebben óriási szerepe van."

vissza az elejére

Kisgyermekek jódpótlása 

Továbbszőve a fenti ajánlást, kisgyermekek esetén már egyszerűbb lesz számolni a 0,25 mg/tskg-os formulával, ami - még egyszer hangsúlyozom - nem mindenki számára tökéletes adag és nem is abszolút felső határ, inkább egy általános javaslat csupán, mivel függ a gyermek egészségi állapotától is, viszont mint irányadó érték azért elég jól beválik nemcsak dr. Brownstein szerint, hanem a jódcsoport tapasztalatai alapján is. Fontos azonban tudatosítani, hogy minden szervezet, ideértve a gyermekekét is, egy egyedi biokémiai rendszer, így nincs olyan, hogy egy képlettel kiszámolt adag mindenkinek tökéletes lesz. 

Érdekesség: a gyerekek jellemzően jóval kevésbé érzékenyek a jódpótlásra, mint a felnőttek. Amikor 1986-ban a csernobili baleset után jódprofilaxis céljából Lengyelországban 10 millió gyermeknek adtak nagy dózisban jódot (Ld. Radioaktív jód c. cikk), nem észleltek súlyos mellékhatásokat, maximum néhány kisebb bőrkiütést.

A hozzátáplálás részarányának növekedése miatt a jód ill. a kísérő tápanyagok adagolása is egyszerűbb lesz ebben a korban, bár némi kreativitást azért igényel az anyukáktól, hogyan csempéssze bele ebbe-abba. Az ajánlott jódkészítményeket és a kofaktorokat lentebb fejtem ki részletesebben.

„Kisfiam már a méhben jódos közegben fejlődött (2 cseppet szedtem, azaz kb. 14 mg-ot) és szerencsére sokáig (2,5 éves koráig) sikerült anyatejes táplálásban részesíteni, így az által is hozzá tudott jutni a megfelelő jód mennyiséghez (is).

A kofaktorokat már 1 éves korától kapta. C-vitamint és magnéziumot por formájában, vízzel elkeverve. Omega-3 olaj kanállal, vas és A-vitamin rendszeres májfogyasztás által. Emellett születésétől fogva K2+D3-vitamint cseppentős formában. A szoptatás abbahagyásával kapszulás formában (szétszedve, vízben feloldva) feltöltési fázis során szelént is adtam neki. Ezek után gördülékenyen be tudtam vezetni a jódpótlást számára.

Mivel egész életében, a fogantatásától kezdve hozzá tudott jutni a megfelelő mennyiségű jódhoz, így csak folyamatában tudtam figyelni, hogy milyen hatással van rá. Kiugró pozitív tünetek emiatt nem adódtak. Amit viszont el tudok mondani kognitív képességeiről és fizikai fejlődéséről az az, hogy 2,5 éves korában volt először beteg, akkor is csak 3 napig a most divatos vírus miatt. Mind mozgásfejlődésben, mind szociálisan és beszédkészségben is a kifejezetten jól fejlődő gyerekek közé tartozott. Soha semmilyen fejlesztésre vagy bármilyen külső segítségre nem volt szükség. De hogy konkrét példákat is mondjak arról, hogy milyen kis ügyes:

• 2 évesen már felismerte az ABC összes betűjét

• kifejezett műszaki érdeklődése pedig olyan formát öltött már 2 éves kora körül, hogy függőleges vezérsíkokról, diffúzorról és hengerek és csapágyak működéséről diskurált a legszívesebben

• memóriája zavarba ejtően pontos: simán visszaidézi, mit mondtál és milyen színű póló volt aközben rajtad 1 évvel ezelőtt

Természetesen minden gyermek csodálatos és minden szülőnek a sajátja a legcsodásabb. Azonban ha külső, objektív véleményeket is figyelembe veszek, akkor bizton állíthatom, hogy szerencsés vagyok, hogy ilyen szép, okos és ügyes gyermek anyukája lehetek! Bár azt is tudjuk, hogy ez bizony nem mindig csak a szerencse, hanem sokszor tudatosság kérdése is.”

vissza az elejére

Pubertáskor, felnőtt gyermek

 A korábbi fejezetekben már esett szó arról, hogy serdülőkorban megnövekednek a jódigények, legfőképpen lányok esetében,  amikor megindul a mellek, petefészkek fejlődése, a hormonális átalakulás, és ez többlet jódigényt generál.

Dr. Marine a jódhiányos területeken végzett vizsgálataiban [31] a tinédzser lányoknál 6-szor gyakoribb volt a golyva, mint a fiúknál. A kezelésben részesített csoport (2.190 fő) tagjai 2,5 éven keresztül kaptak jódot, méghozzá évente összesen 4 gramm nátrium-jodidot. Ezt két 10 napos periódusban (tavasszal és ősszel) adták be nekik, amikor is naponta kb. 170 mg jódot (jodid) kaptak. Ez az RDA kb. 100x-osa. Komplikációkat nem jelentettek. Eredmények: a golyva gyakorisága a kezelésben részesült diákoknál 0,2%-ra csökkent. A kontrollcsoport tagjainál (2.305 fő), akik nem kaptak jódot, 2,5 év után a golyva gyakorisága 22%-os volt!

Serdülőkorban (10-12 év felett) az idális jódadagok magasabbak lehetnek a napi 0,25 mg/tskg-os általános képlettel kiszámolt mennyiségnél, lányoknál akár annak a dupláját (0,50 mg/tskg) is elérhetik. Összehasonlításul, egy 70 kg-os felnőttre átszámolva ez napi 35 mg jódot jelent, ami az ajánlott általános feltöltőadag (50 mg) 70%-a csupán, tehát nem egy életszerűtlen érték. Kezdőadagként érdemes kisebb mennyiséggel (0,25-ös szorzó) indulni és fokozatosan építeni fel az adagokat.

Serdülőkor után gyakorlatilag a felnőtt jódprotokoll ajánlásai a mérvadóak. 

vissza az elejére

Egyszerűsítő összefoglalás

Tudom, hogy a jódpótlás terjedésének fő akadálya nemcsak a nagyvilágban keringő megannyi jódfóbiás információ, hanem magának a témakörnek a bonyolultsága, összetettsége is. Ezért ha röviden, nagyon leegyszerűsítve és egyik szememet behunyva szeretném összefoglalni ezt a fejezetet és általános ajánlást adni arra vonatkozóan, hogy milyen életkorban kb. mennyi jódra van szüksége a gyermekeknek, anélkül, hogy újra belemennék az - egyébként jogosan ismertetett - részletekbe, akkor azt mondanám, hogy a milligrammban kifejezett körülbelüli napi jódadag kikalkulálásához a következő számokkal osszuk el a testsúlyt (kg):

• 1-12 hónapos kor: 8

• 1-12 éves korban: 4

• 12 éves kor felett pedig, különösen lányoknál: 2

Természetesen mindezt a kofaktorok megfelelő szintjének biztosítása mellett, és újra kiemelve, hogy ezek a jódmennyiségek csak irányadó értékek, az előzetes okfejtés nem véletlenül történt, illetve hogy nincs mindenki számára ideális jódadag. Mégha igyekszünk is az életkor és testsúly függvényében differenciálni, ez a két szempont csupán töredéke azon paramétereknek, melyeket a személyre szabott jódpótlás adagjának kialakításánál figyelembe kell(ene) venni. Ezeket a mennyiségeket aztán a tapasztalat később vagy visszaigazolja, vagy módosítja, tehát egyfajta a biohacking szemléletű, folyamatos visszacsatolásos optimalizálásról van szó, nem lehet pusztán előre definiált képletekkel dolgozni.

vissza az elejére

Ajánlott készítmények 

Elérkeztünk a cikk egy nagyon hasznos részéhez, ez pedig annak áttekintése, hogy mégis milyen készítményekkel tudjuk biztonságosan és praktikusan bevinni a fenti jódadagokat. A piacon körülnézve számtalan termékkel találkozhatunk, a legkülönbözőbb árakat és egyúttal rengeteg ellentmondást is láthatunk-hallhatunk: szerves jód vagy szervetlen, természetes vagy mesterséges, jodid, jodát vagy akár fulvosavba csomagolt elemi jód stb. Hogy ne tévesszenek meg minket a hangzatos marketing kijelentések, erősen javasolt a Jód ABC ide kapcsolódó fejezeteinek előzetes áttanulmányozása.

Megjegyzés: a lent bemutatott készítmények egyikéhez sem fűznek anyagi érdekek, nincs részesedésem az eladásokból.

Lugol-oldat (hígított)

Gyermekek jódpótlására egyrészt használhatjuk a koncentrált jódoldatok (Lugol ill. IodAid) hígított változatait, vagy vásárolhatunk eleve olyan étrend-kiegészítőt is, amely a jogszabályi konformitás érdekében kisebb koncentrációval rendelkezik, így könnyebb adagolni kisebb szükséges dózisok (pl. gyermekek) esetén.

Amennyiben valaki a tradicionális 5%-os Lugol-oldatot választja, amelynek 1 ml-ében 143 mg jód van összesen, akkor mindenképp érdemes azt úgy felhígítani, hogy a gyermekek számára is könnyen adagolható legyen csepegtetéssel. Az 1:6 arányú hígítás például cseppenként kb. 1 mg jódot szolgáltat, amit szükség esetén tovább tudunk „darabolni” azáltal, hogy egy vízzel töltött, ismert térfogatú üvegbe / flakonba cseppentjük, majd összekeverés után a folyadék csak egy részét használjuk fel. Pl. 500 ml-es edénybe cseppentve a hígított Lugolt (1 csepp=1mg) és elkeverés után az oldatból csak 100 ml-t felhasználva 0,2 mg jódnál lyukadunk ki.

