Előszó

Mivel a szelén témaköre roppant szerteágazó, és számos magas szakmai színvonalú platformon érhetőek már el róla hasznos információk, az alábbiakban igyekszem ennek az esszenciális nyomelemnek elsősorban (bár nem kizárólagosan) a jóddal ápolt igen szoros viszonyára fókuszálni, kettejük ismert és kevésbé köztudott kölcsönhatásairól írni, emellett a magyar jódcsoport 10+ éves tapasztalatáról beszámolni, gyakorlatias szemszögből, de természetesen a tudományos hátteret sem nélkülözve.

Mivel két olyan nyomelemről van szó, melyek biokémiai interakciói roppant fontosak az ortomolekuláris jódpótlás szemszögéből nézve, Facebook-csoportunk a kezdetek (2014) óta nagy hangsúlyt fektet nem csupán a jódra, hanem legfontosabb kofaktorára, a szelénre is, ide értve az optimális szintjének biztosításához szükséges életmódbeli és szupplementációs tevékenységeket is. 

Sajnos az összegyűjtött tudásanyag hatékony címkézését és így az információk visszakereshetőségét a közösségi média algoritmusai egyre inkább lerontják, a keresőfunkció önhatalmúan szelektál, így egyre nehezebb biztosítani ott a jó strukturáltságot. 

Tekintettel erre az általános negatív trendre szükségesnek tartottam a jódmozgalom által feltárt ill. összegyűjtött szelénes információk legfontosabb elemeit különálló cikként kihozni ide a weboldalra. Így született ez a cikk, melyet szeretettel ajánlok az olvasó figyelmébe akkor is, ha még csak ismerkedik az ortomolekuláris jódpótlás világával.

vissza az elejére

Nevének eredete

Az egyébként meglehetősen komplex témakört könnyedebb felvezetéssel indítanám, méghozzá egy érdekességgel: a szelént mint kémiai elemet Jöns Jacob Berzelius fedezte fel 1817-ben, nevét pedig a Hold görög elnevezéséből illetve a görög mitológiában a Hold istennőjéről (Szeléné) kapta. 

A felfedezéshez vezető kísérlet során a tudós úgy gondolta, hogy az anyag, amellyel dolgozik, kizárólag tellúrt tartalmaz (ez az elem a Földről - latinul Tellus - kapta a nevét), de kiderült, hogy nem így van: egy új kémiai elem is megbújt benne, egyfajta kísérőjeként a tellúrnak. Annak analógiájára, ahogy a Hold állandó kísérője a Földnek, az újonnan azonosított elemet erről az égitestről keresztelte el. 

A szelén mint magyar(osított) név mellett néha a szelénium kifejezést is olvashatjuk, főleg ha lefordított cikkekről van szó. Ezzel a névvel viszont legyünk óvatosak angol nyelvű internetes keresgélés közben, mivel informatikai körökben a "Selenium" egy gyakran használt kifejezés és egy nyílt forráskódú eszközökből álló gyűjteményre utal, melyet weboldalak automatizálására használnak.

vissza az elejére

Formái

A szelén a periódusos rendszerben az ún. oxigéncsoport eleme, így tulajdonságai a főcsoportban felette elhelyezkedő kénéhez hasonlóak. Ez jól megfigyelhető az egyes biokémiai reakciókban betöltött szerepét tekintve, vagy akár olyan ismertebb szerves molekulák szerkezetén is, mint például a:

• szelenometionin (SeMet): szerves szelénvegyület, aminosav, szénvázát tekintve megegyezik a metioninnal (Met), csak nem kén atomot (S) tartalmaz, hanem szelént (Se). Gyakran használják étrend-kiegészítőkben, mert igen jó (80-95%) biológiai hasznosulás jellemzi. 

A bélrendszerből aktív transzporttal vesszük fel, és ezt a folyamatot nem befolyásolják az egyéb élelmiszer-összetevőkkel és fémionokkal (Ca, Mg, Zn, Cu stb.) történő interakciók. 

A SeMet előszeretettel épül be az izmokba a metionin aminosav helyére, ami egyrészt jó hír, mivel így szervezetünk hosszabb távra képes eltárolni ezt a nyomelemet, és hiány esetén fel is tudja onnan szabadítani s átcsoportosítani olyan kritikus funkciókra, mint az endokrin mirigyek és reproduktív szervek valamint az idegrendszer szelénnel való ellátása. Ugyanakkor ez a "bespájzolás" vissza is üthet, mivel a fehérjékbe történő nem specifikus beépülés könnyebben vezethet túladagoláshoz és nem kívánt hatások megjelenéséhez, ld. még később. (Az aktív transzporttal felszívott formában lévő nyomelemeket eleve könnyebb túldozírozni.)

• szelenocisztein (SeCys): szintén szerves szelénvegyület és aminosav, a fenti analógiát követi, vagyis míg a cisztein kén atomot tartalmaz és tiol csoportot, addig a SeCys szelént és szelenol csoportot. 

Érdekesség: a tiol és a szelenol funkciós csoportokhoz rendkívüli affinitással vonzódnak a nehézfémek, különösen a higany. Sokrétű károkozásának épp ez az egyik tipikus módja, amikor is megmérgezi fontos funkciókat betöltő fehérjék cisztein ill. szelenocisztein részeit. Bővebben ld. Nehézfémek és a jód c. cikket

Állati eredetű élelmiszerekben legfőképpen szelenocisztein formában található meg ez a nyomelem. Jó biológiai hasznosulás jellemzi (ehhez persze a hatékonyan működő fehérjeemésztés fontos előfeltétel), és közvetlenül felhasználható szelenoproteinek szintézisére. Sokkal kevésbé hajlamos beraktározódni, mint a SeMet forma. 

Étrend-kiegészítőként nem forgalmazzák, csak metilált változatát (metil-szelenocisztein), ennek a jogi szabályozás nehézségein túl az is az oka, hogy analógjához, a cisztein aminosavhoz hasonlóan meglehetősen instabil molekuláról van szó. 

