Előszó

Annak ellenére, hogy a jód hallatán nagyon sok embernek automatikusan a pajzsmirigy jut eszébe, ez a szervünk pedig igen szoros kapcsolatban áll egy másik fontos hormontermelő miriggyel, a mellékvesével / -vesékkel, erről a süveg alakú kis páros szervről viszonylag kevés szó esik a jód(b)irodalomban.

Pedig manapság szinte a csapból is az folyik, hogy a tartós stressznek milyen elementáris hatásai vannak az emberi szervezetre, az idegrendszerre, hormonrendszerre, hogyan ássa alá hosszú távon az egészségünket, ezekben a folyamatokban pedig a mellékvesék szerepe kiemelkedő. 

Az alábbiakban a jódpótlás és a mellékvesék meglehetősen komplex kapcsolatát szeretném jobban megvilágítani. A releváns biológiai ismeretek lényegre törő áttekintésén túl a magyar jódmozgalom sok éves tapasztalataira is kitér a cikk, számtalan gyakorlatias információt is átadva ezzel az elméleti-tudományos háttér bemutatása mellett.

A témakör rendkívül terjedelmes, így minden vetületébe képtelenség egy ilyen írás keretei közt belemenni. A Források fejezetben hivatkozom olyan szakirodalomra, ahol a további részletes gyakorlati információk elolvashatók, elsajátíthatók, majd személyre szabva alkalmazhatók. 

Diszkusszióra a Jódpótlás tudományos alapokon csoportban a cikket közzétevő poszt alatt nyílik lehetőség.

vissza az elejére 

A mellékvesék működése, a HPA tengely

A mellékvesék mint a veséken elhelyezkedő kis süvegszerű szervek a neuroendokrin rendszer részeként kettős szabályzás alatt állnak: létezik egy gyors idegi és egy picit lassabb hormonális szabályzás. A hirtelen és a tartós stresszre adott válaszok ill. az őket létrehozó folyamatok tehát elkülönülnek, más-más útvonalon halad a jel és más-más hormonok szekrécióját váltják ki ezek az impulzusok.

Ami a kortizolszintézist illeti, a folyamat a hipotalamuszban indul, ami a nagyfőnök a hormonrendszerben, ő áll a legfelső szinten, elemzi mind a szervezet belső állapotát tükröző egyes paramétereket (pl. a vér összetétele), mind pedig a környezetből érkező, az idegrendszer által továbbított ingereket. 

CRH hormon kiválasztásával stimulálja az agyalapi mirigyet (hipofízis), aki a karmester és az ő feladata a periférián lévő hormontermelő mirigyeket vezérelni különböző hormonokkal, adott esetben a mellékvesék kéregállományát az ACTH hormonnal, amire az kortizol termelésének és kiválasztásának fokozásával reagál. 

Ez az ún. HPA (angolból: hipotalamusz - hipofízis - mellékvesék) tengely, amibe a HPT (hipotalamusz - hipofízis - pajzsmirigy) tengelyhez hasonlóan be van építve a centrális negatív visszacsatolás. Azaz ha a vérben keringő kortizol szintje megemelkedik, az leszabályozza a tengely működését, hogy kevesebb hormon termelődjön. A túl magas kortizolszint sajnos diszfunkciót is okozhat ezekben a tengelyekben, megzavarva a működésüket.

A kortizol egy abszolút vitális hormonunk, számtalan kölcsönhatással az endokrin rendszer megannyi pontján, nélküle nem is tudnánk életben maradni. Sajnos az utóbbi időben meglehetősen negatív megvilágításba került, de erről nem ő tehet, hanem az a modern, túlhajszolt életvitelünk, aminek következtében ennek a hormonnak a negatív arca került előtérbe. 

Leginkább tartós stressz esetén emelkedik meg ugyanis a szintje, és olyan módosításokat hajt végre az alapvetően egyensúlyi állapotra törekvő szervezetben, mint pl. a immunrendszer működésének csökkentése, a vérnyomás és a vércukorszint megemelése, az energiát felszabadító katabolikus folyamatok fokozása és a gyulladások csökkentése.

Ez nem véletlenül van így, hiszen stresszhelyzetben, annak leküzdése érdekében más funkcióknak a támogatása a fő szempont. Probléma akkor van, ha ez a stresszhelyzet állandósul, nem követi nyugalmi időszak, amikor az egyensúly helyreállhatna.

vissza az elejére

Üss vagy fuss!

A mellékvesék nem csak kortizolt termelnek, hanem a jól ismert adrenalin (epinefrin) és a noradrenalin (norepinefrin) hormonokat is. Ezeket a szervek belső ún. velőállománya állítja elő, és a hirtelen fellépő stressz esetén játszanak szerepet. Összefoglaló névvel katekolaminoknak szokták nevezni őket, ebbe az családba tartozik még a dopamin is, ami szintén egy tirozin aminosav származék.

Az adrenalin és a noradrenalin hormonoknak a termelődését és kiválasztását a szimpatikus vegetatív idegrendszerbe tartozó idegi bekötések vezérlik (ld. fenti ábrát), emiatt működése is sokkal gyorsabb, mint a HPA tengelynek. 

Az akut fázis stresszhormonjai is meglehetősen hasonló változásokat indukálnak a szervezetben, mint a kortizol, hatásaik persze függenek az egyes szerveken lévő receptorok típusaitól. Például megnövelik a  vérnyomást és a pulzust (felkészülés az üss vagy fuss helyzetre), emelik a vércukorszintet (gyors energiaellátás biztosítása az izmoknak), növelik a koncentrációt, a metabolizmust és kitágítják a hörgőket. 

Mindez persze a túlélésünket szolgálja, ősi minta alapján kialakult válaszreakcióknak megfelelően. A stresszhormonok értünk, a túlélésünkért vannak, valaha a kritikus élethelyzetekben nekik köszönhetően tudtunk elmenekülni a kardfogú tigris elől, vagy épp neki támadni dárdával, ha úgy mértük fel, hogy van esélyünk ellene ill. így van több esélyünk a túlélésre.

Környezetünk mára alaposan átalakult, kardfogú tigrisek ugyan nem leselkednek ránk, de arra emlékeztető stresszes szituációkban igencsak bővelkedik a modern életvitelünk, amikor is ugyanezek a programok kapcsolnak be. Amíg a rövid ideig tartó stressz még előnyös hatással is lehet ránk, gondoljunk itt pl. a szaunázásra, hidegterápiára, váltott hideg-meleg zuhanyra stb., a tartós stresszről ez már egyáltalán nem mondható el. Amennyiben a stresszhelyzetek zsinórban követik egymást, és itt a 21. században ez igen gyakori forgatókönyv, sokszor nincs alkalma visszacsillapodni az idegrendszernek és a hormonrendszernek, hanem folyamatosan bekapcsolt, aktivizált állapotban reked (szimpatikus vegetatív idegrendszeri dominancia). 

Ez viszont komoly gond, mert rengeteg fontos funkció a szervezetben inkább a paraszimpatikus oldal előtérbe kerülése esetén jobban érvényesülne: az immunrendszer, az emésztőrendszer, a kiválasztórendszer, a sejtszintű detox folyamatok mind-mind ilyen állapotban működnének hatékonyan. 

A felgyülemlett stresszt ráadásul manapság gyakran nem kíséri fizikai testmozgás mint válasz, mint réges-régen, amikor ilyenkor szó szerint futnunk kellett az életünkért. A hormonok hatására felfokozott állapot (ld. fentebb) akkor abszolút a cél szolgálatában állt, testünk pedig valóban leadta fizikailag is a teljesítményt és felhasználta eközben az előtte felturbózott energiákat. 

Ez ma már nem történik meg, hiszen egy munkahelyen jellemzően nincs arra lehetőség, hogy bepancsoljunk egyet a goromba főnöknek vagy munkatársnak, vagy hogy izommunka (pl. tornagyakorlatok) révén testi szinten is kiadjuk magunkból a mentális stressz okozta gőzt. Így az bent reked és dolgozik, fűti a rendszert, hosszú távon igencsak negatív következményekkel.

