KÉK SZÍNŰ JÓD
Írta: Árvay Bálint ©2021
Tartalomjegyzék
Bevezető
Amikor valaki idehaza először hall az ortomolekuláris jódpótlásról, vagyis arról a megközelítésről, amely nem csupán a pajzsmirigy legminimálisabb - a súlyos golyva elkerüléséhez épp csak elegendő - jódigényeit veszi figyelembe, hanem a teljes emberi szervezet ideális jódszükségletét és annak kielégítését tartja szem előtt, felmerülhet benne a kérdés, hogy jó, jó, de hogyan lehet ezt a hivatalos napi ajánláshoz (RDA) képest meglehetősen magasnak tűnő jódbevitelt költséghatékony módon megvalósítani?
Az emberek többségének a Lugol-oldat neve ismeretlenül cseng, hiába van szó egy 1829 óta létező készítményről. Így aztán olyan termékek felé nyúlnak, melyeket ismernek a reklámokból és a kiskereskedelemben (pl. bioboltok) könnyen beszerezhetők. Ezek közé tartoznak a pipettás üvegben forgalomba hozott, kék színű, alacsony koncentrációjú jódoldatok is, melyekről ebben a cikkben szó lesz.
A fogyasztók egy nem elhanyagolható része - alapvető kémiai ismeretek hiányában - úgy gondolhatja, és ebben a gyártók inkorrekt kommunikációja is sajnos megerősítheti őket, hogy "á, mindegy, milyen jódot szedünk, barnát vagy kéket, ezt is csepegtetni kell, azt is, lényeg, hogy jód legyen!" És ezzel sajnos belesétálnak a csapdába, és kialakul bennük egyfajta hamis biztonságérzet, amely hosszabb távon komoly rizikókat hordoz magában.
A fő probléma ezekkel a készítményekkel, hogy szinte kizárólag csak mikrogrammos napi dózisok bevitelére alkalmasak, ortomolekuláris jódpótlásra nem vagy csak igen komoly anyagi ráfordítás mellett. Online vagy nyomtatott brosúráikban úgy hivatkoznak az RDA-ra (irányadó napi beviteli érték), mint megkérdőjelezhetetlen előírásra és az emberi szervezet számára ideális mennyiségre. Arra az RDA-ra, amiről mára kiderült, hogy súlyos tévedésen alapszik és kb. két nagyságrenddel alacsonyabb, mint testünk optimális jódszükséglete, ideértve valamennyi jódigényes szervünket és szervrendszerünket. [2;22.o.]
A cikknek nem szándéka becsmérelni semmilyen gyártó termékét, a tárgyalt témakör alapvető információinak természettudományos kritériumok szerint is korrekt ismertetése érdekében született, hogy tisztán láthassunk végre, és ne tévesszenek meg minket a jód egyes színárnyalatai ill. az azokhoz kapcsolt, mind ez idáig nehezen ellenőrizhető állítások. A cikk végén a Konklúzió rész foglalja össze a végkövetkeztetéseket.
Előre leszögezném, hogy nem fűz semmiféle anyagi érdek semmilyen jódkészítmény népszerűsítéséhez vagy kritizálásához, nem kapok semmiféle jutalékot az eladások után stb., így írásomnak sincs ilyenfajta indíttatása.
Milyen formákban van szüksége az emberi szervezetnek jódra?
Először is tegyük tisztába, hogy szervezetünk milyen formákban tart igényt erre a fontos nyomelemre és melyiknek milyen speciális funkciói vannak. Ahogy azt a Jód ABC is ismerteti, testünknek az optimális működéshez szervetlen jódra, azon belül is:
jodid ionokra és
molekuláris jódra
van szüksége. Ne tévesszen meg minket az elnevezés! Az, hogy valami szervetlen, még nem jelenti azt, hogy vacak, szintetikus, "semmit sem ér" (rossz biológiai hasznosulással rendelkezik), vagy esetleg irritatív, gyulladáskeltő stb. Mint ahogy a nátrium-klorid (konyhasó) is jól felszívódó szervetlen étrendkiegészítő, a fenti jódformákat is remekül tudja testünk hasznosítani.
A szervetlen jód nem mesterséges jód!
Érdekesség: a magas jódtartalmú tengeri algákban (kombu, wakame, nori, hijiki) is zömében szervetlen formában található meg a jód, leginkább jodidként, emellett több-kevesebb mennyiségben fellelhető bennük a molekuláris jód is. Nem igaz az az állítás, hogy az algákban szerves jód van! Ugyanúgy nátrium-jodid szimporterekkel (NIS) dúsítják magukban ezt a nyomelemet, mint a mi sejtjeink (a véráram helyett nyilván a tengervízből felvéve azt) ill. hasonló transzport mechanizmussal, ún. facilitált diffúzió útján gyűjtik be a molekuláris jódot. [3]
Igen, a tengeri algákban, főleg a vörös algákban molekuláris jód is található, nem csak jodid, nem igaz tehát az az állítás sem, hogy az emberi test az evolúció során nem találkozott a jód ezen formájával, így nincs rá szükségünk. Igenis van!
Ezek a különböző jódformák némiképp eltérő funkciók végrehajtásáért felelnek testünkben. A jodid játssza a főszerepet, melynek sejtszintű felvételéért az ún. nátrium-jodid szimporterek (NIS) felelősek. Ezek a sejtekhártyákban elhelyezkedő kis szivattyúk és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a pajzsmirigy tüszősejtjeiben találhatók meg, hanem szerteszét a testünkben, pl. a [1;70.o.]
petefészkekben
mellekben
bőrben
idegrendszerben
gyomor-bél traktusban
csecsemőmirigyben,
fehérvérsejtekben
placentában (magzati fejlődés!!)
belső és külső elválasztású mirigyekben
A molekuláris jód leginkább az érintett szervek egészséges szöveti architektúrájának a fenntartásáért felelős, és olyan fontos funkciókat támogat, mint az apoptózis, amely a hibás sejtek programozott halálát jelenti, emellett modulálja az immunrendszert és a jódozott lipidek képződésén keresztül igen erős antioxidáns. Erről további részleteket ld. a Megtévesztő jódtanulmányok c. cikkben A jód különböző formáival nyert tapasztalatok alfejezetben olvashatunk.