• metil-szelenocisztein (SeMSC vagy SeMC): egy különleges, metilált szelénvegyület, speciális funkciókkal, rendkívüli képességekkel. Hozzájuthatunk élelmiszerekből, de pótolni is érdemes, erről lent bővebben írok még

Kereskedelmi forgalomban kaphatóak aminosavhoz kapcsolt szelén kelátok (pl. szelén-glicinát) is. Mivel meglehetősen kevés tanulmány érhető el erről a formáról és úgy általánosságban a szelénproteinátokról és a szelén-aminosav kelátokról, nem tudjuk pontosan, hogyan szívódnak fel, milyen metabolikus útvonalakon keresztül haladnak és hasznosulnak, milyen a toxicitásuk, így a biztonság kedvéért nem ajánlottak. Jobban tesszük, ha az idáig behatóan tesztelt és kutatott szelénformákat (SeMet, SeMC, szelénes élesztő) részesítjük előnyben, ha pótlásban gondolkodunk

A fenti szerves szelénvegyületeken túl - logikus módon - léteznek szervetlen szelénformák is. Ezek felszívódása rosszabb, kb. 50%-ra tehető, a szelenit felvételét ráadásul az egyidejűleg bevett C-vitamin jelentősen le tudja rontani. Magasabb dózisokat viszont nem ajánlott alkalmazni belőlük azzal a szándékkal, hogy így ellensúlyozzuk az alacsonyabb biológiai hasznosulást, mert mind az elemi szelén, mind pedig a szervetlen szelénsók (szelenit, szelenát) meglehetősen mérgezőek: nekrózist képesek kiváltani.

Ez a sejtek és a szövetek (egészséges és beteg egyaránt) nem programozott elhalását jelenti, és alapvetően egy nem kívánatos jelenség, mivel ahogy a sejt szétrobban, kavargó tartalma erőteljes gyulladásos reakciót vált ki, amely a nekrózis pusztítását a környező, egészséges sejtekre is kiterjeszti.

Ennél előnyösebb folyamat az apoptózis, ami hibás sejtek programozott elhalását takarja. Ez egy precízen levezényelt folyamat, és olyan speciális, alacsony toxicitású (biztonságos) formákkal is kiváltható, mint a metil-szelenocisztein. [6] Így nincs szükség arra, hogy nátrium-szelenitet / -szelenátot használjunk nagyobb dózisban. A szervetlen szelén kétélű fegyver, így minimális mennyiségeket (kb. napi 100 μg) kivéve, ami nagy valószínűséggel nem okoz problémát, jobb, ha kerüljük. Súlyos hiányt meg lehet velük is szüntetni, de a szelénben rejlő valamennyi lehetőséget nem lehet velük kiaknázni.

A szervetlen szelénformákat bizonyos nehézfém detox protokollok nagyobb (akár milligrammos) mennyiségben is ajánlják mint a higany legfőbb antagonistáját, de ennek az alkalmazásnak megvannak a maga korlátai és kockázatai: elsősorban szelénhiány esetén hatékony, könnyen túladagoláshoz vezethet, illetve a higannyal ugyan inert, de eltávolíthatatlan vegyületet - higany-szelenid - képez. Nem tudom jó szívvel ajánlani ezeket a módszereket, helyettük inkább a Nehézfémek és a jód cikkben foglaltakat javaslom tanulmányozásra, ha van érintettség.

vissza az elejére

Funkciói a szervezetben

Felszívódása után a szelén testünk minden szegletébe eljut és fontos funkciókat lát el. Legmagasabb koncentrációban a pajzsmirigyben található, ahol nélkülözhetetlen a hormonok szintéziséhez és az antioxidáns védelemhez. Emellett magasabb a szintje az egyéb mirigyekben is, pl. a májban, a hasnyálmirigyben, de a szívben és az agyban is. Egy felnőtt szervezete kb. 10-15 mg-nyi szelént tartalmaz. [2]

Számos kritikus fontosságú szelenoproteint ismerünk az emlősök szervezetében, melyeken keresztül ez a nyomelem kifejti a nevéhez kapcsolt biológiai hatásokat:

• • antioxidáns szerep, szabad gyökök semlegesítése, oxidatív károsodás elleni védelem

  • immunrendszer támogatása 

  • rákellenes hatások: sejtszaporodás szabályzása, elősegíti a hibás sejtek programozott halálát (apoptózis)

  • a jóddal együtt az egészséges szövetfelépítés, szövetszerkezet megőrzésén munkálkodik, az ún. p53-as gén működését segítik, ami a humán genom őrzőjének tekinthető 

  • szív és érrendszer védelme: vérnyomás szabályzása, gyulladáscsökkentés 

  • pajzsmirigy működésének szabályzása, a szövetének védelme az oxidatív károktól

  • idegrendszer védelme

Az legfontosabb szelenoproteineket a lenti táblázat tekinti át:

Anélkül, hogy nagyon belemennék a tudományos részletekbe, a jód szempontjából kiemelném az első kettő fehérjét, melyek aktivitása - és így közvetett módon a megfelelő szelénszint - elengedhetetlen ahhoz, hogy miközben a jód kifejti az átfogó áldásos hatásait a szervezetünkben, a feldolgozásához kötődő folyamatok is kontroll alatt maradjanak illetve hatékonyan menjenek végbe:

• glutation-peroxidáz (GPx) enzim illetve enzimcsalád: antioxidáns hatása révén ártalmatlan vízzé alakítja (redukálja) a feleslegben lévő hidrogén-peroxidot. A H2O2 bizonyos koncentrációjú jelenléte elengedhetetlen a megfelelő jódanyagcseréhez, mert a pajzsmirigyhormonok és a jódozott lipidek előállításához (legalábbis az egyik útvonalat tekintve ld. Jód ABC illetve ezt a cikket) a sejtek által felvett jodidiont először elemi jóddá kell oxidálni. Ezt a lépést a hidrogén-peroxid és a TPO enzim hivatott elvégezni. 

Baj akkor van, ha a H2O2-ből túl sok képződik, és a felesleg semlegesítéséhez nincs elég GPx enzim illetve sejtszintű redukált glutation (a GSH újítja meg az elhasználódott GPx enzimet), mert az így megszaladó oxidáció roncsolja a szöveteket, a TPO enzimet vagy akár magát a tireoglobulin fehérjét (TG) is, ez pedig antitest termelést és aztán erőteljes immunválaszt képes kiváltani. 