Az alábbiakban látni fogjuk, hogy a klasszikus stresszhelyzeteken túl számtalan olyan hatás éri manapság a szervezetünket, amiről korábban talán nem is gondoltuk volna, hogy stresszt kiváltó tényezőként csapódik le a mellékveséken. Az is kiderül majd, hogy megszüntetésük vagy legalábbis jelentős csökkentésük egyáltalán nem lehetetlen küldetés. 

Sokkal több mindenre van hatásunk, mint azt elsőre gondolnánk.

vissza az elejére

A mellékvese stressz tünetei

A vizsgálati lehetőségeken túl (ld. később) fontos képben lenni az egyes tünetekkel is, mert így könnyebben észrevehetjük, hogy nem jó irányba tart az egészségünk / életünk. A holisztikus szemlélet jegyében a szimptómák alapos számbavétele legalább annyira fontos, mint a laborértékek által mutatott kép.

Amennyiben az alábbi tüneteket észleljük magunkon, az már egy mérsékelt mellékvese stresszre utal: 

• • ödéma, vízfelhalmozás, holdvilág arc

  • koffein + cukor utáni sóvárgás

  • nehéz elalvás, gyakori megébredés éjszaka, nehézkes felkelés reggel 

  • nők esetében fokozott szőrnövekedés, zsírpúp a nyaknál

  • zsírosodás lokalizálódása a hasra, derékra, mellekre

  • kék-zöld foltok kisebb ütéseknél is (véredények könnyen sérülnek)

  • fejtetői kopaszodás

  • csökkent libidó

  • gyenge immunrendszer

  • ülésből hirtelen felálláskor megszédülés (ortosztatikus hipotenzió, azaz vérnyomásesés), esetleg heves szívdobogás is ilyenkor (ortosztatikus tachycardia)

  • étkezések közötti szédülés (ez főleg hipoglikémiára utal)

  • hangulatingadozások, ingerlékenység, túlreagálás, hirtelen harag

A következő tünetek már előrehaladott mellékvese-problémára („kifáradás”) utalnak: 

• kimerültség, erőtlenség végig a nap folyamán

• furcsa reakciók a felírt pajzsmirigyhormonra: izgatottság, szorongás, szapora pulzus, szívdobogás (kifejtve ld. még később)

• pajzsmirigy alulműködés mint következményes hipotireózis (ld. később az autós hasonlatban)

• magas T3 szint, de alulműködéses tünetek: kortizol hiányában a pajzsmirigy hormon nem jut be a sejtekbe, ezért felhalmozódik a vérben, ezt nevezik pooling jelenségnek, ld. Hormonpótlás és a jód

• éjszaka rendszeres megébredések, esetleg szívdobogással társulva: túlságosan beesik a kortizol és a mellékvesék jobb híján adrenalinnal igyekeznek ellátni a kapcsolódó funkciókat, pl. vércukorszint szabályzása

• reggel nehéz, esetleg szorongással teli felkelés

• gyakori megfázások

• izomgyengülés, állóképesség csökkenése, zajintolerancia (kis hanghatástól is megriad)

• sorvadt izomzat, vékony végtagok

• érzelmi labilitás, lehangoltság, könnyen kiborul valaki

• memória- és koncentrációzavarok, agyi köd

• hideg végtagok, alacsony vérnyomás

• nemi vágy megszűnése

• ételek erős sózása, koffeinfüggőség

• menstruációs zavarok, anovuláció

vissza az elejére

A mellékveséket érő stressz fajtái, forrásai

Annak érdekében, hogy csökkenteni tudjuk a mellékvesék terheltségét és ezáltal segíteni tudjuk mind pajzsmiriggyel, mind pedig a neuroendokrin rendszer többi tagjával való harmonikus együttműködést, először is fontos azonosítanunk a stressz egyes fajtáit, típusait, forrásait.

Szervezetünk ugyanis nem csupán azt éli meg stresszként, ha ordít velünk a főnökünk vagy a városi forgalomban hirtelen elénk vág egy autó, hanem pl. a testünkben rendellenesen zajló fiziológiai folyamatok is stresszt jelentenek számára, terhelik a mellékveséket, annak minden következményével. 

Látni fogjuk, hogy bizonyos életterületeken könnyebben tudunk majd változtatásokat foganatosítani, bizonyos vonatkozásokban pedig nem annyira, de ez utóbbi se szolgáljon kifogásként, hanem ahol lehet, tegyük meg a szükséges változtatásokat, így csökkentve az eredő (összesített) stresszt. 

Mindemellett igyekezzünk megtalálni azokat a tevékenységeket, amik feltöltenek, visszatöltenek minket. Ezek egyénileg meglehetősen különböznek, valakit a sport tölt fel, valakit a természetfotózás, megint mást a meditáció, zenehallgatás stb. Ami közös nevező szokott lenni, az a jó érzelmeket ébresztő emberi kapcsolatok, a fizikai érintés, simogatás, ölelés. Ez utóbbiak a kisbabáknál élet-halál tényezők is lehetnek, de ne higgyük azt, hogy felnőtteknél már teljesen szükségtelenek. (Nem véletlenül népszerűek a házikedvencek manapság.)

vissza az elejére

Élettel kapcsolatos stresszorok 

• különböző félelmek, negatív hiedelmek, szorongás (pl. betegségektől, klímaváltozástól)

• egzisztenciális nehézségek, anyagi természetű problémák, félelem a munkanélküliségtől

• szeretett ember halála, gyász, súlyos veszteség, bármilyen téren, amit annak él meg az illető

• párkapcsolati stressz

• mérgező emberi kapcsolatok (zsarolás, lelki terror, fizikai-lelki bántalmazás, nárcisztikus viselkedés stb.)

vissza az elejére

Testünkben felmerülő fiziológiai stresszorok 

Nem is gondolnánk, hogy a szervezetben rendellenesen zajló, fiziológiai természetű folyamatok milyen komoly stresszt képesek indukálni:

• elhúzódó pajzsmirigy-alulműködés: mindent befékez, ld. még később

• vércukorszint ingadozásai, glükóz-inzulin hullámvasút, inzulinrezisztencia

• lappangó infekciók (vírusok, baktériumok): folyamatos stressz, állandó kortizoligény

• allergiák: immunrendszer állandó „piszkálása”, hisztaminreakciók

• emésztőrendszeri problémák, emésztetlenség, székrekedés, máj terheltsége, szintén hisztaminreakciók

• szivárgó bél szindróma, felborult bélflóra, diszbiózis

• gyulladások, (pl. fogászati) gócok a szervezetben: állandó frontvonal, energiarablás

• operációk, sebgyógyulás 

• gyógyszerek túlzott használata miatti belső stressz

vissza az elejére

Életmódbeli tényezők mint stresszforrások 

• dohányzás, munkahelyi ártalmak, penészmérgezés, nehézfémek okozta mérgezettség (ld. Nehézfémek és a jód), 

• junk food: üres kalóriák, túl sok antitápanyag, túl sok zsír és cukor

• túl kevés tiszta víz fogyasztása, dehidratált szervezet

• alkoholfogyasztás: kezdetben lehet, hogy ellazít, de az alvásba bezavar, detox rendszert, májat megterheli, bélflórát megborítja stb.

