Iodaid

Bevezető - a jód egyes formái

Az ortomolekuláris jódpótlás célja a jódot olyan mennyiségekben és formákban bevinni az emberi szervezetbe, ami által ez a nyomelem - együttműködve az ún. kofaktorokkal - valamennyi pozitív hatását ki tudja fejteni, optimális módon kielégítve az egyes jódigényes szervek, szervrendszerek és szövetek szükségleteit, feltöltve őket jóddal, aminek köszönhetően a köztük lévő versengés megszűnik, és létrejön a teljes testre kiterjedő jódtelítettség állapota. [2;55.o.]

Ennek érdekében olyan készítményt használunk, amely képes költséghatékony módon a jódnak nemcsak a szükséges mennyiségét (tipikusan napi 12-50 mg), hanem mindkét, fiziológiailag hasznos formáját, az ionos jodidot és a molekuláris (más néven elemi) jódot is a szervezet rendelkezésére bocsátani. 

Ezek a formák ugyanis nem egyenértékűek, nem helyettesítik egymást, hatékonyságuk az egyes egészségügyi rendellenességek kezelésében nagyon különbözik! Például a mellek és a prosztata elváltozásai sokkal jobban reagálnak a molekuláris jódra, mint a jodid formára. [1;62.o.] A pajzsmirigynek viszont főként jodidra van van szüksége, ebből szintetizálja a hormonjait. A bőr mint jódigényes szerv is az ionos jodid formát preferálja. A sejtszaporodás és sejtéletciklus szabályzásában azonban a molekuláris jódnak van kritikusabb szerepe. 

Mindkét formára egyaránt szükség van tehát. Maga Dr. Brownstein [1] is azt állítja, hogy nem ért el a praxisában számottevő sikereket addig, amíg csak a jodid formát (pl. KI) használta, nem pedig elemi jódot is tartalmazó komplex készítményt. 

Korábban azt hitték, hogy molekuláris jódot nem szabad / felesleges szedni, mivel 

de később kiderült, hogy mindez nem igaz. [2;84.o.] Muszáj több-kevesebb molekuláris jódot is bevinnünk, mert a jódhoz kötődő pozitív élettani hatások egy jelentős része ennek a formának tulajdonítható! 

Nem igaz az az állítás sem, miszerint a molekuláris jód minden mennyiségben mérgező lenne valamennyi élőlény számára. (Ez a tévhit a jód fertőtlenítőszer mivoltából adódik.) Az ember fizikai testének az evolúció során bizony bőven volt alkalma találkozni a jód e formájával is, lévén a tengeri algákban a szervetlen jód nem csupán mint jodid, hanem részben mint molekuláris jód is jelen van. [3] Legnagyobb arányban a vörös algák tartalmazzák, de kisebb-nagyobb mennyiségben a többi tengeri moszatfaj is.

A jód különböző formáiról, azok hatásairól a Jód ABC és a Megtévesztő jódtanulmányok c. cikk ide vonatkozó bekezdéseiben olvashatunk még részletesebben.

vissza az elejére

A Lugol-oldat története, előnyei

A fenti célok kielégítésére már 1829 óta rendelkezésre áll egy tradicionális készítmény, a Lugol-oldat. Ezt dr. Jean Lugol francia orvos fejlesztette ki belsőleges jódpótlásra. Újdonsága abban állt, hogy sikerült így vízoldhatóvá tennie a molekuláris jódot, ez a forma ugyanis nem igazán oldódik jól vízben. (Az alkoholos jódtinktúra, amit fertőtlenítési célra találtak ki még a Lugol-oldat előtt, a magas szabad elemijód-tartalma miatt belsőleges jódpótlásra nem alkalmas! Ezért is volt régebben halálfej a kis üvegcséjén.)

Dr. Lugol ehhez először kálium-jodid (KI) oldatot készített, majd ebben oldotta fel a molekuláris jódot (I2). Ez utóbbi ilyenkor ún. trijodid ionok képződése révén „tűnik el” az oldatban. A trijodid ion (I3-) a molekuláris jód (I2) és jodid ion (I-) alkotta nem túl stabil egység: a két forma összekapcsolódása reverzibilis reakció, és amikor ez a komplex ion felbomlik, molekuláris jód szabadul fel, amit a gyomor-bél traktus felvesz.

A formulát azóta I2KI-ként is emlegetik, és a receptúráját tekintve a két összetevő aránya mindig 1:2 (m/m), azaz pl. 100 g Lugol-oldatban 5 g molekuláris jód van és 10 g kálium-jodid. A fennmaradó rész (85 g) desztillált víz. 

Dr. Jean Lugol francia orvos (1786-1851): az általa kifejlesztett Lugol-oldat mint koncentrált készítmény az emberi szervezet számára szükséges mindkét jódformát tartalmazza. Eredetileg tüdőbaj gyógyítására használták, de idővel univerzális szerré vált, és a víztisztítástól kezdve a pajzsmirigyproblémákon át rengeteg mindenre alkalmazták [5;144.o.]