Így vezethet a szelénhiány autoimmun pajzsmirigy-betegségekhez, mint amilyen a Hashimoto thyreoiditis. Nem a jód a hibás ilyenkor, erről bővebben a Megtévesztő jódtanulmányok cikkben írtam, de ajánlom a Hashimoto és a jód oldal ide kapcsolódó fejezeteit is

• a dejodináz enzimcsalád (DIOx) is szelént tartalmaz. Ezek a fehérjék felelősek a pajzsmirigy hormonok megfelelő konverziójáért, hogy a mirigy által előállított vagy akár a hormonpótlás útján bevitt T4-ből igazán aktív T3 keletkezzen, illetve hogy ezek a hormonok megfelelő útvonalakon bontódjanak le. 

Amennyiben valaki szelénhiányos és így alacsony a DIOx enzimek aktivitása, hiába kap pajzsmirigy-alulműködőként T4 (levotiroxin, ld. Letrox, L-Thyroxine és társai) pótlást, az nem fog megfelelően konvertálódni a szervezetében, nem lesz a végén igazán aktív T3 hormonja és így nem fogja magát jobban érezni. 

Megjegyzés: a konverziót a szelénhiányon túl számos más tényező is leronthatja, erről a Hormonpótlás és a jód cikk ide kapcsolódó fejezete részletesen ír

vissza az elejére

Szelénellátottság Európában

Általánosságban elmondható, hogy Európa talaja kevés kivételtől eltekintve (ezek elsősorban a tengerparti régiók) szelénhiányos, így az itt termő növényekben is meglehetősen kis koncentrációban található meg ez a nyomelem. Következésképpen ezeket a növényeket mint takarmányt elfogyasztó tenyészállatok szervezetében sem lesz kiemelkedő mennyiségben jelen a szelén, bár ezzel kapcsolatban az utóbbi években már megfigyelhető egyfajta pozitív trend annak köszönhetően, hogy az állati takarmányokat szelénnel dúsítják. 

Érdekesség: a nehézfémek, a műtrágyák illetve a kéntartalmú savas eső okozta pH változás tovább csökkentheti a talajban lévő és hasznosítható szelénvegyületek arányát, ezáltal a növények szeléntartalmát is, mivel ilyenkor vízben rosszul oldódó és így nem ill. nehezen felszívható szelénkomplexek jönnek létre.

Ugyan az állatok szelénpótlása jellemzően a nyalósóhoz ill. különféle tápokhoz adagolt szervetlen szelén formájában történik, mivel bizonyos mértékben ezek a formák is felszívódnak, a végén az állatok húsában, tejében, tojásában is benne lesz ez a nyomelem, immáron szerves formában.

Bár erről nehéz konkrét adatokat gyűjteni, a szerves szelént tartalmazó humán étrend-kiegészítők elterjedése mellett valószínűleg az állattartásban ill. a takarmányozásban eszközölt változtatásoknak köszönhető, hogy immáron azt tapasztaljuk a jódcsoportban, hogy a 10+ évvel ezelőtt uralkodó állapotokhoz, ajánlásokhoz képest manapság kevesebb szelénpótlásra van szükségünk. Feltéve persze, hogy az étrendünkben állati eredetű élelmiszerek is szerepelnek. Könnyen előfordulhat az is, hogy egy szelénben kimondottan gazdag táplálkozás (belsőségek, tengeri herkentyűk) mellett egyáltalán nincs is szükség ezen nyomelem pótlására. 

Főképp vagy akár teljes mértékben növényi étrenden élőknek viszont nemcsak jódból mint fontos mikroelemből (valamint DHA, EPA omega-3 zsírsavakból, vasból, cinkből stb.), hanem a szelénből is alacsonyabb a bevitelük, így pótlása szükséges. Kivéve, ha valaki rendszeresen eszeget brazil diót, más néven paradiót, amely a nagyon jól felszívódó formában (szelenometionin) tartalmaz szelént. Viszont ennek fogyasztása alapvetően nem javasolt, mivel erősen ingadozó mennyiségben tartalmazza ezt a nyomelemet, a koncentráció nagyban függ a talaj szeléntartalmától, és az intenzív használat miatt a termelés helyszínén is kezdenek már kimerülni a talajok. Ráadásul az aflatoxinnal való szennyezettség is komoly aggály manapság, így a mérleg nyelve a "nem ajánlott" felé billen a brazil dió esetében.

Az európai emberek szuboptimális szelénellátottságát bizonyos német laborok (pl. Biovis) is hangsúlyozzák a kiállított leleten, kiemelve, hogy a statisztikai átlagból generált referenciatartományba esés nem feltétlenül jelent fiziológiailag optimális szintet. Erről még a tesztelés fejezetben bővebben esik szó.

vissza az elejére

Amerikai elődeink tapasztalatai

Az ún. Iodine Project orvosi teamjének munkásságában (243 oldalnyi cikkgyűjtemény, innen tölthető le) olvashatunk ugyan néhány említést a szelénről, de messze nincs ott olyan súllyal szerepeltetve ez a nyomelem, amennyire azt a jódanyagcserében betöltött funkciója indokolná. 

Ennek valószínűsíthető oka az, hogy Észak-Amerika földjeinek szeléntartalma magasabb, mint az európai kontinensé, így átlagban az emberek szelénellátottsága is jobb. 

Azóta már Dr. Brownstein is hangsúlyozza előadásaiban és könyveiben e nyomelem fontos szerepét jódpótlás mellett (illetve részben attól függetlenül is), de inkább csak általános javaslatokat fogalmaz meg, és nem megy bele annyira a részletekbe sem a mennyiséget, sem pedig a formákat tekintve.

A fentiek tudatosítása különösen akkor fontos, amikor amerikai elődeink által felhalmozott, egyébként igen értékes tudásanyagban böngészünk, és szelénnel kapcsolatos információkat keresünk.

vissza az elejére

Metabolikus útvonalai 

Étrendi és étrend-kiegészítői forrásból leginkább szelenometionin (SeMet) érkezik, amely viszont nem specifikus módon be tud épülni testünkben a metionin aminosav helyére. Ez legtöbbször az izmokat jelenti, mivel azokban sok a metionin. Ez a forma képes átalakulni SeCys-né, amit állati eredetű táplálékokkal közvetlenül is bevihetünk. 