Az elmúlt évek alatt összegyűlt tapasztalatok azt mutatták, hogy néhány gyermek kimondottan szerette (!) a jód ízét, általánosságban azonban ez nem jellemző. Ha a Lugol-oldatot választjuk, az aromáját mindenképp érdemes valahogy elmaszkolni. Ehhez be is kapszulázhatjuk, ha a (nagyobb) gyermek le tudja nyelni, de ennél sokkal jobb a keményítőtartalmú italokba (pl. zabtej, rizstej - amennyiben ezek nem ellenjavalltak) való belekeverés, ami remek móka is egyben, egyfajta varázslat a gyermekeknek, mivel a keményító-jód komplex (ld. Kék színű jód c. cikk) sötétkék árnyalatot vesz fel, illetve az alapital fajtájától függően akár szép lilás árnyalatot is ölthet.

„1 csepp kapszulázott Lugolt szed a 7 évesem kb. fél éve. Gal Multivitamint, magnéziumot, C-vitamint, omega 3-at, bakopát és benfotiamint szed még mellé (ezeket már régebben elkezdte). Most elsős, az iskola jól megy neki, nem tudom, hogy mennyiben köszönhető ez a jódnak, az viszont biztos, hogy negatívumot nem tapasztaltunk.”

„Az 5 évesem a WTN Lurkó multivitaminját kapja, abban benne van a szükséges szelén is. Cseppes formában egy kiskanállal könnyen beveszi a lányom (2 féle csepp + por szétosztva a nap folyamán). Egyébként napi 1 cseppet kap még a Lugolból és kéri is, mert tetszik neki hogy kissé lilára színezi a rizstejet.”

„Nálunk Lugollal megy a jódpótlás a gyerekeknek évek óta. A kicsi rizstejbe cseppentve kapja, megcsodáljuk reggelente a színváltoztatást, és gond nélkül megissza. A nagyobbak kapszulázva, ugyanúgy, ahogy mi, szülők. Az adagolás a 0,25 mg/tskg. Vitaminokat, ásványi anyagokat ugyanazokat kapják, mint egy felnőtt, csak testsúlyarányosan.”

„Képzeljétek el, 2 gyerekem a 3-ból már követeli a jódot. Teszek 3 cseppet egy ujjnyi kis vízbe és jönnek, hogy kérnek még, mert ízlik nekik! ÍZLIK!!”

vissza az elejére

IodAid-oldat (hígított)

Maga a Lugol-oldat amellett, hogy markáns ízű, jelenleg egy meglehetősen negatív megítélés alá eső készítmény, hiszen a hivatalos ajánlás szerint csak pajzsmirigy-műtétek előkészítésére alkalmazható, nem pedig belsőleges jódpótlásra, főleg nem gyermekeknél.

Az IodAid formula ebből a szempontból is jobb, hiszen olyan jódformákat tartalmaz, melyeket hivatalosan is ajánlanak orális jódpótlásra, gyermekek esetén is. Ez egy olyan jodid-jodát oldat, amely a gyomor savas közeglében változik át Lugollá, azzal ekvivalens mennyiségű és minőségű jódot szolgáltat, s a tapasztalatok szerint sokkal kellemesebb és praktikusabb is szedni, mint a Lugolt. Erről a készítményről az IodAid: Lugol in gastro c. cikkben olvashatunk részletesebben ill. a jódcsoportban is sok hasznos bejegyzés van róla.

Viszont ezt az oldatot is hígítani kell, amennyiben gyermekek jódpótlására akarjuk használni, mivel tömény, jódkoncentrációját tekintve megegyezik a Lugol-formulával, 1 cseppjében (0,05 ml) 7 mg jód található. A már ismertetett 1:6 arányú hígítással itt is elérhetjük, hogy 1 mg-os cseppeket szolgáltató „IodAid light” oldatunk legyen, amit gyermekek jódpótlására használhatunk. Ehhez a következőképpen járjunk el:

1. Az eredeti IodAid-ből szívjunk fel fecskendővel 3 ml-t

2. Nyomjuk bele ezt a mennyiséget egy 20 ml-es cseppentős üvegbe (elérhetőség: Pipettás üveg)

3. Töltsük fel az üveget vízzel a felső kerek peremig, ahogy a képen is látható

4. Csavarjuk rá a pipettás kupakot és rázzuk jól össze

Ezzel a módszerrel 1:6 hígítási arány érhető el, a kész oldat 1 mg jódot fog tartalmazni cseppenként, amely a legköltséghatékonyabb módja a gyermekek jódpótlásának. Fontos: a gyermek-verziót (akár IodAid, akár Lugol) tartalmazó cseppentős üveget mindig el kell látni valamilyen speciális felirattal / matricával!

„Én szinte minden kiegészítőt porban veszek, amit csak lehet, és belecsempészem az ételükbe / italukba. Csak amit nagyon muszáj, azt eszik kapszulázva. A negyedik gyermekem kétéves korától simán lenyeli a kapszulát (még a 00-st is), viszont minél későbbi korban kezdték, ez annál nyögvenyelősebb. Annyit még hozzáteszek, hogy a rendszerességet csak az IodAid megjelenése óta tudom biztosítani, mert ezt észre sem veszik. A Lugol az íze miatt macera volt. Tehát náluk gyakorlatilag onnan kezdődik az időszámítás.”

vissza az elejére

GAL Jód-komplex

Egy további alternatíva a 2022 áprilisában megjelent GAL Jód-komplex nevű készítmény, ami egy cseppenkénti 600 µg jódtartalomra hígított IodAid-oldat, bár gyermekek jódpótlására az elavult, jódfóbiás jogszabályi keretek miatt hivatalosan nem ajánlható. A 600 µg ugyanis jelenleg a felnőttek számára maximalizált napi adag, gyermekeknek sajnos egészen nevetséges mennyiségeket javasol a WHO, ld. korábban.

Tehát ahogy a Lugol ill. IodAid hivatalosan nem ajánlható felnőtteknek jódpótlásra, úgy a GAL Jód-komplex sem javasolható hivatalosan gyermekeknek, mégis ez a legcélszerűbb felhasználási módja. Amennyiben a kedves olvasó nem érti ezt az ellentmondást, akkor javaslom a Jód ABC ill. A gyógyító jód c. könyv figyelmes áttanulmányozását, ami feltárja, miért vált a jód ennyire félreértett és kegyvesztett elemmé az elmúlt évszázad derekán.

Azok számára tehát, akik a fent bemutatott töménységszámításos - hígításos bűvészkedésre nem igazán vevők, azt túl macerásnak találják, belekeverednek stb., sokkal egyszerűbb lesz egy már ismert koncentrációra (0,6 mg/csepp) hígított oldatot vásárolni, amit ráadásul (szinte) minden bioboltban megkapnak, kiadós kiszerelésben és korrekt áron.

Egy további előny, hogy amikor anyukák csepegtetik majd a gyermekeiknek ezt a jódot, a szkeptikus férjek (elnézést, ez van sajnos!) is kicsit egyszerűbben meggyőzhetők, kevésbé fognak akadékoskodni, ha azt látják, hogy egy hivatalos étrend-kiegészítőt használ a gondoskodó édesanya erre a célra, nem pedig egy netről rendelt ismeretlen készítményt.

A legtöbb szülő vízbe csepegtetve adagolja a hígított IodAid-et ill. a GAL Jód-komplexet. Szinte semmi ízük sincs, így könnyen belekeverhetők ebbe-abba. C-vitaminos itókába viszont nem ajánlott, ld. még később.

vissza az elejére

A kofaktorok

Miért van egyáltalán szükség rájuk? Nos, a jódprotokoll egy rendszer, egymással kölcsönhatásban álló elemekkel. Olyan, mint egy zenekar. Hiába próbálna a jód szólistaként elöl brillírozni, nem fogja tudni egymaga pótolni a többi zenészt, elvinni a hátán az egész műsort. Nem lesz az igazi az összhatás. Ilyenkor jönnek a negatív tapasztalatok ill. kommentek a különböző fórumokon, hogy „nekem nem jött be a jód”, ez pedig senkinek sem jó. Hogy miért különösen fontos manapság a kofaktorokra gondolni a jódpótlás során, arról ebben posztban olvashatunk bővebben. 

Gyermekek esetén mivel sokkal kevésbé várhatók méregtelenítési reakciók, az ezek kezeléséhez szükséges kofaktorok mennyisége arányaiban kisebb lehet a felnőtt protokollhoz képest, viszont a jód megfelelő anyagcseréjéhez ugyanúgy szükségesek ezek a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek. Sajnos a jogszabályi háttér itt sem túl támogató, 3 éves kor alatt elvileg nem is lehet étrend-kiegészítőt ajánlani, pedig épp ez lenne az az időszak (aranyévek), amikor annyi minden eldől a gyermek egészségével (pl. idegrendszer, immunrendszer) kapcsolatosan.

Talán a kofaktorok pótlásának a kérdésköre a legnehezebb feladat a gyermekek jódprotokolljának mindennapi kivitelezésében. Jelenleg kevés azon multivitamin jellegű készítmények száma (és eléggé drágák is), amik jól hasznosuló mikrotápanyag-formákat tartalmaznak megfelelő mennyiségekben. Ezen a téren 2022 őszén várható javulás egy új, innovatív és elfogadható árú gyermek-multivitamin megjelenése következtében. Hozzáteszem, hogy ahogy a felnőttek vitamin-, ásványianyag- és nyomelem-igényei egyediek, úgy a gyermekeké is az, lehetetlenség tehát olyan tökéletes multivitamint fejleszteni, ami mindenki számára univerzális megoldás lesz. Szóval legtöbbször igényel valamennyi egyéni behangolást a kofaktorok köre, általában a multivitaminokat is ki kell picit egészíteni (főleg jód mellett) stb.