A jódformák sejtekbe jutásának módjairól, körülményeiről a Jódhiány vizsgálati lehetőségei c. cikkben a Milyen utat jár be a jód, míg a sejtjeinkbe jut? c. alfejezetben találunk bővebb infót, szemléletes ábrákkal és részletes szakmai leírásokkal.
Szerves jód?
Gyakran olvashatjuk a fent említett kék színű jódoldatok tájékoztatóiban, hogy jódpótlási célra csak a szerves jód alkalmas. Ez egyértelműen egy téves állítás, épp ellenkezője az igaz: jódpótlási célra a szervetlen, nem radioaktív jódformák valók! [1;7.o.] A jód-keményítő komplex, amire a gyártók gyakran szerves jódként hivatkoznak, az is szervetlen jód, és ez jól is van így! Részleteket ld. még később.
Ezzel szemben valóban szerves jódvegyületek pl. a
pajzsmirigyhormonok
jódtartalmú gyógyszerek: pl. Amiodarone / Cordarone
jódtartalmú CT kontrasztanyagok: pl. Diatrizoate, Ioxaglate stb.
jódtartalmú egyéb szerves molekulák, pl. jódbenzol
Ezek mindegyike bonyolult felépítésű szerves vegyület, amely tartalmaz ugyan kovalens kötéssel kapcsolt jódatomo(ka)t is, de a vegyület viselkedését, pl. hogy milyen programot hajt végre a szervezetünkben, nem csupán maga a jódatom határozza meg, hanem a teljes molekula mint építmény struktúrája!
Emiatt a szerves jódformák abban az esetben is alkalmatlanok jódpótlási célra, ha esetleg magából a vegyületből szervetlen jód szabadulna fel, mint pl. az Amiodarone gyógyszer, amelynél maga a molekula toxikus. Hiába keletkezik belőle a metabolizációja során szervetlen jód, amíg maga a szerves molekula nem bomlik el, addig végrehajta azokat a programokat, melyek kémiai struktúrájából adódnak. Részleteket erről a témakörről a Jódallergia? c. cikkben lehet olvasni.
Példák szerves jódvegyületre és szervetlen jódra. Ez utóbbira gondolhatunk úgy, mint építőkockákra, ez előbbiekre pedig mint ilyen kockákból készült bonyolult építményekre: a jódatom bennük kovalens kötéssel kapcsolódik a széntartalmú molekulavázhoz. Jódpótlási célra a szervetlen formák alkalmasak
A pozitív töltésű jód mítosza
A rosszul kezelt "szerves vs. szervetlen" kérdésen felül arról is lehet ezeknek a termékeknek a reklámanyagaiban olvasni, hogy jódpótlási célra a pozitív töltésű jód ion (I+) az igazi, mert szervezetünk állítólag csak ezt képes hasznosítani, ez "nem irritatív", "nem okoz gyulladásokat" stb. Ezek a kijelentések nem állják meg a helyüket sem a kémia, sem pedig a biológia talaján. Nézzük, miért!
Ha kémiai alapokon vizsgáljuk az állítást, kiderül, hogy pozitív töltésű, önálló részecskeként létező jód ion (I+) nincsen. A szakirodalom [5] említést tesz ugyan az ún. halonium ion (pl. jodonium ion) fogalmáról, ami egy speciális összetett részecske, melyben a halogénatom pozitív oxidációs állapotban van, de ez akkor sem egy pozitív töltésű jód kation (I+), mint ahogy azt a készítmények címkéje feltünteti.
Általános szerkezetük R − X+ − R’ , ahol X jelentése bármilyen halogénatom (fluor, klór, bróm, jód) és R-nek nincsenek korlátozásai. A szakirodalom viszont leszögezi, hogy ezek a molekulák rendkívül reaktívak és csak igen rövid ideig létező köztes termékek a kémiai reakciók során.
Hogyan is lehetne akkor egy, a minőségét hónapokig megőrző készítményben ilyen jódforma?! Nyilvánvalóan sehogy, a különálló részecskeként emlegetett, stabil I+ jódion egy mítosz, hiába díszeleg nagy betűkkel egyes termékek címkéjén.
Vannak olyan, viszonylag ismertebb vegyületek, melyben a jód oxidációs száma szintén +1: ilyen a hipojodit ion (IO-), ami a hipojódossav származéka, de instabilitása miatt ez is rendkívül rövid életű molekula: gyorsan bomlik (diszproporcionálódik), miközben egy magasabb (jodát +5) és egy alacsonyabb (jodid -1) oxidációs számú forma képződik: [4]
Biológiai szempontból is teljes nonszensz a pozitív töltésű jódion, mégha létezne is huzamosabb ideig ilyen a kémiában, hiszen ahogy fentebb már tárgyalásra került, sejtjeink a negatív töltésű jodid iont (I-) és a molekuláris jódot (I2) képesek felvenni és hasznosítani. [1;7.o.] A pozitív töltésű jód ionról mint szervezetünk állítólag egyedüli igaz barátjáról szóló teória talán szebben cseng a mai korban, amikor mindenhol a pozitív hozzáállást hirdetik, mint a negatív jodid ion, és a jód valóban egy "pozitív" dolog, de ne keverjük össze a dolgokat, és ne higgyünk el kritika nélkül mindent, amit az ilyen termékek leírása állít.
