Hormonpótlás és a jód

Előszó 

Az ortomolekuláris jódpótlásra rátalálók jelentős hányada szembesül azzal a dilemmával, hogy már szed valamiféle pajzsmirigyhormon-készítményt, amikor bejön a képbe a jód: most akkor mi legyen vele, el lehet-e kezdeni, egyáltalán szükség van-e jódra a hormonpótlás mellett is, vagy teljesen felesleges, sőt, akár kimondottan káros is lehet a kettő kombinálása?  Tényleg bezavarhat és súlyosbíthatja az alulműködéses állapotot, meghamisítja a TSH-t stb.? 

Annyi mindent hallani.

Sokan szeretnék elhagyni a "gyógyszert", így nagyon megörülnek, amikor hallanak a jód valódi képességeiről, hatásairól, és úgy gondolják, hogy az önmagában egy csapásra megoldja majd a fennálló eü-i problémát és már másnap búcsút inthetnek a Letroxnak.

Ha az olvasó már ismeri a Jód ABC-t, láthatja, hogy a jódpótlás világa egy meglehetősen ellentmondásos témakör. Nincs ez másként a hormonpótlással kapcsolatban sem. Jelen cikk ezeket az összekuszálódott információkat kísérli meg kibogozni, a józan észen és a logikus gondolkodáson túl segítségül hívva több idevágó hitelest forrást:

A szerző nem orvos. A pajzsmirigyhormont tartalmazó készítmények vénykötelesek, azokat csak orvos írhatja fel, és a dozírozásban tervezett esetleges módosításokat is vele kell megkonzultálni.

Az egyszerűség kedvéért ill. helytakarékossági okokból a következőkben hormonpótlás alatt a pajzsmirigyhormon(ok) pótlását értjük. 

Szakemberek hozzászólásait a Jódpótlás tudományos alapokon csoportban a jelen cikket közzétevő poszt alatt várjuk az építő jellegű diszkusszió reményében.

vissza az elejére

A tiroxin - T4 pajzsmirigyhormon - szerkezete.  A szintetikus úton előállított levotiroxin is így néz ki, ezt ill. ennek nátrium sóját alkalmazzák legtöbbször gyógyszerként hormonpótlási célra. A kizárólag T4 tartalmú készítmények korlátairól később még bővebben esik szó.

Mióta létezik pajzsmirigyhormon-pótlás? 

A pajzsmirigyhormonok külső bevitele, azaz pótlása nem egy új keletű gondolat. Már az 1800-as évek végétől alkalmaztak szárított szarvasmarha- vagy sertéspajzsmirigy eredetű készítményeket erre a célra. [3] A megoldandó problémát a pajzsmirigy-alulműködés (hipotireózis) jelentette, amit egyébként a hormonszintézis lomhaságán túl még számos egyéb tényező (pl. rossz T4-T3 konverzió) is okozhat. Ezeken később részletesen végig megyünk.

A korabeli készítmények mindezt elég hatékonyan kezelték, ugyanis nem csupán T4-et tartalmaztak, hanem a pajzsmirigyben fellelhető valamennyi összetevőt:

A gyógyszerészet fejlődésével az 1970-es években lehetővé vált a T4 hormon szintetikus úton történő előállítása, így megjelent a levotiroxin (L-tiroxin), ami bioidentikus a szervezet által előállított T4-gyel. Gyakorlati okokból (stabilabb vegyület) jellemzően annak nátrium sóját alkalmazzák. Ezt követően a régóta használt, szárított pajzsmirigy alapú készítményeket egyre inkább kiszorította ez a szintetikus változat a kedvezőbb gyártási költségek és a könnyű standardizálhatóság okán. 

Figyelem: a szintetikus hormon nem méreg! A benne lévő T4 bioidentikus a pajzsmirigy által termelt vegyülettel, de mivel annak nátrium-sója, ezért fontos éhgyomorra, mindentől elszeparálva bevenni, mert a gyomorsavnak először "aktiválnia" kell, vagyis a sósavnak ki kell szorítania a tiroxint a sójából, hogy aztán szabaddá váljon a molekula és aztán felszívódjon. Aztán hogy a T4-ből aktív T3 lesz-e, amitől jobban leszünk, vagy inaktív rT3, amitől rosszabbul, az nem magán a "gyógyszeren", hanem a szervezetünk állapotán múlik, ld. még a későbbi fejezetben.

A természetes hormonkészítményekkel szemben az a kritika is megfogalmazódott, miszerint a hatóanyagtartalmuk nem határozható meg pontosan, és az egyes gyártási sorozatok közt jelentős mértékű ingadozást mutat. Ez korábban, amikor a jódkoncentrációból próbálták kikalkulálni a tartalmazott hormonok mennyiségét, valóban jogos felvetés volt, de az analitika fejlődésével ez a probléma később megoldódott. 

Ennek ellenére - főként az ára miatt - a szintetikus T4 vált szinte egyeduralkodóvá a piacon, és egyben egy igen gyakran elrendelt szerré: az elmúlt években a 2. leggyakrabban felírt gyógyszer volt USA-ban [4], kb. 20 millió páciens szedi napi rendszerességgel és 100 milliós nagyságrendben születik rá recept éves szinten az Egyesült Államokban. [5] Döbbenetes számok ezek.

Dacára az ellenszélnek a természetes sertés- vagy szarvasmarha-pajzsmirigy alapú készítmények (NDT: Natural Desiccated Thyroid) sem haltak ki: az USA-ban az Armour Thyroid terjedt el, Európában pedig a müncheni Klösterl patika gyárt Thyreogland néven szinte tetszőleges dózisban ilyen gyógyszert, ami természetesen orvosi recept ellenében kapható (sajnos eléggé borsos áron). A T4:T3 arány az NDT-kben általában 4:1, ami elég potens szerekké teszi őket.

A fentieken kívül léteznek szintetikus úton előállított, kevert T4/T3 tartalmú szerek (Novothyral) illetve csak T3 (Thybon) is. Az orvosok leginkább a T4 alapúakat szeretik használni, mert könnyebb őket dozírozni. Ez leginkább a TSH monitorozásával történik, aminek megvannak a maga korlátai, erről még később ejtünk szót.

Egy hasonlattal élve T4-et adagolni olyan, mintha az ember egy kandallóban fahasábokkal tüzelne: hosszabb ideig tart, míg leég, addig folyamatosan adja a meleget, jól követhető és kontrollálható az égés üteme, látjuk, mikor kell újra rárakni stb. Ezzel szemben pl. a T3 pótlás ahhoz hasonlít, mintha benzinnel tüzelnénk: óriási a hője, hamar lángra kap és azonnal meleget ad, de hamarabb el is lobban, sokkal könnyebb túladagolni és eleve gyakrabban kell kisebb mennyiségeket rárakni a tűzre ahhoz, hogy az rendesen égjen és ne gyújtsuk fel a házat mindeközben.

Emellett a T4-et pártoló orvosok arra is gyakran hivatkoznak, hogy maga a pajzsmirigy is ezt a vegyületet állítja elő, ezért ez az általános kezelési protokoll, de ez csak részben igaz, mivel jóval kisebb arányban ugyan, de T3-at is termel.

vissza az elejére

T4 pótlás fahasábokkal való fűtésre hasonlít, a T3 hormon szedése ezzel szemben olyan, mintha benzinnel tüzelnénk a kandallónkban

Miért van szükség egyáltalán hormonpótlásra? 

