HT esetén tehát roppant gyakori, hogy bűnösnek titulálják jódot és totális tilalomra ítélik az érintettet.  Amikor nem is a jód itt a hibás. Sőt...

De kezdjük az alapoknál!

vissza az elejére 

Potenciális tényezők a HT kialakulásában

A HT mögött jellemzően összetett oki struktúra húzódik meg, vagyis ezen betegség kialakulását nem lehet kizárólag egyetlenegy tényezőre visszavezetni. Egy kiragadott faktort okolni legalább akkora leegyszerűsítés, mint feltenni az eldöntendő kérdést, hogy akkor szedhet-e jódot egy hashimotos vagy sem?! Mert a válasz itt sem egy egyszerű "igen" vagy "nem".

A következő faktorokról tudunk idáig, hogy szerepet játszanak:

• • mikrotápanyag-hiányok: főleg szelén [1], jód, magnézium [9], D-vitamin [2], A-vitamin, cink

  • krónikus, lappangó fertőzéses állapotok: baktériumok (Yersinia), vírusok (EBV, CMV, Parvovírus B19, SARS-Cov2), paraziták [6] [7]

  • emésztőrendszeri gyengeségek: ételintoleranciák (kezdve a gluténnal), szivárgó bél szindróma [4]

  • a mikrobiom (bélflóra) egyensúlytalanságai (az előző ponttal szorosan összefüggve)

  • környezeti toxikus anyagok, gyengébb detoxifikációs képességek, genetikai polimorfizmusok [8]

  • nehézfémterheltség (legfőképpen higany) ill. az általa kiváltott 

  • oxidatív / nitrozatív stressz [3]

  • genetikai hajlam (családi halmozódás) [5]

Általában a nyugati orvoslásban ez utóbbi szerepét hangsúlyozzák, de fontos tudnunk, hogy a genetika önmagában még nem mindenható, nem dönti el a sorsunkat, hanem csak a lehetőségeket, kockázatokat veti fel. Ez csak a fegyver, magától nem sül el. Ami meghúzza rajta a ravaszt, azaz epigenetika, azaz a környezeti és életmódbeli tényezők összessége, ami az egyén életében az egyes gének kifejeződését szabályozza. Tehát lehet, hogy van egy kis genetikai hajlamunk (prediszpozíció), de hogy az érvényre jut-e, megnyilvánul-e majd, abba nekünk magunknak is van beleszólásunk. 

Nem is kevés!

vissza az elejére 

Szelén, glutation-peroxidáz, glutation

A Hashimoto kialakulásában egyik ilyen fontos tényező a szelénhiány. Szeléntartalmú antioxidáns enzimek (glutation-peroxidáz, GPx) látják el ugyanis a pajzsmirigyben zajló, a hormontermeléshez elengedhetetlen oxidációs folyamat felett a kontrollt azáltal, hogy a redukált glutationnal (GSH) együtt vízzé alakítják a feleslegben lévő hidrogén-peroxidot.

A hidrogén-peroxid jelenléte nélkülözhetetlen, mert ez felelős a pajzsmirigy által felvett jodid oxidációjáért a TPO enzimmel szorosan együttműködve, de ha túl sok van belőle, az probléma, mert oxidatív módon károsíthatja a környező szöveteket, sőt, akár magát a TPO enzimet, annak fehérjeszerkezetét is, immunválaszt kiváltva ezzel. És már "kész" is a Hashimoto.

Ha valakinek a szervezetében alacsony a szelén szintje (a Kárpát-medence pl. különösen jód- és szelénhiányos terület!), a fenti oxidatív folyamat kontroll nélkül maradhat és megszaladhat. Ez komoly probléma, s ezért szelénhiányosan valóban kerülendő a többlet jód bevitele! Számos tanulmány egyébként a jódot okolja ilyenkor, de valójában nem a plusz jód, hanem a szelén hiánya a "bűnös"!