Az ábrán jobb oldalt a szervetlen szelénvegyületek szerepelnek, legfőképp a szelenit, melynek nátrium-sóját előszeretettel használják olcsó étrend-kiegészítőkben. A glutationnal összekapcsolódva metabolizálódik és folyik be aztán a fenti aminosav formákhoz hasonlóan egy nagy hidrogén-szelenid medencébe. Innen történik majd

• a szeléntartalmú fehérjék gyártásának kiszolgálása

• olyan kiemelt fontosságú vegyület szintézise is, mint a metil-szelenol, ami egy erős rákellenes anyag. Ennek termelődését közvetlenül is fel tudjuk turbózni, amennyiben metil-szelenociszteint viszünk be kiegészítő vagy magas szeléntartalmú brokkoli, esetleg fokhagyma formájában, mert úgy jóval egyszerűbb utat kell bejárnia a szelénnek, amíg ezzé a kívánt vegyületté alakul. Erről egy külön fejezetben írok majd

• a feleslegben lévő szeléntől való megszabadulás fő útvonala is innen indul ki, többszöri metiláción keresztül vezetve: először dimetil-szelenid keletkezik, ami illékony vegyület, így tüdőn át távozik. Jellegzetes fokhagymaszaga van, ezért is ez egyik jele a szelén túladagolásának. Egy következő metilációs lépés után trimetil forma keletkezik, amely vizelettel képes távozni. Ezen túl létezik egy olyan kiválasztási útvonal is, amelyen át szeléntartalmú cukrok formájában ürül a felesleg, szintén vizeleten keresztül, de ez kevésbé jelentős

Ha valakinél a kutatásokban biztonságosnak bizonyult, kb. napi 200-400 μg-os össz-szelénbevitel (figyelem: ebben az elfogyasztott táplálékok szeléntartalma is benne van!) túl magas szintet okoz, az valamilyen metilációs problémát (pl. súlyosabb fokú MTHFR-mutáció) valószínűsít. 

Érdekesség: más nyomelemekkel (pl. vas, réz, cink) ellentétben a szelén homeosztázisát - szintjének az egyensúlyát - nem a bélből történő felszívódás szabályzásával állítja be a szervezet, hanem a feleslegnek főként veséken keresztüli ürítése révén, melybe kisebb arányban még a légzés útján való kiválasztás is besegít, de mindkettő útvonalhoz metiláció szükséges. Elégtelen szelénellátottság esetén logikus módon a vesén keresztüli kiválasztás csökken.

A fentiekből egyúttal az is következik, hogy ha valaki napi szinten végez RDA (55 μg) feletti mennyiségben szelénpótlást, ráadásul jól felszívódó formát használva, de mellette a metiláció mint meglehetősen összetett folyamat akadozik a szervezetében, akkor nem fog tudni hatékonyan megszabadulni a szeléntöbblettől, és feldúsul a testében ez a nyomelem.

A metilációt megfelelő formájú B-vitaminokkal és metil-donorok (ld. jódprotokoll) étrendi vagy étrend-kiegészítőkön keresztüli bevitelével, valamint teljes értékű fehérjék fogyasztásával (metionin aminosav!) tudjuk megtámogatni. Jó tudni, hogy a niacin (B3) metabolizációja a májban metil csoportokat használ el, emellett a manapság közkedvelt glicin aminosav is metil szivacsként viselkedik. Érdemes ezekkel csínján bánni, ha metilációs zavart valószínűsítünk a háttérben, bár a teljesség kedvéért muszáj megjegyeznem, hogy ez a témakör ennél jóval bonyolultabb...

vissza az elejére

Mennyi az annyi?

Alapvetően minden anyagra érvényes a mondás, hogy a dózis teszi a mérget, vagyis mindent túl lehet adagolni, akár az ivóvizet is. Viszont a szelén esete azért speciális, mert az élettanilag ideális és a már toxikus tartomány nincs olyan nagyon messze egymástól. Érdekes, hogy ezt a karcsú U görbét épp a jód esetében hangsúlyozza manapság a nyugati medicina, pedig az orvostudomány korábban, azaz még a Wolff-Chaikoff félreértés előtt több száz milligrammos mennyiségben is használta a jódot, nagy sikerrel. Tehát a jód esetében valójában nem karcsú, hanem egy széles, kádszerű U-görbéről beszélhetünk.

Az amerikai jódprotokoll akár napi 200-400 μg szelénpótlást is javasol, és Dr. Brownstein is azt írja a könyvében, hogy ezzel az adaggal nem szokott tapasztalni szelenózist, ami ezen nyomelem túladagolását, túl magas szérum szintjét jelenti.

A magyar ajánlásokat a tapasztalataink tükrében ennél jóval konzervatívabbra szabtuk és némileg differenciáltuk is, hiszen az egyes országok talajainak szelénszintje nagyon ingadozhat, illetve nyilvánvalóan nem mindegy az sem, hogy valaki 70 kg vagy 120.

Feltöltés jelleggel a jód elkezdése előtt - főleg ha valaki nem szedett korábban semennyi szelént és étrendje sem volt különösebben gazdag benne - napi 3 μg/tskg/nap javasolt kb. 1 hónapig, ami után ajánlott a felére, tehát 1,5 μg/tskg/nap mennyiségre visszaállni. Ez az általános javaslat az esetek túlnyomó százalékában jól működik,nem vezet sem hiányhoz, sem pedig túladagoláshoz.

Nem muszáj minden nap szedni szelént, teljesen jó úgy is, ha mondjuk az egy hétre kiszámolt mennyiséget 2-3 részletben vesszük be. Ehhez már heti vitaminrendező használata szükséges, mert anélkül nehéz fejben tartani, hogy akkor 3 nappal ezelőtt vajon vettem-e be szelént vagy sem. 

Vannak, akik úgy alakítják a ritmust, hogy 1 hónapig szednek szelént, majd ugyanennyi ideig szüneteltetik, de szerintem a fenti stratégia észszerűbb és hatásosabb, különösen ha metil-szelenociszteint is szedünk, ami igen pozitív hatásokkal rendelkező forma, de gyorsan ürül.

Ha ráálltunk egy bizonyos adagra, vagy hogy ha korábban már szedtünk szelént (esetleg van túladagolásra utaló tünetünk is), akkor érdemes megnézetni a szintjét a vérben (ld. még később), és annak megfelelően korrigálni aztán a bevitelt. 