Maga a pajzsmirigy, ami egyébként a legnagyobb endokrin mirigy az emberi szervezetben, egy rendkívül sérülékeny szerv: 

Láthatjuk, milyen sokféle okból kifolyólag keletkezhet zavar a funkciójában... És ez csak maga a mirigy, ami egyáltalán nem az egyedüli meghatározó játékos a pajzsmirigyhormonok testünkben betöltött egészséges működését tekintve, hiszen a legyártott hormonoknak ezután még a következő lépéseken  (részletesen ld. még később) kell keresztül menniük a hatás eléréséhez:

Ha az egész rendszert szemléljük, láthatjuk, hogy számtalan úton-módon keletkezhet benne üzemzavar, aminek az okát nem könnyű kideríteni és ha megvan, akkor se mindig van arra mód, hogy rövid időn belül hathatósan korrigáljuk azt, és helyreálljon az ideális euthyroid állapot.

Ilyenkor nem ördögtől való gondolat besegíteni a szervezetnek külső forrásból származó hormonnal, hiszen a pajzsmirigyhormonok alacsony szintje stresszt jelent számára. Minden folyamat befékeződik és amellett, hogy ez egy igencsak életminőséget rontó állapot, bizonyos élethelyzetekben súlyos következményei is lehetnek. 

Ilyen például a várandósság, amikor is a pajzsmirigyhormonok alacsony szintje magzati fejlődési rendellenességekhez vezethet. Nagyon fontos lenne viszont ilyenkor a hormon mellett SZERVETLEN JÓDOT is pótolni, mert e kettő nem ugyanaz: nem veszi át a jód minden szerepét a hormon! Erről részletesen esik szó a Várandósság és a jód és a Gyermekek és a jód című cikkekben.

Természetesen ha valaki pajzsmirigy-eltávolító műtéten esett át, vagy olyan szinten előrehaladott az autoimmun eredetű thyreoiditise, hogy már alig van aktív szövet, akkor ott muszáj kívülről bevinni a hormont. Emellett viszont ugyanúgy kelleni fog szervetlen jódpótlás is, hiszen a jódot nem csak a pajzsmirigy használja az emberi szervezetben, ahogy azt már a Jód ABC is részletezi.

De kezdjük az alapoknál, hogy jobban értsük a témakört... Sajnos csak a legfontosabb aspektusaira tudunk szorítkozni, hiszen ez egy nagyon terjedelmes szakterület, sok száz oldalas orvosi tankönyveket tölt meg...

vissza az elejére

A magyar viszonylatban leggyakoribb pajzsmirigyhormon-készítmények. Általában Letroxot vagy más T4 tartalmú szert írnak fel a pácienseknek az orvosok

A hipotalamusz - hipofízis - pajzsmirigy (HPT) tengely

A pajzsmirigy egy szigorú hierarchikus (alá-fölé rendelt) hormonális vezérlés alá tartozik, amit az angol kezdőbetűk alapján HPT tengelynek nevezünk. 

A hipotalamusz a legmagasabb szinten szabályzó egység a neuroendokrin rendszerben, és a külső-belső környezet viszonyai alapján ad jelet (TRH hormon) az alatta lévő mirigynek, a hipofízisnek, ami ezalapján pajzsmirigy stimuláló hormont (TSH) állít elő és választ ki. A pajzsmirigy ennek hatására T4 ill. T3 hormonokat (kb. 90%-ban T4-et) termel és szekretál a véráramba. 

A tengely ún. centrális negatív visszacsatolás alapján működik, azaz a hormonszintézis visszaszabályzódik, ha a vezérlés úgy ítéli meg, hogy elegendő T4 ill. T3 kering már a vérben. Megjegyzés: a T3 hormonnak sokkal erősebb ez a visszaszabályzó, fékező hatása a stimulációra, ez a T3 tartalmú hormonkészítmények dozírozásánál lesz majd különösen fontos.

A HPT tengely felépítése, működése és a centrális negatív visszacsatolás. A pajzsmirigy kb. 90%-ban T4 hormont termel, ami a "periférián", azaz a mirigytől távol eső szervekben konvertálódik át az igazán aktív T3 hormonná. Ez az, amitől frissek és energikusak leszünk. Az rT3 hozzá hasonló felépítésű, de vele ellentétes hatású (antagonista) hormon, egyfajta anyagcsereféknek, hibernáló hormonnak tekinthető, de magvan a maga szerepe az egyensúlyban (Forrás: saját ábra)

Sajnos a központi és perifériás hormonellátottság "szétválhat", főleg a T3 hormon vonatkozásában, mivel távol a vezérlőközponttól sejtszinten könnyen előállhat túl alacsony szint (lokális "hipotireózis") akkor is, ha a vérben keringő koncentrációk azt mutatják, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Ilyenkor a TSH sem ad hű képet a periférián uralkodó állapotokról, pedig az eredő sejtszintű hormonhatás lenne a lényeg, de ez laborvizsgálatokkal nem mérhető, csak a vérplazmában keringő különféle hormonszintek. 

A TSH-t ráadásul egy sor egyéb tényező is befolyásolja, az elmúlt években gyakran láttunk vírusfertőzés vagy vakcina által kilengő értékeket olyan esetekben is, amikor a vérben laborvizsgálattal mért T4, T3 szintek egyáltalán nem voltak összhangban ezzel a vezérlőhormonnal. Értsd: szinte lenullázódott TSH esetén sem voltak magasak (nem állt fenn túlműködés), és kiugróan magas TSH értékek mellett sem voltak alacsonyak a szabad pajzsmirigyhormonok szintjei. 

A TSH egyáltalán nem egy mindentudó marker! Sajnos a szabad hormonok szintjének laborban történő monitorozása sem az, ugyanis ott a vérplazmában keringő hormonokat látjuk több-kevesebb analitikai bizonytalanság mellett, nem pedig a sejteken belüli állapotot. A pajzsmirigylabor nem mindentudó, erről ebben a csoportbeli posztban lehet bővebben olvasni. 

Ezért fontos a holisztikus szemlélet követése és a tünetek tüzetes számbavétele, ahogy ezt anno a hormonpótlás hajnalán a szárított sertéspajzsmirigy-alapú gyógyszereket alkalmazó orvosok is tették, akik azt sem tudták, mi az a TSH, mégis nagyon szépen tudták igazítani a dózist a páciens visszajelzései alapján.

Emellett olyan, viszonylag objektív eredményt adó követőmódszerek is bevethetők, mint az ébredéskori testhőmérséklet követése. Ez a pajzsmirigyhormonok ún. kalorigén hatásán alapszik, vagyis hogy a mitokondriumok működésének ösztönzése által hatással vannak a hőtermelésre is. Pajzsmirigy-alulműködés (vagy  rossz T4-T3 konverzió) esetén alacsonyabb a testhő, és az illető jellemzően fázékony is, túlműködés vagy túladagolt hormon esetén túl magas hőmérsékleteket mérünk és az érintetteknek folyamatosan melegük van. 

Beemelnék ide egy kapcsolódó részletet az "Ajánlott vizsgálatok jódpótlás előtt és alatt" című, jódcsoportban itt fellelhető dokumentumból - illetve lásd emellett a már említett Stop The Thyroid Madness oldal Take your temp! c. cikkét is.