Mit sem ér azonban a szelénpótlás s az így felturbózott GPx enzimaktivitás, ha nem áll rendelkezésre elegendő sejtszintű redukált glutation (GSH), ami mint antioxidáns a fent említett hidrogén-peroxid semlegesítését végzi. Az enzim "csak" katalizálja a folyamatot! Autoimmun betegeknek pedig jellemzően alacsony a glutationszintjük, köszönhetően akár a fenti felsorolásban említett tényezőknek is. Ezen mindenképp dolgozni kell, mert hiába szedünk szelént, nem lesz tőle újra teljes erejében a pajzsmirigyben (is) működő antioxidáns rendszer, és nem fog csökkenni a gyulladás. A glutationnal, szintjének növelésével kapcsolatban ld. ezt a csoportbeli bejegyzést!

vissza az elejére 

Magnézium

Másik fontos tényező a sejtszintű magnéziumhiány. Ennek egészségkárosító hatásai sokrétűek, egyet kiemelnék: magnéziumhiány esetén a sejtek hártyáján lévő, az intracelluláris szabad kalciumionok szintjét szabályzó kis „szivattyúk” nem tudnak megfelelően működni, így a sejten belüli ionos kalcium szintje megemelkedik, ami ösztönzőleg hat az oxidációra. [9] Ha emellett az antioxidáns rendszer sincs a helyzet magaslatán, ismételten nő az oxidatív folyamatok megszaladásának valószínűsége, emiatt aztán sérülnek a környező fehérjék, ez pedig megint csak immunrendszeri választ válthat ki.

vissza az elejére 

Krónikus és lappangó fertőzéses állapotok 

Szintén növelik a HT kialakulásának kockázatát. Ezek a vírusok (pl. EBV, CMV, Parvovírus B19, SARS-Cov2) gyakran bújnak meg a pajzsmirigy szöveteiben (a fent felsorolt mikrotápanyag-hiányok miatt  eleve csökkent a védekezőképesség ugye!), az immunrendszernek a kórokozókkal történő hadakozása során pedig esetlegesen a környező szövetek is sérülhetnek. 

De előfordulhat az is, hogy a molekuláris mimikri (hasonlóság, utánzás) miatt téveszti össze az immunrendszer a szervezet saját sejtjeit a betolakodókkal. Egy további eshetőség a vírusok által kiváltott gyulladáskeltő citokinek fokozott jelenléte és az amiatt bekövetkező (téves) támadás. Sajnos számos módja van annak, hogy ezek a kórokozók s a rájuk adott immunválasz hogyan vált ki autoimmunitást vagy kedvez a kialakulásának. 

A D-vitamin szerepe, hiánya ebben a vonatkozásban alapvető fontosságú!  Nem is beszélve ez utóbbinak az immunrendszerre gyakorolt kiegyensúlyozó szerepéről, melynek során modulál, nem feltétlen erősít, így nem kell félni az immuntámadás "fellángolásától", mint amivel sok, a D-vitamin felé kacsingatós autoimmunbeteget riogatnak! Ráadásul az A-vitamin szerepét sem szabad itt figyelmen kívül hagyni, hiszen ez a két zsíroldékony vitamin egymással nagyon szoros kölcsönhatásban dolgozik!

vissza az elejére 

Emésztőrendszeri sebezhetőség, mikrobiom

Ez óriási tényező az autoimmun betegségek kialakulásában. Ha valakiben kialakult az ún. szivárgó bél szindróma (leaky gut) és félig emésztetlen fehérjetörmelékek kerülnek a véráramba a sérült bélfalon keresztül, az az immunrendszer markáns válaszát válthatja ki. Ha ez a fehérje történetesen a glutén / gliadin, akkor az arra adott immunválasz során a pajzsmirigy fehérjéi is célponttá válhatnak a gluténnal való hasonlóságuk miatt. A bélflóra integritásának megbomlása is számtalan módon képes megágyazni a HT-nek, de fordítva is igaz: a mikrobiom támogatása sokféle módon segítheti a gyógyulást!

Lerágott  csont, de a megfelelő stresszkezelés is rendkívül fontos, mivel a túlzott stressz és a szimpatikus vegetatív idegrendszeri dominancia akár a mikrobiom felborításán, akár a lappangó fertőzések aktiválásán (immunrendszer gyengül), akár pedig a belső detoxifikációs rendszereink leblokkolásán keresztül is képes Hashimotot kiváltani vagy hozzájárulni annak kialakulásához.

vissza az elejére 

Környezeti toxikus terhelések, nehézfémek

Sokféle mérgező anyag ér manapság minket, képtelenség lenne mindet egy ilyen cikkben végigvenni. Egy igen markáns faktort kiemelnék, ez pedig a nehézfémterheltség, leginkább a higany. 