A következőkben végigmegyünk az alapvető kísérő tápanyagokon, a legfontosabb információkra koncentrálva és amennyire csak lehet, az életkor függvényében is differenciálva a szükségleteket. Mindez természetesen nem váltja ki az Előkészítő és kísérő protokoll jódpótláshoz nevű PDF dokumentumban foglaltakat, amely ráadásul a beszerzési forrásokban is sokat segít, illetve nem tekinthető tökéletes, mindenki számára érvényes ajánlásnak. Érdemes még a GAL oldalán elérhető kalkulátort is használni a megfelelő adagok becsléséhez, illetve a fenti kísérletező - megfigyelő hozzáállást felvenni.

Szelén

A legfontosabb kofaktor, szelénhiányosan jódot szedni ugyanis veszélyes lehet. (Az okokat a jódprotokoll részletezi.) Szelénből a gyermekeknek is ajánlott egy néhány hetes feltöltés a jódpótlás megkezdése előtt, amennyiben a fogyasztott vitaminkészítményeikben nincsen jól hasznosuló (szerves) formájú szelén, hiszen pusztán ételekkel ők sem tudnak eleget bevinni. 

Csecsemők esetén, amennyiben az anya szoptat és szed szelént, akkor az elég az anyatejben lévő jód mellé. A tápszerek közül lehet találni azért olyat, amiben viszonylag több szelén van. Mindenesetre mielőtt a külön jódpótlás elindul, ajánlott egy kis szelénelőkészítés:

• feltöltő adag 1 hónapig: napi 3 µg/tskg, ideértve egyéb fogyasztott készítmények szeléntartalmát is

• fenntartó adag: 1,5 µg/tskg, amire a feltöltés után érdemes visszaállni és ami szintén össz-bevitel, tehát ha kap tápszert a baba, annak szeléntartalmát is bele kell számolni. Ha még szopizik és az anya szed szelént, akkor annak szeléntartalmát is kb. úgy vegyük figyelembe, mintha tápszer lenne milliliterben.

Szelénből alapvetően nem kell sok a boldogsághoz. A kimagasló biológiai hasznosulásuk miatt a szerves formák ajánlottak. A szelenometioninnak (SeMet) semmi íze sincs, ezt könnyű belecsempészni ételekbe-italokba. A szelenociszteint (SeCys) illetve metil-szelenociszteint (SeMSC) is tartalmazó - egyébként élettanilag hasznosabb - szelénkomplexeknek (pl. szelénes élesztő, Seleno Excell, vagy Life Extension Super Selenium Complex) van egyfajta szúrós, fokhagymára emlékeztető aromájuk, amit a kisgyermekek lehet, hogy kiszagolnak és elutasítanak majd. Bár van, aki kimondottan szereti.

Szelént nem kell minden nap szedni / adni, teljesen jó úgy is, hogy kiszámoljuk a heti adagot, majd azt 2-3 részletben adjuk oda a gyermeknek. Pl. 12 hónapos esetén, aki legyen mondjuk 11 kg, a feltöltő adag 33 µg/nap, ez heti 231 µg szelént jelent. Amennyiben máshogy nem kap szelént, egy 200 µg-os SeMet kapszulát ha szétbontunk és 3 részben odaadunk neki egy hét alatt, az teljesen rendben van. (Nem kell annyira mikrogrammozni.) A szintentartó adagja heti egy db 100 µg-os SeMet kapszula lesz, 2-3 részletben adagolva.

„Én úgy oldom meg a szelént, hogy egy 200 µg-os szelénkapszulát (SeMet) szedek szét és elosztom neki 1 hétre kb. 3-4 részben. MagMaxx gyümölcskristályból 1 teáskanálnyit veszek ki, és arra szórok rá a szelénből. Így adom a 2 éves kisfiamnak. Sajnos üdítőbe nem tudtam keverni (próbáltam az elején), mert rátapadt az üveg falára. A 2 évesem kap még mellé magnéziumot (citrát, laktát és biszglicinát formákból), C vitamint, A-, D-, E- és K-vitamint és a jódot. 23 hónapos korában kezdtük a jódpótlást, előtte 21 hónapos koráig kapott anyatejet, így abból jutott be neki az általam szedett jódból. A jód előtt 3 hónap felkészülés volt a szelénnel.”

vissza az elejére

Magnézium

Szintén elképesztő fontosságú kofaktor, ráadásul nemcsak a felnőttek, de a gyermekek szervezete is igencsak magnéziumhiányos manapság, pedig fiatalabb korban még emelkedett is a szükséglet, holisztikus szemléletű orvosok szerint a háromszorosa a felnőttekének.

Magnéziumból gyermekeknek mehet 10 mg/ tskg feltöltés gyanánt, napi 3 részletben. Legpraktikusabb porként belekeverni valamilyen itókába (sima vízben kiérződhet).  Lehet használni magnézium-laktátot, aminek eléggé semleges az íze, vagy akár a savanykás citrátot pl. limonádé készítéséhez. Ez a két forma, de különösen a magnézium-citrát laxatív hatású, sokaknak hasmenést okoz nagyobb adagban. Akiknek nem, azoknak viszont tökéletes megoldás. A magnézium-biszglicinát korszerű forma remek biológiai hasznosulással rendelkezik és a legkisebb hashajtó hatással is egyben, ráadásul ezt is lehet porként kapni. Az íze viszont eléggé kellemetlen, ezt el kell valamivel maszkolni. A magnézium-malát is szuper. Meg kell találni, milyen forma működik jól. Az oxid és a karbonát vegyületek nem ajánlottak.

Bőrön keresztüli magnéziumpótlás önmagában nem javasolt, maximum kiegészítés jelleggel. Beszerzési forrásokat a jódprotokollban olvashatunk.

„Mi a GAL-nak a magnézium-biszglicinát formuláját használjuk, szétszedjük a kapszulát, és ebből teszünk nekik a reggeli itókájukba, amit mi turbóitalnak hìvunk. Ez 100% almalé + víz keveréke, ebbe megy más kiegészítő is. Férjem általi saját fejlesztés, a gyermekeik pedig szeretik, ízlik nekik, ez a reggeli "kávéjuk", ami nélkül nem indul nap.”

„11 és 3 éves gyermekeink vannak, 2 éve kezdtük a jódpótlást. Kirkman gyermekmultivitamint használunk, mellette a KAL Heart Magnesium eperízű italporát és D3+K2 cseppet kapnak. Eleinte hígított Lugolt kaptak gyümölcslében. (Hozzáadott C-vitamint nem tartalmaz.) Mi élsport miatt szedjük, felkészülési időszakban heti 3x. Nagy terhelések ill. versenyek előtt feltöltünk. Edzőtáborban pedig naponta. Taknyosak ugyan voltak, volt túledzettség is, de lázas betegek évek óta nem. Nemrég átálltam a GAL jód-komplexre, a kicsi 5 cseppel (3 mg jód) azonnal el is kezdte, a nagy pedig 42 kg, ehhez mérten 17 cseppet kap.”

vissza az elejére

Kálium

Itt említeném meg, hogy a magnézium ill. annak hiánya kéz a kézben jár egy másik fontos - szintén túlnyomórészt sejten belül tartózkodó - elemmel, ez pedig a kálium. Hiánya minden ellenkező híresztelés ellenére igen gyakori nemcsak a felnőttek, de a gyermekek körében is, így ha a magnéziumot pótoljuk (sok gyermek brutálisan magnéziumhiányos!), érdemes a káliumra is gondolni mellette.

Szerencsére már ehhez is kaphatóak por formájú, szinte íztelen kiegészítők vagy akár finom elektrolit italporok is, ezeket a  jódprotokoll sorolja fel. Emellett érdemes lédús zöldségeket ill. akár leveket is adni a gyermeknek a káliumbevitel érdekében. (Persze az már más kérdés, mennyire fogadja el, de azért rá lehet őket szoktatni.) A túlságosan édes gyümölcsöktől és főleg a gyümölcslevektől - hiába van bennük kálium - lehetőleg óvakodjunk. A banán (nem túlérett!) még okés lehet.

vissza az elejére

C-vitamin

Szintén alapvető vitamin és kofaktor, ráadásul a jód megnöveli a C-vitamin szükségletet, főleg az elején, amikor a nátrium-jodid szimporterek (NIS) regenerációja zajlik. Legtöbben sima aszkorbinsavat használnak valamilyen (de nem jódos) italba keverve, de lehet aszkorbátokat is. Érdemes a C-vitamin port megtuningolni egy kis bioflavonoiddal (csipkebogyó, acerola cseresznye, camu camu, homoktövis por), erre vonatkozóan ebben a posztban olvashatunk egy hasznos receptet.  A tapasztalatok szerint a gyermekek imádják és szívesen eszegetik ezt a finom ízű C-vitamin mixet.

Az adagolást tekintve kb. 20-40 mg/tskg ajánlott, érdemes kísérletezni vele. A jódtól min. 1 órányi távolságra kell időzíteni, hogy ne redukálja a molekuláris jódot jodiddá. Ha néha mégis összecsúszik a kettő, hiszen gyermekeknél eleve nehézkes az étrend-kiegészítők precíz ütemezése, az nem tragédia.