A korrektség jegyében meg kell jegyezni, hogy a hipojódos sav létező és fontos funkciókkal rendelkező vegyület az emberi szervezetben is, mégha rövid életű is:
pajzsmirigyhormonok szintézisekor, amikor is a tireociták által felvett jodid (I-) oxidációja már megtörtént és az így keletkezett, kvázi szabad gyök állapotú jódot (I˙) az enzimatikus folyamatok (TPO) a tirozinszármazékokhoz kapcsolják a tireoglobulin (TG) fehérjében. Ilyenkor valóban tartózkodik egy igen rövid ideig pozitív oxidációs állapotban (+1) a jódatom mint a hipojódos sav része, mielőtt a hormonokat felépítő blokkok, a monojód-tirozin (MIT) ill. a dijód-tirozin (DIT) létrejönnek, de ez nem egy különálló, pozitív töltésű jód ion ilyenkor sem
ortomolekuláris jódpótlás esetén a légutak nyálahártyáin is képződik az LPO enzim segítségével hipojódos sav ill. hipojodit gyök, ami igen erős antimikrobiális hatással rendelkezik és mint olyan, erősíti szervezetünkben ezt a védelmi vonalat
milligrammos jódbevitel mellett a fehérvérsejtek is képesek hipojódos savat szintetizálni a fagocitózis során az MPO enzim támogatásával, méghozzá a bekebelezett kórokozók hatékony likvidálása céljából. Ezekről az Immunrendszer és a jód c. cikkben lehet bővebben olvasni.
De mindettől függetlenül a jód jodidként (I-) és kisebb arányban molekuláris jódként (I2) kering a vérünkben, a sejtek is így veszik fel, így ezen nyomelem bevitelnél is ezekre a formákra kell koncentrálnunk, nem pedig a misztikus pozitív jód iont keresni, bottal ütve annak nyomát...
A kémiarajongók és a teljesség kedvéért álljon itt egy táblázat a jód különböző oxidációs állapotairól és hogy ezeknek a mi a helyes elnevezése. Forrás: Jódpótlás tudományos alapokon
Egyéb szervetlen jódformák
Kis dózisú jódpótlási célra szokták még alkalmazni a jodát iont (IO3- ) is, jellemzően kálium-jodát formájában. A jódozott sóban is ez a vegyület található meg (Magyarországon a kálium-jodidot ritkábban használják erre a célra), ill. készételek, felvágottak jódozására is ezt használják.
Ahogy fent már tárgyaltuk, a jodát ionban a jód erősen oxidált állapotban (+5) van. Ahhoz, hogy szervezetünk használni tudja, először jodiddá kell redukálódnia a gyomor-bél traktusban. Ez a folyamat oxidatív terhelést jelent a szervezetnek, vagyis antioxidánsokat használ el, ezért a jodát forma bevitele nagyobb mennyiségben nem ajánlott, így ortomolekuláris jódpótlásra sem alkalmas.
Mikrogrammos mennyiségben ez a probléma ugyan nem számottevő, de mivel az emberi szervezet összesített jódigénye a milligrammos tartományban mozog [2;22.o.], így nem jelent valódi megoldást számunkra.
A jód színváltozásai
Most, hogy tisztába tettük a jód egyes formáit és hogy azok közül melyek fontosak szervezetünk optimális működéséhez, nézzük meg közelebbről, hogy milyen árnyalatokban találkozhatunk ezzel az elemmel és pontosan mitől is kékek a kék színű jódoldatok.
A jód neve a görög "ioeides" szóból származik, ami ibolyaszínűt, lilát jelent. Ilyen színű füstként szállt fel (szublimált) ugyanis, amikor 1811-ben a felfedezésénél Bernard Courtois francia vegyész a puskaporgyártási célú kísérletezés során túl sok kénsavat öntött az algahamura, és ezzel elemi jóddá oxidálta a benne lévő jodid ionokat.
Szilárd halmazállapotban a molekuláris jód mint kristály szürkés árnyalatú.
A jód gőze lilás színű, ami ha hideg felületen lecsapódik, az így keletkező jódkristályok (molekuláris jód) újra szürkés színt vesznek fel
Oxigénmentes oldószerben (pl. lakkbenzin) ugyanígy lilás színnel oldódik a jód. Oxigéntartalmúakban viszont, pl. alkoholban (ld. a külsőleg használatos jódtinktúrát) ill. vízben (Lugol-oldat) viszont megváltozik a fény általi gerjesztés tartománya, így az oldat vörösesbarna árnyalatot ölt.
Oxigéntartalmú oldószerben a jód vöröses-barnás színűvé válik. A Lugol-oldat mint a KI vizes oldatában feloldott elemi jód is ilyen árnyalatú. Balra hígított Lugolt láthatunk, a jobb oldali üvegcse tömény oldat.
Mitől válik kékké a keményítővel összekevert Lugol-oldat?
Nos, a fentieken túl valóban létezik egy kékes arca is a jódnak, méghozzá amikor amilóztartalmú oldatba cseppentünk (akár hígított) Lugol-oldatot vagy jódtinktúrát. Ami ilyenkor történik: a jód - jobban mondva a trijodid ion (I3-), ami molekuláris jód (I2) és jodid ion (I-) alkotta nem túl stabil egység - belebújik a spirális alakú keményítőmolekula (amilóz hélix) belsejébe, mivel méretileg pont elfér benne. Eközben megváltozik a fény általi gerjeszthetőség frekvenciájatartománya, a vörösesbarnából a kék színbe tevődik át.