Alap (avagy ébredési) testhőmérséklet mérése: amennyire egyszerűen hangzik, legalább annyira nagyszerű technika. A pajzsmirigyhormonok működésére, hasznosulására lehet belőle következtetni, ami több, mint magának a mirigynek az állapota, mert benne van a T4-T3 konverzió, a hormonok sejtekhez való el- és azokba való bejutásának hatékonysága is, tehát a teljes folyamat.

Ébredés után közvetlenül, amikor még ki sem keltünk az ágyból, hónaljban kell „lerázós” hőmérővel (nem higanyos!! pl. Geratherm jó) hőmérsékletet mérni, 10 percen keresztül. Közben nem szabad mozogni sem, csak nyugodtan feküdni. Az értéknek 36,6 °C és 36,8°C közt kell lennie, alatta alul-, felette pedig túlműködés gyanítható.

Aktív ciklusú nőknél az ovuláció előtt kell elvégezni a mérést, ideálisan a menzesz második, harmadik és negyedik napján. Menopauza után mindegy, mikor történik.

A hormonok optimális működése tehát messze túlmutat magának a mirigynek az állapotán, bár természetesen magában foglalja azt is. Szinte az egész szervezetet jó működését igényli: emésztőrendszer, máj, bélflóra, ideg- és hormonrendszer, életvezetési szokások stb. Az alábbiakban tekintsük át egy modell segítségével, mi minden játszik szerepet ebben a rendszerben.

vissza az elejére

Hormonszintézis, konverzió, hasznosulás 

A fenti ábrán jól látható, mi minden befolyásolja ennek a rendszernek a működését, mik hatnak ösztönzőleg az egyes lépésekre és mik akadályozzák azokat. Sajnos terjedelmi okokból nem tudunk belemenni minden egyes részletbe, de szemmel láthatóan egy bonyolult folyamatról van szó, ami sajnos sokféle módon elromolhat a modern 21. századi környezetünk és életmódunk következtében. 

Fontos megjegyezni, hogy ezek a lépések külön-külön is meghibásodhatnak, az eredő állapotot mégis hipotireózisnak (pajzsmirigy-alulműködésnek) hívjuk, ami egy kicsit félrevezető megfogalmazás, hiszen könnyen lehet, hogy valakinél a konverzió a rossz és ezért vannak alulműködéses tünetei, nem pedig magának a mirigynek az alulteljesítése miatt.

A konverzió mindennemű támogatása elképesztően fontos feladat, hiszen ha valakiben ez rosszul működik, akkor kaphat akármennyi T4 gyógyszert, az nem fogja megoldani a problémát! Ráadásul egy csomó nem kívánatos következményekhez is vezet. 

vissza az elejére

A pajzsmirigyhormonok szintézisét, konverzióját és hasznosulását befolyásoló tényezők. Sárgával a támogatólag ható, piros színnel az akadályozó, gátló faktorok (saját ábra)

A T4 alapú hormonpótlás korlátai 

Ahogy fent már említésre került, amennyiben a pajzsmirigy-alulműködés beigazolódik, legtöbbször T4 alapú "gyógyszer" kerül felírásra. Sajnos manapság a diagnózis és aztán a dozírozás is szinte teljesen a TSH vizsgálatán és monitorozásán alapszik, ami egy meglehetősen nagy korlátokkal rendelkező módszer, hiszen a TSH mégcsak nem is a pajzsmirigy által termelt hormon, és a centrális negatív visszacsatolás (ld. fentebb) sem mindig működik hibátlanul, így a TSH nem tükrözi hűen a tényleges hormonális ellátottságot. Emellett a referenciatartománya is túl tág.

A tiroxin (T4) pótlása viszont nem tökéletes megoldás, hiszen ha fel is szívódik az emésztőrendszerből (már itt is vannak kisebb-nagyobb egyéni különbségek és egy csomó mindenre kell figyelni), nagyon sok további lépés szükséges ahhoz, hogy az igazán aktív hormonnak, a T3-nak a sejtszintű áldásos hatásait valaki végre elkezdje magán érezni. 

Akiknél elromlott a hormonszintézis, annál általában olyan okok vannak a háttérben, amik a konverziót is lerontják: pl. mikrotápanyag-hiányok, gyulladások, toxikus terheltség, felborult bélflóra stb. Ilyenkor nem fog működni a T4 pótlás, hiába is emelik annak adagját (50-100-150 µg...), nem lesz tőle jobban az illető.

Sőt, mivel a T4 hormon nem egy teljesen inaktív tárolóhormon (bár sokan így hivatkoznak rá), hanem igenis vannak önálló hatásai is pl. a szívműködésre, így ha folyamatosan emelik a dózisát, igen könnyen előfordulhat, hogy a páciens azt fogja érezni, hogy szinte "szétmegy" a szíve, bedobog, ritmuszavar alakul ki stb., de emellett az alulműködéses tünetek csak nem akarnak javulni, ugyanúgy fáradt, fázik, hízik, hullik a haja, depressziós stb., hiszen a rossz konverzió / receptor funkciók miatt nem lesz elég T3 hormonja sejtszinten!! 

Sőt, mivel a konverzió adott esetben eleve reverz T3 irányba van eltolódva, ezen a T4 pótlás csak még inkább ront, ugyanis az adagok növelésével egyre több rT3 fog keletkezni, az illető pedig egyre rosszabbul érzi majd magát.

Szerencsétlen páciens hiába ad hangot az elégedetlenségének, ilyenkor gyakran ráfogják, hogy a probléma csak a fejében van, beképzeli, hiszen a T4 gyógyszernek hatnia kellett volna, ha valóban pajzsmirigy-alulműködésről lenne szó. Ha még tovább panaszkodik, gyakran egy antidepresszáns receptjével sétál ki aztán az emberünk rendelőből... 

Ezek azok a szomorú, tömeges mértékben zajló történések, melyek a források közt említett Stop The Thyroid Madness (állítsuk meg ezt az őrületet, ami a pajzsmirigybetegségek kezelésével kapcsolatban történik) nevű, igen produktív mozgalmat több mint 15 évvel ezelőtt élere hívták...

Kizárólag hormonpótlást alkalmazva egy összetett pajzsmirigyprobléma esetén igen gyakran megmaradnak a tünetek, főleg ha csak T4-et kap a páciens. A megoldás egyrészt lehet az egyes kombinált hormonkészítmények használata, de emellett a funkcionális szemléletű oknyomozás is el kell, hogy induljon a mögöttes tényezők azonosítására és felszámolására 

Manapság a páciensek köreiben elég negatív hírük van ezeknek a "gyógyszereknek", főleg a T4-tartalmúaknak (ld. Letrox, L-Thyroxine, Syntroxine, Euthyrox stb.), ennek oka pedig legtöbbször a fenti jelenség. Ilyenkor tehát nem megoldás a hormonadag növelése, hiába ez manapság az endokrinológia szinte egyedüli eszköze. Ehelyett szisztematikusan meg kellene vizsgálni a fenti modell alapján, hogy mi romlott el pontosan:

Ez az oknyomozás természetesen igen macerás folyamat és a páciens aktív részvételét igényli, nem is beszélve aztán az életmódot érintő változtatások bevezetéséről és lelkiismeretes gyakorlati kivitelezéséről, ami az eredmények hosszú távú fenntarthatóságának záloga. 