A súlyosabb fokú szeléntúladagolás tünete lehet a hajhullás, fáradtság, hasmenés, ízületi fájdalom, a körmök töredezése, hányinger és a fejfájás. Ezekből legtöbbször a hajhullás jelentkezik először, ami akár napi 1-200 μg-os pótlás (elsősorban SeMet forma) mellett is megtörténhet. Emiatt is lényeges a szelénszint megfelelő vizsgálata pótlás közben illetve ideálisan még annak elkezdése előtt. 

A szelenometionin aminosav metionin helyére történő beépülése a proteinszintézis során (és ezzel az adott fehérje funkcióinak módosulása) az étrend Met-SeMet arányától függ, így különösen azok lehetnek veszélyben, akiknek a táplálkozása metioninban szegény (növényi alapú diéták) és emellett szednek SeMet formában szelént.

Megfigyeléseink alapján nőknél gyakoribb a szeléntúladagolás, férfiaknál jóval kisebb valószínűséggel okoz komplikációt (hajhullás & tsai) az optimálisnál némileg magasabb szint. Ennek oka az is lehet, hogy a rendszeres ejakuláció következtében az elhasználódás mértéke is nagyobb. 

Ha nagyon megszaladna a szintje a labor szerint, érdemes tüzetesen átnézni az étrend-kiegészítőinket, mert sok készítménybe tesznek már szelént (divatba jött), legtöbbször SeMet formában, így viszont könnyű túl sokat bevinni belőle. Ilyenek lehetnek: detox formulák, májat, immunrendszert támogató komplexek, NAC, béta-glükán, E-vitamin komplex stb.

vissza az elejére

A szelénszint vizsgálati lehetőségei

Vérplazmából ill. szérumból történő vizsgálatra már nagyon régóta van lehetőség idehaza is, lényegében ez tekinthető elterjedtnek az egyes laborok körében, azonban ennek a tesztnek megvannak a maga hátrányai ill. korlátai is.

A szérumbeli érték nagy fokú ingadozást mutat a napi bevitel függvényében, így inkább egyfajta pillanatfelvételnek tekinthető, mintsem a hosszú távú állapotot tükröző információnak. Emiatt többször ismételt vizsgálat adna hű képet a valós helyzetről.

Ráadásul mivel a vérplazmában a szelén túlnyomórészt a P típusú szelenoproteinhez kötődik, amely egy negatív akut fázisú fehérje és ezért szintje gyulladás során csökken, az olyan esetek mint pl. egyes májműködési zavarok és gyulladásos reakciók, drasztikusan befolyásolják a vérplazma szelénszintjét és nehezítik annak meghatározását. Hasonlóképpen téves eredményekhez vezethet az alultápláltság, az albumin csökkent szintje, a dialízis és a vérátömlesztés, bár ezek az állapotok az egyes gyulladásokhoz képest kevésbé gyakoriak.

A hosszabb távú sejtszintű ellátottságot legjobban a vörösvértest (RBC) alapú vizsgálat mutatja meg. Ennek során feltételezzük, hogy az eritrociták szelénszintje korrelál a többi sejtben uralkodó viszonyokkal, ami nyilvánvalóan egy egyszerűsítés, de mondjuk egy pajzsmirigy szelénszintet direktben vizsgáltatni biopsziával azért nem lenne túl kellemes. 

Az USA-ban ezt, azaz az RBC tesztet tekintik egyfajta aranystandardnak a szelénellátottságra vonatkozóan. Európában ez sajnos nem érhető el, és Amerikában is elég drága mulatság (kb. 100$). Mivel azonban az RBC és a teljes vér szelénszint jól korrelál, úgymond második legjobb megoldásként megnézethetjük ez utóbbit, ha kíváncsiak vagyunk a sejtszintű ellátottságunkra.

A teljes vér szelénkoncentrációja a hosszú távú ellátottságot mutatja, mivel a vörösvértestek intracelluláris szintjét is figyelembe veszi. Tehát nem ingadozik napi szinten. Ennek ellenére a vizsgálat előtt ajánlott  (mivel a teljes vérben a plazma is benne van, nem úgy, mint az RBC tesztnél) 3 napig szüneteltetni a szelénpótlást, valamint az esetleges interferenciák miatt a jódszedést is. A laborvizsgálat során a korábban már részletezett okokból érdemes Crp-t is nézetni.

Ilyen vizsgálat végeztethető egyrészt a Bálint Analitika Kft.-nél Budapesten (nincs hozzájuk közöm :), valamint örvendetes fejlemény, hogy egy ideje már a Synlab hálózatán belül is elérhető ez a teszt. Viszont mivel náluk a szérum szelénszint (volt?) a bejáratott vizsgálat hosszú évek óta, a teljes vérből való meghatározást a felkeresendő kirendeltséggel előre le kell tisztázni, mert más fajta csőbe veszik le a mintát és máshogy is dolgozzák fel. Ennek ellenére a teszt nem drágább, mintha szérumból nézetnénk.

vissza az elejére

Az optimális szelénszint

A Bálint Analitikától kapott leleteken sajnos nincsen feltüntetve referencia tartomány, de ha alapul vesszük a koncentráció megállapítását szintén ICP-MS eljárással végző más intézetek értékeit, azzal nem lövünk mellé. 

Még jobb, ha egy kicsit kiokosítjuk magunkat a témában, vagyis hogy milyen szint tekinthető ideálisnak, hiszen a statisztikai alapon megállapított referencia tartományba való beleesés egyáltalán nem biztos, hogy optimális állapotot garantál. 

Kiemelném e tekintetben a biovis Diagnostik nevű német laborintézetet, mivel az ő jelentésükön külön hangsúlyozva van, hogy az európai lakosság szelénszintje világviszonylatban alacsony, és a statisztikai középértékek mellett megadnak egy magasabb, a GPx szeléntartalmú enzim hatékony működéséhez szükséges optimális zónát, ami 140-160 μg/l. (Mivel a szelénpótlásnak nem csupán ez a célja, ezért ez az érték még nem tekinthető abszolút plafonnak.)

