Molekuláris jód és a C-vitamin
Írta: Árvay Bálint ©2025
Tartalomjegyzék
Amikor ortomolekuláris jódpótlásról beszélünk, vagyis arról a megközelítésről, amely nem csupán a pajzsmirigy legminimálisabb - a súlyos golyva elkerüléséhez épp csak elegendő - jódigényeit veszi figyelembe, hanem a teljes emberi szervezet ideális jódszükségletét és annak kielégítését tartja szem előtt, mindig meg kell jegyezni, hogy ennek a módszernek a jód mindkét fontos formájára ki kell terjednie, azaz az alkalmazott készítménynek tartalmaznia (Lugol) ill. biztosítania (IodAid) kell ezen esszenciális elem ionos jodid (I- ) és elemi vagy más néven molekuláris formáját (I2 ) is. (A továbbiakban az elemi és a molekuláris jelzőt a szóismétlések elkerülése érdekében felváltva használom, bár ez utóbbi a kémiailag helyes elnevezés.)
Ez a két forma ugyanis eltérő biológiai funkciókat lát el a szervezetben, más-más célra valók, bár valóban van köztük interakció, hiszen a
speciális oxidáns apparátussal rendelkező szöveteink képesek jodidból elemi jódot készíteni - ez testünkben inkább kivétel, mint szabály, hiszen míg a pajzsmirigy illetve a légutak nyálkahártyáinak sejtjei (DUOX) tudnak ilyet, ez nem egy általános képesség a szervezetben, valamint
a vérplazmában keringő, sejtjeinkbe be nem jutott molekuláris jód is jodiddá redukálódik egy idő után (ld. később még részleteiben), és onnantól ugyanúgy viselkedik, mintha eleve ionos jodidként érkezett volna jódpótlás útján vagy pedig magas jódtartalmú barna algák fogyasztása révén.
Korábban azt gondolták, hogy felesleges molekuláris jódot bevinni, mivel az a gasztrointesztinális traktusban úgyis jodiddá alakul (redukálódik, azaz elektront kap), mielőtt felszívódna, azonban kiderült, hogy ez nem igaz [1; 15.o.], és bizony a molekuláris jód bevitelének is vannak pozitív hatásai, sőt!
A molekuláris jódot ugyanis hiába alkalmazzák külsőleg fertőtlenítőszerként,
kis (milligrammos) adagokban nem mérgező az emberi szervezet számára, hanem egy nagyon is fontos nyomelem, megannyi egészségtámogató funkcióval, emiatt egyáltalán nem elegendő, ha csak jodid forrásokra támaszkodunk, pl. kálium-jodid tabletták vagy oldat, barna algák ill. kálium-jodát forma a jódozott sóban (mivel az is jodiddá alakul a gyomor-bél rendszerben).
Hogy miért alakult ez így, arról egy külön poszt szól, lényeg, hogy az emberi test a fejlődése során, elsősorban a vörös algák (pl. nori) fogyasztása révén, folyamatosan találkozott molekuláris jóddal, így élnek bennünk azok az igencsak jótékony hatású programok, melyek ezt a formát használják alapanyagként különféle biológiai funkciókra, melyek közül talán a legfontosabb, de bizonyosan a legismertebb, legtöbbet kutatott az áldásos hatású jódozott zsírsavak (pl. 6-jodolakton) szintézise.
A molekuláris jód és a belőle létrejövő vegyületek sora leginkább a mirigyek egészséges szöveti architektúrájának a fenntartásáért felelős, és olyan fontos funkciókat támogat, mint
az apoptózis, amely a hibás sejtek programozott halálát jelenti
szabályozza a sejtdifferenciálódást, emellett
modulálja az immunrendszert és
a jódozott lipidek képződésén keresztül igen erős antioxidáns (ez Hashimoto esetén különösen fontos!), valamint
képes az egyes hormonreceptorok (pl. pajzsmirigyhormonok, ösztrogén) érzékenységét is előnyös módon szabályozni.
Kritikus fontosságú a molekuláris jódbevitel a női reproduktív szervek (pl. mellek, petefészkek, méh, méhnyak stb.) egészségének megőrzése vagy helyreállítása céljából. Ezekről további részleteket ld. a Megtévesztő jódtanulmányok c. cikkben A jód különböző formáival nyert tapasztalatok alfejezetben olvashatunk, valamint ajánlott még a Mellek és a jód című írás is.