A készítmény igen hatékonynak és biztonságosnak bizonyult és kiállta az idők próbáját: egészen a jód 20. század derekán bekövetkezett félreértéséig (ld. Jód ABC) klinikusok 3 generációja alkalmazta a jódhiány tüneteinek megszüntetésére (általános jódpótlási célra) napi 12,5-37,5 mg-os adagokban. [2;57.o.] Ráadásul igen költséghatékony készítményről van szó, napi adagja ma is kb. 3-10 forintba kerül csupán.

Sajnos a jód kegyvesztett elemmé válása óta az orvosi és gyógyszerészi szakma már csak mint pajzsmirigyműtétek előkészítéséhez használandó szert ismeri és arra hivatkozik, hogy a Lugol-cseppekkel bevihető jódmennyiségek a Wolff-Chaikoff effektus alapján már blokkolják a pajzsmirigy működését, de ez egy óriási tévedés. [4] 

A Lugol-oldat ill. tablettás verzióinak (Iodoral, LugoTabs, IodoRX) használata teljesen biztonságos, amennyiben nem áll fenn ellenjavallat a jódpótlásra (ld. Göbök a pajzsmirigyben) és a jódprotokoll ajánlásai is betartásra kerülnek (kofaktorok szerepe, támogató életmód, detox technikák stb.)

vissza az elejére

A Lugol-oldat hátrányai

A Lugol-oldatnak azonban vitathatatlanul vannak előnytelen tulajdonságai is. A benne lévő molekuláris jód hiába van kötve a trijodid ionokban, egyes érzékeny embereknél a nagyobb adagok (jellemzően 50mg+) még egy nagy pohár vízben bevéve is irritálhatják a gyomrot. Ezen segíteni tud, ha keményítő tartalmú italba / ételre csepegtetjük és úgy vesszük be. Ld. erről: Kék színű jód c. cikket. További alternatíva lehet ilyenkor az Iodoral tabletta, amely viszont sokkal költségesebb és nehezebben is beszerezhető, mint a Lugol-oldat.

Emellett ha tiszta vízbe tesszük a Lugolt, elszínezheti a fogakat ill. a rajtuk lévő plakkot. Ez utóbbira megoldás lehet, ha üres zselatin kapszulába töltjük a jódot és utána azonnal bevesszük egy pohár (C-vitamin-mentes) folyadék kíséretében.

Szintén a molekulárisjód-tartalomból adódik, hogy a Lugol-oldatot nagyon jól záródó, lehetőleg jódálló elasztomer tömítéssel ellátott kupakú üvegben kell tárolni. A cseppentős üvegcsét pedig kimondottan ajánlott hűtőben (kb. 5°C) tartani az elemi jód kipárolgását minimalizálandó.

Egy további hátrány, hogy egyre nehezebb hozzájutni a Lugol-oldathoz: Magyarországon kb. 2021 nyarától vényköteles készítmény lett, így a gyógyszertárakban csak recept ellenében juthatunk hozzá. A jóddal kapcsolatos félreértések általános elterjedtsége miatt viszont az orvosok nagy része - mivel az egyetemen azt tanulta, hogy a jód ilyen adagban veszélyes, ártalmas - aligha fogja magától felírni ezt a több mint 190 éves tradicionális készítményt. 

Sajnálatos fejlemények ezek itt a 21. században, amikor is dühöng a jódhiány, hiszen ételeinkben szinte csak homeopatikus mennyiségekben van jelen a jód, környezetünkben pedig hemzsegnek a jódellenes anyagok, így testünk elképesztő módon éhezi ezt a nyomelemet.

vissza az elejére

Az IodAid formula - mitől különleges?

A fenti hátrányok kiküszöbölése érdekében 2021 őszétől már egy új készítmény is rendelkezésre áll az Iodine Project orvosi teamje által megalapított ún. ortomolekuláris jódpótlási iskola tanításait követni szándékozók számára. 

Ez pedig az IodAid oldat. Szóösszetételhez magyarázat: Iod --> jód, Aid --> segítség, segítőtárs. Kiejtésében - "ájodéd" - a jodid és a jodát angol megfelelőinek hangzása keveredik, aminek fontos üzenete van, magyarázatot ld. később.

Molekuláris jódhoz ugyanis nemcsak úgy juthatunk, ha azt közvetlenül bevisszük pl. Lugol-oldat, Iodoral, esetleg töméntelen mennyiségű nori alga formájában, hanem olyan módon is, ha kihasználunk egy régóta (több mint 100 éve) ismert redoxireakciót (kémiafóbiások hátrányban), aminek során elektronok költöznek egyik atomról a másikra, és így a végtermékben a kiindulási anyag egy másik arcát mutatja majd nekünk.