Sajnos idehaza az egészségkultúra elég csapnivaló, a páciensek zöme gyors és hathatós megoldást  - egyfajta csodapirulát - vár el a kezelőorvosától, nem pedig hetekig, hónapokig tartó közös nyomozást és kísérletezést, majd a megszokott kényelmes életmód fáradságos munkával történő megváltoztatását. Az orvosoknak emiatt elég nehéz dolguk van azon túl, hogy általában igen kevés idejük jut 1-1 betegre... Ez az érem másik oldala.

A T3 tartalmú szerek ilyenkor sokkal hatékonyabbak, de ezek használata mellett is fel kellene tárni a funkcionális szemlélet jegyében a gyengeségeket és azokkal foglalkozni, mert egy pajzsmirigy hormonokat érintő egyensúlytalanság mögött meghúzódó tényezők bizony képesek az egészség más területén is problémákat okozni. Később erről még bővebben esik szó.

vissza az elejére

Mit tehetünk az optimális hormonműködésért?

A továbbiakban fussunk végig címszó jelleggel azon, hogy mi minden segíthet a tágabb értelemben vett pajzsmirigyproblémák megoldásában:

A normál cirkadián ritmus és az egyes időszakok tipikus jellemzői

Ahogy a fentiekből kitűnik, ez egy meglehetősen bonyolult témakör, melyben az egész embert figyelembe kell venni, nem csak egy-két szervet. Ráadásul mindenkinek picit máshol lesznek az elakadásai, amelyek feltérképezéséhez és megoldásához lehet, hogy funkcionális szakember felkeresésére lesz szükség: ld. ehhez a jódcsoportban a #szakember címkét.  

Semmiképp sem szabadna ezt az egészet elintézni egy hormonrecept felírásával, és a hitegetéssel, hogy nem kell semmi mással foglalkozni mellette, eleve semmit se befolyásol sem az étrend, sem a kiegészítők, sem az életmód, és hogy majd szépen beállítják "gyógyszerrel" a TSH-t, és minden rendben lesz... Mert legtöbbször nem lesz, amíg a fent felsorolt területekkel nem kezdünk el foglalkozni.

vissza az elejére

Jód és hormon: megférnek-e egymás mellett?

A hosszú bevezető után nézzük a cikk központi témáját képező területet. Onnan kezdeném, hogy jódra az emberi szervezetben nem csupán a pajzsmirigynek van szüksége, hiszen rajta kívül számtalan jódigényes szervrendszer, szerv és szövet létezik még testünkben.  (Ld.  Jód ABC.) Ezek a jódot mint szervetlen nyomelemet is igénylik és használják amellet, hogy pajzsmirigy hormonokként - amik szerves jódvegyületek - is szükségük van rá természetesen.

 Amennyiben csak a hormonpótlásra gondolunk, de a szervetlen jód bevitelére nem, úgy a pajzsmirigyünk mellett továbbra is éheztetni fogjuk a fenti területeket, ennek pedig súlyos következményei lehetnek, főleg a női reproduktív szervek és a magzati fejlődés vonatkozásában.

Egy szakmai körökben is igen elterjedt és roppant kártékony tévhit, hogy "pajzsmirigy gyógyszer mellett nem kell jódot szedni, mert abban már benne van a jód". Nos, a tiroxin képlete C15H11I4NO4, azaz 4 jódatom található a molekulában, amik a teljes tömeg 65%-át teszik ki. 

Tehát ha valaki mondjuk 100 µg Letroxot szed, akkor abból a T4-T3-T2-T1-T0 átalakítást / lebontást végző szeléntartalmú ún. dejodináz enzimek munkája révén maximum 65 µg szervetlen jód tud felszabadulni, ha egyáltalán felszabadul és visszaszívódik, hisz a konverzió bonyolult folyamat, korlátozott hatásfokkal megy végbe, és nyilvánvalóan a jódatomok újrahasznosítása sem zajlik tökéletesen a szervezetben.

Napi 65 µg jódbevitelt, ami tehát a hormon szedése miatt jöhet létre mint matematikai maximum, semmiképp sem lehet jódpótlásnak nevezni, tekintettel arra, hogy ez még a WHO köztudottan jódfóbiás beviteli ajánlását sem éri el, és kb. két nagyságrenddel kisebb az egész emberi szervezet optimális igényeit lefedni képes mennyiségektől!

Jódpótlásra tehát pajzsmirigyhormon szedése mellett is szükség van! Egyáltalán nem "üti" a kettő egymást, sőt! Jód ugyanis ebben a vonatkozásban sem csupán a hormonok szintéziséhez kell, hanem ahhoz is, hogy 

A "gyógyszeres" hormonpótlás a hormonszintézist félig-meddig kiváltja, de a fenti két funkciót egyáltalán nem! Tehát ha valakinek jódhiány miatt kialakult golyvája van, arra nem "gyógyszert" (hormonkészítményt) kellene felírni, hanem szervetlen jódot! Az lenne az igazi gyógyszer ilyen esetben, a probléma okát megcélzó valódi gyógy-szer, természetesen a kofaktorokkal együtt, pl. szelén, magnézium stb. 

Ugyanez érvényes arra a szituációra is, amikor valakinek a pajzsmirigyében a több évtizedes, sőt akár transzgenerációs jódhiány következtében egyre-másra alakulnak ki a göbök, ciszták és egyéb rendellenes képletek, ne adj' Isten daganat. 

A Göbök a pajzsmirigyben című cikkben olvashattunk a német Papillon tanulmányról, amelyben 96.000 - elvileg egészséges - ember közül a 40-60 éves korosztály minden második (!!) tagjánál mutatott az ultrahang valamilyen rendellenességet. Borzasztó gyakoriság ez, és ebben a lappangó, el nem ismert jódhiánynak óriási szerepe van.

Fontos viszont megjegyezni, hogy hiperaktív pajzsmirigy szövet - autonóm adenoma (forró göb) vagy szétszórtan elhelyezkedő mikroszkópikus hiperaktív tüszők -  megléte esetén a jódpótlás TILOS, amíg ezeket műtéti úton el nem távolítják, mivel igen könnyen túlműködés - akár tireotoxikus krízis - alakulhat ki. Erről a témáról a Göbök a pajzsmirigyben című cikkben lehet bővebben olvasni.

Ami pedig a fenti 2.-es pontot illeti, nos, egy viszonylag kevésbé ismert összefüggés, hogy a pajzsmirigyhormonok receptorainak megfelelő érzékenységéhez szervetlen jódra is szükség van! Ez a hatás valószínűleg a receptorok jódozásának köszönhető. A receptor molekulák megfelelő részén tirozin aminosav található, amikhez ha jód kapcsolódik, akkor növeli azok hormonokkal szembeni érzékenységét, így az eredő hormonális hatás javul. [6] 

vissza az elejére

Kiváltja-e a jód a "gyógyszer" szedését?

A legtöbb ember nem szeretne gyógyszerfüggővé válni, ijesztő számára a kép, hogy a továbbiakban akkor egy életen át be kell majd venni reggelente a hormont. Eleve már a "hormonpótlás" szónak van már egyfajta negatív csengése, mondjuk speciel a pajzsmirigyhormonok bioazonos formáinak külső bevitele önmagában ezt nem indokolná. Mindenesetre érthető , hogy amikor megismerik a jód valódi képességeit, felcsillan a szemükben a remény, hogy az majd megoldja ezt a problémát és el lehet felejteni a Letroxot.

A fenti kérdésre viszont nem lehet mindenki számára érvényes választ adni. Vannak esetek, amikor a jód - illetve az azt alkalmazó funkcionális protokoll - képes erre (mégha nem is azonnal), de olyan szituáció is előfordulhat, hogy nem. Mindez sok tényezőtől függ. 