Szemléltető ábra a molekuláris jód egyik működési mechanizmusára vonatkozóan: jódozott lipidek (6-jodolakton) szintézise, majd annak sejtmagra ill. mitokondriumokra gyakorolt hatása - Forrás: Iodine’s Power is Found in Iodolipids
Túl sok kémiát nem szeretnék belevinni a magyarázatba, mivel sok ember számára mumus a természettudomány ezen ága, de talán az köztudott, hogy a C-vitamin amellett, hogy az ember számára esszenciális tápanyag, egy antioxidáns molekula, azaz redukálószer.
Az ilyen anyagok elektront tudnak adni a reakciópartnernek, ami általában valamiféle szabad gyök, akinek pedig pont eggyel kevesebb elektronja van (párosítatlan e- a külső héjon) ahhoz, hogy lelki békére leljen, lecsillapodjon és végre nyugodtan kezdjen el viselkedni. (Kémia fanoktól elnézést a konyhanyelvért! :)
Sokáig mint rosszfiúk gondoltunk a szabad gyökökre, azonban az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy a kategória számos képviselőjének nagyon is megvan a maga helye az egészséges fiziológiai működésben, nem cél őket mindenáron semlegesíteni és nem cél az antioxidánsokat sem túladagolni mondván, hogy ők a jófiúk / Kép forrása: Not the norm
Az ún. redoxireakció során a redukálószer oxidálódik, azaz elektront veszít, az oxidálószer pedig redukálódik, azaz elektront kap. (Ez talán a kémiaóra legnehezebb mondata...)
Korábban úgy gondolták, hogy az oxidáns természetű anyagok mindenképpen ártalmasak, ők a felelősek az oxidatív stresszért a szervezetben, melyek a sejtek sérülését okozzák, fokozott öregedéshez vezetnek stb., emiatt különféle antioxidánsok bőséges és kombinált bevitele szükséges az egészség hosszú távú fenntartásához, hiszen azok semlegesítik majd a szabad gyököket. Időközben kiderült, hogy inkább egyfajta harmonikus egyensúly e két ellentétes természetű anyagok közt az, ami az egészség záloga, nem pedig az antioxidáns túlsúly. Ezt az egyensúlyt képes támogatni a jód, mivel adaptogén tulajdonsága révén mindig azt az oldalt segíti, amelyikre szükség van.
Oxidáns anyagokat használ az immunrendszer, hogy elpusztítsa a kórokozókat vagy akár a rákos sejteket, de ide tartozik a teljesség igénye nélkül még a sejtnövekedés valamint a stresszválaszok szabályzása is. Nem mellesleg a pajzsmirigy is oxidálószert (hidrogén-peroxid, H2O2) használ a hormonok szintézise során. Ezt a folyamatot ugyan katalizálja a TPO enzim, de oxidáns / szabad gyök nélkül az nem menne végbe.
Nos, a molekuláris jód (I2 ) is bizony könnyen redukálódik, hiszen a benne lévő két jódatom épp egy-egy elektron távolságra van az annyira vágyott nemesgáz szerkezettől, és ez az, ami nekünk most a bonyodalmakat okozza.
Azt régóta tudjuk, hogy pohárban (in vitro) összekeverve a Lugol-oldatot aszkorbinsavval vagy valamilyen aszkorbáttal / esetleg NAC-val a vörösesbarna szín azonnal eltűnik, mivel a benne lévő molekuláris jódot a C-vitamin jodiddá redukálja.
Figyelem! Maga a jód nem tűnik el, csak átalakul egyik formából a másikba, az össz-jódmennyiség nem változik, de a molekuláris forma már nem lesz jelen, ami a korábban ismertetett okokból kifolyólag bizony komoly veszteség!
Azt is régóta sejtjük, hogy ez a reakció nagy valószínűséggel a gyomorban is hasonlóképpen végbemegy, hiszen a savas közeg (alacsony pH) mindezen alapvetően nem változtat. Nincs olyan, hogy a gyomor egyik bugyrában ott csücsül a frissen bevett molekuláris jód, a C-vitamin pedig a vele ellentétes sarokban ücsörög, és így, találkozás nélkül várják a továbbjutást, a felszívódást a GI traktusban. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a gyomor keverő mozgást is szokott végezni az emésztés során, nem pedig egy savval telt (több rekeszes) statikus edényként fogható fel.