Oxidációs számok kiegyenlítődése: jodidból és jodátból elemi jód keletkezik. Az ehhez szükséges feltételeket, arányokat lentebb ismertetem

A jodid ionról (I-)  köztudott, hogy remek antioxidáns (oxidációs száma: -1), könnyen odaadja a plusz egy elektronját, mivel az az atommagtól meglehetősen távol helyezkedik el. Igazából évmilliók óta használják az egyes életformák - az algáktól kezdve az emberig - mint ősrégi (többszáz millió éves) antioxidánst.  

A jodát ionról (IO3-)  eddig picit kevesebb szó esett, mert önmagában nem ajánlott nagy dózisú jódpótlásra, hiszen oxidálószer (oxidáns), benne a jód erősen oxidált állapotban tartózkodik (oxidációs száma: +5), így a kiszabadítása onnan - elemi jóddá vagy jodid ionná történő alakítása - antioxidánsokat emészt fel.

De mi történik, ha megfelelő közegben és arányban összeeresztjük őket, vagyis találkozik az antioxidáns és az oxidáns? Nos, a dolog innentől válik izgalmassá... A kémia iránt rajongók  kedvéért a reakció:

IO3- + 5I- + 6H+ --> 3I2 + 3H2O

Vagyis (arányoktól most tekintsünk el): 

jodát ion (pl. kálium-jodát oldatból) + jodid ionok (pl. kálium-jodid oldatból)  + hidrogén ionok (savból) --> molekuláris jód + víz

Ez az átalakulás több mint 100 éve ismert, kinetikai szempontból először Saul Dushman orosz származású amerikai vegyészdoktor vizsgálta sikeresen 1904-ben, ezért a szakirodalomban sokszor mint Dushman-reakció hivatkoznak rá. 

A fenti sztöchiometriai egyenlettel leírható reakció 100% molekuláris jódot (és vizet) szolgáltat, de ha a kezdeti jodid/jodát oldatban megnöveljük a (kálium-) jodid arányát, könnyen megcélozhatjuk vele a végtermékben azt az I2 : KI arányt (1:2 m/m), amivel szeretett, bevált, de egyre nehezebben elérhető Lugol-oldatunk rendelkezik. 

Ezáltal egyfajta ”félkész" Lugolt kapunk egy szinte íztelen és színtelen (valóságban kissé kesernyés ízű és halványsárgás színű) oldat formájában, ami ha beveszünk, a gyomrunkban valódi Lugol-oldatot fejleszt majd, annak minden előnyével. A reakció jellege miatt valószínűleg kíméletesebb lesz ez a formula, mint maga a (hígított) Lugol-oldat, bár hozzáteszem, a legtöbb embernek a Lugol sem okoz semmiféle ilyen panaszt. De mindig vannak és lesznek érzékenyebb gyomrúak ugye.

Az IodAid tehát gyakorlatilag egy in vivo Lugol-formula. Koncentrációját tekintve az 5%-os (m/m) Lugol-oldattal egyenértékű, tehát egy cseppben ugyanannyi össz-jód van, mint a Lugol-oldatban (kb. 7 mg/csepp, pontosabban: 143 mg/ml), és a gyomorban ugyanolyan arányokban képződik belőle jodid és molekuláris jód, mintha azokat eleve Lugol-oldattal vittük volna be.

A jodid és a jodát forma egyidejűleg fogyasztva a gyomor savas közegében elemi jódot (és vizet) fejleszt. A folyamat redoxireakció. Az így keletkezett „elemi” (molekuláris) jódot a gyomor-bél traktus veszi fel és juttatja a véráramba. Az IodAid formula más arányokkal (jodid túlsúllyal) dolgozik a fentiekhez képest, hogy a Lugol-oldat összetételének megfelelő végeredményt szolgáltassa, ne csupán molekuláris jódot, mint itt a képen. Forrás: Violet Daily

Az átalakulás már 5-ös vagy az alatti pH-n végbemegy, ami enyhén savas kémhatás. Gyomrunk ennél jellemzően 100x - 1000x savasabb, mivel pH-ja 1,5-3,5 között ingadozik. Az IodAid formulát ajánlott az első étkezés elején bevenni ill. a reggeli órákban akkor, amikor már éhségérzet jelentkezik. C-vitamint ne fogyasszunk vele egy időben (csak 1-2h különbséggel), mert minden valószínűség szerint ugyanúgy jodiddá redukálja a képződő molekuláris jódot, mintha Lugol-oldattal történne mindez.