A higany az egész szervezet működését képes aláásni, de különösen az ideg-, az immun- és az endokrin rendszerben okoz súlyos diszfunkciókat. Bejut a pajzsmirigybe, leblokkolva és gyulladásba hozva azt, összezavarja az immunsejteket, megbénítja a csecsemőmirigyet, ahol a differenciálódásuk zajlik, irritálja a bélfalat, gyulladásos folyamatokat indít be az egész szervezetetben, oxidatív stresszt okoz stb., vastagon megágyazva ezzel a HT betegségnek (is).  [10] 

Külön kiemelném azt a kémiai tényt, hogy a higany rendkívüli módon vonzódik a kéntartalmú ún. szulfhidril (-SH) csoportottal rendelkező molekulákon túl - mint amilyen a cisztein aminosav ill. a glutation - a szelént tartalmazó ún. szelenol (-SeH) csoporthoz is. Ez utóbbi a szelenocisztein nevű aminosavban található, ami kulcseleme a szeléntartalmú enzimeknek, így a már említett, a pajzsmirigyben (is) kritikus antioxidáns hatást kifejtő glutation-peroxidáznak (GPx) is. 

A higany megmérgezi ezeket az enzimet, így a pajzsmirigyhormonok szintéziséhez egyébként nélkülözhetetlen oxidáció kontroll nélkül maradhat, a hidrogén-peroxid szintje megszaladhat, gyulladást és autoimmun problémákat okozva ezzel. Szelénpótlással némiképp tudunk ez ellen hatni, de a végleges megoldást természetesen a nehézfémek szervezetből való biztonságos kivezetése jelenti.

Ez egy meglehetősen vitatott témakör, melynek oka a közegészségügy ignoranciáján túl az egyértelmű és tökéletesen megbízható tesztelési módszerek hiánya, s így a bizonyíthatóság nehézségei. Mindez azonban semmit sem változtat azon, hogy ez a tényező bizony komoly szerepet játszik a szóban forgó betegség kialakulásában is!

A higanyterheltség okai lehetnek: 

• amalgámtömések: jelenleg meglévők vagy korábban óvintézkedések nélkül kifúrtak, akkor is, ha ez régen történt

• összetört és nem szakszerűen összetakarított, ne adj isten összeporszívózott (!!) - higanyos lázmérők és energiatakarékos kompakt fénycsövek, régi barométerek

• régebbi oltásokból származó, tartósítószerként alkalmazott thimerosal (etil-higany származék)

• nagy testű tengeri halak rendszeres fogyasztása, 

• anya higanyterheltsége - a magzat jelentős adagot kap belőle 

A higany elképesztően kreatív gonosztevő, több mint 100 ismert módon képes megbetegíteni az emberi szervezetet, többek közt az autoimmun pajzsmirigy-problémáknak is alaposan megágyazva. Amíg valaki hashimotosként nem számolja fel biztonságos és hatékony módszerekkel ezt a terhelést, ne is várjon tartós, teljes gyógyulást! További információ ebben a csoportbeli posztban ill. angolul a Noamalgam és a Livingnetwork weblapokon olvasható. 

Figyelmeztetés: az ilyen korianderes - chlorelllás "kivezető" protokollokat messziről kerüljük el, mivel ezek a tapasztalatok szerint igencsak hajlamosak kivezetés helyett / mellett felkavarni bennünk a higanyt, minden egyes ilyen felkavarással egyre többet és többet bejuttatva belőle az érzékeny szervekbe (agy, máj, pajzsmirigy, mellékvesék stb.), vagyis megoldás helyett csak tovább ront ezen az eleve is súlyos problémán! Bármilyen nehézfémkivezető protokollba való belevágás első és legfontosabb feltétele az amalgámtömések biztonságos és teljeskörű eltávolítása. Az amalgámmentességet nagy felbontású digitális röntgenvizsgálattal is igazolni kell - ld. Johanna Dental. 

Nem szabad elsiklani a nehézfémek jelentette problematika felett, hiába csak egy pont a HT-t kiváltani képes potenciális tényezők felsorolásban, és hiába vonják kétségbe egyes szakemberek a jelentőségét, mondván, hogy nehezen tesztelhető és jellemzően egy csomó társult nyavajával jár együtt, amik szerintük a valódi problémát jelentik, a nehézfémek pedig csupán egy fantom, amit nem érdemes kergetni.