„A C-vitamint gumimaci formájában fogyasztja a gyermekem, amit én magam készítek: kell hozzá 2 dl almalé, 20 g zselatin és a kívánt mennyiségű C vitamin por. Az almalébe beletesszük a zselatint, majd miután megszívta magát, felforraljuk. Amikor már kézmelegre hűlt, mehet bele a C-vitamin por. Oldódás után öntöm bele a maci formába. A feloldott C-vitamin por mennyiségét a formák számával elosztva megkapjuk, mennyi van egy maciban.”  Megjegyzés: ez a módszer más vízoldékony porok adagolására is megfelelő lehet, amennyiben a gyermek szívesek fogyasztja a gumimacikat a nap folyamán.

„Nekem az a tapasztalatom, hogy minél korábban kezdjük el a jódpótlást a gyermeknél, az annál természetesebbé válik. Három gyerekünk van, a legkisebbnél minden egyértelmű, de a nagyokkal megszenvedtem én is. A 3. gyermeknél úgy oldottam meg, hogy a felnőtt GAL Multi 1/5-ét kapja szörpbe, miután szoptatás alatt ezeket én is pótoltam, neki ez nem probléma... Így neki megvan a jód mellé a kofaktorok is. A 2 nagy gyerek nem tudja a Multit bevenni (kijött belőlük), így egy óriási plusz munka, hogy egy-egy kapszulát lenyeljenek... Szelént smoothie-ba teszem hétvégén, C-vitamint citromlébe töltöm.  Magnéziumot fagyiba és házi joghurtba, kolint levesbe, ezzel sózom. Néha lenyomok a torkukon egy cink-réz komplexet és B-vitamint (YiYa). Egy szó mint száz, velük elég nehéz... :) Viszont mindenkinél látok egyértelmű pozitív változást, de a kicsinél a legszembetűnőbb!”

vissza az elejére

Zsíroldékony vitaminok, omega-3

Alapból is nagyon fontosak a gyermekeknek, de jódkofaktorok is egyben. D3-vitaminból 70 NE/tskg egy jó becslés lehet, amit zsírosabb étkezéshez (reggeli) ajánlott bevenni. Az egyszerűség kedvéért érdemes K-komplexet is tartalmazó D3-vitamin cseppeket vásárolni és azt adni a gyermekeknek.

Az A-vitamin félreértett vitamin (erről korábban már volt szó), nem egyenlő a béta-karotinnal (sárgarépa, sütőtök stb.), mert annak még át kell konvertálódnia, hogy preformázott A-vitamin legyen, és ennek hatásfoka egyénileg erősen ingadozó. Érdemes legalább a D3-vitamin NE-ben kifejezett adagját bevinni kész A-vitaminból, de ez az arány (1:1) magasabb is lehet A-vitamin javára, amíg a D3 szintje rendben van. Amennyiben a (picit már nagyobb) gyermek fogyaszt jó minőségű májat vagy májkrémet, akkor az remek A-vitamin-forrás is egyben. Hogy önmagában elég-e, az az elfogyasztott heti adagtól és az egyéb szedett vitaminkészítményekben lévő preformázott A-vitamin mennyiségétől függ.  A jódprotokoll tartalmaz ajánlásokat erre nézve.

Az omega-3 zsírsavak bevitele elképesztően fontos az idegrendszer fejlődéséhez (is), erre jellemzően jó minőségű (alacsony TOTOX érték + természetes triglicerid forma!) halolajat szoktak használni a szülők. Vannak gyermekek, akik kimondottan szeretik az ízét, de nem mindenki rajong érte. Meg kell találni a bevétel működő módját. Mehet 1 részletben reggel, az adagolás kapcsán a GAL oldalán elérhető kalkulátort javasolom.

„Kisfiam lassan másfél éve kap jódot, 5 évesen kezdtük fél csep Lugollal (kb. 3-4 mg), de heti 2-3 nap többnyire kimaradt. Halolajat korábban is adtam neki, kb. 1 éves korától, D-vitamint is a születéstől kezdve, nagyobb dózisban,mint amennyit ajánlanak. Emellett iHerb-es multivitamin rágótablettákat meg B-komplexet adtam előkészítésnek kb. 4 hónapig, illetve pluszban magnézium rágótabit. A jódot (amióta megjelent, már az IodAid-et) a reggeli mellé a vízbe kapja. Szerintem kevésbé beteges, bár én illóolajokkal is kenem az első tüsszentésnél. Most 6,5 évesen kevesebb mint két perc alatt rakja ki a Rubik-kockát. Ez nem tudom, mennyiben köszönhető a jódnak is, azért a genetikai alapjai se rosszak hozzá (apuka jó matekos volt), és fejlesztjük is rendesen. TSH, T3, T4 teljesen jó maradt (volt vérvétel kontrollja).”

vissza az elejére

Finomítatlan só

Mivel a gyermekek szervezete jellemzően még nincsen tele mindenféle toxikus halogénnel, így a sós vizes ivókúrára nem szokott szükség lenni, de azért a sóbevitel rendben kell, hogy legyen akár a nátrium-jodid szimporterek (NIS) miatt is ugye. Ami jól működik, hogy egy kis tálkában teszünk ki az asztalra finomítatlan sót - illetve akár egyéb hasznos ásványi anyagokat is tartalmazó sókeveréket -, és engedjük nekik, hogy eszegessenek belőle, amikor akarják, amennyi jól esik. A gyermekek jobban érzik még ezt. Természetesen a napi folyadékbevitelre (tiszta víz) is figyelni kell mellette.

vissza az elejére

B-vitaminok

Nagyon fontos szerepet játszanak az idegrendszer egészségének fenntartásában, a sejtszintű energiatermelésben, vérképzésben, a máj által végzett két fázisú méregtelenítési folyamatban, a mellékveséknek, pajzsmirigynek is szüksége van rájuk stb.

Gyermekeknél való bevitelükhöz érdemes hatékony formákat tartalmazó, gyermekbarát komplexet választani, vagy akár testsúlyra átszámolva adagolni felnőtt kiegészítőket, mint ahogy a lenti négy gyermekes anyuka is írja, aki egyúttal jódpótlással is foglalkozó táplálkozási tanácsadó:

„Vitaminokat, ásványi anyagokat ugyanazokat kapják, mint egy felnőtt, csak testsúlyarányosan. Amíg kicsik voltak, nálunk is egy „koktél” készült: jellemzően 0,5 dl rizstejbe tettem bele mindent, ami kell. A kapszulás dolgokat szétszedve, egy kapszulát arányosan több napra elosztva adagoltam. Pl. B-komplexből negyed adag kell egy 15 kilós gyereknek , így 1 kapszula tartalmát 4 nap alatt használom el. A kapszulából kiöntök (sacc per kábé) egy negyednyit a koktélba, majd a maradékot visszazárom és egy névre szóló lezárt kis dobozkában tartom, amíg el nem fogy. Igy adott gyerek 4 nap alatt kapja meg 1 kapszula tartalmát, többé-kevésbé arányosan elosztva. Ahogy nőnek, az adag harmadra, majd fél kapszulára változik. Amiből van por verzió, ott azt használom, például GAL Mg-laktát,  rostok esetében. A halolajat és a zsírban oldódó vitaminokat (D, A, K) kiskanálban adom, ezeket nem teszem a koktélhoz.”

vissza az elejére

Cink és réz

E két nyomelem és azok egyensúlya is fontos a jód hatékony működése szempontjából (is). Külön nem szokták szedetni, valamilyen jobb minőségű gyermekmultivitaminban vagy cinket is tartalmazó több összetevős rágótablettában / komplexben érdemes gondolkozni. Rezet a máj is tartalmaz jól felszívódó formában, ld. fentebb az A-vitaminnál az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket. A jódprotokoll tartalmaz kalkulátorokat is erre vonatkozóan.

Vas

Korábban már többször is említésre került, mint elhanyagolt kofaktor, nem ismételnék meg mindent. A vas szerepe kritikus a jódpótlás során, és ez az egyik fő oka a kudarcnak, vagyis hogy a baba / kisgyermek vasraktárai nem bírják kiszolgálni a jód által generált többletigényeket. Ezért a vasra különös hangsúlyt kell fektetni, babának és mamának egyaránt.

Várandósság ill. az arra való felkészülés során is alapvető fontosságú a megfelelő szintjének biztosítása. Amennyiben valaki szoptat és szed jódot, az étkezésén keresztül ügyeljen erre. Ha tápszeres táplálás mellett történik a kezdeti jódpótlás, olyan fajtát kell venni, aminek magasabb a vastartalma (és nem okoz a babának székrekedést).

A megfelelő vasszint biztosítása nem egyszerűen csak vastabletták bekapkodását vagy vasszirupok nyakalását jelenti, az étrendi bevitel (és azon belül is a hem-vas) abszolút elsődleges. Persze indokolt esetben átmenetileg szükség lehet szoros monitorozás mellett vaspótlásra is. További hasznos információk a témában a jódprotokollban és a  Vas, az elhanyagolt kofaktor c. posztban olvashatók.

„A fent említett kofaktorokat természetesen már jó ideje alkalmazzuk, így azonnal tudom is kezdeni 2,5 éves kisfiamnál a jódpótlást. Nekem szerencsém van, bármilyen vitamint olaj vagy por formájában szívesen fogyaszt, illetve a májat is nagyon szereti, de mi is nagyon várjuk a GAL- féle gyermekmultivitamint, amivel  a jód kofaktorain túl más egyéb fontos mikrotápanyagok bevitele is biztosítható lesz majd.”

vissza az elejére

A kísérő életmód jelentősége

Ahogy a felnőtteknél sem, úgy természetesen gyermekek esetében sem helyettesítik a jód kofaktorok a megfelelő étrendet. Cukros üdítőkön, péksüteményeken, nyalókákon, chipseken és egyéb „rágcsákon” felnövő gyerkőcöknél nem fog jól működni a jódpótlás akkor sem, ha szedetünk mellé vitaminokat. A silány táplálkozás, a rengeteg gyulladáskeltő antitápanyag következtében leromlott emésztőrendszeri állapot miatt eltorzul a bélflóra, sérülnek a bélbolyhok, így náluk sem fognak a mikro- és makrotápanyagok felszívódni megfelelő mennyiségben és arányban, ami eleve megkérdőjelezi az ortomolekuláris jódpótlás bevezetésének lehetőségét.