Figyelem! Ha így szedjük a Lugol- vagy az IodAid-oldatot, abban az esetben is tapasztalhatunk pozitív hatásokat, hiszen a jodid forma is nagyon áldásos, a NIS-ek is ezt szállítják ugye a sejtekbe. Viszont ez így egy csapda is lehet, hiszen mondhatja valaki, hogy "hát ugyanúgy működik ez összekeverve / egymás után fogyasztva is, indokolatlan, amit a magyar jódcsoportban hajtogatnak, hogy külön kell választani a C-vitamint a jódtól"! Nem, nem indokolatlan, nem alaptalan egyáltalán, nagyon is megalapozott ez a figyelmeztetés...
Hiába vannak jó(d) hatásai, a jodid forma elemi jód nélkül akkor is csak félkarú óriás... Rettenetesen kell a molekuláris jód, főleg a modern 21. században, amikor annyi toxikus anyag van a környezetünkben és ássa alá az egészséges szöveti felépítés fenntartását, főleg a női szervekben, de hasonlóan lényeges a prosztatának is. Ha már van valamilyen probléma az adott területeken, ilyen-olyan csomók, ciszták, esetleg daganat, akkor kiemelten fontos a molekuláris forma! Végső soron minden egyes sejtünknek lényeges, hiszen az ún. facilitált diffúzió útján mindegyik képes felvenni I2 -t.
Viszont ahhoz, hogy megérkezzünk a sejtjeinkhez, át kell lépnünk a gyomor-bél traktuson és eljutnunk a vérplazmába. Nos, ebben az alapvetően vizes bázisú közegben kering egy csomó más anyag mellett a(z):
jodid ion
aszkorbinsav molekula és bizony a
molekuláris jód is.
Ez utóbbihoz semelyik jódos szakirodalom nem említ kötőfehérjét vagy hordozómolekulát. Emellett mivel a facilitált diffúzió folyamata is azt jelenti, hogy a sejthártyán lévő csatornán mint I2 molekula bújik át az elemi jód, nagyon-nagyon valószínű, hogy ez a változat is szabad formában kering a vérünkben, méghozzá korlátozott ideig a Lugol / IodAid bevétele után, ld. még lentebb.
Az elemi jód passzív transzporttal, ún. facilitált (megkönnyített) diffúzióval jut a sejtekbe a vérplazmából
A helyzet ezen a ponton kezd kissé bebonyolódni, ha ugyanis a vérplazmában keringő molekuláris jód találkozik az aszkorbinsavval, akkor igen valószínű, hogy ugyanúgy jodiddá redukálódik, mint in vitro. Legalábbis az a rész, ami addig nem jutott be a sejtekbe. Ami már bent van, azért már nem kell aggódni, szemmel láthatóan az intracelluláris antioxidánsok (pl. glutation-rendszer) nem "semlegesítik" az elemi jódot, legalábbis nem teljes mértékben. Arra viszont érdemes figyelni, hogy arra a 2 órára, amíg a molekuláris jód járőrözik a szervezetben, ne időzítsünk glutationszintet turbózó kiegészítőt. Az alfa-liponsav is ide tartozik.
Azt, hogy molekuláris jódot (is tartalmazó készítményt) szedve ez a forma bizony nem redukálódik (teljes mértékben) a gyomor-bél traktusban jodiddá, mint ahogy azt a nyugati orvostudomány sokáig gondolta, hanem bizony így, ebben a formában, molekuláris jódként szívódik fel a vérbe, a jódot újrafelfedező dr. Guy. E. Abraham szülész-nőgyógyász-endokrinológus professzor publikációi óta tudjuk. A jódmozgalomban kimondhatatlanul hálásak vagyunk dr. Abraham munkásságáért, illetve az egész orvosi team korszakalkotó tevékenységéért. A "The Historical Background of the Iodine Project" cikkét emelném ki, amelyben megjegyzi:
"A jódtelítettségi tesztet követő 24 órában vett sorozatos vérminták az első 2 órában szignifikáns különbséget mutattak a szérum jodid szintben az előtte ill. utána redukált minták között. A redukció utáni szintek 5-10%-kal magasabbak voltak. [Ennyi plusz jodid keletkezett a molekuláris jód redukálódása miatt. Ebből is látszik, hogy az I2 nincs "becsomagolva" a vérben.]