Nagyon is érdemes célzott, hatékony és biztonságos módszerekkel megszorongatni a nehézfiúkat, főleg a higanyt, mert sajnos mint elképesztően kreatív gonosztevő simán ott lehet egy:

• gyenge gyomorfunkcióból

• emésztetlenségből

• intoleranciákból

• felborult bélflórából

• immunrendszeri diszfunkciókból

• oxidatív terhelésből

• mikrotápanyag-hiányokból (főleg Se, Zn és Mg) 

• stb. 

álló "csodamix" hátterében mint mögöttes fő ok, ami az egész kálváriát valamikor elindította ill. alaposan megágyazott neki.

Ilyenkor valójában ezekre az egyes tünetekre kidolgozott funkcionális terápiás protokollok jelentik a "fantomüldözést" olyan értelemben, hogy amíg valaki szigorúan betartja a szabályokat, addig tapasztalhatja a javulást, de mihelyst lazít valahol, a higany betámad a háttérből és újra borítja a rendszert mindaddig, amíg a tünetek kordában tartására tett intézkedésekkel párhuzamosan nem dolgozunk a lappangó nehézfémterheltség korrekt felszámolásán. Csak ilyen strategiával lehet hosszú távon is robusztus rendszert kiépíteni, ami életszerű erőfeszítésekkel is fenntartható, és nem borul össze mint egy kártyavár a legapróbb kilengésekre is...

vissza az elejére 

A sok jód Hashimotot okoz?

A közhiedelemmel ellentétben nem a sok jód okozza a HT-t, sőt, valójában épp a jódhiány az egyik markáns - bár nem kizárólagos - oki tényező a kialakulásában! Ha megvizsgáljuk, mennyi jódot tartalmaz a betegségben szenvedők pajzsmirigye, láthatjuk, hogy töredékét, mint az egészségeseké: egy normál pajzsmirigy kb. 10 mg jódot tárol (ha valaki nem szed jódot; ortomolekuláris jódpótlásnál ez 50 mg-ig felmehet!), míg Hashimotonál ez 5 mg, illetve amennyiben már pajzsmirigy-alulműködéses tünetek is vannak, akkor csupán 2 mg. [13;124.o.] Ha a túl sok jód okozná a Hashimoto-betegséget, akkor ez pont fordítva lenne, a hashimotos betegek pajzsmirigyében kellene a legtöbb jódnak lennie!

Az elmúlt 40 év során az emberek átlagos jódbevitele 50%-kal csökkent (ld. NHANES vizsgálat, USA). Mindeközben az autoimmun pajzsmirigyproblémák száma többszörösére emelkedett. Ha a túl sok jód lenne e betegség oka, akkor egyre kevesebb autoimmun betegnek szabadna lennie. Hiszen egy korreláció (egy irányba változás) még nem jelent ok-okozati kapcsolatot, a negatív együttmozgás viszont kizárja a kauzalitást!

A jódpótlásban úttörő amerikai orvosok jódtelítettségi tesztjeinek eredményei alapján kijelenthető, hogy a hashimotosok szervezete jellemzően a leginkább jód- (és szelén-) hiányos. Dr. Browstein leírja, hogy kísérleti körülmények közt nem is lehet előidézni ezt a betegséget, ha nincs a háttérben jódhiány és goitrogén terhelés. 

Nem véletlenül jelentkezik a Hashimoto-kór igen gyakran pl. szülés (és szoptatás) után, ezek az állapotok ugyanis a végletekig képesek kiszipolyozni a már eleve jódhiányos anya szervezetéből ezt a nyomelemet. Amit ugye milligrammos mennyiségben kellene szednünk (ld. Jód ABC), nem pedig csupán napi 100-200 mikrogrammot, mert ez igen kevés testünk valamennyi jódigényes szervének ellátása céljából, de egy téves kísérlet miatt (ld. Dr. Abraham: Farkast kiáltottak?) az utóbbi 70 évben ezt sulykolták belénk mint ajánlott és elegendő napi adag.

vissza az elejére 

Mikrogrammos vs. milligrammos jód hatásai

Hashimoto esetén a milligrammos mennyiségű jód máshogy viselkedik, mint a kevés, pláne szelén nélkül alkalmazott mikrogrammos adag. Vagyis kis mennyiségben szedve valóban problémás lehet (bár ennek rizikóját a megfelelő szelénellátottság csökkenti), milligrammos adagban (min. 12-15 mg, de inkább az 50-100 mg) alkalmazva viszont egész máshogy dolgozik a jód. 