• túl sok koffein, energiaitalok fogyasztása: ez az egyik legkomolyabb mellékvese stresszor

• túl sok magömléssel járó szex

• alváshiány: amennyiben krónikussá válik, az az egyik legsúlyosabb stressz a szervezet számára

• túlságosan low carb étrend, drasztikus szénhidrát megvonás, extrém önéheztetéses diéták

• túl sok kék fény az esti órákban, túlzott „kütyühasználat”: blokkolja a melatonin termelődését, pumpálja a kortizolt

• váltott műszakban dolgozás, főleg ha gyakori időközökkel váltakozik a munkarend

• testmozgás: túl kevés vagy túlságosan intenzív: egyik sem jó, ez utóbbi súlyosbíthatja a már meglévő mellékvese-problémákat, ld. még később

• relaxáció hiánya, szimpatikus idegrendszeri dominancia: állandó pörgés, riadókészültség

• túl sok közösségi média: emocionális terhelés, értéktelenség érzése, dopamin függőség

• negatív hírek: híradókban egyfolytában halálos balesetek, brutális események: a maradék életkedvünket is elveszi

Bár minden stresszort nem tudunk megszüntetni, a stressz egyes forrásait szisztematikusan azonosítva megvizsgálhatjuk, hol van érintettségünk, mire van ráhatásunk, mit tudunk megszüntetni, esetleg életmódbeli változtatásokkal jó irányba befolyásolni, hogy ezzel a mellékveséket (és az idegrendszerünket) érő eredő (összesített) stresszhatást olyan szinten tartsuk, ami még nem haladja meg megküzdési képességeinket, miközben folyamatosan ügyelünk a visszatöltésre, hogy az erőtartalékok ne merüljenek ki.

vissza az elejére 

Vizsgálati lehetőségek - nyálteszt 

Egy hormontermelő mirigy teljesítményére egyrészt az általa előállított vegyületek vizsgálatából tudunk következtetni, másrészt pedig az árulkodó tünetek szisztematikus számbavétele is sokat segíthet, ld. még később. 

Kortizolszintünk a napszakok váltakozásának megfelelően természetes hullámzást mutat az ún. cirkadián ritmus szerint. Mérésére leginkább a nyálból történő, a nap folyamán több időpontban levett mintavétel javasolt, mivel a vérben (szérum) a szabad és a CBG fehérjéhez kötött szekciók nem különülnek el egymástól, azokat egyben mutatja az érték. Hormonális hatást viszont itt is csak a szabad hormon képes kifejteni, amit a nyálteszt közvetlenül megmutat. 

Ehhez a nap folyamán az ébredés időpontjához kötődően (amikor is a legmagasabb a kortizolszint) bizonyos időként egy géztampont kell elrágcsálni, majd a mintákat laborban megvizsgáltatva és az értékeket grafikusan ábrázolva látszódni fog, hogy rendben vannak-e a szintek ill. az egész görbe lefutása, vagy esetleg fennáll valamilyen rendellenes működés. A kezelés alapjául szolgáló (nyál) kortizol tesztnek nem szabad régebbinek lennie 3 hónapnál. [3] A mintavétel előtt bizonyos étrend-kiegészítőket kerülni kell [4], mint ahogy a megerőltető testmozgást is.

Többféle ilyen diszfunkcionális állapot létezik: 

• van, amikor felfelé lógnak ki az értékek, azaz emelkedett a kortizolszint (fokozott stressz esetén jellemzően ez az első fázis)

• van, amikor lefelé térnek el, azaz már alacsonyabbak a normálisnál (ez már egy későbbi, előrehaladottabb állapotra utal), 

• de olyan is létezik, amikor cikcakkszerűen fut a görbe, és nem azért, mert összecserélték a laborban a mintavevő csöveket (korábban emberi hiba miatt bizonyos laborintézetekben ilyen is előfordult). 

Tipikus mintázat az is, amikor napközben alacsonyak az értékek, de estére megugrik a kortizolszint, a kellemes elcsendesedés helyett az ember felpörög, ellentétben a normál cirkadián ritmussal. Ez az alvásminőséget is igencsak negatívan befolyásolja. 

vissza az elejére

Vizsgálati lehetőségek - vérvétel

A vérvételt se érdemes azért teljesen sutba dobni, mert ha semmilyen vizsgálat nem történt korábban, akkor a szérum kortizol egy körülbelüli irányadó eredményt képes azért szolgáltatni, feltéve, hogy a mintát ébredés után 1-2 órán belül levették. Minél hamarabb, annál jobb. Ugyanis a kortizolszint eléggé meredeken képes esni a reggeli órákban. Az értékeléshez ne a labor által megadott normáltartományt vegyük figyelembe, az túl megengedő mindkét irányba. A CBG kötőfehérje kb. 500 nmol/l szint felett kezdi el elengedni a hormont, vagyis ha az alatti a szintje vérből nézve, akkor az jó eséllyel kevés.

A vérvétel nagy előnye, hogy más célú, már betervezett alkalom részeként is elvégezhető. További előny, hogy ennek során alkalom nyílik az ACTH hormon vizsgálatára is, ami azért lényeges, mert így látjuk, hogy milyen szinten szeretné stimulálni a vezérlés a mellékvesék kortizoltermelését. Amennyiben már ennek a szintje is alacsony, akkor ott már komolyabb diszfunkció áll fenn.

A szérum érték vizsgálata néha megtévesztő eredményt szolgáltat. Érdemes mindig a tünetek fényében értékelni a számokat, valamint nyáltesztet is végeztetni kétséges esetben.

A mellékvesék kéregállománya a vércukorszabályzást befolyásoló ún. glükokortikoidokon (pl. kortizol) felül az ásványianyag-háztartásra ható ún. mineralokortikoidokat is termel. Legismertebb képviselőjük az aldoszteron, ami a só-víz háztartásra van hatással, a vérplazma nátrium-kálium egyensúlyát hivatott szabályozni. Ennek vizsgálata sokkal bonyolultabb, meghatározását csak erre specializálódott laboratóriumok végzik.

Előrehaladott mellékvese problémáknál az aldoszteron termelése is lecsökkenhet, ilyenkor alacsony vagy legalábbis a funkcionális tartomány alatti a nátrium szintje, ezért a sópótlás különösen javasolt. A káliumpótlás ilyenkor egyéni mérlegelést igényel, de általában ellenjavallt. Az aldoszteron feladata ugyanis a vesék tubulusaiban szorgalmazni a nátrium ionok visszaszívását és támogatni a kálium ürülését. Ha ez a funkció károsodik, a vérplazma káliumszintje megemelkedhet, amit nem célszerű káliumpótlással tovább emelni, hiszen a hiperkalémia veszélyes állapot.

vissza az elejére

Vizsgálati lehetőségek - pupilla-teszt

A laborvizsgálatok mellett létezik egy empirikus teszt is a mellékvesék megfelelő teljesítményének megállapítására, leginkább az aldoszteronra vonatkozóan. [2] Ehhez egy elsötétített szobában kell tükör elé állnunk, majd oldalról (tehát nem elölről) belevilágítanunk a szemünkbe zseblámpával, a pupilla felé. A fényt tartsuk bekapcsolva kb. 1 percig.

Óvatosan figyeljük közben a pupillát. Egészséges mellékvesék és különösen egészséges aldoszteronszint esetén összeszűkül és úgy marad mindaddig, amíg a világos fény éri. Mellékvese problémák esetén a pupilla összemegy, de kb. 30 másodpercen belül hamarosan újra kitágul vagy pulzálni kezd, ahogy kétségbeesetten próbál összeszűkült állapotban maradni.

Mi erre a magyarázat? Nos, mivel a mellékvese diszfunkció alacsony aldoszteronszintet is eredményezhet, ez pedig nátriumhiányt és a káliumtöbbletet okoz, ez az ionegyensúlytalanság a szem záróizmainak gyengeségéhez vezet. [3]

vissza az elejére

Mellékvesék mint jódigényes szervek

A jód újrafelfedezésében kitüntetett szerepet játszó ún. Iodine Project orvosainak igencsak gazdag irodalmi munkásságában (ld. Dokumentumok) is találunk említéseket a mellékvesék jódigényeire vonatkozóan. Gyakran elhangzik az állítás ezen orvosok szájából, miszerint nem csupán azok a mirigyeink jódigényesek, melyek által termelt szekrétumokban kémiailag is benne van a jód (ld. szerves jód pajzsmirigy hormonjaiban, jodid az izzadságmirigyek, nyálmirigyek váladékában stb.), hanem valamennyi endokrin és exokrin mirigy az. 