Ha szeretnénk még további kapaszkodókat keresni a teljesvér-alapú vizsgálat határértékeinek megállapításához, akkor egyrészt az észak-amerikai laborintézetek whole blood selenium tesztjeinek eredményeit is szemügyre vehetjük:

• a kanadai Dynacare [3] oldalán a 120-230 μg/l-es referenciáról olvashatunk 

• egy ScienceDirect tanulmányban [4] pedig a 174-276 μg/l-es tartományt jelölték meg referenciaként, szintén ICP-MS eljárással vizsgálva a szintet

Emellett górcső alá vehetjük a korábban már említett vörösvértest - teljes vér korrelációból származó információkat is. Ehhez a Dr. Bayer német labor oldaláról sikerült letöltenem egy kapcsolódó tanulmányt. 

A vörösvértest-alapú (RBC) szelénszintre az amerikai jódközösségektől ill. például a Quest Diagnostics-tól tudjuk, hogy 120-300 μg/l a referencia. Ha ezt a tartományt a Dr. Bayer kutatásait felhasználva a diagrammjukon berajzoljuk és átvetítjük teljes vér (Vollblut) szelénre, megkapjuk az USA RBC határértékekből származtatott teljes vér szelénszint referenciát: 100-225 μg/l. 

Láthatjuk tehát, hogy van azért némi szórás az irányadó felső határérték tekintetében. 

Summa summarum a fentiek alapján azt mondanám, hogy olyan 250 μg/l-ig nem tekinthető kórosnak a szint teljes vér alapú vizsgálat esetében, amennyiben valaki nem folytat szigorú növényi étrendet és megfelelő a metionin bevitele (fehérjék formájában, tehát nem izolált aminosavként).

Szelenózisra (túl magas szelénszint a vérben) a Google alapú kutatásaim során kb. 1.000 μg/l-es határértéket találtam, de persze elképzelhető, hogy jóval alatta is jelentkezhetnek már túladagolásos tünetek. 

Amennyiben valószínűsíthető a túldozírozás, főleg ha ezt a vizsgálat is megerősíti, akkor szelénszünetet szükséges tartani. Ez 3-4-5 hónap vagy extra magas szint (500+ μg/l) esetén akár 1 éven túli időtartam is lehet, mivel a szelén szintje a tapasztalataink alapján meglehetősen lassan csökken.

vissza az elejére

Szelén - jód nélkül

Arról már a Jód ABC-ben is esett szó, hogy szelénhiányos állapotban jódot szedni veszélyes, mivel így nem lesz elég  alapanyag - többek közt - az ún. glutation-peroxidáz (GPx) enzim termelődéséhez és megfelelő aktivitásához. Márpedig ő lenne hivatott kontroll alatt tartani a jód pajzsmirigyben történő anyagcseréje során zajló oxidációs folyamatokat és megelőzni az autoimmun gyulladásos állapotok kialakulását. 

Amikor elkezdték jódozni a sót, hogy valamelyest javítsák a lakosság ellátottságát, bizonyos földrajzi régiókban azért emelkedett a gyulladásos pajzsmirigybetegségek aránya, mert az ottani lakosság szervezetéből hiányzott a szelén s így nem volt megfelelő a fenti antioxidáns enzim aktivitása sem.

Emellett a pajzsmirigy által előállított T4 hormon igazán aktív T3-má alakítását is szeléntartalmú enzimek végzik, ahogy az fentebb már említésre került. 

Szóval számottevő kockázatokat rejt magában, amennyiben szelénhiányos szervezettel próbálunk meg elkezdeni jódot szedni. 

De vajon ennek a fordítottja is igaz? Problémás lehet jód nélkül szelént szedni? Nos, a tanulmányok azt mutatják, hogy súlyos jódhiányos állapotban a válasz egyértelműen igen. Ilyenkor végzett szelénpótlás ugyanis klinikai pajzsmirigy-alulműködéssel rendelkező alanyok esetén drámai csökkenést váltott ki az eleve megromlott pajzsmirigy működésében. [5]

Ezért ha valaki eleve pajzsmirigy alulműködő és egyben súlyosan jódhiányos (amire idehaza is reális esély van), csupán szelén szedésével - főleg ha az jól felszívódó, jól hasznosuló szerves forma - csak rontani fog a helyzeten! 

A szóban forgó tanulmányban [5] azt a következtetést vonják le a kutatók, hogy úgy tűnik, az alacsony szelénszint ilyenkor egyfajta védelmi reakciónak is felfogható a szervezet részéről annak érdekében, hogy az érintett populáció ne szenvedjen még jobban a jódhiány miatt, és ne károsodjon a magzatok agyfejlődése. A plusz szelén ilyenkor csak még markánsabbá, még kifejezettebbé teszi a jódhiányt.

Hogy mi a megoldás? El kell kezdeni jódot is szedni, persze csak az ellenjavallatok kiszűrése és az előkészítő protokoll alkalmazása után.

vissza az elejére

Létezik-e ideális szelén - jód arány?

Amikor nyomelempótlás témakörében olvasgatunk, gyakran kerül szóba az egyes elemek ideális aránya illetve antagonisztikus viszonyaik. Jó példa erre a cink-réz egyensúly, hiszen az egyoldalú, nagy dózisú cinkpótlás valóban képes rézhiányt okozni a bélrendszerből való felszívódás akadályozása által. Precízebben fogalmazva a réz enterocitákból (vékonybél hámsejtekből) való kilépését nehezíti meg, mivel a cink által felturbózott ún. metallothionein (MT) fehérjék csapdába ejtik a rezet és nem hagyják továbbjutni a hámsejtekből, át a véráramba. És ezért kb. 1:10 -es arányt (Cu:Zn) szoktak általánosságban ajánlani pótláshoz, persze itt is lehetnek kivételek.

Nos, a szelén és a jód vonatkozásában ilyen arány nem létezik. 

A szelén független a jódtól olyan értelemben, hogy a cél az optimális tartományban tartózkodni vele, és ha ez teljesül, akkor akármennyi jódot szedhetünk. Tehát nem kell arányosítani a szelént a jódhoz, hogy pl. ha 100 mg jódot szedünk feltöltőadagként, akkor ahhoz 2x annyi szelénre lenne szükség, mint az általános 50 mg-hoz.

Amikor valaki "sikeresen" túltöltötte magát szelénből és ezt a laborvizsgálat (ld. fent) is megerősíti, akkor a tapasztalataink szerint akkor sem csökken gyorsabban a vérben mért szint, ha az illető Lugol-oldat alapú jódpótlást folytat. Tehát nem használja el a szervezet gyorsabban a szelént, ha milligrammos jódot szedünk. 