Dr. Brownstein, a jódot újrafelfedező Iodine Project orvosi teamjének oszlopos tagja ezt a harmadok szabályának hívja. Ugyanis amikor egy hormonpótlásban részesülő páciens elkezdi szedni a jódot, három féle forgatókönyv állhat elő. Van, aki(nek) 

Fontos, hogy ez utóbbi (3) kimenetelre se úgy gondoljunk, hogy a jód kudarcot vallott. A jód ill. a komplex jódprotokoll sikerét nem abban mérik, hogy el lehetett-e hagyni vele "gyógyszer" formában bevitt pajzsmirigyhormont vagy sem. Egyrészt ez az elem - láttunk fentebb - csak az egyik szükséges feltétele a pajzsmirigy hatékony működésének, az még egy sor másik tényezőtől függ, másrészt jódra nem csak a nyakunk alján elhelyezkedő mirigynek van szüksége! 

A jódpótlás elkezdésével nem csökkentjük automatikusan a gyógyszeradagot, pláne nem hagyjuk abba magunktól annak szedését!

A következő stratégiát érdemes követni: a hormonpótlást változatlanul folytatva figyelni kell a túlműködésre ill. túl sok pajzsmirigyhormonra utaló tüneteket, illetve természetesen laborban is követhetjük a free és total T4 szintjét. A TSH-t nem érdemes figyelgetni, mivel az a milligrammos jódpótlás mellett a NIS regeneráció következtében - és nem szubklinikus hipotireózis jeleként, mint ahogy ezt állítani szokták! - megemelkedhet, és így nem fogja hűen tükrözni a szervezet pajzsmirigyhormon-szükségletét. (Egyébként se képes erre megbízhatóan, ahogy ez már kifejtésre került.) 

Amennyiben jelentkeznek ilyen tünetek, akkor csökkenteni lehet és kell is a külsőleg bevitt pajzsmirigyhormon adagját. Nem a jódot!! A jód egy esszenciális, az élethez nélkülözhetetlen tápanyag, szervezetünk azt várja, hogy kívülről bevigyük, étellel vagy étrendkiegészítővel, és ő majd eldönti a biológiai programjai alapján, hogy mire használja.

Ezzel szemben a pajzsmirigyhormon-készítmények nem esszenciális tápanyagok, testünk eredendően úgy van tervezve, hogy ha teljesülnek az előfeltételek, a hormonokat magának legyártja, átkonvertálja és felhasználja. Tehát ha sikerült annyira életre kelteni az addig éheztetett a pajzsmirigyünket, akkor logikus, hogy a külső pótlásból veszünk vissza, optimális módon a kezelőorvossal is egyeztetve mindezt.

vissza az elejére

A jód nélküli hormonpótlás kockázatai - veszélyben a mellek

A jód nemcsak hogy nem felesleges a "gyógyszer" szedése mellett, hanem létfontosságú a hosszú távú kockázatok minimalizálása érdekében. Sajnos vannak olyan tanulmányok, amik arra következtetésre jutottak, hogy minél hosszabb ideig szed valaki pajzsmirigyhormont (külön szervetlen jód pótlása nélkül, ami sajnos az endokrinológiai gyakorlat manapság), annál nagyobb a mellrák kialakulásának a rizikója. 

A pajzsmirigyhormon szedése elmaszkolhatja olyan kritikus mikrotápanyagok hiányát, amik a pajzsmirigy mellett sok más szerv számára is nélkülözhetetlenek lennének. A jód egyik legfontosabb ilyen nyomelem, szükséges többek közt a mellek egészségének fenntartásához is

A lenti bekezdés dr. Abraham és munkatársainak az Ortomolekuláris jódpótlás - A teljes emberi szervezet jódigénye c. cikkéből származik [6], és erre a vizsgálatra hivatkoznak benne:

"Ha pajzsmirigyhormont írunk fel jódhiányos nőknek, az megnöveli náluk a mellrák kialakulásának esélyét. Egy JAMA-ban publikált, 1976-os tanulmány szerint, ami az előző összefüggést kutatta, mammográfiás vizsgálaton résztvevő nők közül KÉTSZER olyan gyakori volt a mellrák azoknál, akik pajzsmirigyhormont szedtek (átlagos előfordulás 12,1%), azokhoz képest, akik nem (6,2%).  A hormonpótlásban részesülők csoportján belül azoknál, akik több, mint 15 éve szedték a hormont, kétszer akkora volt az előfordulás (19,5%), mint akik csak 5 éve szedték (10%). "

Jódhiányos állapotban pajzsmirigyhormont szedni hosszú távon bizony nem kis kockázatot hordoz magában, mivel a hormonpótlás elmaszkolja a jódhiányt és olyan más, szintén fontos mikrotápanyagok hiányát, amikre nem csak a pajzsmirigynek lenne szüksége, hanem más egyéb területnek is, különös tekintettel a női reproduktív szervekre. Sajnos a Wolff-Chaikoff kísérlet (ld. Jód ABC) óta az orvosok kizárólag a pajzsmirigyre koncentrálnak a jód hallatán, így nincsenek vele tisztában, hogy ha eltiltják a pácienst annak bevitelétől - adott esetben hormonpótlásra hivatkozva -, akkor  azzal gyakorlatilag éhezésre ítélik a többi jódigényes szervet. 

A mellek különösen érzékenyek a jódhiányra, nem beszélve mindarról a jódellenes toxikus anyagról, ami a 21. században ránk zúdul: fluorid, bróm- és klórszármazékok stb. ezek mind-mind súlyosbítják a jódhiányt a szervezetben, mivel elfoglalják a neki szánt helyeket és károsítják a NIS-eket. Nem jut elég jód arra, hogy 

amely védőfunkciók megfelelő jódbevitel mellett bizony bekapcsolnának!! (Ld. a Mellek és a jód c. cikket.) 

Ha ehhez még hozzá vesszü(n)k 

akkor szinte készen is van a recept arra, hogy valaki sajnos belefusson egy mellrákba az évek, évtizedek múlásával. Nyilvánvalóan nem feltétlen kell, hogy így történjen, de a kockázat ill. annak emelkedése valóban szembeötlő. 

FONTOS: nem maguk a pajzsmirigyhormon-készítmények (ebből a szempontból most mindegy, hogy T4, NDT stb.) okoznak rákot!! Az összefüggés indirekt, ahogy a fenti magyarázat alapján is látható. A megoldás tehát a kulcsfontosságú mikrotápanyagok bevitele hormonpótlás mellett IS.

vissza az elejére

Maga a pajzsmirigy is veszélyben

A fenti összefüggés csupán a mellekre vonatkozik, érinthet más kiemelkedően jódigényes szervet is. Akár magát a pajzsmirigyet is, hiszen neki sem csak a hormonszintézishez van szüksége jódra, hanem ahhoz is, hogy képes legyen megőrizni egészséges szövetállományát és ne alakuljon ki golyva vagy jöjjenek létre benne csomók, göbök, esetleg daganat.