Az egyik tanulmány, amit gyakran idéznek [1], egy nőstény patkányokon végzett vizsgálat volt, ami kimutatta, hogy a jódhiány hatással van a hipotalamusz - hipofízis - mellékvese (HPA) tengely stresszre adott válaszára. A zajnak kitett állatok stresszhez való alkalmazkodóképessége csökkent, amikor jódhiányos étrendre fogták őket. 

Ez a gyengülés a pajzsmirigy funkcionális helyreállítása után is megmaradt, a hatás tehát teljes mértékben független volt a jód pajzsmirigyhormonokon keresztül betöltött szerepétől. 

A mellékvesék ráadásul igen szoros kölcsönhatásban állnak a pajzsmiriggyel, az egymásra utaltság alapvető, így a jódhiány közvetett módon, a pajzsmirigy befékezésével is képes negatívan kihatni a mellékvesékre. Nem is beszélve az olyan indirekt hatásokról, mint amikor 

• a szintén jódigényes emésztőrendszer teljesít alul az elégtelen jódellátottság miatt és ezért keletkeznek mellékveséket is stresszelő anyagok

• vagy amikor az idegrendszer töltekezik fel toxikus halogénekkel (ld. Goitrogének és a jód) és ez okoz aztán problémát a mellékvesék vezérlésében. Erről még később bővebben esik szó.

vissza az elejére

Pajzsmirigy-mellékvese összefüggések

Alapvetően az egész neuroendokrin rendszerre érvényes a mondás, miszerint minden mindennel összefügg, e két mirigyünk azonban olyan összetett kölcsönhatásban áll egymással, ami kiemelkedő az egész hormonrendszerben.

A krónikus pajzsmirigy alulműködés extra terhet ró a mellékvesékre is, és előbb-utóbb megborítja őket. Hogy miért? Nos, pajzsmirigyhormon-receptor valamennyi mitokondriummal rendelkező sejtünkön található, és értelemszerűen a magas mitokondriális aktivitású sejtek T4, T3 igénye fokozottabb. Ilyenek találhatók pl. az emésztőrendszerben és a májban is, az idegrendszerről nem is beszélve, de az immunfunkciók is igen pajzsmirigyhormon-igényesek.

Ilyenkor lelassul a máj működése, ami mint komplex vegyi üzem óriási pajzsmirigyhormon-fogyasztó, ezáltal a külső méreganyagok (környezeti terhelések, vegyi anyagok) és a belső toxinok (patogének bomlástermékei, lebontandó hormonok stb.) eliminálása is lelassul, zavart szenved, egyfajta önmérgezés jön létre. Ez pedig visszahat az egész hormonrendszerre is, de a mellékveséket különösen stresszeli.

Mindemellett az immunrendszer is alulteljesít, hiszen a fehérvérsejtek óriási pajzsmirigyhormon-fogyasztók (amellett, hogy szervetlen jódot is igényelnek a hatékony munkához, ld. Immunrendszer és a jód), így aztán az immunfunkciók meggyengülésével elszaporodhatnak a patogének, amik féken tartása céljából a mellékveséknek is túlórázniuk kell, ld. gyulladások mérséklése, toxikus anyagcsere-termékek semlegesítése stb.

Az agy is elképesztően nagy pajzsmirigyhormon-igényekkel rendelkezik, hipotireózis esetén meglassul a működése, dekoncentráltság jelentkezik, így a magas mentális teljesítőképességet igénylő feladatoknak az elvégzése fáradságos tortúrává válik. 

Elképzelhető, hogy amíg korábban, penge aggyal gond nélkül vettük ezeket az akadályokat, most egy megrogyott teljesítményű processzorral dolgozva akár kimondottan lehetetlennek tűnnek ezek a kihívások, ami óriási stresszforrást jelent, különösen munkahelyen. Ez az idegrendszeri stressz ha tartóssá válik, a mellékveséket is kikészíti.

Az összefüggés fordítva is igaz: a mellékveséket érő állandó stressz képes visszaszabályozni a pajzsmirigyet is. Ilyenkor a kortizol szint először megemelkedik, aminek „köszönhetően” a vezérlő tengelyek működése is sérülhet (HPA illetve HPT diszfunkció), majd lecsökken, mellékvese-alulműködést vonva maga után. Ez aztán leszabályozza a pajzsmirigyet is, és ilyenkor hiába is próbáljuk azt egyoldalúan felélesztgetni akár jóddal, akár hormonpótlással, törekvésünk nem lesz sikeres, mert a rendszer a mellékvesék fékező hatása miatt nem bírja el a pörgést. 

Olyan ez, mintha egy autó hajtásláncának működését szemlélnénk, ahol hasonlatképpen a pajzsmirigy felel meg a motornak, a mellékvese pedig a váltóműnek („sebváltó”). Ezeknek az egységeknek az összehangolt működése szükséges ahhoz, hogy az üzemanyag elégésekor keletkező energia végül meghajtsa a kerekeket (mitokondriumok) és az autónk mozgásba lendüljön. Önmagában hiába pörög a motor, amennyiben a váltó akadozik, szorul, akkor nem fogja tudni átvinni a kerekekre a nyomatékot, nem jön lendületbe az autónk, így aztán előbb-utóbb a motorfordulatszám is lecsökken. 

Fordítva is igaz: ha a motor gyenge és nem tudja leadni a megfelelő nyomatékot, akkor a mellékvesék mint váltómű nem tudják önmaguktól meghajtani a kerekeket. (A hasonlat itt döccen egy picit, mert a hipotireózis mint alacsony fordulatszámú állapot nem semleges a mellékvesék számára, hanem kimondottan megterhelés, mert extra munkára ösztönzi őket.) 

A kortizol az egyik legvitálisabb hormonunk. Millió hatással rendelkezik szerteszét a szervezetben, megfelelő szintje szükséges többek közt a pajzsmirigyhormonok hatékony konverziójához (T4-T3 átalakítás) valamint azok sejtekbe jutásához és a receptorok kellő érzékenységéhez is. Ha viszont túl magas a szintje, az az ellenkező hatást fogja kiváltani ezeken a pontokon.

Elmondható tehát, hogy a pajzsmirigy és a mellékvese együtt gyógyulnak: holisztikus szemlélet szükséges, az egész embert kell nézni, testi és lelki oldallal együtt, nem csak a laborértékek (akár egyetlen TSH) alapján kialakítani a stratégiát. 

De mi legyen a jóddal? Elkezdhetjük mellékvese diszfunkciók esetén vagy sem? Nos, ehhez vizsgáljuk meg, milyen hatásokkal kell számolni a Lugol-formulán alapuló ún. ortomolekuláris jódpótlás bevezetésekor.

vissza az elejére

A jód egyes hatásai - pajzsmirigy turbó

A jód illetve a jódprotokoll kofaktorai, különösen ha a rendszert egy funkcionális szempontok alapján megtervezett életmód keretében alkalmazzuk, igencsak képes „bekurblizni” a pajzsmirigyünket. Kiszorítja a helyére befészkelődött mérgező halogéneket, amik addig a versengő gátlás elve alapján nem hagyták a jódot érvényesülni (ld. kutyás-postás hasonlat), ezáltal is segítve a pajzsmirigyünknek újra életre kelni.