Ez az eredmény az elemi jód szérumbeli jelenlétére utal, röviddel a Lugol-formula bevétele után. Az elemi jód tehát nyilvánvalóan nem redukálódik teljesen jodiddá a bélrendszerben a felszívódás során, ahogyan azt az orvosi szakkönyvek említik."
Szóval innen jön a 2 órás különbség, amelyet a jódprotokoll is javasol. Ez eddig tiszta. De akkor miért kellett, hogy minderről külön cikk szülessen? Azért, mert
is rendkívüli fontossággal bír!!
Ha először vesszük be a C-vitamint, és utána 2 órával a jódot, mert csak annyi maradt meg a protokoll olvasása után, hogy 2 óra távolságra kell ügyelni, azzal az a baj, hogy a C-vitamin SOKKAL tovább ott marad és kering a vérplazmában, mint 2 óra, így ha sorrendben utána küldjük rá a Lugolt, akkor a molekuláris jód még jó eséllyel találkozni fog a C-vitaminnal, és ha előtte nem sikerült neki I2-ként besurranni a sejtekbe, akkor bizony jodiddá alakul, és úgy már más utakat jár, egészen más hatásai lesznek, mi pedig elveszünk az I2 bevitel által nyújtott előnyöktől.
A C-vitamin szintje a vérplazmában a szájon át történő bevétel utáni órákban
Felmerülhet a kérdés, hogy ha a grafikon alapján ilyen sokáig tartózkodik a C-vitamin a vérben, akkor hogyan tudjuk ezt a fontos vízoldékony antioxidánst napi több részletben bevinni (ahogy a jódprotokoll is ajánlja) anélkül, hogy ezzel veszélyeztetnénk a másnap reggel bevett molekuláris jódot?
Nos, mivel a szint meredeken esik, láthatjuk, hogy 15 órával a bevétel után már kb. ugyanakkora a koncentráció, mint a nulladik időpontban, így mondjuk a du. 3-kor bevett C-vitamin adag (ha valakit élénkít, akkor maximum eddig szedje!) másnap reggel 6-ra már elég jól lecseng, tehát akkor már jöhet a Lugol.
A koncentráció drasztikus csökkenésével jelentősen mérséklődik a molekulák közti találkozás valószínűsége, így nem kell arra törekedni (nem is lehet), hogy a korábban bevett C-vitamin a jódszedés időpontjáig teljesen kiürüljön
Míg ha a Lugolt vesszük be először, ideálisan röviddel felkelés után (mondjuk 6:00) egy nagy pohár vízzel, és a C-vitaminnal kivárjuk a 2 órát (pl. 8:00-kor reggelizünk és akkor vesszük be a vitaminokat), akkor ez alatt a 2 óra alatt a molekuláris jódnak lesz ideje és alkalma szépen bebarangolni a véráram útján a szervezetünket és bejutnia a sejtekbe. Örülnek a mellek, a petefészkek, a méh, a méhnyak, az endometrium, a prosztata és hát végső soron minden sejtünk.
Érzékeny gyomor esetén jól működhet a jód keményítőbe öltöztetése, amely semmit sem vesz el a molekuláris forma pozitív hatásaiból.
Amennyiben pedig valaki pajzsmirigy hormont szed, akkor azt vegye be legelőször a nap folyamán, jó korán, ideálisan már este odakészítve az éjjeli szekrényre a másnapi adagot, és várjon legalább fél órát a Lugol-oldattal.
Hiszen más (külföldi) jódcsoportokban nem komplikálják ennyire túl!! - hallja az ember a fülében a megjegyzést...
Valóban, de egyrészt a magyar jódközösség nem ok nélkül lett a legnagyobb csoport globális szinten, hiszen kellett és kell hozzá a szív, amivel az ügyet visszük, de szükséges a tudás is, aminek következtében aztán jönnek a kívánt eredmények.
Nagyon nem mindegy, hogy a beszedett elemi jód + jodid mixből ez előbbi komponens milyen mértékben hasznosul!
A tapasztalataink (női területek főleg) egyértelműen alátámasztják a fenti stratégia indokoltságát, és muszáj ezt a kis bonyolítást / plusz szabályt belevinni, ha valaki ki akarja maxolni a Lugol-alapú jódpótlás nyújtotta előnyöket. Ha valakinek van már vmi eü-i problémája ezen a területen, akkor pedig ez a stratégia kötelező! A női területen elmaradó jó(d) eredmények egyik gyakori oka, hogy valahogy - akár nem is tudott módon - redukálódik a bevett (Lugol) vagy gyomorban keletkező (IodAid) molekuláris forma.