Extrém esetben, ha valaki régóta, rendszeresen szed savlekötőket vagy protonpumpa gátló (PPI) gyógyszereket, előfordulhat, hogy a gyomor kémhatása nem éri el a kívánatos 5-ös pH alatti tartományt, így a fenti reakció nem megy végbe. (Ez nem jár ártalmas hatással, de a molekuláris jód előnyeitől ilyenkor elesik a szervezet.) Ilyen esetben inkább a Lugol-formula használata ajánlott, ha bírja az illető. Hosszú távon egyébként a fenti gyógyszereknek számtalan káros mellékhatása lehet, így meggondolandó a használatuk: emésztési zavarok, hasmenés, székrekedés, hasfájás, puffadás, fejfájás, bőrkiütés, kognitív zavarok - ld. ezt a cikket: Öt ok, amiért soha ne szedjünk protonpumpa gátlókat

Természetesen a jódprotokoll további útmutatásai ugyanúgy érvényesek az IodAid formulára is, mint a Lugol-oldatra!! 

További fontos szempont a készítmény esetleges szennyezőanyag-tartalma: természetesen ahogy Lugol-oldatnál, úgy minden belsőleg használt jodid-jodát oldatnál is elvárt minimum a gyógyszerkönyvi tisztaság. Az IodAid készítmény analitikai tisztaságú, ami ez előbbinél is kettővel magasabb fokozatot jelent.

IodAid működése.mp4

Az IodAid formula működése: 5-ös pH alatt vizes oldatban redoxireakció nyomán Lugol-oldat képződik, megjelenik a trijodid ionokra jellemző vörösesbarna árnyalat

vissza az elejére

Az IodAid előnyei

vissza az elejére

Hátrányok

vissza az elejére

Bizonyított ez a formula már valahol?

Az Egyesült Államokban (USA) már 2014 óta elérhető egy Violet Daily nevű vény nélkül készítmény a drogériák polcain, amit kimondottan a női mellek menstruációs ciklussal összefüggő problémáira (premenstruációs szindróma, mellfájdalom, -érzékenység, -feszülés) fejlesztettek ki. Működési elvét tekintve (ld. ezen az oldalon a videót) ugyanúgy a több mint 100 éve ismert Dushman-reakción alapszik, vagyis (kálium-) jodid és (kálium-) jodát formák megfelelő kombinálása révén a gyomorban molekuláris jódot fejleszt, tablettánként 3 mg mennyiségben.  

A gyártó napi 1-2 tabletta fogyasztását javasolja folyamatosan szedve. Oldalukon számtalan írásos és videós beszámoló olvasható az elégedett felhasználók köréből, 2021 októberében egy külön kampányt is indítottak, melyben a jód női mellek egészségében betöltött szerepére hívják fel a figyelmet. Érdemes őket a Facebook-oldalukon is követni.

A Violet Daily tabletta, amely a több mint 100 éve ismert Dushman-reakció kihasználásával, jodid és jodát formák kombinációjával molekuláris jódot fejleszt a gyomorban a premenstruációs szindróma tüneteinek enyhítése céljából. Az USA-ban már 2014 óta elérhető a drogériák polcain mint nem vényköteles (OTC) készítmény

Az IodAid és a Violet közti különbségek: 

vissza az elejére

Lugol vagy IodAid?

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy akkor most melyik terméket is válassza valaki ortomolekuláris jódpótlásra. Alapvetően a hatóanyagot tekintve ugyanarról a formuláról van szó, amennyiben az összetételt nem üvegben (in vitro), hanem az élő szervezetben (in vivo), jelen esetben a gyomor savas közegében vizsgáljuk. 

Ahhoz, hogy az 5-ös pH alatti savasságot mint az IodAid működéséhez (aktiválódásához) optimális körülményt elérjük és biztosítsuk, a gyomornak aktív, "bekapcsolt" állapotban kell lennie. Emiatt ezt az oldatot érdemes közvetlenül étkezés előtt (amikor már éhségérzet jelentkezik a gyomorban) vagy étkezés közben bevenni. Pihenő gyomor esetében (pl. felkelés után azonnal) előfordulhat, hogy nincs meg ez a savasság, mivel a fedősejtjek nem folyamatos jelleggel (0-24h) termelik a gyomorsavat / sósavat, üres állapotban ez a funkció visszaszabályzódik. Lugol-oldatnál nincs ilyen kritérium, éhgyomorra is be lehet venni egy pohár folyadékkal, ha valaki bírja. 

Az IodAid jellemzően kíméletesebb az emésztőrendszerhez, fogyasztásakor teljesen hiányzik az 5%-os Lugolra jellemző karcos íz is, ami számos - a kapszulázást túl macerásnak vélő - embert tartott vissza idáig a nagyobb jódadagok fogyasztásától. 

Külsőleges alkalmazásra természetesen továbbra is a Lugol-oldat ajánlott. További szempontok az előnyök / hátrányok résznél olvashatók.

vissza az elejére

IodAid oldat 100 ml-es kiszerelésben