Megjegyzés: sajnos amennyiben más egyéb tényezők is akadályozzák a pajzsmirigy mint szerv működését, például ha nehézfémek jutottak be a tüszősejtekbe (különösen a higany képes fojtani a rendszert), akkor a jódprotokoll önmagában nem fog kiemelkedő javulást hozni ezen a téren, speciális protokollok alkalmazására lesz szükség (ld. Nehézfémek és a jód)

Mindazonáltal, ha a jódtól felpörög a pajzsmirigy (motor), akkor az emelkedett fordulatszámot a mellékveséknek (váltómű) is le kell majd tudniuk követni. Mivel a kortizol szintéziséhez szükség van az igazán aktív pajzsmirigyhormonra, a T3-ra is, ez a turbó hatás jól jöhet, amennyiben viszont komplex természetű, krónikusan fennálló okokból kifolyólag (ld. fenti áttekintést) előrehaladott mellékvese egyensúlytalanság áll fenn, akkor ez a felpörgés nem biztos, hogy sikerülni fog.

Ilyenkor a pajzsmirigyhormon pótlása sem fog célra vezetni, történjen az szintetikus T4-gyel vagy akár NDT-vel (ld. Hormonpótlás és a jód). Addig nem, amíg a mellékvesékkel nem foglalkozik valaki, nem hozza fel őket legalább egy elfogadható szintre.

Gyakori tünet ilyenkor, hogy a felírt, alapvetően kis vagy mérsékelt dózisú pajzsmirigyhormon is szívdobogást okoz. A jelenség mögött ilyenkor nem a tiroxin túldozírozása áll (ilyen is előfordul, amennyiben eszetlenül, folyamatosan emelik az adagot, ld. a Hormonpótlás és a jód c. cikkben), hanem az, hogy alacsony a kortizol és egyidejűleg magas az akut fázis stresszhormonjainak a szintje. (Ez a kombináció előrehaladott mellékvese funkciózavarra utal.) A pajzsmirigyhormonok ugyanis fokozzák a katekolaminok hatását, a rájuk adott reakciók erősségét. Vagyis az adrenalin dobogtatja meg ilyenkor a szívet, a T4, T3 hormonok pedig felnagyítják a hatását.

vissza az elejére

A jód egyes hatásai - detox stressz

Ami viszont a fentiek mellett gyakoribb és problémásabb jelenség, mivel komoly mellékvese stresszt vált ki, az az, hogy a Lugol-formulán alapuló jódpótlás összetett méregtelenítési (detox) és patogén elhalásos (die off) folyamatokat indíthat egyénileg meglehetősen különböző mértékben, és ezek során mérgező anyagok kerülnek a véráramba.

Ami a közvetlen detox hatásokat illeti, a jód képes a vele kémiailag rokon, de mérgező elemek sejtekből történő kiszorítására. Ezek közé tartozik a bróm / bromid ion, a toxikus klórszármazékok (pl. perklorát, ld. Goitrogének és a jód) és a fluorid. Ez előbbit hajtja ki a leghatékonyabban a jód, ez utóbbit pedig a legnehezebb kitessékelni a sejtekből, mert nagyon kis méretű, ragaszkodó természetű ion. A szerves bróm-, klór- és fluorvegyületek esetében ez a közvetlen kiszorító hatás (kompetitív inhibíció, versengő gátlás) nem áll fenn, mivel ezek nagy méretű, összetett szerkezetű molekulák.

A sejtekből kilökött és a véráramba bekerült bróm (bromid ion) toxikus mivolta miatt stresszeli a szervezetet, testünk igyekszik tőle mihamarabb megszabadulni, de amíg ez az ürülés a veséken át meg nem történik (ennek felgyorsítására szolgál a sós vizes ivókúra), addig brómmérgezési tüneteket tapasztalhatunk magunkon. Ezek súlyossága attól függ, mennyi bróm került korábban ilyen-olyan forrásból a szervezetünkbe. Erről a Goitrogének és a jód c. cikkben lehet bővebben olvasni. 

Fontos: a tünetek annak ellenére, hogy jódpótlás után jelentkeztek és ha abbahagyjuk a jódot, megszűnnek, nem jódmérgezéses reakciók! Ne keverjük a korrelációt az ok-okozati összefüggéssel! Miután a toxikus halogén ürülése megtörtént, a tünetek nem térnek vissza akkor sem, ha tovább szedjük ugyanazt a jódadagot. („Jódmérgezés” esetén folyamatosan súlyosbodniuk kellene.)

vissza az elejére

A jód egyes hatásai - die off stressz

A fenti detox hatásokon túl további méregtelenítéses reakciókkal lehet számolni, amennyiben a szervezetünkben fel nem számolt infekciós frontvonalak húzódnak meg. Ilyen mélyben lappangó krónikus fertőzések lehetnek vírusosak (EBV, CMV, HSV), de bakteriális eredetűek is (pl. Lyme és a hozzá társuló patogének), vagy esetleg candida túlszaporodás.

Mivel az immunrendszer is igencsak jódigényes (ld. Immunrendszer és a jód), valamint nagy pajzsmirigyhormon-fogyasztó is egyben - ez a kettő nem ugyanaz! - , ezért az ortomolekuláris jódpótlási protokoll hatására új erőre kaphat és nekimehet addig a felszín alatt megbúvó fertőzéseknek is. A jódprotokoll ráadásul a jóddal való szinergia miatt olyan immuntámogató kofaktorokat is alkalmaz, mint az A- és D-vitamin valamint a cink.

Mindezek hatására a jódpótlás elején kórokozó elhalásos jelenség (die off) következhet be, akár az ún. Jarisch-Herxheimer reakció is. A jelenség mértéke függ 

• a szervezet állapotától

• a patogén terhelés nagyságától

• a detox szervek kapacitásától és 

• természetesen az alkalmazott jódadagtól is. 

Nem cél ilyenkor túlságosan nagy tempóban haladni, hiszen ez a fajta mikrobaelhalásos reakció nagyon megterheli a szervezetet és a mellékvesék számára is iszonyatos stressz.

Érdekesség: ez a stressz képes pajzsmirigy túlműködéshez hasonló tüneteket okozni, pl. szívdobogás, nyugtalanság, alvásproblémák stb. Ilyenkor - főleg ha valaki korábban nem végeztetett UH vizsgálatot - érdemes laborban rövid időn belül megnézetni a TSH, T4, T3 hormonok szintjeit, hogy eldöntsük, miről van szó. Amennyiben a labor nem igazolja a hipertireózist, akkor nem túlműködésről van szó, hanem fokozott mellékvese stresszről.

Ilyen reakciókat bizony az ortomolekuláris indulóadagnak számító 12-15 mg-nyi jód (Lugol- vagy IodAid- oldat) is ki tud váltani fokozottan érzékeny egyéneknél. Nem igaz, hogy ez egy olyan dózis, ami mindenki számára biztonságos, ami mellett még nem indulnak be a fenti folyamatok. Vannak extrém terheltségű emberek, akiknél fokozott az olyan patogének jelenléte, amiknek a „kiugrasztásához” jódra van szükség, jódra is szükség van, így más vitamin protokollra vagy méregtelenítő technikára nem reagálnak vagy nem olyan hevesen. 

A reakciók bár a jódpótlás hatására jelentkeztek, ilyenkor sem maga a jód a bűnös, hanem a mögöttes, lappangó, felderítetlen egészségügyi problémák, de mivel ezek a jódszedés hatására váltak nyilvánvalóvá, gyakran a jódot hibáztatják az érintettek...

Mindez kombinálódhat akár nehézfém terheltséggel és általában kombinálódik is, hiszen ebben az állapotban az immunrendszer béklyóba van kötve. Ezeknél az embereknél nem feltétlenül a két számjegyű milligrammos jódpótlásba történő belevágás lesz a következő lépés. Kisebb mennyiség bevitele (kofaktorokkal) viszont szóba jöhet, hiszen a gyógyulást a jódhiány csak tovább hátráltatja.

Ha távolabbról szemléljük a jelenséget, a jódra adott heves reakciók igazából a jódhiány súlyosságát és krónikusságát mutatják, hiszen ha az nem állna fenn már régóta és súlyos formában, akkor a jelenlegi rossz állapot sem tudott volna ilyen markánsan kialakulni. 