Ennek ellenére a kezdetek kezdetére (előkészítő protokoll még a Lugol elkezdése előtt) azt javasolnám, hogy igyekezzünk a szelénnel a fent kiokoskodott referenciatartomány felső negyedében lenni, mert a legelején az enzimaktivitás felpezsdülése miatt elképzelhető fokozott szelénfelhasználás.

vissza az elejére

A szelén különleges képességei

Vannak, akik hajlamosak elintézni a szelénbevitel kérdését annyival, hogy szerves szelént kell szedni és kész. (Kicsit kisarkítva.) A magyar jódprotokoll részletesen tárgyalja ezt a témát, de lehet, hogy az emberek egy részének túl bonyolultan. 

Az amerikai jódcsoportok anyagaiban is kimerül a szelénes magyarázat annyiban, hogy a szelenometionin a preferált forma, azt ajánlott szedni, vagy szelénes élesztőként, vagy mint különálló étrend-kiegészítő. 

A szelén kérdése viszont nem ilyen egyszerű! A különféle formák közül az ún. metil-szelenociszteinnek (SeMSC vagy SeMC), úgy tűnik, igen komoly, a rokon vegyületeit messze túlszárnyaló daganatellenes hatása van!

Ennek semmi köze a szelén antioxidáns és detoxifikációs tulajdonságaihoz és a DNS károsodásokat kivédő hatásaihoz, hanem mindezt apoptózis (hibás sejtek programozott elhalása) útján, a többi egészséges sejthez kíméletes módon éri el. [6]

Amennyiben valakinél találtak ilyen-olyan sejtburjánzásos elváltozást, aminek felszámolása céljából a jódprotokollra vállalkozott (vagy akár anélkül is), nem szabad figyelmen kívül hagynia a metil-szelenociszteint s az általa nyújtott páratlan előnyöket! 

Sőt, legjobb, ha megelőzés jelleggel is viszünk be rendszeresen SeMC-t, hiszen rákos sejtek mindannyiunk szervezetében napi szinten keletkeznek, de amíg ez kontroll alatt marad, addig nincsen gond. 

Ezért jó ötlet lehet olyan komplex szedése, amiben ez a forma is megtalálható, de van benne valamennyi SeMet is, hogy a hosszabb távú szelénellátottság (beraktározás) és a szelenoproteinek szintézise is garantálva legyen, erre a célra jobb (és olcsóbb is) a szelenometionin.

Ilyen szelénforma lenne egyébként a fokhagymában és a brokkoliban, ha azok szelénben gazdag táptalajon növekednének. A szelénes élesztőben viszont kb. 80-85%-ban szelenometionin van, és csak nagyon kis mennyiségben található benne metil-szelenocisztein. 

Daganatos esetben ne csak a szelenometioninra alapozzunk! Még ha a szervezet tudja is (eltérő hatásfokkal) ide-oda konvertálni ezeket a formákat, a SeMet-ért a szelenoproteinek gyártása is versenyez, valamint ez az aminosav nem specifikus módon a test fehérjéibe is beépül, így mindez úgymond "elhappolhatja" a szelént a daganatos sejtelváltozások kontroll alatt tartása szempontjából jóval értékesebb vegyület, a metil-szelenol képződése elől. Ha viszont célzottan metil-szelenociszteint viszünk be, azzal közvetlenül felturbózhatjuk ezt a folyamatot:

Ez a forma a legkevésbé mérgező, s a legkönnyebben ürül. Fontos, hogy mivel nem raktározódik és nem halmozódik fel a szervezetben, annak szöveteiben, nem lehet a szintjét teljes vér alapú vizsgálattal sem mérni, csak a SeMC napi beviteli értékéből lehet becsülni.

Ugyanezen okból kifolyólag nem lehet szoros korrelációt találni a sejteken / szöveteken belüli szelénellátottság és a rákkockázat csökkenése között, mivel az elraktározás olyan formákból történik, melyek antikarcinogén hatása jóval kisebb.

A szervetlen szelénnel összehasonlítva, amely formát szintén használják egyes régebbi rákprotokollok (elég olcsó alapanyag), a következőket lehet kijelenteni: [6] 

A jód és a szelén kéz a kézben járva szorgoskodik a normál sejtstruktúra fenntartásán, többek közt a genetikai kód őrzőjének tekintett az ún. p53-as gén kifejeződésének szabályzása révén. Ne becsüljük le a képességeiket! Se a jódét, se a szelénét. Mint ahogy jódot sem csak a pajzsmirigye miatt szed az ember, a szelénpótlás szerepe sem merül ki annyiban, hogy antioxidáns, véd a pajzsmirigyben zajló oxidációs folyamatok megszaladása ellen ill. a T4-T3 konverzióban játszik szerepet. 

Ennél a szelén jóval többre képest, de ennek kiaknázásához nem elég rutinszerűen csak szelenometionin formában bevinni. 

Költői kérdés: vajon hogy néznének ki a daganatos megbetegedések statisztikái, ha rendben lenne az emberek jód- és szelénszintje...?!  

vissza az elejére

Csoportbeli tapasztalatok, visszajelzések

Az alábbiakban megosztom néhány tagunk szelénnel kapcsolatos tapasztalatát. Biztosan nem fedik le a teljes spektrumot és nem reprezentatívak, de azért hozzáadhatnak valamit a teljesebb képhez. 

A többségük az adagolással kapcsolatos megtapasztalásokra vonatkozik, mivel főleg ilyen hozzászólások érkeztek ahhoz a csoportbeli posztomhoz, melyben arról érdeklődtem, ki mit tartana fontosnak megjegyezni egy, a témában születő cikk kapcsán.

"Napi 100 μg mellett is túl magas lett a szelénem. 10 hónap alatt csak 50-nel lett kevesebb. Most 250 μg/l, teljes vérből. Nekem a szempillám hullott ki, szerencsére csak szakaszosan hiányzott, nem teljesen." (~50 éves nő.)

"Sokkal könnyebb túltolni, mint ahogy az ember gondolná. Nekem három hónapnyi napi 80 μg után lett a teljes vérből mutatott szelénem magas. Nem kimondottan voltak tüneteim, egy idő után enerváltságot éreztem, ha beszedtem. Ezután csináltattam teljes vérből tesztet, ami 241μg/l." (~30 éves férfi.)