Ha időnként akarunk mást is szedni éhgyomorra (probiotikum, zeolit, citromos víz, tömény C-vitamin stb.), akkor osszuk fel a hét 7 napját.
Jelöljünk ki napokat,
amikor a Lugol megy éhgyomorra (akár keményítőtartalmú italba ágyazva), és olyan napokat is,
amikor más egyéb, fent említett étrend-kiegészítő / szer.
Javaslat: minél nagyobb a baj a(z elemi) jódigényes szerveknél, annál több napon menjen priorizáltan a jód elsőként reggel!
Az interakció a C-vitamin és a molekuláris jód között nem egy fricska az evolúciótól. Ráadásul a jód sokkal ősibb antioxidáns, mint a C-vitamin. Sajnos manapság akkora szükség van a jód ezen formájára a rossz életmódunk, a terhelt környezetből érkező toxikus anyagok, sugárzások stb. (lehetne még sorolni) okán, hogy muszáj kimaxolni a jód képességeit, és ehhez szükséges ez a fajta bonyolítás. Sok ezer vagy akár millió évvel ezelőtt elég volt a vörös algák formájában be-bejutó - és talán néha redukálódó - I2, ma már viszont egyértelműen nem az.
Még mielőtt valakiben felmerülne az ötlet, hogy akkor bújtassuk be keményítőbe a jódot (trijodid iont), mert a sötétkék színű jód-keményítő komplexben biztosan nem fér majd hozzá a C-vitamin, jelezném, hogy ez a komplex (a tévesen szerves jódnak gondolt, valójában szervetlen kékjód) is elszíntelenedik, ha aszkorbinsavval találkozik. Sajnos.
Az elemi jódtól való elesés azzal a kedvezőtlen következménnyel is járhat, hogy női területeken elmaradnak a pozitív eredmények:
nem javul vagy visszaromlik a ciklus: fáj, túl sok, túl kevés, nem szép, rendszertelen, anovuláció
erősek a PMS-tünetek: rossz alvás, vízvisszatartás, ingerlékenység, mellfeszülés stb.
nem javulnak vagy visszaköszönnek az ösztrogéndomináns tünetek: romló vagy visszatérő mellfájdalom, mell- és / vagy petefészekciszták, újabb vagy növekvő miómák stb.
Több ilyen tapasztalatunk is volt a közelmúltban, amikor is visszatértek a ciklussal kapcsolatos kellemetlen tünetek, holott korábban az érintett hölgyek már sikerrel és nagy megelégedéssel szedtek jódot a protokoll szerint. Ilyenkor ízekre kell szedni a reggeli rutin folyamatát és megkeresni a hiba okát. Olyan ugyanis igencsak valószínűtlen, hogy a jód egyszer működik valakinél, máskor pedig nem.
Természetesen más területen is megmutatkozhat, ha a molekuláris jód nem hasznosul, de a fenti következmények nagyon kézzel foghatóak és a korrigálás eredménye is jól érzékelhető aztán.
Az ortomolekuláris jódpótlás igényel némi tudatosságot, és ennek része a molekuláris jód védelme bizonyos, őt redukálni képes antioxidáns hatású anyagoktól. Mindezidáig a C-vitamin (aszkorbinsav ill. aszkorbátok) és az N-aceti-cisztein (NAC) bizonyult ilyen hatásúnak. Zsíroldékony antioxidánsokkal (E-vitamin, polifenolok stb.) tudomásunk szerint nem áll fenn ez a veszély, mint ahogy citromSAVval vagy almaecettel sem. Mindazonáltal az a legbiztosabb, ha éhgyomorra vesszük be a jódot, utána a 2 óra elteltével már nem kell aggódnunk azon, hogy mit is eszünk / iszunk / szedünk be.
Hiszen azok is tartalmaznak C-vitamint és mellette gyakran jódot is. Most akkor az hasznosul-e egyáltalán?
A kérdés bár logikusan hangzik, viszont ezekben a készítményekben kb. 99%-ban csak jodid forma található (pl. KI-ként vagy barna algaként), elemi jód nem. Így a C-vitaminnal való találkozás nem számít, mert a jodidot nem alakítja tovább a C-vitamin, csak az elemi jódot redukálja jodiddá.
Természetesen a Lugol után / mellé szedett C-vitamin tartalmú multivitamin ugyanúgy probléma!