Fizikailag ezt a "bebújást" úgy lehet elképzelni, mintha egy spirálrugó belsejébe nyomnánk be egymás után méretben éppen passzoló kis gumilabdákat. Előfordul, hogy nem trijodid (I3-), hanem egyéb polijodid ion (pl. I5-) csúszik be a szőlőcukor egységekből felépülő amilóz spirálba, de ez a dolog lényegén nem változtat.
A jód-keményítő komplex keletkezése. A trijodid ion bebújik a spirális alakú keményítő makromolekula belsejébe, így megváltozik a fény általi gerjeszthetőség tartománya, létrehozva a kék árnyalatot. A jobb oldali pohárban látható gyönyörű királykék színt reggeli után egy Lugollal véletlenül átitatott kenyérmorzsa vízbe pottyantásával sikerült produkálnom
Fontos tudni, hogy a keményítővel ilyenkor nem lép közvetlen reakcióba a szervetlen jód, nem válik szervessé, nem alakít ki vele kovalens kötést, csak egy jóval gyengébb és visszafordítható másodlagos kémiai kötés (ún. van der Waals vonzás) rögzíti, ami hatással van az elektronszerkezetre és az elnyelt fény hullámhosszára, tehát arra a színre amit mi látunk. Melegítés során a jódmolekulák kidiffundálnak a hőmozgás miatt szétzilálódott hélixből, de hűtés hatására visszaáll az eredeti struktúra és a kék szín újra megjelenik.
A szervetlen jód - kék szín ide vagy oda - szervetlen marad az - egyébként szerves - keményítőmolekulával összekeverve is! Nem változnak az élettani hatásai sem, és ez nagyon jól van így! Hiába próbálnak egyes gyártók olyan divatos, jól csengő jelzőket használni készítményeikre, hogy "intelligens", "természetes", "organikus" lett a kék színű jód, ettől még a jód alapvető kémiai tulajdonságai nem változnak.
Egy vitathatatlan előnye viszont van a dolognak, azon kívül, hogy szép: abszolút nem érzi az ember bevételkor a molekuláris jód / trijodid ion markáns ízét, mivel a keményítőmolekula "körbeöleli", "elrejti" a trijodid iont. Az esetleges gyomorirritációt is csökkentheti, bár az eleve csak kevés embernél jelentkezik. Érdekesség: Ne ijedjünk meg, ha esetleg kenyérre cseppentve (gluténmentes is jó) az rögtön elsötétedik a jódtól, ijesztően mélykék, szinte fekete színe lesz, a Lugol-jód ettől még nem lesz káros, nyugodtan megehetjük.
Ez a "körbeölelés" viszont igencsak múló kapcsolat, magától is elenged. Ez a lenti képen, a színtelen folyadékot tartalmazó poháron is lászik, ami kb. 1 órára magára hagyott kék színű jódoldat maradéka, immáron csak jodid ionnal: a szökni vágyó elemi jód kivált a trijodid ionból és elillant.
A bal oldali fotón (hígított) Lugol-oldatot láthatunk, a középső kék kép a jód-keményítő komplex vizes oldatát mutatja, a jobb oldali színtelen pohárban pedig már csak kálium-jodid oldat található, mert a keményítőspirálból a nyitott edényzet mellett kiszabaduló trijodid ion molekuláris jódra és jodid ionra bomlott, ez előbbi viszont nagyon illékony, így már távozott is az oldatból
Ebből is látszik, hogy ez nem olyan kémiai reakció, mint amikor valóban szerves jód képződik (organifikáció), és a jód pl.:
zsírsavakkal (→ jódozott lipidek, pl. delta-jodolakton,) vagy
tirozinszármazékokkal (→ pajzsmirigyhormonok) alakít ki kovalens kötést a szervezetünkben, vagy akár
laboratóriumok mélyén CT kontrasztanyagok szintetizálásakor válik a szerves molekula részévé, vagyis szerves jóddá.
A gyomor-bél traktusban ez a kiszabadulás bizonyára még gyorsabban végbemegy az emésztőenzimek miatt (a keményítő bontása már a szájban elkezdődik a nyál amilázokkal), így nem kell aggódnunk, hogy az amilóz spirál végleg megköti, "elzárja" előlünk a jódot. Az érzékenyebb gyomrúaknak jó megoldást kínálhat ez a trükk, amennyiben valaki nem szeretne a jóval drágább, de garantáltan gyomorkímélő Iodoral tablettára váltani. Gyermekek számára vagy finnyás felnőtteknek is hasznos lehet a jód-keményítő komplex.
Fontos: a kísérletek azt mutatják, hogy a C-vitamin (aszkorbinsav ill. aszkorbátok) nemcsak a Lugol-oldatot, hanem a jód-keményítő komplexet is elszínteleníti, mivel hozzáfér az amilóz hélixbe bújt trijodid ion molekulárisjód-komponenséhez! Ebben az esetben is lényeges tehát, hogy a jódot és a C-vitamint ne egy időben vegyük be!
Érdekesség: a fent bemutatott reakciót használják a hamisított (keményítővel besűrített) tejfölök lebuktatásánál, ugyanis az elszíneződés már kis koncentráció esetén is létrejön. Továbbá sörfőzésnél is alkalmazzák: ez az ún. jódpróba, amikor arról kell megbizonyosodni, hogy teljesen lebomlott-e már a maláta keményítő része cukrokra és indulhat-e az erjesztés. Ha még van benne keményítő, akkor elkékül a belecsepegtetett Lugol-oldattól (ritkábban jódtinktúrát használnak), de ha már csak cukrokat tartalmaz, akkor nem.