Szóval nem a jód a bűnös, hanem inkább a hiánya és a mögöttes felderítetlen problémák, de mivel ez már egy kisiklott helyzetnek tekinthető, a jóddal csínján kell ilyenkor bánni, mert akár mellékvese összeomlás (adrenal crash) is lehet a dolog vége, ha valaki erőlteti.

Az ilyen extrém esetek nem annyira tipikusak, mint azt most sokan gondolnák, szóval nem kell megrémülni. Az egészséggel kapcsolatos egyes Facebook-csoportokat viszont jellemzően olyan emberek látogatják, akik összetett, krónikus egészségügyi kihívásokkal küzdenek, s akik már több sikertelen kört futottak mind a közegészségügy, mind pedig a magánellátók útvesztőjében, és mindenhol lepattantak a falakról, valamint túl vannak többféle detox kúrán és egyéb technika kipróbálásán is, és csak rosszabb állapotba kerültek ezáltal.

Nyilvánvalóan az ilyen különleges esetekkel is foglalkozni kell, a jódmozgalomnak ugyanis nem célja senkit sem az út szélén hagyni, és a történeteikből értékes tanulságokat lehet levonni, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a bonyolult esetek lefedése egyúttal szükségszerűen az ortomolekuláris jódpótlás protokolljának mint ajánlásnak bonyolultabbá válását is okozza. Ez pedig azok számára lehet riasztó, akik különösebb eü. probléma nélkül szeretnének elkezdeni jódot szedni, de a bonyolult protokoll láttán megriadnak. Sajnos erre nem létezik tökéletes, univerzális megoldás, aki elégedetlenkedni akar, az fog.

vissza az elejére

És ha már szedem a jódot egy ideje?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mi a helyzet és mi a teendő, amikor már akár évek óta szedjük a jódot, és eközben kerülünk extrém stresszes életkörülmények közé. Például 

• kisgyermek születik a családban és az éjszakai helytállás miatt teljesen szétesik az alvás

• a munkahelyen leépítést hajtanak végre

• súlyos baleset történik egy szeretett hozzátartozóval

• jön egy csúnya válás

• óvintézkedések nélkül fúrják ki az amalgám töméseket

• begyullad egy gyökérkezelt fog és hónapokon át kínozza az illetőt, esetleg 

• súlyos mellékhatások jelentkeznek valamilyen gyógyszeres / inokulációs kezelés során, vagy

• Lyme-kór alakul ki stb.

Mi legyen a jóddal ilyen menet közben kialakult stresszhelyzetben? Nos, ha végiggondoljuk, a Lugol-formula bevezetésekor kisebb-nagyobb mértékben fellépő kezdeti detox és die off jelenségek már korábban lecsengtek, így a dolog ezen része nem releváns, már nem kell velük számolni, kivéve talán a lyme-os szituációt. 

Ráadásul a teljes szervezetre kiterjedő jódtelítettség elérése és fenntartása (ami egyébként magának az ortomolekuláris jódpótlásnak a célja) az egyes stresszorok hatásai ellen is nyújt valamekkora (nyilvánvalóan nem korlátlan) védelmet. A jóddal és egyéb fontos mikrotápanyagokkal (ld. kofaktorok) való feltöltöttség és a funkcionális életmód miatt:

• az immunrendszer is hatékonyabban működik, így kisebb eséllyel találnak a kórokozók rést a pajzson

• a szervezet jobban kezeli a stresszt: pl. magnéziumhiányosan sokkal erőteljesebben élné meg az ember ugyanazt a szituációt

• hatékonyabb a detox rendszer, így a szervezetbe bejutó toxinokat gyorsabban képes kitessékelni. A higanymérgezés viszont nem feltétlenül ez az eset!

• a neuroendokrin rendszer jobb állapota miatt optimistább az ember: pajzsmirigy-alulműködés egyik tipikus tünete a lehangoltság, depresszió, amin nyilván az idegrendszer brómmal való mérgezettsége sem segít

• a bélflóra támogatása, amely leginkább jól tolerált prebiotikumok (rostok) változatos bevitelét jelenti, segít jobban megélni a stresszt: a bél-agy tengelyen ugyanis felfelé sokkal intenzívebben zajlik a kommunikáció. A harmonikus bélflóra nagy támogatónk stresszes szituációban is, a felborult pedig diszharmonikus érzéseket kiváltó anyagokkal tüzeli, hergeli az idegrendszert

Mindazonáltal a kortizol vitális szerepei miatt elképzelhető olyan szituáció, amikor fokozott distressz esetén mellékvese tüneteket tapasztalunk jódpótlás mellett is. Például szívdobogás, idegesség ilyenkor is előfordulhat az adrenalin löketek következtében, aminek hatását - ahogy már említésre került - a pajzsmirigyhormonok magasabb szintje felerősíti. A jódszedés teljes felfüggesztésére ritkán szokott szükség lenni, az adagolás módosítása persze lehetséges. Az időszak átvészelésében jódtól teljesen függetlenül sokat segíthetnek a lent bővebben kifejtett megoldási stratégiák.

Valós veszélyt jelent, amikor a jódprotokoll hatására az ember azt érzi, hogy több energiája lett, kevesebb pihenés, kevesebb alvás is elegendő, jobban megy a multitasking, több feladatot vállalhat stb., és aztán visszaél ezzel a többlettel, nem figyel oda, végül pedig teljesen kizsigerli a szervezetét. A jód és a kofaktorok megemelt dózisú pótlása ellenére is kimerülhet ilyenkor a mellékvese, hiszen attól még nem válik valaki fáradhatatlan supermanné vagy wonderwomanné, hogy követi a jódprotokollt. (Kár... :)

vissza az elejére

Megoldások - tehermentesítés

A mellékvese-egyensúlytalanságok okainak, típusainak, vizsgálati módjainak és jóddal való viszonyuknak az áttekintése után ejtsünk szót a megoldási lehetőségekről. 

Alapvető stratégia röviden összefoglalható: igyekezzünk a stresszfaktorokat életünkben azonosítani, és amennyit csak tudunk, kiiktatni / minimalizálni, mellette pedig folyamatosan visszatölteni az erőnket, hogy ezáltal az eredő stresszterhelés ne haladja meg a mindenkori megküzdő-képességünket.

A modern világban természetesen lehetetlenség minden egyes stresszort megszüntetni. Nem vonulhatunk el egy lakatlan szigetre, nem is beszélve arról, hogy ott más jellegű stressz fogadna minket, amire lehet, hogy fel sem lennénk készülve. Mindazonáltal számtalan könnyítési lehetőség létezik, olyan területeken is, melyre először nem is gondolnánk. 

Ha nem tudunk a munkahelyünk körülményein máról holnapra változtatni, akkor figyeljünk fokozottabban az otthoni relaxációra, a rendszeres és minőségi táplálkozásra (pl. hogy ne maradjon ki az ebéd), valamint az értékes emberi kapcsolatokra, ne pedig alkohollal és dohányzással próbáljuk levezetni a feszültséget. 

Ha sokat szorongunk, aggódunk valami miatt, de azon nem áll hatalmunkban változtatni, akkor igyekezzünk fizikai szinten tisztán tartani a szervezetünket, biztonságos módszerekkel eltávolítva, kivezetve a toxikus anyagokat, mert az így megtisztult hormonrendszer és megkönnyebbült máj a lelkiállapotunkra is előnyös hatással lesz majd. Könnyen lehet, hogy ugyanazt a problémát egy kitisztult, mikrotápanyagokkal feltöltött neuroendokrin rendszerrel kisebbnek, kezelhetőbbnek látjuk majd.

A tehermentesítés körébe tartozhat és érintettség esetén kell is, hogy tartozzon a lappangó vírusos / bakteriális infekciók felszámolása, melyre sokféle módszer érhető el, a részletekbe viszont - lévén speciális terület - jelen cikk nem tud belemenni, főleg mivel nem önálló, hanem egymásba font protokollokról van szó.