Mivel a C-vitamin számos pozitív élettani hatással bír és olcsó táplálékkiegészítő, gyakran "megbújhat" ilyen-olyan komplexekben is. Azért írom idézőjellel, mert az összetételnél elvileg fel kell tüntetni, csak ugye ezt a részt az emberek nem mindig olvassák el. És aztán sokan csodálkoznak, amennyiben elmaradnak a Lugol-alapú jódpótlás beígért pozitív hatásai.
Olyan trükkös helyzetek is előfordultak már, amikor valaki a reggelt egy langyos vizes koktéllal indította, melybe - egyébként nagyon helyesen - egy rostkomplex készítményt tett, ezzel is segítve az emésztőrendszerét. Utólag derült ki, hogy ennek az egyébként minőségi rostnak a fő összetevője a majomkenyérfa gyümölcse, ami számottevő C-vitamint tartalmaz!
Fentiken túl rendszeresen találkozunk kollagén- és vaskészítményekben "rejtetten" megbújó C-vitaminnal. Ha ezeket valaki reggel szedi még a jód előtt, az szintén problémás.
Úgy tűnik, hogy igen, hiszen a vérplazmába jutó és ott keringő L-aszkorbinsav nem tudja, hogy honnan érkezett: C-vitamin porból vagy valóban magas C-vitamin tartalmú táplálékokból. Manapság az ételeink nagyon keveset tartalmaznak ebből a mikrotápanyagból, de nem kizárt tudatosan kialakított étrend mellett, hogy azért ez a mennyiség mégis csak jelentős.
Előfordult, hogy valaki a reggelijébe goji bogyót és áfonyát is tett, emellé olyan gyömbérkészítményt ivott, amiben citrom is volt, majd erre ráivott még egy nagy pohár vérnarancslevet is. Az illető hölgy biztos volt benne, hogy helyesen követi a protokollt, hiszen az előírt C-vitamin adagját csak az ebédhez vette be, de a fentiek miatt mégiscsak el-elmaradoztak a molekuláris jód nyújtotta előnyök, és erre a "bibire" csak alapos szakemberi kielemzés során derült fény.
Hangsúlyozom, alapesetben egy ilyen reggelivel nem is lenne semmi baj, de ha fokozott szükség van a molekuláris jód nyújtotta előnyök maximális kihasználására, akkor muszáj ez a fajta tudatosság.
Górcső alá kell tehát venni a jód előtt esetlegesen fogyasztott étrend-kiegészítőket (emiatt is a legjobb az éhgyomri jódszedés), megvizsgálni az összetevőket C-vitamin illetve N-acetil-cisztein (NAC) tekintetében. Csak úgy lehet az ember biztos abban, hogy jól jódozik, ha minden magasabb C-vitamin tartalmú készítményt és élelmiszert a reggeli jódadag után minimum 2 órával visz be.
Természetesen ez az írás nem arról szól, hogy innentől kezdve akkor nem ehetünk meg a reggelihez egy paprikát, de nyilván egész más megvilágítást kap egy olyan rutin, amikor valaki napi szinten tudatosan vagy tudtán kívül rendszeres C-vitamin bevitellel lenullázza a jódhatások egy igen hasznos részét.
A hagyományos aszkorbinsavnál sokkal jobb biológiai hasznosulást ígérő, jellemzően jóval költségesebb, liposzómába csomagolt C-vitamint tartalmazó készítmények külön kategóriát képeznek a piacon. Ezeknél a vízoldékony hatóanyagot, adott esetben az aszkorbinsavat egy kettős foszfolipid réteg veszi körbe mint egyfajta burok.
Ennek a védőburoknak a felépítése nagyon hasonló a sejthártyáinkhoz, így a gyomor-bél rendszeri felszívódást követően amikor a liposzómák a véráram útján eljutottak a sejtekig, nem hagyományos transzportereket használnak a belépéshez, hanem a burok összeolvad a sejthártyával és megnyílik befelé, így juttatva be a tartalmát az intracelluláris térbe.
Amennyiben maga a "bekapszulázás" tökéletesen sikerült és 100%-os hatásfokú a liposzómába csomagolás, akkor elvileg nem érintkezik az aszkorbinsav az elemi jóddal sem a gyomorban, sem pedig a vérplazmában.