Amennyiben valakinél a jódhiány miatt a pajzsmirigyszövet szinte teljes egészében megduzzad és golyva alakul ki, arra kizárólag pajzsmirigyhormont felírni jód helyett / jód nélkül dr. Abraham szerint komoly szakmai hiba [7]. Ugyanis az hiába szünteti meg a hipertrófiát (sejtek mérete nőtt meg) a TSH lenyomásán keresztül, a hiperpláziát (sejtek túlszaporodása, számbeli növekedése) nem oldja meg, és nem csökkenti a pajzsmirigyrák rizikóját sem, ami viszont a jódpótlástól elvárható. [7]

Ez a rizikó különösen fokozott serdülőkorú lányoknál, akiknél a petefészkek, mellek és az egész nemi érés miatt olyannyira megugranak a jódigények, hogy ezek a női szervek akár a pajzsmirigy elől is képesek lesznek ellopni azt a kevéske jódot, amit az illető lány innen-onnan bevisz. Eredmény: funkcionális zavarok és szövetállományt érintő elváltozások a pajzsmirigyben. 

Ez utóbbi kategóriában sajnos a daganat is egyre gyakoribb, valamint a pajzsmirigy alulműködésre felírt hormon is roppant elterjedt már a középiskolás korú lányok között is. Ld. minderről a Gyermekek és jód c. cikk ide kapcsolódó fejezetét. 

vissza az elejére

Nehézségek: a hormonadag beállítása 

Amennyiben jódpótlás mellett is szükség lesz hormon szedésére, a nyugati medicina által kidolgozott kezelési irányelvek szerinti dozírozási protokoll sajnos nem vagy csak igen nagy odafigyeléssel lesz alkalmazható.

Milligrammos jódpótlás mellett ugyanis - ahogy már említésre került - nem lehet kizárólag a TSH érték változása alapján menni a gyógyszeradag beállítgatásával, ahogy ezt jelenleg az endokrinológusok kb. 90%-a teszi. Sajnos ők azt tanulták az egyetemen, hogy amennyiben a TSH érték magas, akkor dózist kell növelni, ha pedig alacsony, akkor csökkenteni a hormonadagon. Tisztelet persze a kivételnek, akik meghallgatják a pácienst és a tüneteket is figyelembe veszik. 

Sajnos a jódpótlással kvázi "kirántjuk" a lábuk alól a talajt, hiszen egy időre el lehet felejteni a TSH kényszeres figyelgetését: kb. 6-12 hónapra, amíg a jódot (jodidot) a sejtek belsejébe szivattyúzó ún. nátrium-jodid szimporterek (NIS) regenerációja zajlik, emiatt emelkedett TSH mellett. Ld. Jód ABC.

A művészet az egészben az lesz, hogy megtaláljuk a külső hormonpótlás adagolása és a saját pajzsmirigyünk működésének helyreállítását célzó beavatkozások közt az egyensúlyt. Ami ráadásul dinamikus egyensúly, hiszen lehet, hogy most még több hormon kell, de pl. 1 év múlva, ha az illető a komplex, személyre szabott, az okokat célba vevő terápiás protokollnak hála jól halad, már csökkenteni lehet - vagy akár el is hagyni - a "gyógyszert". Mindezt persze nem önhatalmúlag, hanem a - lehetőleg jódpótlásban is jártas - kezelőorvossal egyeztetve.

Elvileg lehetne menni a laborban vizsgált T4 és T3 értékek alapján, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt sem szabad csőlátással értelmezni. Ha valaki egyértelműen jobban érzi magát csökkenő FT4 mellett is, nem produkál alulműködős tüneteket illetve azok nem súlyosbodtak, hanem épp javultak, akkor nem indokolt a külső forrásból érkező T4 adag emelése. 

Mondhatnánk, hogy a T4 az egy inaktív hormon, de olyan is előfordul, hogy az illető csökkenő T3 szint mellett érzi egyértelműen jobban magát! A pajzsmirigy-hormonok szintje a laborleleten nem mutat meg mindent! Egyrészt a számok elég egyediek, hogy kinek hol ideálisak, másrészt még ott van a sejteken / mitokondriumokon található hormonreceptorok érzékenysége is mint tényező, ami ha javul - és a jód erre igencsak képes (megjegyzés: inzulin esetében is!) - , akkor kevesebb T3 mellett is jobban érzi magát valaki. 

Olyan is előfordul, amikor Lugol-alapú jódpótlás mellett leesik a T4, de nem az állítólagos Wolff-Chaikoff hatás miatt, hanem pl. a vasraktárak kiapadása következtében. Ilyenkor sem Letrox adagot kellene feltétlenül növelni, hanem rendezni a vas szintjét! Ld. erre: Vas, az elhanyagolt kofaktor c. cikket. 

A tüneteket mint szubjektív tényezőket és az ébredéskori alaphőmérséklet alakulását - ami az eredő hormonhatást mutatja - nem lehet figyelmen kívül hagyni a dozírozás során. Ez az egész egy finomhangolásra hasonlít majd, képtelenség olyan merev algoritmusokkal leprogramozni, mint amikkel a nyugati medicina manapság dolgozik.

Valaha régen, amikor az orvosok jód mellett még szárított sertéspajzsmirigy-alapú gyógyszerekkel kezelték az alulműködő pácienseket, és nem ismerték a TSH-t, mert nem volt olyan fejlett az analitika, hogy azt mérni lehessen, az orvosok a betegek igen alapos, beható kikérdezésével, testhőmérséklet méricskélésével, kar reflex vizsgálatával stb. állapították meg, hogy most akkor hipo-, eu- vagy hipertiroid-e az illető státusza, és annak függvényében variálták az adagot. (Bizonyára nem 10 perces orvosi konzultációk voltak ezek, mint manapság.) 

vissza az elejére

Jódpótlás mellett - főleg annak elején - a megfelelő pajzsmirigyhormon-adagok megtalálása egyfajta finomhangolásra hasonlít, mintsem exakt labormérésen alapuló merev algoritmusok szerinti döntéshozatalra

A túlságosan lenyomott TSH kockázatai

Egy érdekes vonatkozást szeretnék még felhozni, kapcsolódva az előbbiekhez. Ahogy a korábbi fejezetben már kifejtésre került, a pajzsmirigyet a HPT tengely vezérli a TSH-n keresztül, és ennek a stimuláló hormonnak a termelődésére a tényleges pajzsmirigyhormonok szintje fékező hatással van. A T4 is, de a T3 különösen. Ezt hívtuk ugye centrális negatív visszacsatolásnak. 

Nos, a szakirodalom azt javasolja, hogy a TSH szintjének a normál tartomány közepén illik maradnia, nem ajánlott azt tartósan nulla közelébe lenyomni a "gyógyszer" (túl)adagolásával. Ez akkor fordulhat elő, ha a tünetek megszüntetése érdekében újra és újra emelni kell a dózist, mert úgy érzi igazán jól magát a páciens. Speciális esetekben ennek van létjogosultsága, de hosszabb távon sajnos nem várt rizikók jelentkeznek egyrészt a pajzsmirigy szövetállományának, másrészt a csontok egészségének a vonatkozásában. 