Mi magunk is készíthetünk otthoni körülmények közt kékes színben tündőklő jódoldatot: legegyszerűbb ehhez bolti rizsitalt használni, amelybe belecsepegtetve a kívánt Lugol-mennyiséget rövid keverés után már létre is jön a fent ismertetett jód-keményítő komplex és az arra jellemző szín. Nem mindegyik fajtájú rizsitallal / rizstejjel működik szépen a reakció, de pl. ezzel a fajtával garantált a siker. Gyermekek jódpótlásánál is hasznos lehet ez a trükk, mivel így el tudjuk maszkolni a jód ízét, a "varázslat" pedig általában lenyűgözi őket
A hazai kereskedelmben kapható kék jódoldatok összetétele, koncentrációja
Ha szemügyre vesszük ezeknek a termékeknek a címkéjét, láthatjuk, hogy az összetétel pontosan megegyezik egy keményítő oldattal összekevert hígított Lugollal. Ez utóbbi elemijód-tartalmára gyakran úgy hivatkoznak a címkén mint „jodidok”, ami a kálium-jodid mellett a trijodid ionokat (I3- , ld. fent) is jelenti, ennek pedig része a molekuláris jód. A trijodid ionok jelenléte feltétlenül szükséges a kék szín keletkezéséhez, mivel az csupán kálium-jodid oldat keményítőhöz adásával nem jön létre.
Amikor ezekben a kék színű jódoldatban lévő trijodid ionok elbomlanak, molekuláris jód és ionos jodid képződik belőlük, tehát pontosan azok a formák, amikre szervezetünknek szüksége van. A dolog ezen része így rendben is lenne, az aggályok inkább a szóban forgó oldatok roppant alacsony koncentrációjával és azzal a sajnálatos ténnyel kapcsolatban merülnek fel, hogy a készítményeket ennek ellenére olyan marketing szövegezéssel reklámozzák, olyan hatásokra hivatkoznak a termékismertetőkben, melyek minden kétséget kizáróan csak milligrammos jódbevitel mellett képesek jelentkezni! Ehhez pedig naponta a cseppentős üvegcse felét-harmadát el kellene fogyasztani, ami anyagilag vállalhatatlan, ld. még később.
Az RDA mennyiségeknek (napi 100-200 µg) megfelelő jódbevitel esetén szinte kizárólag csak a pajzsmirigyünknek van esélye némi (de neki sem elég) jódhoz jutni, mivel a benne lévő tireocitákon még viszonylag nagyobb számban kifejeződött nátrium-jodid szimporterek (NIS) gyakorlatilag azonnal felszippantják a véráramba bekerült jódot, így a többi jódigényes szervünk hoppon marad.
Etikátlanság az ilyen híg jódoldatok esetén arra hivatkozni, hogy ez a nyomelem mennyire fontos a mellek, petefészkek, endometrium, az immunrendszer stb. (ld. fentebb az ábrát) számára, mivel annyira alacsony jódbevitel valósítható meg általuk, hogy ezek az extratireoidális területek esélyt sem kapnak a jó(d)ra!
A korrekt kommunikáció az lenne, ha a gyártók úgy reklámoznák a terméküket, hogy az a golyva-standard alapján született hivatalos RDA ajánlásai szerint készült és a csupán legsúlyosabb jódhiány megszüntetésére alkalmas. A napi jódbevitel hivatalos felső határa az EU-ban egyébként 1,1 mg, tehát a simán lehetne olyan készítményt forgalomba hozni, amelyből ez 2-3 csepp (és nem 18-22!) poharunkba csepegtetésével biztosítható lenne...
Bioaktív, biotranszformált, szelíd jód (?)
A tisztánlátás érdekében muszáj néhány szót ejteni a fenti fogalmakról is, melyekkel a gyártók a saját terméküket szeretnék kiemelni a piacon lévő, jódpótlásra szánt sokféle készítmény közül, olyan dolgokra hivatkozva, melyek megint csak nem állják meg a helyüket a biokémia világában.
A Lugol-oldat mint szervetlen jód kiváló, 95% feletti biológiai hasznosulással rendelkezik [2;127.o.]. Ez azt jelenti, hogy a szájon át bevett jódnak ekkora része jut be a szisztémás keringésbe. Ez egy igen kiváló érték és mint olyan nem igényel további feljavítást, "bioaktivizálást", "biotranszformálást".
A biológiai hasznosulás fogalma: a százalékos érték számításánál a sziszémás keringésbe bekerült részt (ld. májból kilépő nyíl) osztják el bevett és így a gasztrointesztinális traktusba bekerült anyag mennyiségével. A Lugol-formula esetén ez 95% feletti, ami rendkívül jó érték
Megjegyzés: a szelén esetében valóban hasznos lehet a „biotranszformálás”, amikor is szervetlen szelénvegyületeket (nátrium-szelenit v. -szelenát) élő organizmussal, élesztőgombákkal (Saccharomyces cerevisiae) dolgoztatnak át, ami által nagyságrendekkel jobban hasznosuló szerves formák keletkeznek: főleg szelenometionin, de kisebb mennyiségben szelenocisztein ill. metil-szelenocisztein is. A jódnál viszont ilyen átalakításra nincsen szükség.
Érdekesség: amennyiben korábban nem vittünk be milligrammos mennyiségben jódot, épp csak most kezdtük el szedni (általában ez a helyzet), akkor előfordulhat, hogy ez a százalékos érték alacsonyabb lesz és több jód távozik a széklettel. Ugyanis a jód gyomor-bél traktusból való felszívásáért felelős ún. halid csatornáknak is szükségük van egy kis időre (jellemzően néhány napra vagy 1-2 hétre) a regenerációhoz, hogy az elfogyaszott jódot hatékonyan fel tudják venni és a véráramba juttatni. Miután ez megtörtént, a Lugol-formula biológiai hasznosulása 95% feletti értékre emelkedik, vagyis a széklet útján történő ill. a metabolizmusból adódó veszteség 5% alatti lesz.