Már a hozzátáplálás elején fontos tudatosan arra törekedni, hogy magas tápanyagsűrűségű étkezést szokjon és szeressen meg a baba. Sajnos a WHO és az általános védőnői ajánlás a minél korábbi glutén- és tejtermék-bevezetés, és az első dolog, amit javasolnak egy baba kezébe adni, hogy szopogassa, rágcsálja önállóan, az a kiflicsücsök vagy ami még rosszabb: a babapiskóta…

Utána jönnek a túrós batyus, lekváros buktás és a kakaós csigás reggelik tejjel, meg a nápolyik, chipsek, margarinos szendvicsek. Hús gyanánt maximum virsli és halrudacska, persze napraforgó étolajban kisütve. (Az így rántott ételek igen gyulladáskeltőek!)

Ilyen ízlés(de)formálás mellett lehetetlen lesz egy gyerekkel később pl. májat, zöldségeket, rostokat megetetni. Sokkal könnyebb őket eleve a jó útra terelni, mint 2-3-4 vagy több év péksüti mértéktelen áradata után pl. a máj- / májkrémevésre rávenni. 

Persze mondhatjuk, hogy de hiszen még gyermek és hát a gyermekkor, ne vegyük el minden örömüket! Igen, és el lehet készíteni a szeretett ételeket egészséges verzióban is, pl. lehet finom mentes kakaóscsigát is sütni és ha legalább otthon, a hétköznapokban megfelelő az étkezése, akkor azért nem okoz olyan nagy problémát ha olykor-olykor a rokonságban megeszik egy-egy almás pitét és karácsonykor a mákos gubát, mivel ezek inkább csak a kivételek lesznek, mintsem az alap.

„A jódpótlás elkezdésénél én fontosnak tartom gyerekeknél is a megfelelő étkezést! A mai átlagos ételen felnövő gyermekeknél már kicsi korban komoly problémák jelentkezhetnek, lásd pl. az egyre több ilyen-olyan allergiát, érzékenyéget már óvodás korban. Gyerekeknél is fontos legalább a glutén-tej-cukor hármasnak az elhagyása. Nálunk ez alapból megvolt, illetve a kofaktorokat is a kezdetektől fogva kapják. Ami nálunk hátráltatta az ortomolekuláris adagú jód bevezetését a gyerekeknél, az az alacsony vasszint volt. Ezt gyakori májevéssel és laktoferrinnel sikerült rendbetenni.

Szerintem érdemes gyerekeknél is legalább egy vérvételre elmenni, mielőtt belevágunk! Négy gyermekes anyukaként és jódpótlással is foglalkozó táplálkozási tanácsadóként minden szülőnek javaslom, hogy megfelelő előkészítés után kezdjen neki! Nem ördöngösség, és nagyon jó érzés, hogy tudom, a gyerekeim megkapnak mindent, ami a fejlődésükhöz kell. Lányos szülők pedig különösen ügyeljenek, hogy legkésőbb a serdülőkor megkezdésére eljussanak a milligrammmos jódpótlásig!”

„Az étkezés nem központi kérdés a lány unokámnál, de a levesek, a spenót, a brokkoli, a zöld levelek, olíva bogyó, a rák és a kacsacomb egy kis avokádóval az mind jöhet neki. A 2 éves fiú nagy ételszakértő, az olasz konyha deutériumcsökkentett változatát preferálja, mindent sok olívaolajjal. Az, hogy a jód nagy harmóniateremtő a szellemi erő felépítésével és a stabil idegpályák gyors teljesítményével, a jobb Napfény befogadással, kiegyensúlyozott hőháztartással, az egészen bizonyos, tapasztaljuk is. Az emésztő rendszer is stabilabb, nem szokott a gyerekeknek hasmenése lenni, jól bírják a meleg napokat kevesebb vízivással is, ez mind pontosabb sejtenergia ellátottságra utal, mosolygós életet biztosít.” 

vissza az elejére

Megelőző vizsgálatok 

Igazából a logikai és kronológiai sorrendet tekintve ezzel a témakörrel kellett volna kezdeni, még jóval a jódigények, a készítmények és a kofaktorok tárgyalása előtt, hiszen a vizsgálatok a valóságban is meg kell, hogy előzzék az egész jódprotokollt. Egyrészt sajnos gyermekeknél is lehetnek a jódpótlást kizáró ellenjavallatok, másrészt szükséges lenne tudni, hogy kb. honnan indulunk, nemcsak a gyermek, de önmagunk védelmében is.

Ahogy a korábbi fejezetben (Pajzsmirigyproblémák: göbök, strúma, egyéb elváltozások) is láthattuk, sajnos már gyermekkorban is akadnak műtéti beavatkozást igénylő komoly problémák: 26 kioperált göbből 10 rákos volt!! Nem szabad azt feltételezni, hogy biztos minden oké, hadd menjen a jód. Sajnos a valóság annyira siralmas, hogy nem lehet így hozzáállni. Érdemes tehát minimum iskolás kortól kezdődően nyaki ultrahang vizsgálatot végeztetni. Láttuk a magyar tanulmányt is korábban, hogy milyen megdöbbentően magas a golyva és az egyéb rendellenességek aránya ilyen korban.

A jóddal kapcsolatos megannyi félreértés és tévhit miatt előfordulhat, hogy előzetes vizsgálatok nélkül elkezdett jódpótlás után ha mégiscsak történik ultrahang és ott találnak valamilyen problémát (göb, csomó stb.), akkor könnyen a jódra, a jódpótlásra foghatják mindezt. Ne feledjük, hogy a jelenlegi szakmai álláspont a Wolff-Chaikoff effektusra hivatkozva az, hogy a „túl sok” jód golyvát és göböket okoz. Hiába nem logikus mindez, hiszen ezek az elváltozások pont a jód (és kofaktorai) hiányához kapcsolhatók, és kontinentális területen a túlzott jódbevitel borzasztó ritka (tehát nem lehet erre mutogatni mint a gyakorivá vált pajzsmirigybetegségek fő oka), paradox módon mégis ez az álláspont uralja a szakma nagy részét, a gyermekek UH vizsgálatát pedig rendkívül elhanyagolják annak ellenére, hogy pl. a papilláris carcinoma fiatalokban vezető elváltozás.

A fájdalommentes ultrahangvizsgálat mellett némi labor se ártana, bár tudom, hogy mivel ez vérvétellel jár, nem egy egyszerű procedúra gyermekek esetében. Próbáljuk meg valamilyen eleve betervezett vizsgálattal egybekötni. Mindenesetre egy komplett pajzsmirigy- és vaspanel igencsak informatív lenne kiindulási alapként, a korábban elmondottak alapján.

További részletek ezzel kapcsolatban a jódcsoportban elérhető Ajánlott vizsgálatok jódpótlás előtt és alatt c. dokumentumban találhatók, illetve a lentebb még az Állapotkövetés holisztikus szemlélettel c.  alfejezetben olvashatók.

vissza az elejére

Nehézségek

Amikor ember még csak játszik a jódpótlás gondolatával és elkezdi gyűjteni hozzá az információkat, gyakran lehet olyan érzése, hogy egy olyan autópályán vezet, ahol mindenki szembejön, senki sem halad abba az irányba, amerre ő. Sőt, behajtani tilos táblák egész sora veri ki a szemét vezetés közben folyamatosan, rajtuk nagy betűkkel éktelenkedő figyelmeztető feliratok: ne csináld! veszélyes! megmérgezed magad! golyvát kapsz! göbeid lesznek! alulműködésed lesz! vagy ha nem, akkor túlműködésed! autoimmun beteg leszel! stb. stb.

Ember legyen a talpán, aki ebben a káoszban eligazodik... Szerencsére a 2000-es évek elejétől kezdve egy haladó szemléletű amerikai orvoscsoport - a jód aranykorában 140 éven át folytatott gyakorlat feltámasztásával és annak a 21. század emberére való adaptálásával - kijelölte azt az irányt, melyet követnünk kell, ha szeretnénk a jódban rejlő igen komoly egészségügyi előnyöket kiaknázni, a kockázatok kizárása mellett.

Az alábbiakban néhány olyan tipikus nehézséget fogunk átvenni, melyek akadályozhatnak (akár meg is akadályozhatnak) minket abban, hogy kialakítsunk és gyakorlatba is átvezessünk egy ideális jódpótlási protokollt először saját magunk, majd gyermekeink számára. Sajnos a jód témaköre tele van ilyen buktatókkal, tévhitekkel és félremagyarázásokkal, ezek típusait és főbb okait a Jód ABC-ből vagy A gyógyító jód c. könyv megfelelő fejezetéből ismerhetjük meg.