Emellett a krónikus nehézfémmérgezés is igen komoly mellékvese-merítő tényező, megoldása viszont kizárólag biztonságos protokoll alapján szabad, hogy történjen, ld. a Nehézfémek és a jód c. cikket. A folyamatot nehezíti, hogy magához a kivezetéshez is szükség van - legalább elfogadhatóan teljesítő - mellékvesékre, így menet közben folyamatosan „pátyolgatni” kell majd őket, főleg a folyamat elején.

Ha az egész rendrakást a szivárgó bél szindróma felszámolásával és a tágabb értelemben vett emésztőrendszer regenerációjával kezdjük, az a tapasztalatok szerint igen célravezető stratégia tud lenni. Elképzelhető, hogy mindehhez szakemberi támogatást kell majd igénybe vennünk. A máj hatékony technikákkal történő tehermentesítése is ide sorolható, az is rengeteget tud segíteni. Előrehaladott mellékvese-problémák esetén inkább gyengédebb májtámogató technikákat alkalmazzunk, ne ugorjunk rögtön fejest pl. a liver flush-ba.

Az inzulinrezisztenciát sem árt legalább egy minimális szinten megzabolázni a Lugol-formula bevezetése előtt. Ebben az előkészítő protokoll is segíteni fog, benne a magnéziummal, káliummal, cinkkel, omega-3-mal és D-vitaminnal, emellett hasznos segítség lehet a myo-inozitol és természetesen a funkcionális szempontok szerint összerakott, egyénre szabott étrend is, sőt, azzal érdemes kezdeni. A hullámzó vércukor- és inzulinszint jelentős stresszt okoz a mellékvesék számára, a kortizol egyik feladata épp a vércukorszint szabályzása lenne.

Keressünk fel professzionális fogorvost és vizsgáltassuk meg a szájüregünket. A fogakat érintő, az immunrendszer által hozzáférhetetlen gócok tipikus képviselői azoknak a stresszoroknak, melyek alattomos módon képesek lemeríteni a mellékveséket. A gócokban ráadásul olyan baktériumok telepedhetnek le, melyek anyagcseretermékei merkaptán vegyületeket tartalmaznak, ezek pedig mint tiolok folyamatosan rángatják a nehézfémeket és redisztribúciót okoznak, amennyiben van terheltség. (És kinek ne lenne manapság ugye, főleg ha már küzd az illető valamilyen krónikus eü. problémával.) 

Autoimmun betegség esetén a gyökértömések felszámolása is megfontolandó, itt is kialakulhat rejtett gyulladás, góc. A higanytartalmú ún. amalgám fogtömések eltávolítása mindenki számára ajánlott, de csak az ún. SMART technikának megfelelően, mert máskülönben a kifúráskori visszamérgeződés kockázata igen magas. Erről a Nehézfémek és a jód c. cikkben lehet bővebben olvasni.

Hagyjunk fel a dohányzással (e-cigivel is!), lakásunkban azonosítsuk és kezeljük a penészesedést. Mérsékeljük az alkoholfogyasztást, amennyire csak tudjuk, nem szégyen, ha valaki csak a karácsonyi és húsvéti időszak alatt fogyaszt némi alkoholt - vagy akkor sem. 

Szokjunk le a kávéfüggőségről, ha csupán maga a rítus, szertartás, az ital illata hiányzik, akkor próbáljuk ki a koffeinmentes változatokat, már egész tűrhetőek kaphatók, főleg ha nem feketén isszuk őket. Az energiaitalok egyértelműen felejtősek. Az alvásminőség javítására fent már több ötlet is említésre került, de ez egy olyan témakör, amelyről rengeteg hasznos anyagot lehet találni az interneten, még szemináriumokat is szerveznek rá. 

Alvás nélkül soha nem fog regenerálódni a mellékvese!!

A közösségi médiát igyekezzünk okosan alkalmazni, akár önmagunkat is korlátozva a használatban, és semmiképp sem az elalvás előtti órákra időzítve. A trollokkal való vitákba csak akkor menjünk bele, ha kimondottan arra vágyunk, hogy kimerüljünk, kiégjünk. Mind az online, mind pedig a valós életben igyekezzünk elkerülni az energiavámpírokat, akik mint a fantasy filmekben a dementorok, kiszívják az emberből a békét, a reményt, minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A TV híradó is egyértelműen kihagyandó, előrehaladott mellékvese problémák esetén még az akciófilmek is. (Nem vicc!)

Ami a táplálkozást illeti, találjuk meg a típusunknak és állapotunknak megfelelő étrendet! A következő változtatásokból általában mindenki profitál: 

• antitápanyagok kizárása / minimalizálása: glutén, kazein, fitinsavak, lektinek, mesterséges édesítőszerek, adalékok, alkohol, szója

• gyulladáscsökkentés: omega-3 és 6 helyes aránya, ipari magolajok, transzzsírok, finomított  cukor kizárása, túl sok fruktóz, lektinek kerülése

• bélflóra-támogatás: jól tolerált prebiotikus rostok, folyadék, mozgás, kollagénbevitel, és emellett kerülni az antibiotikumokat és az adalékokat

• megfelelő folyadékbevitel (szűrt víz)

Ami viszont a makrotápanyagok (szénhidrát, fehérje, zsír) arányait illeti, itt már nagy egyéni különbségek tapasztalhatók. Nem mindenkinek javasolható a low carb étrend, vannak akiknek epigenetikai okokból több keményítő és kevesebb zsír fog beválni. A jódcsoportban a Fájlok közt megtalálható egy általános egészséges táplálkozási útmutató elérhetősége, érdemes ezen az ösvényen elindulni, ha még kezdők vagyunk e területen, de akkor is, ha már mögöttünk van több sikertelen váltás.

Alkalmazzunk rendszeresen belső egyensúlyt / lelki békét támogató technikákat, mint pl. relaxáció, meditáció, stresszkezelő módszerek, énidő, zene, nevetés, hálaadás, imádkozás - kinek mi válik be.

vissza az elejére

Megoldások - no sports

A Churchillnek tulajdonított mondás nem is olyan nagy butaság, amikor már előrehaladott állapotú a mellékvese diszfunkció (kimerülés, „fáradtság”), és olyan tünetek jelentkeznek, mint amikről fentebb szó esett, alvászavarral az élen. Ilyenkor érdemes átmenetileg felhagyni a megerőltető testmozgással, mert az igencsak képes pluszban megadóztatni a mellékveséket, ami akár összeomláshoz is vezethet. 

Ráadásul ha valaki igen alacsony szénhidráttartalmú étrenddel kombinálja a kimerítő sportot, általában a mielőbbi fogyás érdekében, az igencsak megnöveli az összeomlás esélyét. 

A glükoneogenezis, amikor a máj nem szénhidrát típusú tápanyagokból glükózt állít elő a vércukorszint stabilan tartása érdekében, valóban létező folyamat, de ennek komoly ára van, amit leginkább kortizol valutában kell megfizetni. És ha az történetesen nincs elég, üres a pénztárca és a tartalékok is kimerültek, akkor annak összerogyott mellékvese lesz a vége. 