Az azonban csak félsiker, ha a vérünkbe kerül be a jód, hiszen onnan be kellene még jutnia a sejtekbe. Ezt a jodid esetében a nátrium-jodid szimporterek (NIS) végzik, a molekuláris jód passzív transzporttal, ún. facilitált (elősegített, megkönnyített) diffúzió útján kerül be. Erről bővebben a Jódhiány vizsgálati lehetőségei c. cikkben lehet olvasni, ahol részletes ábrák segítségével követhetjük nyomon a folyamatot.
Abban, hogy a véráramba bekerült jódnak mekkora része jut be a sejtebe, nem maga a jód játssza a főszerepet (hogy „bioaktív”-e vagy sem, jelentsen ez bármit is), hanem az intracelluláris transzportért felelős fenti mechanizmusok állapota. Amennyiben korábban nem szedtünk milligrammos mennyiségben jódot, esetleg szervezetünk fokozottan ki volt téve toxikus halogéneknek (fluor, klór, bróm), akkor ezek meglehetősen rossz állapotban vannak, vissza vannak fejlődve, "be vannak rozsdásodva", ld. erről a Jód ABC-t. Ilyenkor ezek támogatásával (ld. jódprotokoll speciális kofaktorai) tudjuk javítani a jód sejtszintű hasznosulását.
Ami a "szelíd" jódot / a jód "megszelídítését" illeti: a Lugol-oldat íze néhány ember számára valóban tűnhet markánsnak, és érzékenyeknél nagyobb koncentrációban (két számjegyű milligrammos adagok) okozhat átmeneti gyomorirritációt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Lugol-jód ártalmas vagy túl vad lenne, és mindenképp meg kellene szelídíteni. Emberek ezrei tudják szedni probléma nélkül akár sima csepegtetve is.
Azok számára, akik az érzékeny kisebbségbe tartoznak ill. előnyben részesítik az ízmentes bevételt, az üres kapszulába töltés mellett (ami leginkább a fogakat és a nyelőcsövet kíméli) a keményítőtartalmú étellel / itallal való előzetes összekeverés jó megoldás lehet, de ettől a Lugol-formulára még ne tekintsünk úgy, mint vad, féktelen, kontrollálhatatlan jódra, amit mindenképp meg kell szelídíteni fogyasztás előtt...
Anyagi megfontolások - számoljunk egy kicsit!
Valamennyi jódigényes szervünk optimális szükségleteit figyelembe vevő ún. ortomolekuláris jódpótlás világában a kezdő napi adag 12-15 mg. Számoljunk most 14 mg-mal. 5%-os Lugol-oldatból 0,1 ml-nyi mennyiség (kb. 2 csepp) tartalmaz ennyi jódot, mivel egy metrikus csepp 0,05 ml, 1 ml ilyen Lugol-oldatban (5% m/m) 143 mg jód van összesen. 2 csepp Lugol-oldat a hazai tipikus beszerzési költségeket tekintve kb. 5 Ft.
Ha megvizsgáljuk a piacon kapható kék színű jódoldatokat, akkor láthatjuk, hogy az egyik gyártó termékéből a fenti jódmennyiség 280 cseppben lenne benne, ami a kb. 4.000 Ft-ba kerülő 30ml-es üvegnek kb. a fele, mivel ez a készítmény nagyon híg, az igen alacsonyan megszabott RDA mennyiségekre lett ugyanis kitalálva. Fél üveg ilyen kék jód 2.000 Ft, szemben a 2 csepp Lugol 5 forintjával, azaz pontosan 400-szoros az árkülönbség! Emiatt ez a készítmény a szervezet valamennyi jódigényes szervét figyelembe vevő ún. ortomolekuláris jódpótlásra rendkívül gazdaságtalan.
Mivel az 5%-os Lugol-oldat 140-szer töményebb, az alkalmazásához érteni kell. Ezért született meg a jódprotokoll, ami egyfajta használati ajánlásként a Jódpótlás tudományos alapokon csoportban érhető el.
Figyelem! Az óriási koncentrációkülönbség miatt nehogy valakinek eszébe jusson közvetlenül szájba / nyelv alá csepegtetni a Lugol-oldatot, mint ahogy azt a híg készítményeknél a gyártók javasolják!
A jódbevitel nagyságrendjeinek érzékeltetése: a mikrogrammos és az ortomolekuláris világ. Ez előbbinél kizárólag a jódhiány legsúlyosabb következményeit kerülhetjük el, csak ez utóbbinál lehet remélni az optimális jódellátottságot és a hozzá kötődő, egész szervezetre kiterjedő pozitív élettani hatásokat
Nem lehet túladagolni?!
Ez egy másik érv szokott lenni a kereskedelmi forgalomban kapható kék színű jódoldatok használata mellett. Vizsgáljuk meg akkor a biokémia szemüvegén keresztül ezt a kérdést!
Ahogy azt a Jódhiány vizsgálati lehetőségei c. cikkben már ismertettem, a szervetlen jódra jellemző, a vesék általi kiválasztás kapacitását tükröző ún. clearance érték 43,5 l/24h, ami egy rendkívül magas szám! [2;78.o.]