Ekkor ugyanis – ha követjük a protokollt – lesz bőven alapanyag az ún. jódozott lipidek szintéziséhez, amik igen erős gyulladásgátló anyagok, és az oxidációs folyamatok felett (amik ugye Hashimoto esetén elszabadultak) plusz kontrollt biztosítanak a szeléntartalmú glutation-peroxidáz enzimen felül, így stabilizálva a rendszert. 

Emellett a nagy dózisú jódbevitel miatti magas szérum jodid szintnek (10'-5 M koncentráció felett) a TPO enzimre is védőhatása van: a jodid mint kiváló antioxidáns védi a TPO-t az oxidatív károsodástól. [11] Ennek a szintnek az eléréséhez napi 50-100 mg-os jódbevitel szükséges, ami csak nagy koncentrációjú készítménnyel valósítható meg gazdaságosan. Ilyen az 1829 óta létező Lugol-formula.

vissza az elejére 

Milyen rizikói vannak a jód hosszú távú kerülésének?

A közegészségügy szigorú jódtilalma hashimotosoknál és elsősorban nőknél azért is problémás hosszabb távon, mivel ezáltal az illető kiéhezteti az egyéb jódigényes szöveteit, mint pl. a mellek, a petefészkek, a méh, a méhszáj, agy stb., és előbb-utóbb itt is problémák jelentkeznek majd, ciszták, csomók, esetleg daganatok. 

Terhesség esetén a jódhiány rendkívüli mértékben emeli a magzati idegrendszer fejlődési rendellenességek rizikóját, ld. erről Gyermekek és a jód c. írást illetve a Várandósság és a jód c. cikket az oldalon.

Persze mivel a legtöbb szakorvos - tisztelet a kivételnek! - ma még egyenlőségjelet tesz a jód és a pajzsmirigy közé, s azt mondja, hogy nem gond kerülni a jódot, hiszen az úgyis kizárólag a pajzsmirigynek kell, az meg úgyis elsorvad és úgyis kell a külső hormonpótlás (ami egyébként nem „gyógy”-szer, mert nem a pajzsmirigy gyógyítása a célja), senki nem fogja keresni az összefüggést a Hashimoto és a fenti egyéb, jódhiányos problémák közt. Azt fogják mondani, hogy véletlen, holott egyértelmű statisztikai összefüggések vannak akár pl. Hashimoto és PCOS közt is: 3x-os az esélye az egyikre annak, aki a másik betegségben szenved.

A jódhiány akár transzgenerációs is lehet, s előfordulhat, hogy a nagymamának még „csak” méhmiómái voltak, az édesanyának (akár autoimmun) pajzsmirigy-problémái és mell- / petefészekcisztái, az unoka pedig már autizmussal / ADHD-val születik…

vissza az elejére 

De nekem romlottak a laboreredményeim, amikor jódot szedtem!

Fontos tudatosítani pár dolgot a HT során alkalmazott jódról:

• • Az autoantitestek száma a jódszedés elején megemelkedhet, de ez nem feltétlenül korrelál az immuntámadás mértékével, bármennyire is szereti sok funkcionális szakember kizárólag ezt az egy markert monitorozni és abból messzemenő következtetéseket levonni a betegség állapotának súlyosbodására vagy enyhülésére vonatkozóan - ez nem korrekt!

  • Az állapot kiértékelésében nem szabad kizárólag az anti-TPO (egyébként is sok minden mástól is bekövetkező) rezdüléseire koncentrálni, hanem holisztikus szemlélettel ajánlott értékelni az állapotváltozást, a tüneteket is számbavéve. A TG (tireoglobulin) vizsgálata még informatív lehet, mert ez a fehérje csak a pajzsmirigyben termelődik, és annak gyulladása vagy a szövet kimondott pusztulása esetén nagyobb mennyiségben jelenik meg a vérben.

  • A nagy dózisú jódpótlás hatásainak és a pajzsmirigygyulladás szintjének követése érdekében ultrahang vizsgálatok mindenképpen ajánlottak, még a jódszedés megkezdése előtt ill. azután 3-6 havonta. 