Ne akarjuk ilyenkor plusz edzéssel felpörgetni a szervezetet, hanem hallgassunk a test hívó szavára és PIHENJÜNK, méghozzá sokat. Másra kell ilyenkor az életerő, ami igenis véges, takarékosan kell vele bánni. Úgyis fogjuk később érezni, amikor már több energiánk lesz, hogy megjön az életkedvünk, ekkor újra el lehet kezdeni (fokozatosan felépítve) aktívabban mozogni. Addig pedig ahogy a fenti kép is javasolja, inkább csak a jóga, gyaloglás és a könnyedebb nyújtás jöhet szóba. És semmi lelkiismeretfurdalás, önmarcangolás ilyenkor, hogy jaj, edzenem kellene, de nem teszem. Minél aktívabb életet élt korábban valaki, annál nehezebb ez a kényszerpihenő...

vissza az elejére

Megoldások - egyelőre no Lugol

Churchill után szabadon kijelenthető, hogy előrehaladott mellékvese diszfunkció mellett a Lugol-formulára építő milligrammos jódpótlás elkezdése is ellenjavallt, mivel az összetett detox és die off reakciók plusz mellékvese stresszt okoznak, emellett az autós hasonlat értelmében sincs a rendszer abban a helyzetben, hogy a pajzsmirigy felpörgését a mellékvesék lekövessék.

Érdekesség: alacsony kortizolszint mellett nemcsak a jódnak, hanem a pajzsmirigyhormon-pótlásnak is visszás hatásai lehetnek, az orvos által megígért energiatöbblet csak nem akar megérkezni, helyette szívdobogás és ingerültség jelentkezik. Ez a hatás a korábban már említett „alacsony kortizol + magas adrenalin szint” kombináció miatt lép fel, a T4 és T3 ugyanis fokozza a szervezet katekolaminokkal szembeni érzékenységét.

Legjobb az lenne, ha a jódpótlást megelőző ajánlott vizsgálatok keretében valaki a mellékvesékre vonatkozóan is végeztetne teszteket, ideálisan nyálból. Sajnos ez meglehetősen költséges amellett, hogy csak tovább bonyolítja a jódprotokollt illetve az arra való felkészülést. Ha kötelező vizsgálatot nem is írhatunk elő, a szóban forgó egyensúlytalanságra mint ellenjavallatra több ponton is felhívjuk a figyelmet. Amennyiben van érintettség, akkor az a fent már említett tünetek tüzetes számbavétele során is ki kell, hogy derüljön. 

Mikrogrammos jódpótlásra viszont ilyenkor is szükség van, hiszen a súlyos jódhiány a regenerálódás komoly akadálya tud lenni.

vissza az elejére

Megoldások - étrend-kiegészítők

Szándékosan a végére hagytam ezt a témakört. Az emberek egy jelentős része hozzászokott ahhoz, hogy ha valamilyen egészségügyi probléma alakul ki nála, akkor az az első kérdése, hogy milyen (gyógy?)szerekkel, gyógynövényekkel, étrend-kiegészítőkkel, csodapirulákkal stb. lehet azt megoldani. A mellékvese diszfunkció, különösen ha előrehaladott állapotról (kimerülés, kifáradás) van szó, tipikusan nem egy olyan terület, ahol ez a hozzáállás célravezető. 

Léteznek természetesen kofaktorok, melyek akár a kortizolszintézis folyamatában is elengedhetetlenek (pl. a C-vitamin, a B5-vitamin, magnézium és a vas), de ebből még nem következik az, hogy bármilyen jellegű és stádiumú egyensúlytalanság esetén akkor ezeket azonnal el kellene kezdeni nagy dózisban szedni. Nagyon egyedi, hogy mikor mire van szükség, nem is szeretnék egy ilyen cikkben konkrét ajánlásokba belemenni.

Ami az adaptogén gyógynövényeket illeti, mint pl. az ashwagandha, a rhodiola rosea, a tulsi vagy a schizandra: nos ezeket olyan színben szokták feltüntetni az egyes cikkek, hogy kiegyensúlyozó hatással bírnak fokozott stressz esetén, mindig azt az oldalt erősítik, amely erősítésre szorul. Bár valóban tudnak segítséget nyújtani, semmiképp sem érdemes rájuk huzamosabb ideig (2-3 hónapnál tovább) támaszkodni, mert erőteljes hatóanyagokról van szó, és ezek sem kezelik magát az okot, ami a fokozott stresszterhelést kiváltja. 

Nincs az az adaptogén, ami képes lenne ellensúlyozni a szivárgó bél szindrómát, az inzulinrezisztenciát, a váltott műszakban dolgozást, a mérgező emberi kapcsolatokat stb.

A szakirodalom a mellékvesekéreg-kivonatot (adrenal cortex extract, ACE) szokta még említeni mint támogató kiegészítőt. Ennek gyártásakor a mirigy hormontartalmát már eltávolították, tehát nem hormonpótlás elve alapján működik, hanem inkább a mellékvesét felépítő tápanyagok célzott bejuttatásán keresztül. De nem mindenkinek, ráadásul elég magas dózisokra szokott szükség lenni az érezhető hatáshoz, ami anyagilag nem mindig vállalható. (Ráadásul a súlyosabban érintettek közül sokan már elveszítették a munkájukat is a rossz eü. állapot miatt, szóval a protokollok költségvonzata nagyon nem elhanyagolható szempont.)

Az édesgyökérről ismert még, hogy gátolja a kortizol lebontását, így segítve a megfelelő szint fenntartását a nap folyamán, de legyünk ezzel is óvatosak, hiszen az esti órákban például az alacsony kortizolszint az, ami kívánatos. Alvászavarok esetén a melatoninpótlás is hasznos segítség lehet.

Súlyosan kimerült mellékvesék esetében előfordulhat, hogy átmenetileg kortizol pótlásra lesz szükség. Ezzel kapcsolatban is meglehetősen sok tévhit kering, miszerint függőséget okoz, lehetetlen róla „lejönni”, végleg leállítja a mellékveséket stb. Ez nem igaz, hozzáértő kezekben, okosan dozírozva igenis jól működik a dolog, sok esetben akár életmentő is lehet, mert nincs más megoldás, minden további lépéshez kortizolra lenne szükség. Mivel ezek a készítmények receptköteles gyógyszerek, csak orvos írhatja fel őket. Ide kapcsolódó hasznos könyv: William McK MD: Safe Uses of Cortisol.

Az egyes kiegészítők gyakorlati alkalmazásáról bővebb információkat a [4] forrásirodalomban olvashatunk.

vissza az elejére

Záró gondolatok

A jódhiány minden egyéb híreszteléssel ellentétben a 21. században is dühöng és szedi az áldozatait. Az egész szervezet igényeit lefedni szándékozó ortomolekuláris jódpótlás egy remek módszer szervezetünk optimális működésének támogatására, ráadásul egyáltalán nem csak a pajzsmirigy vonatkozásában.

Mindazonáltal léteznek olyan ellenjavallatok, melyek kizárják a Lugol-formulán alapuló jódpótlás elkezdését. Ilyen

• a pajzsmirigyben göbként vagy szétszórtan jelen lévő autonóm hormontermelő szövet, emellett 

• a struma ovarii, azaz a petefészek T4 hormontermelő daganata

• ha az egyes kofaktorból van súlyos hiány (szelén, vas, magnézium, D-vitamin, A-vitamin)

• valamint az emberek egészségének és a jódmozgalom integritásának védelme érdekében bizony ide kell sorolnunk az előrehaladott mellékvese diszfunkciós állapotokat is.

A témakör komorságát ellesúlyozandó álljon itt zárásul egy vicces kép, aminek a mondanivalója egyébként nagyon is komoly: 

Semmi, semmilyen technika, semmilyen étel vagy étrend-kiegészítő, adaptogén gyógynövény, vitamin, ásványi anyag, csodaszer stb. nem szolgálja úgy a mellékvesék regenerálódását, mint a pihentető alvás. 

Aki gyógyulni szeretne, jobb, ha nem éjszakai tivornyákban gondolkodik az elkövetkező min. 1 évben, hanem felelős döntést hoz, és időben lefekszik aludni…

Források

[1] Dr. Guy E. Abraham et al.: Optimum Levels of Iodine for Greatest Mental and Physical Health

[2] STTM: How Stressed Adrenals Can Wreak Havoc

[3] STTM: Wisdom in treatment of our adrenals

[4] Mellékvese kézikönyv by Sz. Betti