Bénító tévhitek a szakmán belül - már megint a TSH 

Az dr. Guy E. Abraham szülész-nőgyógyász endokrinológus professzor által életre hívott ún. Iodine Project orvosi teamjének köszönhetően kezdtünk tisztábban látni a témában és felismerni, hogy globális átverés áldozatai vagyunk: a milligrammos jódadagok nem blokkolják a pajzsmirigy működését, igazából mindig is ezek voltak és ma is ezek lennének azok a mennyiségek, melyekkel az egész emberi szervezet optimális igényeit le tudjuk fedni. Kutatómunkájuk eredményeképpen több olyan írás is ránk maradt, ami épp ezt a témát feszegeti, vagyis hogy miként manipulálnak minket a jódfóbia gerjesztői, akik a tengeri hínárban lévő jód mérgező mivoltát újszülöttek és gyermekek áldozatként való felhasználásával hangsúlyozzák, hogy a lehető legnagyobb érzelmi hatást érjék el. [32]

Itt van például egy vizsgálat [33], amit dr. Abraham szülész-nőgyógyász endokrinológus professzor felül is vizsgált egyik írásában [32]. Ebben japán kutatók arról számoltak be, hogy összesen 37.724 japán csecsemő közül, akiken egy rutinszerű szűrővizsgálatot végeztek (kongenitális hipotireózisra), 34 kisbabának emelkedett volt a szérum TSH szintje. A 34 közül 15 esetben nem találták ennek okát, így a szerzők úgy döntöttek, hogy az emelkedett TSH-t náluk bizonyára az anyák terhesség alatti „túlzott mennyiségű” jódfogyasztása okozta. Egyszerűen ráfogták, illetve nem felejtették el megemlíteni az állítólagos Wolff-Chaikoff hatást sem mint a megemelkedett TSH és a csökkent tiroxin szint okát.

Amikor dr. Abraham szemüvegén keresztül alaposabban górcső alá vesszük ezt a kutatást, láthatjuk, hogy a kontrollcsoport csak 0,25-0,48 mg jódot fogyasztott naponta, ami Japánban egy szokatlanul alacsony érték. Hogyan lehet ez, hiszen a japánok napi átlagos jódbevitele ételeik magas jódtartalma miatt kb. 13 mg? Hát kiderült, hogy a kontrollcsoport tagjait arra kérték, hogy a vizsgálat előtt néhány napig kerüljék a tengeri hínár fogyasztását! Mivel a jód gyorsan ürül, ezáltal pár nap alatt lecsökkent a vizeletük jódszintje, így ők, vagyis a kontroll tagok a vizsgálatban mint alacsony jódbevitelű anyák szerepeltek! Milyen kényelmes megoldás a statisztikák manipulálására!

Valójában tehát a kontrollcsoport korábbi jódbevitele is magasabb volt (kivéve azt a pár napot, amikor mérték), várandósság alatt is, de ez mégsem eredményezett emelkedett TSH-t a gyermekeiknél. Tehát a jód mint önálló oki tényező kizárható, és valami más (is) kell, hogy legyen a háttérben. Dr. Abraham ennek kapcsán megjegyzi: [32]

„Japánban évszázadok óta biztonsággal fogyasztják a tengeri hínárt s az abból származó nagy mennyiségű jódot. Miért vált volna hirtelen mérgezővé számukra ez a jód? Nishiyama publikációjában [33] feltüntetett adatok nem indokolják azt a riasztó következtetést, amit ő a címben sugall. A „túlzott mennyiségű jód” kifejezés Wolff második, felülvizsgáló jellegű kiadványából származik. Meglepő, hogy több mint 50 évvel a Wolff-Chaikoff koholmány után még mindig idézik állításait a jódfóbiás publikációkban.”

Maga a jelenség egyébként létezik, vagyis hogy ha a kismamának emelkedett a jódbevitele (mert pl. japán vagy koreai étrenden él vagy milligrammos jódpótlást végez), előfordulhat, hogy születés után a baba TSH értéke átmenetileg emelkedettebb lesz, de ez nem feltétlenül kóros, és a jódot önmagában nem is lehet ezért okolni, hiszen cáfoló ellenpélda is akad bőven.

Ezzel kapcsolatban rendelkezésre állnak olyan vizsgálatok [36] eredményei is, amikben szoptató Graves-Basedow kóros japán anyukákon alkalmaztak a betegség tüneteinek enyhítése céljából nagy dózisú kálium-jodid pótlást (ennek hatásmechanizmusát ld. [32]), és vizsgálták az anyatejükkel táplált, 0-10 hónapos korú csecsemőik pajzsmirigyműködését.

Az anyák 10-100 mg KI-ot kaptak, átlagban 50 mg-ot. A tejükben a jód koncentrációja igencsak magas volt: 831 és 72.000 μg/l közti értékeket mértek, az átlag 15.050 μg/l volt. Megjegyzés: vegyük észre, hogy ezek milyen óriási értékek ahhoz képest, hogy a korábbi fejezetben (És ha nem tudok szoptatni?) óvatos becsléssel az 500-1000 µg/l-es tartományt tekintettük irányadó ideális értéknek az anyatej jódtartalmára vonatkozóan, és még ezek az igen nagy számok sem okoztak problémát a csecsemőknél, ugyanis  26-ból 25-nek teljesen normális volt a TSH értéke, egyetlen egynél állapítottak meg a kutatók emelkedett TSH-t, azaz szubklinikus hipotireózist (TSH: 12,3, referenciatartomány 6 hónapos kor alatt: <10, felette: <5), de az ő értéke is normalizálódott a KI felfüggesztése után.

Azoknál a csecsemőknél, akiknek a TSH-szintje 5 felett volt a születést követő 6 hónapon belül (ref.: <10), az értékek 5 alá csökkentek jódszedés folytatása mellett is, sőt, a 8. esetnél még adagot is emeltek az anyánál, és mégis csökkent a baba TSH-ja. (A 15. esetet nem tudták követni.) A kutatók mindebből az alábbi következtetést vonták le: [36]

„Japánban, ahol elegendő az emberek jódbevitele, a szervetlen jód alkalmazása Graves-kórban szenvedő szoptató anyáknál a legtöbb csecsemőnél nem befolyásolta a pajzsmirigy működését, annak ellenére, hogy az anyatejjel nagy mennyiségű jódnak voltak kitéve.”

Ugyanezen kutatócsoportnak van egy másik, 100 esetből álló tanulmánya [37] szintén Graves-Basedow betegségben szenvedő, szervetlen jóddal kezelt anyák által szoptatott csecsemők pajzsmirigyműködésére vonatkozóan, amelyben azt a konklúziót vonták le, hogy a nagy dózisú kálium-jodid (napi 4-100 mg, átlagban 50 mg) a legtöbb csecsemőnél nem befolyásolta a pajzsmirigy működését, kb. 10%-ának volt enyhe szubklinikai hipotireózisa (emelkedett TSH), ami aztán normalizálódott.

vissza az elejére

Akkor most mi az igazság? Kell aggódnom vagy sem?

Kérdezhetnénk jogosan. A fenti - hangsúlyozom: szervetlen jóddal végzett! - vizsgálatokra lehet azt mondani, hogy hát persze, a japánok eleve magas jódbevitellel rendelkeznek, így a csecsemők már magzati korban hozzászoknak az éltető jódhoz (NIS-ek felkészülése), így később az anyatej magas (a vizsgálatban extrém magas!) jódtartalma sem okozott náluk problémát.

És ebben van is igazság, ezért lenne olyan fontos, ahogy a Várandósság mint  meghatározó időszak c. fejezetben is említettem, hogy az anyaságra készülődve valaki időben gondoljon a jódra, még előzetesen feltöltse a szervezetét vele (és majd természetesen folytassa a jódszedést terhesség alatt is), hogy a magzati időszakot már egy jóddal telített környezetben tölthesse a baba. Ettől eltérő forgatókönyv (újszülöttek szoptatása közben elkezdett jódpótlás) elővigyázatosságot kíván, fokozatosságot, ahogy ez fent már hangsúlyozásra került. Koraszülöttek esetében még nagyobb óvatosság javasolt, mivel az ő szervezetük még érzékenyebb.

Természetesen nemcsak a jódra kell gondolni, hiszen a jód a kofaktorok nélkül félkarú óriás. Újra kiemelném a vas kritikus szerepét, amely ha egy bizonyos szint alá esik, akkor annak a pajzsmirigyműködés is kárát látja sajnos, felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt, jód ide vagy oda.

A magyar jódmozgalom történetében is előfordult már, hogy milligrammos jódpótlást végző anyukánál a baba TSH értéke (vérfolt-TSH meghatározás) a születés utáni első 1-2 hónapban picit emelkedettebb volt (a pajzsmirigy-alulműködésnek viszont semmi jelét nem produkálta), amiből nagy hercehurca lett: laborvizsgálatok sora következett, már-már zaklatásba átmenve.

Végére persze kiderült, hogy minden rendben van (T4, T3 hormonok rendben voltak), de szegény anyukát elég sokat háborgatta a TSH-t mindentudónak kikiáltó és elavult protokollokat alkalmazó egészségügyi ellátórendszer. Az édesanya stabil lábakon állt a jódtudatosságot tekintve, mert a babáját hosszú meddő időszak után épp a jódprotokoll elkezdésének köszönhette, így nem ingott meg. A jódot pedig még nem szedte olyan régóta, hogy a teljes NIS regeneráció (ez összefügg a TSH-val) és a szervezetszintű telítődés megtörténhetett volna nála, mivel hamarabb jött a gyermekáldás.

Nagy segítség volt, hogy egy olyan mentor állt mellette, aki igen képzett és tapasztalt jód ügyileg (is) és maga is a funkcionális életmód keretében elkezdett milligrammos jódszedésnek köszönhette az okos és egészséges babáját, szintén hosszú terméktelen időszak átvészelése után.

A fenti baba a cikk írásának időpontjában már 1 éves, egészséges, okos, nagyon szépen fejlődik, szülei nagy örömére.