Infóképp: a „clearance” az a plazmamennyiség, melyet a vese egy időegység alatt (általában 24 óra) egy adott anyagtól teljesen megtisztít, azaz ez egy anyagra jellemző virtuális plazmamennyiség. Amennyiben ez az érték magas, az azt jelenti, hogy könnyen, gyorsan ürítik a vesék az adott anyagot, így igen nehéz túladagolni, mint pl. a szervetlen jódot, feltéve persze, hogy előzetesen kizártuk az ellenjavallatokat, pl. autonóm forró göb, ld. a Jód ABC-t ill. a Göbök a pajzsmirigyben c. cikket.
Figyelem: nem igaz, hogy a vesék általi hatékony ürítés (hívjuk „feleslegnek”, de valójában nem az, ld. a Jódhiány vizsgálati lehetőségei c. cikket) csak a kék színű jódoldatok esetén állna fenn. Ez a kijelentés a szervetlen jódra általánosan érvényes!
Érdekesség: ha a milligrammos jódszedés elkezdésekor kellemetlen tüneteket tapasztalunk (pl. orrfolyás, fejfájás), nem jelenti rögtön azt, hogy túladagoltuk a jódot. Ezek a fejlemények jellemzően a jód által kiszabadított, a sejtekből a véráramba kilökött toxikus anyagok következtében alakulnak ki, tehát nem jódmérgezési tünetek, hanem épp ellenkezőleg: a jód által kiváltott méregtelenítési reakciók! Enyhítésükre léteznek praktikák, ezeket A gyógyító jód c. könyv és a jódprotokoll is részletezi.
Ha szigorú értelemben vizsgáljuk a Lugol-jód toxicitását, azt látjuk, hogy az 5%-os Lugol-oldat LD50-es értéke, azaz az a mennyiség, ami a populáció felénél már halálhoz vezet, patkánykísérletek alapján 4,4 g/kg. [6] Egy átlagos, 70 kg-os felnőtt esetében ez 308 gramm, azaz 308.000 mg.
Összehasonlításul: az ortomolekuláris jódpótlási iskolában a napi általános jódadag a 12-50 mg-os tartományban alakul, amely dózis régen, a jód aranykorában klinikusok három generációjának kollektív tapasztalata alapján a legbiztonságosabbnak és a leghatékonyabbnak bizonyult a jódhiány tüneteinek kezelésére, túladagolás bármi jele nélkül. [2;57.o.]
Ezekkel a kék jódkészítményekkel azért nem jelentkeznek "túladagolási" (valójában detoxifikációs) tünetek, mert kékek / szervesek / bioaktívak / biotranszformáltak / szelídek és így "a jód az összes toxikus hatását elvesztette" (állítják, jelentsen mindez bármit is), hanem mert ezek rettentően híg oldatok és ráadásul drágák is, így nem fog velük senki napi szinten olyan mennyiségű jódot bevinni, ami már ilyen - mint kiderült, nem túladagolásos, hanem detoxifikációs - reakciókat okozna.
Az, hogy a jód össze van-e keverve keményítővel vagy sem, teljesen indifferens a túladagolhatóság szempontjából, mivel a jód-keményítő komplex egy reverzibilis folyamat révén létrejövő labilis egység, ami nyitott edényzet esetén magától is felbomlik, hiába írják a gyártók, hogy nem illékony, nem bomlékony, és ez a felbomlás a szervezetben is rövid időn belül megtörténik, felszabadítva a jódot.
További jódfóbiás gyártói állítások és azok cáfolata
Ilyeneket olvashatunk még a leírásokban, hogy:
„Hasznos tudni, hogy az utóbbi 20-25 évben elvégzett tudományos vizsgálatok bebizonyították a szervetlen eredetű jódadalékokról (jodidok, jodátok), hogy nedvszívóak, fényérzékenyek, bomlékonyak, csípősek, maró hatásúak, gyakran jódérzékenységet (jodizmust) okozhatnak. Nyálban vízben oldva nyálkahártya irritációt válthatnak ki és a pajzsmirigybe közvetlenül agresszíven beépülhetnek.”
Az említett tudományos vizsgálatok természetesen nincsenek megnevezve. Az, hogy a szervetlen jód maró hatású vagy sem, lényegében koncentráció függvénye. Ezeket az állításokat a konyhasóról is el lehetne mondani, félelmet keltve így az emberekben. A jódérzékenység a Jódallergia? c. cikkben foglalkoztunk bővebben. A jódizmus pedig a jód által kilökött bróm / bromid által okozott tünetegyüttes, ld. Jód ABC. A pajzsmirigy tüszősejtjei pedig a véráramból eredendően jodid iont hivatottak felvenni a nátrium-jodid szimportereik (NIS) segítségével, ez alapvető fiziológiai tény! Hogy lehet erre azt mondani, hogy a jodid agresszívan beépül?! Ne hagyjuk magunkat ezekkel a jódfóbiás manipulatív állításokkal megtéveszteni!
„E készítmények gyártói és a szakorvosok felhívják a fogyasztók figyelmét arra, hogy a ténylegesen hiányzó jódmennyiségnél többet bevinni nem kívánatos, sőt káros is lehet.”
Ez a kijelentés így nem igaz. A jódpótlásnak léteznek ellenjavallatai, olyan - nagyrészt a krónikus jódhiány miatt kialakult - elváltozások, melyeket előzetesen ki kell zárni. Amennyiben ez megtörtént és a kofaktorokra is ügyelünk, nem igaz az, hogy az RDA-nál magasabb jódbevitel káros, hiába hangoztatják ezt az 1948-as Wolff-Chaikoff kísérlet óta. Ld. erről részletesebben a Megtévesztő jódtanulmányok c. cikket az oldalon.
„Ezzel szemben az intelligens, szerves kötésű, természetes jódot tartalmazó étrend-kiegészítők fogyasztása teljesen biztonságos, hiszen ezekből a szervezet csak a számára szükséges mennyiséget veszi fel és az esetleges felesleg kiürül.”