Általában akkor szokták ezt a stratégiát követni, ha a pajzsmirigyet rosszindulatú daganat miatt korábban eltávolították (totális thyreoidectomia), és aztán a TSH szupresszálásával (jellemzően 0,1 mIU/l alá szokták levinni az értéket) szeretnék a kikapcsolni stimulációt a bent maradt - potenciálisan rosszindulatú - tüszősejtek működéséhez, szaporodásához (azaz a rák kiújulásához). [8]

Ilyenkor szokták a TG-t (tireoglobulin) laborban tumormarkerként monitorozni, ez a fehérje ugyanis az emberi szervezetben csak a pajzsmirigy tüszősejtjeiben (tireociták) termelődik, és egy kis része a vérkeringésbe is kijut. (Gyulladás ill. golyva esetén is lehet magas a szintje, daganat nélkül!) Ha nincsenek pajzsmirigysejtek, ennek szinte nullának kell lennie. Ha thyreoidectomia után elkezd emelkedni a szintje, az még nem feltétlen jelenti azt, hogy mindenképp rosszindulatú tüszősejtek jelentek meg valahol a szervezetben, de az előtörténet miatt ilyenkor inkább túlreagálják dolgot, mintsem alul.

Ezt a fajta "kikapcsolást" sokszor csak túldozírozással lehet elérni, vagyis ilyenkor magasabb adagban kap valaki pajzsmirigyhormont, mint azt a tünetei indokolnák. Amennyiben ez T4 alapú készítménnyel történik, akkor előfordulhat a korábban már említett, a szívet érintő komplikáció is, hiszen a T4 sem teljesen inaktív hormon, hatással van a szívműködésre, és a TSH "lenullázásához" szükséges dózis már szívritmuszavarokat és megnövekedett szimpatikus aktivitást okozhat. [9] T3-at (is) tartalmazó gyógyszerből ehhez a szupresszáláshoz kisebb adag szokott kelleni, így kevésbé valószínű a hipertireózisba való átmenet, de előfordulhat.

Még meglévő pajzsmirigy esetén is érvényes ez az összefüggés, vagyis ha a külső hormonpótlással túlzottan lenyomjuk a TSH-t, azzal éheztetjük a pajzsmirigysejteket. Hogy mennyire, az a szupresszió mértékétől függ. A TSH a tireociták jódfelvételét (jodid forma) biztosító nátrium-jodid szimportereket (NIS) is ösztönzi, a stimuláló hormon hiánya esetén pedig ez a funkció is leromlik. A mirigynek pedig nemcsak a hormonszintézishez van/lenne szüksége jódra, hanem ahhoz is, hogy hosszabb távon képes legyen megőrizni az egészséges szöveti architektúráját, ne alakuljanak ki benne rendellenes képletek, és ne sorvadjon el.

Sajnos a nem kívánt hatások nem állnak meg itt, a TSH szupresszálása nem csak a pajzsmirigyet és a szívet érintheti. Mivel a csontsejteken is vannak TSH receptorok, így ha ott sincs stimuláció, az a kutatások szerint negatív hatással lehet a csonttömegre is: megnövekszik az osteoporosis rizikója, főleg menopauza utáni nőknél. [10]

A TSH túlzott lenyomása a fentiek miatt olyan páciensek esetében, akik pajzsmirigyrákkal nem, "csupán" alulműködéssel küzdenek, szerencsére nem elterjedt gyakorlat, mivel inkább a középtartományt célozzák meg az endokrinológusok. Hogy aztán ez megoldja-e az alulműködést, megszünteti-e a tüneteket, az már más kérdés.

Hormonpótlással túlságosan lenyomott TSH-nak hosszú távon megvannak a maga kockázatai

Egy különleges szituáció, amikor autoimmun pajzsmirigybetegség (jellemzően Hashimoto thyreoiditis) esetén T3 alapú illetve kevert T4/T3 készítmény (NDT is ide tartozik) alkalmazásával a TSH-t nulla közeli tartományba viszik, hogy ezzel kvázi "kikapcsolják" a pajzsmirigyet, és időt nyerjenek a gyulladást és az immuntámadást kiváltó mögöttes folyamatok lecsillapításához. 

A koncepció azt a logikát követi, hogy a mirigyszövet károsodása csökkenthető, ha mint célpontot "elrejtik" az immuntámadás elől. Amennyiben ez NDT-vel történik, az abban lévő antigének ráadásul elterelik az immunrendszer figyelmét, így addig sem a saját pajzsmirigyszövetet károsítja. Ezt a "csali" hatást egyébként hormonmentesített szárított pajzsmirigyet tartalmazó étrend-kiegészítőkkel (külföldön kaphatók) is el lehet érni. Ilyenkor a hormonpótlást, amennyiben már szükséges, természetesen más készítménnyel kell megoldani.

A fentiekből érezhető, hogy alapvetően mindez nem egy oki terápia, inkább csak amolyan időnyerés / időhúzás, hiszen bár elképzelhető, hogy ha ezzel a trükkel "kikapcsoljuk" a pajzsmigyet, akkor az átmenetileg fellélegezhet az immuntámadás alól, de ha "visszakapcsoljuk" és időközben nem történt oki terápia, akkor az állapot visszaeshet. A TSH szupresszálást pedig nem ajánlatos hosszabb távon fenntartani a korábban már említett rizikók okán.

Az ortomolekuláris jódpótlás ilyenkor általában ellenjavallt, mivel hogy az szeretné "bekapcsolni" a pajzsmirigyet, amit az NDT-vel épp "ki akarunk iktatni", és ez a két hatás kioltja egymást. Ez viszont nem feltétlenül igaz, a T3-at tartalmazó hormonpótlás nagyon nagy erővel nyomja le a TSH-t, az ortomolekuláris jódadagok közül pedig inkább csak a feltöltő dózisoknál (50-100 mg) állhat fenn ez a "visszaemelő" (ellen)hatás, a 12 mg-os adagok jellemzően jól tolerálhatóak és nem okoznak TSH emelkedést NDT mellett. A szupresszió sikerének monitorozására ilyen esetben a TSH gyakori, legalább 3 havonta történő laborkövetése ajánlott.

A megfelelő jódadag megválasztásával a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, vagyis elérjük az átmeneti "kikapcsolást", de nem súlyosbodik közben az illető jódhiánya. 

Jódpótlásra ilyenkor is komplex, a jód mindkét formáját nyújtó készítmény javasolt (Lugol- ill. IodAid-oldat, esetleg GAL Jód-komplex), mert a molekuláris jódnak nincs szüksége (a lekapcsolt) NIS-ekre a sejtekbe jutáshoz, ez pedig jelen esetben különösen jól jöhet. A pajzsmirigy is használ molekuláris jódot, bár arányaiban kevesebbet és más jellegű célokra, mint az ionos jodidot.

A jódhiány súlyosbítása azért is kerülendő, mert a kutatások szerint hashimotos pácienseknél emelkedett a pajzsmirigyrák kockázata [11], és ebben a jódhiányos mivoltuk nyilvánvalóan nem segíti őket. Hashimotosok pajzsmirigye fele-ötöde annyi jódot tartalmaz, mint az egészségeseké. A jód a pajzsmirigyben nemcsak a hormonszintézisbe kapcsolódik be, hanem kellően magas bevitel esetén az ún. jódozott lipidek (ld. Hashimoto és a jód) képződése révén daganatellenes funkciója is van [12], de ezek a védő hatású jódvegyületek csak milligrammos bevitel esetén keletkeznek.