"Labort nem csináltattam előtte. Évekig szedtem napi 200 μg-ot gond nélkül. Aztán a szokottnál is jobban hullott a hajam, és véletlenül olvastam vhol, hogy a szelén is okozhatja. Abbahagytam, és a hajhullás megállt. Azóta azt figyeltem meg, hogy a túl sok és a túl kevés Se is hajhullást okoz nálam." (~50 éves nő.)

"2017-ben erősen hullott a hajam, IR gyanús voltam. Az orvos a szelén szedését javasolta, napi 200 μg-ot, majd 3 hónap után szintentartásként 100-at. A méregtelenítés úgy jött elő nálam, hogy kb. másfél hónapig fémízű volt a szám, viszont a babahajak kinőttek 3 hónap után." (Nő)

"Először napi 2 paradióval kezdtem. 4 hónap szedés után intoleráns lettem rá (igaz sok másra is). Majd egy nyomelem komplexet kellett szednem, amiben 200 μg szelén volt! 1 év szedés után véletlen Pesten jártam, gondoltam, elmegyek egy szelénszint mérésre. Eredmény: szelénmérgezés. 1 év kihagyás után most 2 naponta szedek 100 μg-t (Now), folyamatosan, szünetek nélkül." (~30 éves nő.)

"Én a kezdetekkor nem tudtam, hogy nem szabad folyamatosan szedni, így kb. fél évig, minden nap 200 μg-ot szedtem. (California Nutrition Gold.) Egy idő után állandóan szomjas voltam, hiába ittam, száradt belül a szám. Elkezdtem keresni ennek az okát, és valahogy - nem tudom honnan - jött egy ötlet, hogy lehet a szelén miatt. Elmentem szelén szintet nézetni, és 700 fölött volt. Úgy terveztem, hogy 3 havonta nézetem, mennyire csökken. Elég lassan ment le. Az utolsó pár hónapot nem nézettem, és kb. 1 évig nem szedtem. De eddigre már hetek óta állandóan fájt a hátam, a bal lapockám. Megint próbáltam keresni az okot, és ugyanúgy jött a gondolat, mint mikor túladagoltam a szelént, hogy lehet, hogy a szelén miatt van. csak már a hiány következtében. Már az első 200 μg-tól csökkent a fájdalom, és a harmadik napi 200 μg után teljesen meg is szűnt. Azóta nagyon figyelek a szelénre. Most úgy szedem, hogy a 200 μg-s kapszulát 4 részre osztva veszem be, és 1 hétig szedem, 1 hétig nem. Nekem elég nagy fokú nehézfém terheltségem van, mivel rengeteg amalgám tömésem volt, és mindegyiket szabálytalanul szedték ki nagyon régen. Nem tudom, hogy ez befolyásolja-e azt, hogy a napi 200 μg fél év alatt ennyire felgyűlt a szervezetemben. Jódot a szelénproblémás 1 évem alatt napi 3-5 cseppet szedtem a Lugolból."  (~55 éves nő.)

"Nekem a Hashimotora és a klimax enyhítésére javasolta az endokrinológusom. Szelenometionint szedek közel 7 éve, napi 100 μg-ot, kisebb szünetekkel. Néha beiktatok havi egy lazább szedést, hogy csak 2 naponta szedem és 1x1 tablettát. Ezt azért teszem, mert amikor teljesen leálltam, a kúraszünet alatt bőrtüneteim jelentkeztek (pattanások), hajhullás, herpesz, körmöm tört, elvékonyodott, allergiás kiütések jöttek a karomon, és amióta nem hagyom el hosszabb időre, azóta nincs, vagy nagyon ritkák ezek a tünetek. Én tulajdonképpen inkább pozitívumként éltem meg a klimaxot, és az endokrinológusom és a nőgyógyászom szerint is ebben a szelén volt a kulcs! Azelőtt a PCO, endometriózis, miómák miatt minden egyes ciklusom iszonyat kín volt, évekig ájulással. Nem is beszélve arról, hogy ezek miatt többször kaptam kórházi ellátást, speciális injekciókkal többször szüneteltetni kellett évekig a mensim, a 7-8 laparoszkópia operáció és a bal oldali petefészek eltávolítása után. Én azóta más sorstársamnak is jeleztem, hogy próbálják szedni és nekik is segített! Nem mindenkinek egyformán, de mindenkinek segített valamennyit a klimaxos tünetek enyhítésében." (~55 éves nő)

vissza az elejére

Záró gondolatok

Manapság a jód vonatkozásában hangzik el leggyakrabban a figyelmeztetés, hogy igen-igen, valóban esszenciális nyomelem, de hamar megárt, ha a sok, értve ezalatt a 1-200 mikrogrammnál magasabb napi adagokat. 

Pedig ez a kijelentés valójában inkább a szelénre érvényes: létszükséglet, hogy hozzájussunk - és lehetőleg nem csak egy formában -, viszont nagyon keskeny a mezsgye a hatékony és még biztonságos zóna valamint a már túladagolással fenyegető tartomány közt.

A számunkra optimális szelénbevitel meghatározásában segítségünkre lehetnek a ma már idehaza is elérhető és nem is túl költséges vizsgálatok. A fő üzenet ugyanakkor nem az, hogy mostantól kezdve aki tudatosan akarja mindezt végezni, annak egyfolytában laborokba kellene járkálnia. Az egyéni behangoláshoz szükségesek lehetnek az elején némi vizsgálat, de aztán ha már pályára álltunk a szelénnel és egészségünkben nem következik be valamilyen drasztikus fordulat, akkor az optimális szelénellátottság fenntartása nem igényel különösebb erőfeszítéseket.

vissza az elejére

Források

[1] Dr. David Brownstein: Iodine: Why You Need It, why You Can't Live Without it, 5. kiadás 

[2] Selen – Definition, Synthese, Resorption, Transport und Verteilung

[3] Dynacare Whole Blood Selenium Test 

[4] Whole blood selenium determination by inductively coupled plasma mass spectrometry

[5] Effect of selenium supplementation in hypothyroid subjects of an iodine and selenium deficient area

[6] SeMC: Beyond selenate, beyond selenomethionine, beyond whole selenized yeast

vissza az elejére