A problémát inkább az jelenti, hogy gyakorlatilag nem létezik tökéletes végeredményt, 100%-os becsomagolást nyújtó liposzómás eljárás, így nem tudjuk ilyen termékekkel sem átvágni a gordiuszi csomót, hiszen a fennmaradó szabad aszkorbinsav frakció, bár arányaiban kisebb mennyiséget tesz ki, mégis elegendő ahhoz, hogy redukálja az elemi jódot. (Nagyon kis mennyiségű C-vitaminra van szükség ehhez a reakcióhoz.)
Néhány további tapasztalat a Jódpótlás tudományos alapokon csoportból:
Ösztrogén dominancia tüneteket vettem észre magamon. Nem tudtam mire vélni, de eldöntöttem, hogy egy kis májtámogatás nem árt. Aztán ránéztem az ízületre szedett kapszulára, ami ezer éve otthon van, kb. 1 hónapja szedem újra. Naná, hogy van benne C-vitamin! Lugol után fél órával reggeli közben a többi cuccal együtt szoktam szedni. Most átraktam inkább későbbre, mert hiába juttatom be az elemi jódot, ha nemsokára ráeresztem a C-vitamint is, így nem várhatom el ugyanazt a hatást. Tanulság számomra, hogy mindent át kell nézni!
Egy másik észrevétel:
Én is belefutottam a C-vitamin és molekuláris jód találkozásába. Porcerősítő kapszulában volt elrejtve a C-vitamin. Eltelt pár hét, mire felfogtam.
Illetve még:
Az általam fogyasztott immunerősítő gyógygombás komplex kapszulában is van C-vitamin, illetve a kollagén italporomban is, ezeket direkt nem is időzítem reggelre.
Az ilyen felhasználói / szakemberi visszajelzések nagyon jól jönnek és remekül aláhúzzák, hogy ez egy valóban fontos szempont ill. szabály, és itt a 21. században érdemes ezzel macerázni, és bizony van jelentősége, főleg nőknél, hogy mennyire tudjuk kimaxolni a molekuláris jódban rejlő élettani előnyöket.
Dr. Brownstein válasza a C-vitaminnal kapcsolatos kérdésemre. Sajnos további tudományos vizsgálatokra nem került sor (a jód nagyon olcsó és szabadalommal nem védhető szer / nyomelem, így nem számíthatunk rá, hogy gyógyszergyártó cégek felkarolják majd ezeket a kutatásokat), ennek ellenére maga dr. B. is úgy ajánlja, ahogy mi: először a jód, majd min. 2 órával a C-vitamin
A magyar jódmozgalom hajnalán - bár az időbeli távolság a jód és a C-vitamin közt mindig megemlítésre került - sajnos nem volt eléggé hangsúlyozva a sorrendiség fontossága. Mellettünk szól, hogy az amerikai testvércsoportokban még az az álláspont uralkodott akkor - és tudomásom szerint ma is - , hogy bár pohárban (in vivo) elveszi a Lugol színét a C-vitamin, mégsem gond, ha egyszerre vesszük be őket, mert a gyomorban már nem így működik, és azok is tapasztalnak pozitívumokat, akik így, azaz egy időben szedik. (Korábban már említettem ezt a csapdát.)
Azóta kinyomoztuk, hogy nem, nemcsak a pohárban és aztán a gyomorban megy végbe a találkozás okozta, számunkra most hátrányos redoxireakció, hanem minden valószínűség szerint a vérplazmában is, és az amerikaiak által emlegetett, ilyen esetben is fellépő pozitív tapasztalatok jó eséllyel betudhatók a jodid formának, ami ilyenkor ugyanúgy megmarad a Lugolból, sőt, az elemi forma redukálódása miatt még több is lesz benne. (Az össz-jódtartalom nyilván nem változik.)
Azóta aztán a jódprotokollban is jobban hangsúlyozásra került ez az információ (vagyis hogy először a jód, utána a C min. 2 órával), és az üzenőfalon, kommentekben is gyakrabban kitérünk rá. Ez a cikk is ezért született.
Megkérdeztem magát dr. Brownsteint is erről a témáról, aki anno a jódot újrafelfedező orvosi team oszlopos tagja volt és máig a legaktívabb jódszaktekintély, több tízezer sikeresen kezelt pácienssel, és ő is megerősített abban, hogy a fenti spekuláció igenis megalapozott, és ő is így ajánlja a hozzá fordulóknak a szedést...
[1] Guy. E. Abraham et al. : Optimum Levels of Iodine for Greatest Mental and Physical Health