Sajnos ez egy ilyen témakör, ha valaki vállalkozik a jódra, akkor fel kell készülnie, hogy sok helyen falakba ütközik majd, azt érzi, hogy teljesen szembe megy a rendszerrel. (Az USA-ban a magas TSH miatt a gyermekfelügyelet akár eljárás alá is vonhatja a szülőket, ha nem működnek együtt a standard protokoll szabályai szerint!)

Természetesen magát az ellátórendszert is alapvetően a jóindulat és a nem ártás elve vezérli, a felelősségteljes, óvatos magatartás jegyében kíván eljárni, de speciel a jód esetében ez komoly kerékkötő magatartásnak bizonyul olyan anyukáknál, akik tényleg ismerik a jódot és tudják, hogyan kell azt helyesen használni. Hogy az anyai intuícióról - vagyis amikor tudja, érzi, mi a jó neki ill. a babának - ne is beszéljünk…

vissza az elejére

Okoz-e a jód golyvát?

Az újszülöttek mellett a jódfóbia terjesztői gyermekekkel kapcsolatos kutatásokat is felhasználtak a hatás eléréséhez. Egyik ilyen publikációban [34] többféle népcsoportból származó 6-12 éves gyermekeket vizsgáltak, végkövetkeztetésként pedig összefüggésbe hozták náluk a 0,5 mg/l-t meghaladó vizelet jodid koncentrációt a pajzsmirigy megnövekedett térfogatával, sugallva ezzel, hogy a túlzott mennyiségű jódbevitel golyvát okoz.

Dr. Abrahamnak hála e publikáció beható elemzése során kiderült, hogy a többi csoporttal összehasonlítva kizárólag a Hokkaidóból származó gyermekeknél találtak valódi jelentőséggel bíró növekedést a pajzsmirigy méretében. Japánnak ez a része közismert az euthyroid golyva (funkcionális zavart nem okozó strúma) gyakori előfordulásáról. Erről először Suzuki és mtsai számoltak be 1965-ben, viszont ők maguk sem gondolták úgy, hogy a jód okozná ezt a golyvát, hiszen Japán más területein is magas a jódbevitel, ott mégsem jelentkezik ilyen golyva. Számos más tanulmány is osztotta ezt az álláspontot.

A Wolff-Chaikoff kutatópáros ez előbbi tagja az említett publikációt [34] is felülvizsgáló cikkében mégis továbbment, és elkezdte jódgolyvának (ld. Jód ABC) hívni ezt a jelenséget, pedig annak oka - később kiderült - nem a jód volt, hanem a Hokkaidóban akkoriban nagy mennyiségben fogyasztott algában található goitrogén szennyeződés.

Hogy ez a jódbevitel nem okoz golyvát gyermekeknél (sem), azt egy tasmániai kutatás is megerősítette, melyben arról számoltak be, hogy csecsemők és gyermekek által 16 éven át fogyasztott napi 1,4 mg kálium-jodid épp a golyva előfordulásának csökkenését eredményezte. [32] Ez kb. 1,1 mg jód naponta, hivatalos RDA 10-szerese. Dr. Marine pedig a már említett tanulmányában [31] napi 9 mg jodidot használt, hogy serdülő lányokban 100-ad részére csökkentsék a golyva előfordulási arányát. Ennyit arról, hogy a jód golyvát okozna…

Vegyük észre, hogy ezekben a tanulmányokban szervetlen jód tartalmú kiegészítőt alkalmaztak, amelynek tisztaságát sokkal könnyebb garantálni, mint a magas jódtartalmú tengeri algákét. Sajnos ez utóbbiak szennyezőanyag-tartalma egyre nagyobb probléma manapság. 

A Fukusimában történt atombaleset (2011) a tudósok szerint az ázsiai eredetű algák jelentős részét beszennyezte. A 2010-es Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa is óriási problémákat okozott, a szennyeződés távoli vidékekre is eljutott, illetve az olaj szétoszlatására használt diszpergáló szerek további súlyos terhelést jelentettek a tengerek számára. Nem hiába építjük az ortomolekuláris jódpótlást nagy tisztaságú, magas koncentrációjú jódoldatokra, nem pedig algák mértéktelen fogyasztására, ld. Jód ABC - Szedd vagy edd c. fejezetét.

vissza az elejére

Méregtelenítési tünetek 

Gyermekek szervezetét jellemzően még nem viselte meg annyira a helytelen életmód, így náluk sokkal kevésbé jellemző, hogy a fenti jódmennyiségek bármiféle detox tünetet okoznának. Ennek ellenére kisebb kellemetlenségek (pl. orrfolyás)  kezdetben elképzelhetőek. Ezek maguktól is el szoktak múlni, de ha szeretnénk a folyamatot meggyorsítani, a jódprotokoll a 19-20. oldalon részletezi a segítő módszereket, technikákat. Különösen érzékeny ill. valamilyen összetett egészségügyi kihívással küzdő gyermekeknél kérjünk szakemberi támogatást a jódpótlás mellé.

vissza az elejére

Állapotkövetés holisztikus szemlélettel 

Ahogy a felnőttek esetében is fontos, hogy a jódpótlás átfogó hatásait egy holisztikus, azaz az embert egységes egésznek tekintő (nem pedig szervekre szétdaraboló) és funkcionális, vagyis a valódi, sokszor a háttérben megbúvó okokra koncentráló szemléletmóddal kövessük, úgy mindez a gyermekeknél is lényeges. Nem lehet pusztán laborértékekkel leírni a változásokat, mivel az csak egy része a teljes képnek, és meglehetősen gyakran vihet tévútra, ha kizárólag a számokra koncentrálunk. Különösen érvényes ez a korábban már sokat emlegetett, manapság mindentudóként tisztelt TSH értékre.

Muszáj emiatt a tüneteket is figyelni, olvasni a jelekből, és ha szükséges, változtatásokat eszközölni a protokollban. Már csak azért is, mert kisgyermekeknél a rendszeres vérvétel nem egy egyszerűen kivitelezhető feladat. De azért ne aggódjuk túl ezt a dolgot, a tapasztalatok azt mutatják, hogy jó előkészítéssel a legtöbb esetben nem ütközik semmi különösebb akadályba a jód bevezetése.

Nehezítő tényező lehet gyermekek jódpótlása során a megfelelő kommunikáció fenntartása. A tünetek folyamatos monitorozása nélkülözhetetlen az állapotkövetéshez és azok egy része nem igazán kézzelfogható s az alany kikérdezését igényelné, ami a kisebb korban problémás lehet. Egy jó anya persze tud olvasni a jelekből és az alapján következtetni, hogy minden oké-e a gyermekénél:

• fizikális és pszichomotoros fejlődés

• testhőmérséklet

• hogyan viselkedik a gyermek napközben

• mikor alszik el, megébred-e és mikor

• reggeli felébredés milyen

• mikor szokott sírni és hogyan

• mekkora az energiaszintje a nap folyamán

• jó kedélyű-e, mennyit nevet

• fáradt-e vagy épp túlpörög

• milyen az étvágya, emésztése

• milyen a széklet állaga, színe, szaga

• milyen a vizelet minősége és mennyisége

• mennyire izzad, milyen annak szaga

• folyik-e esetleg az orra

• vannak-e bőrkiütései

• stb.

Szükség esetén kérhetünk ehhez szakértői segítséget is, akivel konzultálva el tudjuk végez(tet)ni a megfelelő vizsgálatokat, kialakítani a jódpótlás személyre szabott protokollját és követni az eredmények alakulását.

vissza az elejére

A szülői tudatosság és példamutatás fontossága

Ahogy a gyermeknevelésnél általánosságban véve is a példamutatás elve működik leginkább, annak az eredménye a legtartósabb, úgy az egészségtudatosság kialakításánál is ez a legjobb stratégia. A jó(d) példa ragadós. Először a szülőknek illik megismerni a jódpótlás csínját-bínját, megérteni az összefüggéseket, majd a tettek mezejére lépve bevezetni a napi rutinba a jó(d) gyakorlatot. Ezt látva a gyermekeknek sem lesz furcsa, miért kell reggelente ezt-azt csepegtetni az italukba / ételükbe ill. a nap folyamán az étkezések során még egyszer-kétszer gondolni az étrend-kiegészítésre. 

Ha a szülők - és ebben az édesanya szerepe az elsődleges - nem rendelkeznek a megfelelő tudással és nincsenek 100%-ra meggyőződve arról, hogy helyes, amit cselekszenek, akkor nem fogják tudni a gyermekeik felé sem közvetíteni az egészségtudatosságot, hiteltelenné válik az egész. Ha nincs meg a stabil tudás, ingatag az alap, jódszimpatizánsból könnyen át- / visszabillenhet valaki a jódfóbiás attitűdbe, már csak azért is, mert az ellátórendszer is ezt képviseli (ld. RDA és a felső beviteli határ), és ugye legkönnyebb a felelősséget másra átruházni a felvállalás helyett. Ilyenkor még az is előfordulhat, hogy a jódot kezdi el valaki okolni a későbbiekben megjelenő bármilyen jellegű változásért, olyanért is, amihez a jódnak semmi köze.

Persze az ember igyekszik óvatos lenni, főleg ha az általánosan elfogadott állásponttól eltérő dolgokról van szó, és próbál nem ártani („jaj, nehogy a végén mégis túl sok legyen a jód és tényleg pajzsmirigybeteg legyen a gyerek!”), de a végén pont azzal árt, hogy nem akart ártani... Sajnos a jód egy ilyen témakör még jelenleg, erős az ellenszél. De muszáj megszerezni a tudást, mert az aranyévek (első 1000 nap) elvesztegetett lehetőségeit senki és semmi nem tudja visszahozni. 