  • További nagy mumus szokott lenni a jódszedés elején jelentkező TSH-emelkedés, amitől mindenki (jódpótlásban avatatlan szakorvost is ideértve) megijed. Ez a jelenség nem utal pajzsmirigy-alulműködésre vagy annak súlyosbodására, hanem a sejtszintű jódhasznosulásért felelős ún. nátrium-jodid szimporterek (NIS) regenerációja miatt történik. (Ld. Jód ABC.) Nagyon sok téves következtetésre jutó tanulmány vizsgálta csupán csak a TSH reagálását akár Hashimoto esetén is és vonta le belőle azt a tanulságot, hogy a pluszban bevitt jód csak rontott a helyzeten…

  • Hashimoto esetén a TSH jellemzően össze-vissza ingadozik a gyulladás hullámzásának megfelelően, főleg ha valaki nem figyel oda azokra az életmódbeli tényezőkre, amik segíthetnek az autoimmun folyamatok megzabolázásában vagy épp erősíthetik azokat. Sajnos ebben az orvosok is hibásak (tisztelet a kivételnek), mert azt sulykolják a hashimotos páciensekbe, hogy nyugodtan (t)egyenek-igyanak-szedjenek bármit, mert úgysem tudnek semmit sem tenni az állapot javítása (vagy épp rontása) érdekében, holott ez nem igaz.

  • Vashiányosan elkezdett jódpótlás során leeshet a T4 szintje, de ilyenkor sem a jód a "bűnös", hanem a vas kevés... A TPO a hem-peroxidáz enzimek családjába tartozik, vasat igényel a megfelelő működéshez.

vissza az elejére 

Speciális jó(d)tanácsok Hashimoto esetén

A HT egy összetett, multikauzális probléma, így a visszafordítása is komplex, személyre szabott terápiás protokollt igényel. Ez több fázisra osztható. A szivárgó bél szindróma rendbetétele (legalább egy minimális szinten) elsődleges fontosságú, más különben a Lugol-alapú jód által akarva-akaratlanul kiváltott méregtelenítés is komplikációkhoz fog vezetni. A bélrendszer épségének sérülése miatt (főleg, ha székrekedés is van a háttérben, ami pajzsmirigyproblémáknál gyakori) ugyanis az epén keresztül a bélbe kiválaszott toxikus anyagok egy része újra és újra visszaszívódik (intesztinális autointoxikáció) majd ahelyett, hogy rövid úton elhagynák a szervezetet. Ez nagyban terheli a májat, az immunrendszert és végeredményben az egész szervezetet, s az autoantitestek szintjének növekedését is kiválthatja. És akár hízást is - amitől főleg retteg minden pajzsmirigy-alulműködő -, mert a máj hajlamos ilyenkor a zsírdepókba küldeni a cirkuláló toxikus anyagot, hogy a legkisebb kárt okozzák.

A Hashimoto thyreoiditisben érintett személyek szervezete már jellemzően több ponton is szuboptimálisan működik, azaz nem csak a pajzsmirigy problémás, mire egy ilyen diagnózis megszületik. 

A fent említett fontos céltápanyagok hiánya, a toxikus anyagok és kórokozók jelentette terhelés, valamint az emésztőrendszer leromlott állapota s az így kialakult gyulladások miatt az elkezdett jódpótlásnak átmenetileg nem kívánt hatásai is lehetnek, amiket azonban nem feltétlenül kell rögtön magához a pajzsmirigyhez kötni. (Hogy a jód súlyosbította a helyzetet e téren.) Érdemes holisztikus, az embert nem szervekre szabdaló, hanem testi-lelki funkcionális egységnek tekintő koncepció mentén alkalmazni ilyenkor a jódot, nagy hangsúlyt fektetve a rákészülésre, leginkább az emésztőrendszer és a detox útvonalak erősítésére. 

Például vashiány esetén, ami hashimotosoknál igen gyakori, a jód hatására jelentkezhet fáradtságérzet (akár kezdeti felélénkülés után), mivel a vasraktárak kiürültek. 

Vagy akár az eleve nem túl fényesen teljesítő máj ill. epeműködés (ez nem mindig jár együtt az enzimértékek emelkedésével!) kap pluszban feladatokat a jód tisztogató akciói nyomán. Növekszik a máj leterheltsége, a méregtelenítési folyamatokban szűk keresztmetszet keletkezik, s ez fogja vissza a rendszert. 

De az is előfordulhat, hogy a jód által új erőre kapott immunrendszer (melynek hatékony működéséhez szintén elengedhetetlen ez az elem) kezd el felszámolni valamilyen gócot (ld. fentebb), s ez ismét csak plusz terhelést jelent a szervezet számára.