Nem intelligens a kék jód, nem szerves, és legalább annyira természetes, mint maga a Lugol-oldat, amire szintén érvényes, hogy a szervezet annyit vesz fel belőle, amennyi számára szükséges, és hogy az esetleges felesleg kiürül, ld. erről a Jódhiány vizsgálati lehetőségei c. cikket.
Konklúzió
A hazai kereskedelemben kapható kék színű jódoldatokkal tehát nem az a probléma, hogy kékek, hanem hogy
rettentően alacsony koncentrációjúak (hígak) és ehhez képest igencsak túlárazottak
termékismertetőikben kémiailag helytelen ill. eltorzított információkat fogalmaznak meg (szerves jód, pozitív töltésű jód, bioaktív, biotranszformált jód), összezavarva vele az embereket
termékeiket úgy tüntetik fel, mintha kizárólag azok lennének alkalmasak hatékony jódpótlásra
az egyéb, közel 200 éve jól bevált jódkészítményeket (pl. kálium-jodid oldat, Lugol-oldat) pontatlan információk segítségével rossz színben tüntetik fel, leminősítve őket ("irritatívak", "gyulladáskeltőek" stb.), így manipulálva a piacot a saját termékeik irányába és erősítve az emberekben a jódfóbiát
brosúráikkal hamis biztonságérzetet keltenek a fogyasztókban, azt sugallva, hogy amennyiben valaki szedi a napi ajánlott adagot (150 µg), akkor mindent megtesz az optimális jódellátottság érdekében, lefedi vele valamennyi jódigényes szervének a szükségleteit, ami egyértelműen nem igaz!
olyan pozitív élettani hatásokra hivatkoznak mikrogrammos bevitelre kitalált termékeik reklámozásánál, melyek kizárólag milligrammos jódbevitellel érhetők el
az Iodine Project úttörő orvosainak, leginkább Dr. Abrahamnek a jód szerteágazó pozitív hatásairól szóló publikációit használják marketing célú kommunikációik során, amikor ezek az orvosok egyértelműen az ortomolekuláris jódpótlás mellett tették le voksukat, folyamatosan hangsúlyozva, hogy a mikrogrammos jódbevitel ELÉGTELEN az ember számára. Ilyen készítményeket reklámozni Dr. Abraham gondolataival felettébb etikátlan cselekedet.
Jéghegy-hasonlat
A jódhiány olyan, mint egy jéghegy: van egy jól látható csúcsa, de tömegének jelentős része a felszín alatt rejtőzik és ott jelent kevésbé nyilvánvaló, de annál valósabb veszélyt az egészséges életmód tengerén hajózók számára.
Jódhiány-jéghegy: a világszerte elterjedt jódfóbia miatt szinte mindenki csak a csúcsára koncentrál, a pajzsmirigy abszolút minimális igényeire, figyelmen kívül hagyva a vízfelszín alatti jégtömeget s az ott meghúzódó jódigényeket
Szinte minden hajós csak a jéghegy csúcsára (RDA adagok) koncentrál, mert erről lehet hallani az egyes magazinokban, interneten, ez van beállítva biztonságosnak, de ezzel csak a legsúlyosabb hiányállapotokat tudja elkerülni (kretenizmus, kitüremkedő golyva), a jódhiány víztükör alatt rejtőző részét és az általa képviselt kockázatokat nem. Ez utóbbi pedig igenis tud komoly problémákhoz vezetni, főleg olyan embereknél, akiknél a hajó merülési mélysége nagyobb, így muszáj tudniuk, mi rejtőzik a felszín alatt, és mekkora ívben kell kikerülni ezt a jéghegyet.
A női szervezet mint "hajó" merülése mélysége a jódigényes szervek magasabb száma és a hormonális jellegzetességek miatt jellemzően nagyobb, mint a férfiaké. Nekik mindenképpen milligrammos jódpótlásban érdemes gondolkodni, ha hosszú, egészséges életet akarnak élni, és nem akarják szervezetüket folyamatosan kompenzációs mechanizmusok működtetésére kényszeríteni a szuboptimális jódbevitel miatt.
Záró gondolatok
A fent tárgyalt készítmények mögött bizonyára jó szándék is meghúzódik, nem csupán üzleti érdek, és azt is lehet mondani, hogy a mikrogrammos jód is több, mint a semmi. Ez igaz is, csak amennyiben nem mondjuk ki a teljes igazságot a jódról, félig-meddig sötétségben tartjuk az embereket, megalkuszunk stb., akkor nem lehet várni, hogy belátható időn belül lesz egyfajta pozitív fordulat e félreismert és alulértékelt nyomelem megítélésével kapcsolatban.
Végezetül az 1 millió dolláros kérdés: vajon ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy mellcsomókra, petefészekcisztákra, prosztataproblémákra jó-e a kék jód, mert amúgy azt hallotta, hogy ezek jódigényes szervek és jól reagálnak a jódpótlásra, mi a helyes válasz?
Ha erre azt feleljük, hogy igen (mert hát "az is több, mint a semmi"), az illető elkezdi majd szedni az ajánlás szerinti 150 µg-ot annak reményében, hogy használni fog neki a fenti eü-i problémákra, de ilyen minimális adag mellett erre borzasztó kevés esély van. Így végül csalódni fog a jódban, pedig csak arról van szó, hogy nem árulták el neki az egész történetet. Azt hitte, hogy a jódpótlás egyenlő a mikrogrammokkal.
Ki kell mondani a teljes igazságot, megismertetni az emberekkel a jód valódi képességeit, és ők majd eldöntik, hogy milyen szinten szeretnék kihasználni a benne rejlő lehetőségeket...