Mindemellett pedig a mögöttes okokkal (ld. Hashimoto és a jód) is feltétlenül foglalkozni kell, hiszen ha ezt nem tesszük, akkor az immunrendszer kibillenéséhez hozzájáruló kedvezőtlen folyamatok ugyanúgy zajlanak tovább a háttérben akkor is, ha NDT-vel kinulláztuk a TSH-t. Tehát ez csak kb. néhány hónapig lehet követendő stratégia, hiszen a hashimotos pajzsmirigynek is szüksége van jódra, nem is beszélve a többi jódigényes szervről: nők esetében pl. mellek, petefészkek, endometrium stb. különösen azok, sajnos ezek rosszindulatú elváltozásai is gyakoribbak Hashimoto esetén.  [13]

Nem szabad felülni az olyan orvosi ijesztegetéseknek, miszerint "az ön pajzsmirigye beteg, nem veszi fel a jódot, így felesleges szednie". Amennyiben még van ép szövet a pajzsmirigyben és stimuláció is érkezik (TSH nem nulla), akkor felvesz majd valamennyi jódot és fogja azt használni. Hogy önmagában ez elég lesz-e a szükséges mennyiségű hormon termeléséhez, az már más kérdés, de semmiképp sem felesleges, már a pajzsmirigynek sem. Természetesen a többi kofaktor társaságában, ld. szelén, C-vitamin, A- és D-vitamin, magnézium stb.

A jódpótlás és a szárított pajzsmirigy alapú gyógyszerek egyidejű alkalmazása a régi időkben (1800-as évek vége, 1900-as évek eleje) sem zárta ki egymást, amikor eleve csak ilyen készítmények voltak elérhetőek, és akkortájt az orvosok nem féltek a jódtól, mivel a Wolff-Chaikoff koholmány még nem létezett, így bátrabban rendelték el a pótlását.

A pajzsmirigy ki-be kapcsolgatását megcélzó kezelési módszer(ek)ben kétségtelenül van némi logika, de oki terápiára ettől függetlenül is szükség van, és a jódpótlást sem zárja ki

Végül szeretnék amolyan érdekesség jelleggel eloszlatni egy alacsony TSH-val kapcsolatos tévhitet, ami elég elterjedt pácienskörökben, miszerint "az alacsony TSH túlműködteti a pajzsmirigyet". Erre általában még rá is kontráznak a komment mezőben, hogy "jaj, én milyen rosszul voltam, amikor túlságosan alacsony volt a TSH-m, minden bajom volt a 0,1-es értéktől". 

Nem, nem az alacsony TSH okozta ezeket a tüneteket, ennek a stimuláló hormonnak a leesett szintje már egyfajta következmény, méghozzá a pajzsmirigy túlműködésé vagy a túladagolt hormoné. Így ilyenkor logikus módon nem az a cél, hogy a TSH-t megemeljük (emiatt kérdezik a jódcsoportban, mert hallották, hogy a "jód emeli a TSH-t"), hanem hogy a túlműködés okát/okait kiderítsük és megszüntessük s így a T4, T3 hormonok normalizálódjanak, aminek hatására a TSH is rendeződni fog.

vissza az elejére

Jódpótlás pajzsmirigyműtét után: kell, nem kell?

Talán kevesebb embert érint a kérdés, mégis beszélni kell róla, mert a számuk nem nulla és sajnos évről évre növekszik. A nyugati orvostudomány 70 éve egyenlőségjelet tesz a jód és a pajzsmirigy közé, vagyis hogy kizárólag ez a szervünk használja ezt az esszenciális nyomelemet, csak neki van rá szüksége. Ezt oktatják sajnos az egyetemeken is.

Így aztán nem meglepő, hogy teljes pajzsmirigy-eltávolítás után ha szóba kerül a jód kérdése, kiszámítható válasz érkezik: "nincs már rá szükség, sőt, jobb, ha teljesen kerüli, mert nincs már mi felhasználja ilyenkor a szervezetben a jódot, így az csak felgyülemlik és bajt okoz"... 

Aki ilyet mond, az alapvető fiziológiai folyamatokkal nincsen tisztában: 

Természetesen ilyen operáció után elkerülhetetlen a hormonpótlás, ez általában részletesen ki is van tárgyalva. 

Sajnos az is gyakran elhangzik, hogy "abban szerves jód van, ami nem ártalmas, a szervetlen jód pedig az". Ez is egy bődületes csúsztatás, a szervetlen jód esszenciális nyomelem, bevitelét nem lehet kizárólag pajzsmirigyhormonok útján megoldani akkor sem, ha a dejodináz enzimek tevékenysége révén keletkezik belőle valamennyi szervetlen jód, mert ennek mennyisége olyan icipici, hogy szóra sem érdemes! (Ld. korábban a számítást.) A hormonpótlás nem minősül egyúttal jódpótlásnak!

Az, hogy a pajzsmiriggyel már olyan komoly gond adódott, hogy ilyen drasztikus műtéti beavatkozásra volt szükség (most abba ne menjünk bele, hogy ez valóban minden esetben indokolt-e), már valószínűsíti, hogy az illetőnél több évtizedes, fel nem ismert jódhiány (is) meghúzódott a háttérben.

Vajon bölcs döntés-e ilyenkor az érintettet eltanácsolni a jódtól, tovább súlyosbítva a szervezetében a hiányt? Főleg, ha a páciens nő? Hiszen a női testben csak úgy hemzsegnek a jódigényes szervek, szervrendszerek és szövetek.

Vajon nem jár-e ez a tilalom azzal, hogy a fenti reproduktív szervek elváltozásainak rizikója meg fog növekedni? Hiszen egy számukra igen értékes nyomelemet kénytelenek tovább nélkülözni, s ezt a hiányt a külső pajzsmirigyhormon-pótlás csak még jobban felnagyítja! (Ld. korábban.) 

Szóval nem árt a pajzsmirigyoperált pácienseknek sem jól informáltnak lenniük, ha nem szeretnék, hogy a statisztika kedvezőtlen csoportjában végezzék később...

vissza az elejére

Záró gondolatok

A pajzsmirigyhormont tartalmazó receptköteles készítményeknek ("gyógyszer"), legyenek azok bármilyen típusúak is, nem az ilyen-olyan okból kifolyólag alulteljesítő mirigy meggyógyítása a feladatuk, hanem a hiányzó hormon(ok) külső bevitele és ezzel a hipotireoid állapot megszüntetése. Hogy ebben mennyire sikeresek, az sok mindentől függ, fentebb részletesen tárgyaltuk, mindenesetre vannak olyan helyzetek, amikor az alkalmazásuk indokolt.

A jód ill. jódprotokoll nem üti a pajzsmirigyhormon-pótlást, épp ellenkezőleg: fokozza annak hatását (ld. receptorok érzékenysége) illetve kiveszi azoknak a rizikóknak a jelentős részét is, melyek ezen hormonok egyoldalú, hosszú távú alkalmazásaival járnak.

Ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, ha orvosi javaslatra muszáj szednünk - akár átmenetileg is - ilyen készítményt. Tegyük meg, kora reggel éhgyomorra, mindentől elkülönítve (jódtól is), ahogy javasolják, csak ne abban a hiszemben, hogy ez a "gyógyszer" meg fogja gyógyítani a pajzsmirigyünket. Mert nem fogja. És a jódpótlást sem fogja kiváltani. Keressük mellette a hiteles segítő információkat, hogy átlássuk ezt a - valóban nem annyira triviális - témakört és eljussunk a valódi megoldásokig. 

Amennyiben azt érezzük, hogy kezelőorvosunk nem partner a fennálló probléma funkcionális-holisztikus szemléletű kivizsgálásában és rendezésében, csak a Letrox adagot variálja konzultációról konzultációra, keressünk olyan szakembert, aki ennél többre képes. A Jódpótlás tudományos alapokon csoport ebben is segítségünkre lehet. 

vissza az elejére