Ezeket a hatásokat ne akarjuk feltétlenül a jód nyakába varrni, mondván, hogy lám, lám, rosszabbította a hashimotos beteg állapotát! Figyelmünk irányuljon a háttérben zajló folyamatok feltérképezésére s azok korrigálására! Ehhez sok türelem kell, és nem ritkán többszöri nekifutás.

A személyre szabott, az adott szervezet gyenge pontjait azonosítani és megoldani hivatott komplex funkcionális terápiás programnak óriási szerep jut! A jód ilyenkor - főleg ha a beteg nem rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal - szakértői kezekbe való, hogy megelőzzük a félreértések további elmélyítését. Mint ahogy nincs két egyforma emberi test, úgy nincs két egyforma hashimotos szervezet sem. Valakinek abszolút nem jelent akadályt a Lugol-formula alapú jódpótlás bevezetése, valakinél a fenti okok miatt több türelemre, oknyomozásra és támogató technikára lesz szükség.

vissza az elejére 

Akkor innentől Lugolt minden hashimotosnak?!

Tekintettel a fenti összefüggésekre, hiába nem tilos alapvetően a jód HT esetén, az érintettek jelentős részének NEM a Lugol-oldaton alapuló jódpótlás elkezdése lesz az első lépés a gyógyulás ill. az állapotjavulás felé, hanem a fentebb felsorolt alapozó lépések bevezetése a mindennapokba és azok szisztematikus gyakorlása. Ha jól megépítettük az alapokat, ami több hónapba is beletelhet, már el fogja bírni a Lugolt, minimális méregtelenítési tünet mellett már az áldásos hatások fognak dominálni.

vissza az elejére 

Záró gondolatok

A jód Hashimoto esetében sem egy önmagában alkalmazandó módszer, hanem ahogy a jódpótlásban úttörő orvosok is folyamatosan hangsúlyozzák, egy átfogó életmódbeli terápiás tervnek kell, hogy a része legyen, a megfelelő helyen, időben és adagolásban. 

Az erős gyulladásgátló hatású jódozott lipidek képződésének segítése elsődleges elem ebben a terápiában, emellett fontos az egyes víz- és zsíroldékony antioxidánsok fokozott bevitele, illetve a betegség előrehaladott állapotában a szervezet sejtszintű energiatermelésének további támogatása is B2- és B3-vitaminokkal (ún. ATP kofaktorok), hogy beinduljon a jódozott lipidek és pajzsmirigyhormonok szintéziséhez elengedhetetlen oxidáció és organifikáció. (Nem minden hashimotosnak kötelezőek az ATP kofaktorok, de régóta fennálló probléma esetén érdemes őket kipróbálni.)

A témát innentől a végtelenségig lehetne még boncolgatni, hiszen a mitokondriális működés támogatása céljából számtalan további életmódbeli technika és étrendkiegészítő jöhet szóba, melyeket remekül lehet kombinálni a cikkben említett technikákkal is, ezzel segítve a mielőbbi gyógyulást...

vissza az elejére 

További hasznos cikkek a Hashimoto és a jód kapcsolatáról:

Források

[1]  Selenium status in autoimmune thyroiditis 

[2] Low levels of serum vitamin D3 are associated with autoimmune thyroid disease in pre-menopausal women 

[3] Oxidative stress parameters in serum and low density lipoproteins of Hashimoto's thyroiditis patients with subclinical and overt hypothyroidism

[4] Leaky gut and autoimmune diseases 

[5] Increased Familial Clustering of Autoimmune Thyroid Diseases

[6] Parvovirus B19 infection in Hashimoto's thyroiditis, papillary thyroid carcinoma, and anaplastic thyroid carcinoma 

[7] Parvovirus B19 infection associated with Hashimoto's thyroiditis in adults 

[8] The role of environmental factors in autoimmune thyroiditis 

[9] Magnézium fontossága autoimmun pajzsmirigyproblémák esetén
      Eredeti cikket ld. az Optimox odalán

[10] Mercury Exposure and Hashimoto’s      

[11] Facts about Iodine and Autoimmune Thyroiditis

[12] Dr. Guy. E. Abraham: Orthoiodosupplementation: Iodine Sufficiency Of The Whole Human Body
        https://www.facebook.com/groups/palejod/permalink/782766998585350/

[13] Dr. David Brownstein: Iodine: Why You Need It, why You Can't Live Without it, 5. kiadás