Hogy milyen siralmas a hazai helyzet jelenleg, ami a jódtudatosságot illeti, arra álljon itt egy rövidke történet szintén egy jódcsoportos kétgyermekes anyukától, aki kimagasló eredményeket ért már el a  jódprotokollal a beszédfejlődés, kognitív funkciók, tanulási képességek terén (korábban már idéztem őt):

"Múltkor a játszótéren a kisfiam elcserélte a vizét egy kislánnyal. Viccesen mondtam a kislány anyukájának, hogy semmi baj, legalább most kap a gyermeked egy kis magnéziumot és jódot. Teljesen elfehéredve kérdezte: „Úristen, te jódozod a gyerekedet?! Azt ugye tudod, hogy a jód nagyon veszélyes? Szívmegállást is okozhat akár!” Majd gyorsan elvette a kisfiam vizét a lányától, nehogy még többet igyon a “méregből”. Persze az érvelésre nem volt nyitott. Sajnálom, hogy még mindig itt tartunk."

Érdekes jelenség, hogy ugyanazok az anyukák, akik a jódtól (ami egy egyszerű nyomelem) mélységesen rettegnek, sokszor milyen könnyen adnak ilyen-olyan gyógyszert a gyermeknek, csak mert azt orvos írta fel... 

Egy másik sztori, ez messengeren érkezett egy kedves csoporttagunktól mint elrettentő tapasztalat:

„Járok meddőségi talpreflexológushoz, ahol a kezelést végző hölgy már többször beszámolt olyan diétairányzatokról, amik távol állnak az ép gondolkodástól. Most legutóbb azt mesélte, hogy két vendége abbahagyta a babaváró vitamint, mert nem tett jót nekik. Kérdeztem: „Miért, mi történt?” Sejtettem, hogy valami orbitális badarság fog következni. Válasz: „Hát mert abban sok a jód és elment tőle a TSH- juk.” Hihetetlen hogy mennyien ellene vannak. De nem is csoda hiszen mindenkitől ezt hallják, csak pont meddőségi témában nagyon gáz, ahol még inkább kellene a jód. Ennek a lánynak hiperaktív ikerfiai születtek aztán lombikkal.”

Első lépés tehát megérteni a jódot, aztán a második a szülők jódpótlása (példamutatás), és csak a harmadik lépés lesz az, hogy a család apraja-nagyjánál is elindítjuk a jódot, hiszen ez utóbbihoz a szülőknek maguknak is tapasztalt jódozóknak kell lenniük és jó(d) példával kell, hogy elöljárjanak, ami aztán a családban másolódni tud. Ha a kisgyermek azt látja, hogy anya és apa is csepegteti reggelente a jódot abból a cuki kis üvegből, akkor ez neki is természetes és kívánatos lesz.

„Nálunk a 2 éves gyermek egészen simán megeszi  a vitaminokat. Ha egyszer-egyszer mégsem, mert olyanja van (dackorszak), én nem szoktam belőle gondot csinálni. Látja, hogy mi is szedjük és szinte kitüntetésnek veszi, hogy ő is eheti. Reggel ki van téve a tányérjára, és ha nem fogy, akkor megkérdezem, hogy megehetem-e én. Na akkor elfogy. :)  A cink rágótablettát különösen szereti.”

vissza az elejére

Útravaló

A funkcionális életmód keretében alkalmazott jódpótlás óriási pozitív hatással tud lenni nemcsak az egyének egészségére, hanem egész nemzedékek életére is. Fontos is, hogy transzgenerációsan gondolkodjunk, mivel a gyermekek későbbi egészsége sokszor már a szülők szintjén eldől vagy legalábbis erősen körvonalazódik. Célunk ne csupán a súlyos hiányállapotok és az abból következő rendellenességek megelőzése legyen, hanem az optimális egészség elérése. Ez a kettő bár egy skálán helyezkedik el, de annak két, igencsak távoli végpontján, és ahhoz, hogy az egyikből eljussunk a másikba, a szükséges tudás megszerzésén majd a gyakorlatba átültetésén keresztül vezet az út.

És hogy ezt a komoly témakört ne aggódjuk túl, néhány biztató gondolat: ahogy az élet más egyéb területeire, úgy az ortomolekuláris jódpótlásra is érvényes, hogy az tudja egyszerre profin és lazán csinálni, akinek már megvan a tudása és a tapasztalata is hozzá. Ilyenkor elillan minden görcsösség, az egyes mozdulatok (pl. reggeli közben a jód bevétele) automatikussá válnak, olyan lazának tűnik az egész. Ez annyiban azért csalóka, hogy az elején bizony ez nem így volt, az illetőnek korábban igenis koncentrálnia kellett közben, hogy jól csinálja, mire aztán megtanulta az egész csínját-bínját, hasonlóan, mint az autóvezetésnél.

Nincs ez másként a gyermekek jódpótlása esetében sem, ahol szintén érdemes először tanulni és aztán kialakítani a rendszert, de ebben természetesen van némi játéktér, nem fog összedőlni a világ vagy a gyermek egészsége, ha 1-2 nap kimarad akár a jóddal, akár a kofaktorokkal, akár a mentes életmóddal. Lényeg, hogy ez kivétel legyen, ne pedig a szabály, és hogy ne aggódjuk túl a dolgokat, ne görcsöljünk azon, hogy jaj, most akkor beleraktam-e a magnéziumot az italba vagy sem vagy hogy eltelt-e már elég idő a C-vitaminhoz a jód bevétele óta stb.

Az ibolyaszínű szöveggel ismertetett, a csoport rutinosabb anyukáitól származó tapasztalatok is bizonyítják, hogy lehet mindezt egyszerre profin és lazán csinálni. Hasonló jó(d) tapasztalatokat kívánok minden kedves olvasónak!

Források

[1] Dr. David Brownstein: Iodine: Why You Need It, why You Can't Live Without it, 5. kiadás

[2] Dr. Mark Sircus: Sources and Uses for Iodine / Iodine to Rescue

[3] The Prevention and Control of Iodine Deficiency Disorders − Nutrition policy discussion paper No.3

[4] WHO: Nutrition: Effects of iodine deficiency

[5] Iodine deficiency and development of brain

[6] Effect of Iodine Deficiency on Academic Performance of School Children

[7] Dr. Jorge Flechas: Iodine Deficiency and the Thyroid Part 1

[8] Dr. Guy. E. Abraham: The Historical Background of the Iodine Project

[9] Attention deficit and hyperactivity disorders in the offspring of mothers exposed to mild-moderate iodine deficiency: a possible novel iodine deficiency disorder in developed countries

[10] Dr. Jorge Flechas: Ortomolekuláris jódpótlás az alapellátási praxisban

[11] Dr. Guy. E. Abraham M.D. Dr. Jorge Flechas, John C. Hakala: Orthoiodosupplementation: Iodine sufficiency of the whole human body

[12] Dr. Guy E. Abraham: The Concept of Orthoiodosupplementation and Its Clinical Implications

[13] Treatment of Iodine Deficiency in School-Age Children Increases Insulin-Like Growth Factor (IGF)-I and IGF Binding Protein-3 Concentrations and Improves Somatic Growth

[14] Marani L, et al. “Role of iodine in delayed immune response.” Israel J of Med Sci, 1985; 21:864.

[15] WHO NLiS: Iodine deficiency

[16] Autism four times likelier when mother's thyroid is weakened

[17] Adams JB, Holloway CE, George F, Quig D. Analyses of toxic metals and essential minerals in the hair of Arizona children with autism and associated conditions, and their mothers

[18] Iodine supplementation for the prevention of mortality and adverse neurodevelopmental outcomes in preterm infants ill. magyar nyelvű összefoglaló hozzá

[19] Kyra Kauffmann Sascha Kauffmann: Jod - Schlüssel zur Gesundheit

[20] Iodine nutrition and breast feeding

[21] Stephanie Buist ND: The Guide to Supplementing with Lugol’s Iodne ill. magyar fordítása

[22] Babafalva: Meddig érdemes szoptatni kisbabánkat?

[23] Köszianyu: Mikor mennyi tápszer kell a babának?

[24] Iodine in Human Milk: A Systematic Review

[25] Prevention and control of iodine deficiency in pregnant and lactating women and in children less than 2-years-old

[26] Subclinical hypothyroidism in Korean preterm infants associated with high levels of iodine in breast milk

[27] Iodine status and supplementation before, during, and after pregnancy

[28] Iodine nutrition and breast feeding  7.o.: Muramatsu et al. (31)

[29] Breast Milk Iodine Concentration Is a More Accurate Biomarker of Iodine Status Than Urinary Iodine Concentration in Exclusively Breastfeeding Women

[30] Hozzátáplálás: mikor és mit ehet a baba?

[31] Dr. Guy. E. Abraham M.D. Dr. Jorge Flechas, John C. Hakala: Optimum Levels of Iodine for Greatest Mental and Physical Health

[32] Dr. Guy E. Abraham - A Wolff-Chaikoff hatás - Farkast kiáltottak? (eredeti angol nyelvű cikk)

[33] Transient hypothyroidism or persistent hyperthyrotropinemia in neonates born to mothers with excessive iodine intake

[34] Zimmenmann et al.: High thyroid volume in children with excess dietary iodine intakes

[35] Dr. Guy E. Abraham és Dr. David Brownstein: Az ortomolekuláris jódpótlás programjának igazolása - Dr. Gaby jódról írt vezércikkének cáfolata  (eredeti angol nyelvű cikk)

[36] K Hamada et al.: Lactating Mothers With Graves Disease on Infant Thyroid Function

[37] K Hamada et al.: Thyroid Function of Infants Breastfed by Mothers with Graves Disease Treated with Inorganic Iodine: A Study of 100 Cases